székely farsang

ERDÉLY TÖRTÉNETE A BÁTHORIAK URALKODÁSA ALATT



(a)



(Az ország szabad fejedelemválasztó joga és a külpolitikai helyzet. Báthori István viszonya ellenjelöltjéhez, Bekes Gáspárhoz. A kerelőszentpáli ütközet. Báthori István egyénisége és politikája. A katolikus megújulás hatása Erdély politikai életében.)



János Zsigmond 1571. március 13-án halt meg, abban az évben, amelyben sikerült Miksa királlyal az erdélyi rendek szabad fejedelemválasztó jogát és azzal az erdélyi fejedelemség önállóságát is elismertetni. Mivel nőtlen volt, sem fiú, sem leány utódot nem hagyott hátra, és így a rendek szabad fejedelemválasztó joga minden korlátozás nélkül érvényesülhetett. Vagyonának, illetőleg családi kincseinek nagyobbik részét, s abban 40 000 font termés ezüstöt a lengyel királyra hagyta. Tekintélyes rész jutott Miksa magyar királynak és a szultánnak is. Végrendeletének végrehajtóivá belső bizalmas embereit, Bekes Gáspárt, Hagymásy Kristófot és Csáky Mihályt tette, kik a többi tanácsurakkal egyetértően május 17.-re országgyűlést hirdettek.

János Zsigmond legbizalmasabb tanácsadóját, Bekes Gáspárt tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy utódja legyen a fejedelmi trónon. A rendek nagy többsége pedig somlyai Báthori Istvánt kívánta a fejedelmi trónra ültetni. Ennek a kettős óhajtásnak nemcsak személyi indítékai voltak, hanem fontos és nagy politikai háttere is. Az erdélyi fejedelemség önállóságát, s ennek következtében az Erdélyi rendek szabad fejedelemválasztó jogát úgy Miksa király, mint a török szultán nemzetközi jogi erővel bíró szerződésben ismerték el ugyan, de mindketten azt óhajtották, hogy a rendek azt válasszák meg, akit ők kívánnának saját hatalmi érdekeik szempontjából az erdélyi trónon látni.

Bekes Gáspár azt a politikai irányt képviselte, amely a Habsburgok hatalmi érdekkörébe szerette volna állítani Erdélyt, Báthori István pedig azt, amely Erdélynek a portához való viszonyát fönn akarta tartani. A rendek túlnyomó többsége, meggyőződvén a Castaldo-féle kísérletből, hogy a Habsburgok nem képesek csatlakozás esetén Erdélyt a török veszedelemtől megvédeni és hogy uralmuk nem is kedvező Erdély nemzeti és vallásos szabadságára, hű maradt a törökbarát politikához, minden szó és vitatkozás nélkül Báthori Istvánt választotta meg Erdély fejedelmévé. Báthori István, fejedelemmé választatván, nemcsak a töröknek tette le a hűségesküt, hanem Miksa királyt is biztosította arról, hogy urának ismeri el és vele szemben a hűséget megtartja. Nyíltan török hűbéres (adófizető) fejedelem volt, titokban azonban a magyar király szövetségese. Miksa királyt Báthori e nyilatkozata nem elégítette ki. Bekes Gáspárt még a fejedelemválasztó országgyűlés előtt kinevezte Erdély vajdájává és ügyét a legmelegebben ajánlotta magyarországi hatalmas embereinek támogatásába.

Maga Bekes Gáspár sem nyugodott meg a fejedelemválasztó gyűlés határozatában. Nyíltan azonban nem léphetvén fel Báthori ellen, egyelőre a passzív ellenállást tartotta a leghelyesebbnek. Fogaras várába húzódott, úgy gondolván, hogy itt az elégedetlenkedő székelyek és a Habsburgok felé hajló szászok tőszomszédságában nemcsak biztonságban érezheti magát, hanem elő is készítheti Báthori megbuktatását. Fogaras mellett második támaszpontja volt Máramaros megyében Huszt vára, amelyet Hagymásy Kristóffal és Csákyval a János Zsigmond által végrendeletileg nekik hagyományozott összeg fejében foglaltak le. Nemcsak a hűségesküt nem tette le, hanem a fejedelemtől való függetlenségének jeléül a Fogaras földjéről járó adót is megtagadta.

Báthori Bekes Gáspár ellen az október 31.-re összehívott medgyesi országgyűlésen panaszt és vádat emelt. Ez országgyűlésen Bekes Gáspár hívei is megjelentek és ennek következtében a gyűlés lefolyása nagyon zajos volt. Az országgyűlés Bekest elmarasztalta, aminek következménye az lett, hogy Erdélyből kénytelen volt elmenekülni Miksa király birodalmába. Itt sem nyugodott meg sorsában. Bizalmas embereinek sikerült az elégedetlenkedő közszékelységet és a főurak egy részét pártjára vonni. Miksa segítségével tekintélyes haderőt gyűjtött és 1575 nyarán betört Erdélybe.

A fejedelem haderejét Gyulafehérváron vonta összes s ott értesült, hogy Bekes Gáspár hadaival Tordáról elindult Marosvásárhelyre, hogy ott a pártjára állott székelyekkel egyesüljön. Báthori utána sietett és a két sereg egymással Radnótnál, a Maros mellett találkozott. Bekes innen Kerelőszentpálra vonult vissza és ott alkalmasnak vélvén a terepet az ütközetre, Báthori előrenyomuló hadaival szembeszállott. A szerencse Báthorinak kedvezett, Bekes teljes vereséget szenvedett. Maga is csak nehezen menekülhetett el egynéhány hívével Betlen várába, s onnan rövid pihenés után Szatmárra.

A Bekes pártján levő főurak és a székelyek közül nagyon sokan estek e csatában Báthori fogságába, aki a büntetést mindjárt a csatatéren megkezdette, felakasztatván az elfogott főbbek közül hat kiválóbb egyéniséget. E diadalmas csata után 15 nappal Báthori összehívta Kolozsvárra a rendeket, hogy törvény szerint ítéljenek a hűtlenek és lázadok pörében. Az ítélet annyira szigorú volt, hogy Wesselényi Ferenc ítélőmester maga is könnyezve olvasta fel. Ez ítélet következtében 1575. augusztus 8-án reggel 9 erdélyi főurat Kolozsvár piacán lefejeztek; az elfogott székelyek közül 34-et Szamosfalván felakasztottak, 34-nek pedig levágták a fülét.

Báthori Istvánt egy évvel később (1576) Lengyelország királyává választották és ő a lengyel trónt az erdélyi rendek beleegyezésével el is fogadta. Maga helyett kormányzóul fejedelmi hatáskörrel testvéröccsét, Báthori Kristófot hagyta.

Báthori István a magyar történelem legnagyobb egyéniségei közé tartozik. Ő volt a XVI. század legkiválóbb magyar államférfiúja és uralkodója. Neki köszönhető, hogy az erdélyi fejedelemség nemcsak megszilárdulhatott, hanem úgy illeszkedhetett be az európai államok rendszerébe, mint a magyarság államalkotó erejének képviselője, és hogy egyik utódjának, Báthori Zsigmondnak uralkodása alatt kelet felé már úgy léphetett fel, mint a mohácsi vész előtt uralkodott magyar királyok politikájának folytatója.

Báthori István a török pártfogoltja volt, de azért a Habsburgokkal is igyekezett a jó viszonyt fenntartani. Nemcsak folytatója, hanem továbbfejlesztője is volt annak a török és német hatalom között egyensúlyozó erdélyi politikának, amelynek megalapítója Fráter György volt. E kettős külpolitika, amely Báthori István után is irányelve maradt az erdélyi államférfiaknak, nemcsak a kényszerhelyzet következménye volt, hanem logikai folyománya is egy távolabb látó politikai felfogásnak.

Mikor ezt az egyensúlyozó kettős politikát bírálat tárgyává tesszük, nem szabad felednünk, hogy az erdélyi külön állam nem a magyarság akaratából, hanem annál erősebb kényszerhelyzetnek, a török hódítás nyomása következtében jött létre. A magyarság törekvéseinek célja: a török hódítás következtében kettészakadt magyar állam egyesítése volt, kapcsolatban a törökök kiűzésével. Hogy ez a terv csak a Habsburg uralkodókkal egyetértésben és a török hatalom várható meggyengülésének bekövetkeztével valósítható meg, világos volt minden erdélyi fejedelem, államférfiú és politikus előtt.

Az első kérdés az volt, hogy Habsburg uralkodóknak van-e elég erejük e nagy feladat megoldásához? Meg tudják-e védelmezni a magyarságot a töröktől, ha azzal nyíltan szakítva melléjük áll? Az ennél is fontosabb második kérdés pedig az volt: hajlandók-e siker esetén, mint egyszemélyben magyar királyok is, a magyar állam függetlenségét abszolút uralkodói hatalommal kormányzott saját birodalmuknak egységesítő törekvéseivel szemben fenntartani és biztosítani?

Ez erő hiányának ismerete bírta rá az erdélyi államférfiakat, hogy más szövetségest is igyekezzenek szerezni. Ez ösztökélte Báthorit arra, hogy a lengyel trónt megszerezze. Tudta, hogy Lengyelországnak is érdeke a török hódító hatalommal szemben olyan szövetségeseket keresni, amelyek török részről Hasonló veszedelemnek vannak kitéve. Mikor a lengyel rendek Báthorit királlyá választották, egyúttal Erdély szövetségét is biztosították maguknak.

Mint lengyel királynak, külpolitikáját már nemcsak Erdély és a magyarság érdekei szabták meg, hanem közép- és kelet-európai politikai célok is. Ennek érdekében egyformán kereste a közeledést a Habsburgokhoz és a Szentszékhez, amelyeknek hathatós közreműködése nélkül lehetetlennek tartotta politikai végcéljának elérését, amely a lengyel trónon már a töröknek nemcsak Magyarországból, hanem Európából való kiűzése is lett.

A katolikus egyház ebben az időben már magához tért abból a letargikus tájékozatlanságból, amelyben Luthernek és társainak egyházreformáló működése taszította. Loyolai Ignác megalapította a Jézus-társaság szerzetesrendet, az ellenreformáció ez igazi nagyvezérkarát. A Habsburgokkal és a Szentszékkel való egyetértés követelménye volt: lehetővé tenni Erdélyben is a katolikus megújulást. Ezért 1579-ben jezsuitákat küldött Erdélybe, akik Kristóf fejedelemtől megkapták a kolozsmonostori apátságot. Ezek Gyulafehérváron középfokú iskolát, Kolozsvárt pedig egyetemi rangú akadémiát állítottak fel. Mindez nem történhetett meg anélkül, hogy az erdélyi protestáns rendek ne tiltakozzanak ellene. Báthori Istvánnak azonban tekintélye akkora volt, hogy ez ellenzés komoly akadály nem lehetett. Másfelől a jezsuiták is óvakodtak minden lépéstől, amely alkalmas lett volna a felekezetek között való békét és jó viszonyt megbontani.



(b)



(Báthori Kristófot a porta elismeri Erdély fejedelmének. Báthori Kristóf külföldi háborúi. Dávid Ferenc mártírsága. Báthori Kristóf fiát, Zsigmondot fejedelemmé választatja. Báthori Kristóf halála. István király befolyása az erdélyi ügyek intézésére. Báthori Zsigmond átveszi Erdély kormányzását. A jezsuiták hatása Zsigmond németbarát politikájára. A törökbarát főurak összeesküvése Zsigmond ellen. Vitéz Mihály vajda szerepe a németbarát külpolitika indítékai között. Két török háború. Zsigmond lemondása. A törökbarát politika Báthori Andrással ismét felülkerekedik.)



Báthori István, mikor megválasztották lengyel királynak, azonnal tudatta a szultánnal és kérte, hogy öccsét, Kristófot ismerje el Erdély fejedelmének és a fejedelmi jelvények megküldésével iktattassa be székébe. Mikor Báthori Istvánt már megkoronázták a lengyelek, Báthori Kristóf utasította konstantinápolyi ügynökét, Nagy Mátét, hogy szorgalmazza megerősítését és jelentse ki a portán, hogy ő "nem hallgat máshová, mint a hatalmas császárhoz", és nem igaz, hogy ő "Lengyelországtól függene". A szultán válaszul 1576 júliusában megküldötte a beiktató levelet (athnamét) és az ünnepélyes beiktatás után az új fejedelem is megküldötte a 15 000 arany adót, mert az eredetileg 10 000 aranyban megállapított összeget a porta Báthori István trónra lépése után csakhamar felemelte 5000 arannyal.

Báthori Kristóf csendben és békében uralkodott. Bekes Gáspárnak esetleg megmaradt híveitől sem kellett tartania, mert maga Bekes is kibékült Báthori Istvánnal és ez időponttól kezdve egyik leghívebb embere lett. Hadba is csak kétszer kellett szállani az erdélyi seregeknek. Első ízben 1577 tavaszán, mikor a szultán parancsára a Potcoava ellen-vajda által elűzött Schiop Péter vajdát kellett vajdai székébe visszahelyezni. Másodszor 1579-ben, mikor István királyt az oroszok ellen viselt háborújában egy 5000 főnyi sereggel segítették meg, amelyben Bekes Gáspár és az Erdély későbbi történetében jelentékenyebb szerepet játszó Székely Mózes vettek részt, Wesselényi Ferenc, Borbély György és más erdélyi főurak és hadvezérek társaságában.

Báthori Kristóf uralkodása alatt Erdély vallásos életében igen nevezetes esemény történt. Az unitárius vallás megalapítója János Zsigmond uralkodása idején Dávid Ferenc kolozsvári pap volt. Az unitárius vallás bevett vallássá való tételéért Dávid Ferencnek és híveinek nehéz harcot kellett vívniuk, amelyet azonban siker koronázott, mert 1571-ben az országgyűlés Erdély negyedik törvényesen bevett vallásfelekezetévé tette, Báthori István pedig 1576-ban a Medgyesen tartott utolsó országgyűlésen a püspöki hivatalban Dávid Ferencet megerősítette.

Dávid Ferenc azonban híveinek és papjainak nagyobb részével tisztán vallásos kérdésben éles ellentétbe jutott. Azt vitatta, hogy a kegyelemért nem szükséges Jézushoz is imádkozni. Ezt eddigi küzdőtársa, Giorgo Biandrata, mint az unitárius vallásra veszedelmes tanítást, megtámadta.

Az ebből támadt teológiai harc annyira elmérgesedett, hogy Dávidot, mint káromló vallásújítót pörbe fogták. Helyzetét súlyosabbá tette, hogy második felesége alaptalanul házasságtöréssel vádolta a gyulafehérvári zsinaton tartott hitvitatkozás azzal végződött, hogy Dávidot mint vallásháborítót örökös fogságra ítélték és Déva várába zárták. A súlyos beteg Dávid Ferenc nem sokáig bírta ki a fogságot, mert egynéhány hónappal elítéltetése után börtönében meghalt.

Báthori Kristóf uralkodásának* utolsó éveiben betegeskedni kezdett, ami inkább személyes híveit, mint őt, arra ösztönözte, hogy fia, a kiskorú Zsigmond számára biztosítsa a trónt. {* Kristófra, majd Zsigmondra hagyta ugyan Báthori István az országot, vajdai címmel, de fejedelemnek csak ő szólíttatta magát, Kristóf nem "uralkodott".} E szándékát megerősítette egy Markházi Pál nevű gazdag, de kalandor természetű úrnak arra irányuló cselszövése is, hogy a konstantinápolyi basák segítségével Kristóf fejedelem halála esetén megszerezze magának az erdélyi fejedelemséget. Ehhez járult, hogy 1581 elején felesége, Bocskai Erzsébet is meghalt. E tervhez, bár vonakodva, István király is hozzájárult, és így a rendek 1581. május havában a kolozsvári országgyűlésen a gyermek Zsigmondot Erdély fejedelmévé választották

Báthori Kristóf aggodalmai nem voltak ok nélkül valók, mert betegsége még az országgyűlés alatt súlyosabbá lett. Gyóntató papját, egy Leleszi nevű jezsuitát magához hivatta, és vele elkészíttette végrendeletét. Fiának nevelését és gondviselését pedig bizalmas emberére, Gálfi Jánosra bízta, aki legbuzgóbb sürgetője volt annak, hogy Zsigmond még apja életében fejedelemmé választassék. Magát Gyulafehérvárra vitette, hol 1581. május 21-én meghalt.

Bár István királyt testvére, Báthori Kristóf halála után az oroszok ellen való hadviselés gondjai foglalták el, azért Erdélyről sem feledkezett meg. Az erdélyi ügyek egyik fő gondját alkották, annyira, hogy majdnem azt lehet mondani, hogy Erdélyt tulajdonképpen ő kormányozta. 1583-ban Erdély kormányzását Kendy Sándorra, Kovacsóczy Farkasra és Sombory Lászlóra bízta, de oly módon, hogy a döntő szó és irányítás Kendy Sándoré legyen. Az erdélyiek azonban ezeknek kormányzásával nem voltak megelégedve és arra kérték a királyt, hogy Erdély kormányzását egy emberre bízza. A király engedett a kérésnek és Erdély kormányzójává 1585. május 1-én Ghiczy [Ghyczy] János váradi főkapitányt nevezte ki.

István király családjának érdekeit sem tévesztette szem elől mindent megtett, hogy a hatalmas Báthori családot még hatalmasabbá tegye. Zsigmond unokatestvérét, Boldizsárt Fogaras várának parancsnokává tette. Nővérét, Grizeldiszt Zamojski lengyel kancellárhoz adta nőül. Zsigmond egy másik unokatestvérének, Endrének bíbornoki méltóságot szerzett. Terve volt Zsigmondnak a lengyel trónt is megszerezni, amely esetben Erdély fejedelme Báthori Grizeldisz férje, Zamojski lett volna. Mindezeknek a messze tekintő terveknek István királynak 1586. december 13.-án bekövetkezett halála vetette végét.

István király halála Erdélyre nagy csapás volt. Tekintélye, határozott erélye és bölcs mérséklete minden szenvedélyt lecsillapított és minden pártküzdelmet vagy teljesen elnyomott, vagy mérsékelt. Halála után vége lett Erdély nyugalmának és csendességének. A hatalom az ifjú Báthori Zsigmondra szállott, kit a rendek 1588-ban azzal a kikötéssel nagykorúsítottak, hogy megerősíti a jezsuiták kitiltásáról hozott törvényt. Az erdélyi rendek a jezsuiták Erdélyből való eltávolítását nem annyira felekezeti és vallásos okokból kívánták, mint politikaiból. Észrevették ugyanis, hogy a jezsuiták Zsigmondot el fogják vonni a törökbarát politika mellől és előbb-utóbb a Habsburgok szövetségesévé, fogják tenni, amelyet Erdélyre nézve veszedelmesnek tartottak.

A fejedelem a rendek kívánságának kénytelenségből engedett ugyan, de a jezsuiták befolyása politikájának irányításában nemcsak változatlan maradt, hanem még erősebbé is lett. Az alkudozásokat Rudolf király és császár udvarával Carillo jezsuita páter vezette. Célja volt egy olyan európai szövetség létrehozása, amely elég erős lett volna a török hatalom megtörésére. Ennek a politikának az erdélyi főurak közül is többen voltak támogatói így a többi között a nagyváradi főkapitány, Bocskai István is.

A rendek többsége azonban nemcsak határozottan ellenszegült a tervnek, hanem abból az elvből kiindulva, hogy "inkább vesszen el egy ember, mint egy ország", Zsigmond ellen össze is esküdtek. Zsigmond ezt megtudva, az összeesküvőket elfogatta és a főbbeket, köztük unokabátyját, Báthori Boldizsárt és a nagytekintélyű Kendy Sándort is kivégeztette. E kegyetlen cselekedete megtört minden ellenállást és így Zsigmond a szövetséget Rudolf királlyal akadálytalanul megköthette, melyet még erősebbé tett Mária Krisztinával kötött házassága.

Zsigmond sugalmazóit, a jezsuitákat és a bécsi császári udvar politikusait e lépésre az európai politikai helyzet és a török birodalom belső állapotainak ismerete vezették. A török birodalom mostanáig folyton emelkedő hatalmában a hanyatlásnak igen komoly jelenségei kezdettek mutatkozni. Vitéz Mihály havasalföldi vajdában pedig Erdélytől keletre olyan ügyes politikai és hadvezető egyéniség jelentkezett, kire sokkal nagyobb biztossággal lehetett számítani a török ellen való minden hadi vállalatban, mint az eddigi román vajdákra, és aki e hadjárathoz saját népéből katonai anyagot is tudott a törökellenes politikának rendelkezésére bocsátani.

Báthori Istvánnak, mint lengyel királynak harcaiban az erdélyi hadvezetőknek olyan vezérkara nőtt fel, aminő Mátyás király óta nem volt. Ezek közül a legkiválóbbakat tekintélyes számú magyar és székely csapatokkal Vitéz Mihály vajdához küldötte Zsigmond, hogy segítsenek neki hadseregét katonailag szervezni, és harcképessé tenni. Jogosnak látszott az a feltevés, hogy most a német császári hatalom, szövetségben Erdéllyel és a román vajdaságokkal, elég erős lesz a hanyatlás jeleit mutató török uralom végleges megtörésére.

A Szultán sem nézte tétlenül az ellene folyó készülődést. Szinán pasa nagyvezírt 100 000 emberrel Vitéz Mihály vajda és Zsigmond ellen küldötte. A szerencse Zsigmondnak kedvezett, kinek fővezére, Bocskai István Szinán hadseregét Havasalföldön megsemmisítette. {* a gyurgyevói csatában.} Ez a kudarc a törököt nem csüggesztette el. 1596-ban újabb háborút indított Zsigmond ellen, éspedig Magyarországon. Zsigmond a mezőkeresztesi csatában döntő vereséget szenvedett.

Ez a vereség a változékony és szeszélyes természetű Zsigmondot annyira lehangolta, hogy a fejedelemségről lemondott. Erdélyt át is adta Rudolfnak, ki az oppelni és ratibori hercegségen kívül évjáradékot biztosított neki és megígérte, hogy számára a bíbornoki kalapot is megszerzi. De alig távozott el az országból, megbánta tettét, s visszatért Erdélybe. Rövid idő múlva újra lemondott, de Erdélyt most már nem Rudolfnak, hanem öccsének, Báthori András bíbornoknak adta át.

Miután Erdélyben Báthori Andrással újra a hagyományos törökbarát politika kerekedett felül, a bécsi udvar Vitéz Mihály vajdának pénzt és fegyveres segítséget ígért, ha híven szolgálja a kereszténység ügyét, és Rudolfot ismeri el urának. Vitéz Mihály 1598 tavaszán Magyarországnak Havasalföld felett gyakorolt régi főhatósági jogán Rudolfnak letette a hűségesküt, mint három évvel előbb ugyanezen a címen Báthori Zsigmondnak, és egy évvel később, 1599-ben Báthori Andrásnak is.



(c)



(Báthori András és Vitéz Mihály vajda egymáshoz való viszonya. Vitéz Mihály vajda betörése Erdélybe. Vitéz Mihály vajda és a székelyek. A sellenberki csata. Vitéz Mihály vajda bevonul Gyulafehérvárra és országgyűlést tart. Vitéz Mihály vajda és az erdélyi román parasztság. Vitéz Mihály elűzi Movila Jeremiás moldvai vajdát. Vitéz Mihály vajda valóságban Erdélynek nem fejedelme, hanem mint Rudolf király helytartója, csak kormányzója volt. Vitéz Mihály kormányzatával Erdély nemzetei csakhamar elégedetlenek lesznek. A goroszlói győzelem. Basta megöleti Vitéz Mihály vajdát. Székely Mózes fejedelemsége és halála. Erdély leggyászosabb korszaka)



Báthori András e hűségeskü alapján teljesen megbízott Vitéz Mihály vajdában, aki terveit részben Báthori András hiszékenységére alapította. Hűségesküjén kívül Báthori András követei előtt több ízben jelentette ki, hogy az Isten őt oly nyomorúságba süllyessze, hogy eledele fia húsa, itala vére legyen, ha ő az erdélyieket megcsalná. Így aztán sikerült is András követeit hűségéről annyira meggyőzni, hogy azoknak egyike, Kornis Gáspár a legnagyobb határozottsággal jelentette ki, hogy bőrét engedi lenyúzatni, ha Vitéz Mihály esküszegő és hűtlen lenne. Nem csodálkozhatunk tehát, ha András nem adott hitelt az ellenkező tudósításoknak, sőt Vitéz Mihály vajdának egy bulgáriai beütésre lőszereket, edzett hadi népet és jó kapitányokat is küldött. A Háromszéken lakó Béldi János, értesülvén Vitéz Mihály készülődéseiről, Gyulafehérvárra utazott, hogy figyelmeztesse a fejedelmet a közelgő veszedelemre. "Ne higgye János uram - válaszolá a fejedelem -, hiszen most jött onnan Sennyey Pongrác: azt mondja, hogy jó szívvel vagyon hozzánk a vajda."

Vitéz Mihály elkészült a betörésre. Hasztalanul figyelmeztette felesége, hogy bűnt követ el, ha megtámadja a Báthoriakat, kik bujdosásában pártfogolták, és vajdai székébe segítették. Nem hallgatott Theodosius logofet (kancellár) intelmeire sem, és ha néha habozott, mellette volt Mihalcea Caragea bán, ki folytonosan biztatta merész tervének kivitelére. Hadait Ploestiben vonta össze s onnan azokat Buzeu felé indítva, 1599. október 17.-én a Bodzai-szoroson át, ellenállásra nem találván, betört Erdélybe.

Vitéz Mihály vajda tervét nemcsak Báthori András hiszékenységére alapította, hanem a közszékelyek nagyfokú elégedetlenségére is. Hogy a székelyek és a Vitéz Mihály vajda között levő viszonyt, amely az egész helyzetnek kulcsa volt, megérthessük, vissza kell emlékeznünk, hogy 1562-ben, János Zsigmond uralkodása idején miként fosztották meg a közszékelységet régi szabadságaitól. Mikor Báthori Zsigmond 1595-ben Szinán ellen hadra kelt, a székelyeket visszahelyezte 1552 előtt élvezett régi szabadságaikba. A székelyek ezért hálásak voltak, mert azokon kívül, akik eddig is Vitéz Mihály vajda táborában harcoltak, 20 000-en csatlakoztak Báthori Zsigmondhoz, aki elsősorban nekik köszönhette havasalföldi nagy győzelmeit.

Mikor vége lett a havasalföldi hadjáratnak, a székely főemberek és a főurak nem akartak tudni semmit a székely szabadság visszaállításáról. A székelyek ezért Zsigmondnál panaszt tettek. Zsigmond panaszukat az országgyűlésen törvénytudó emberek elé terjesztette, akik kijelentették, hogy "a székelyek nyavalyás paraszt emberek lévén", nem jól értették az 1595-i felszabadítást, s mivel az különben is kicsikart dolog volt és az országgyűlés sem erősítette meg, nem érvényes.

Ez ítélet kihirdetésekor, hogy zendülés ne legyen, az országgyűlésen legbefolyásosabb székely követeket elfogták. A kővetkező évben a székelyek ellene szegültek az ítélet végrehajtásának. Mikor Zsigmond 1596 telén Prágában időzött, az ellenszegülő székelyek megfékezésére nagyszámú fegyveres erőt küldöttek közéjük, hogy karhatalommal állítsák helyre az 1562 utáni állapotokat. Azokat a székelyeket, kiket az ellenállás szervezőinek tartottak, tömegesen fogdostatták össze és az elfogottakat részben, kivégeztették, részben megcsonkították. A zsarolásnak, a fosztogatásnak, az erőszaknak minden fajtáját kénytelenek voltak ez alkalommal a székelyek eltűrni. Ez volt a székelyek szomorú 1596-i farsangja.

Ily módon csalták meg Báthori Zsigmond uralkodása alatt a székelyeket nagybecsű harctéri szolgálataik jutalmazásául. Még sajgott a székelyek friss sebe mikor Vitéz Mihály vajda betört Erdélybe, aki bodzai táborából egyik székely kapitányát több nála levő székely tiszttel a székelység közé küldötte azzal az üzenettel, hogy ő Rudolf király megbízottja. Feladata Báthori Andrást elkergetni, és érvényt szerezni a szerződésnek, melyet Báthori Zsigmond Erdély átadására vonatkozóan Rudolffal kötött. Rudolf király nevében megígérte a székelyeknek, hogy ha a király ügyének támogatására hozzá csatlakoznak, a király visszaállítja régi szabadságaikat. Ellenkező esetben rájuk tör, és tűzzel-vassal fogja őket pusztítani.

A székelyek nagyobbik része: a háromszéki, csíki és udvarhelyi közszékelyek siettek felhívásának eleget tenni. Összegyülekeztek és lerombolták a megfékezésükre Háromszéken épített várhegyi (Székelybánja) várat. A főembereket elkergették vagy megölték, és házaikat lerombolták. Ennek végeztével tömegesen csatlakoztak Vitéz Mihály vajda bodzai táborához. Vitéz Mihály vajda hadserege körülbelül 36 000 ember volt, amelynek egyharmad része volt székely. Ez az egyharmad rész volt Vitéz Mihálynak legelszántabb katonasága, mert ez tudta, hogy nincs más választása, mint győzni vagy meghalni, mert vereség esetén ismét visszakerül a régi keserves igába. Vitéz Mihály vajda betörésének híre csak két nap múlva érkezett meg Gyulafehérvárra. Nagy volt a meglepetés és a zavar, mert minden előkészület hiányzott a sikeres védelemhez. Az alatt az idő alatt azonban, míg Vitéz Mihály vajda bodzai táborában a székelyekkel tárgyalt, Báthori András is összeszedte a rendelkezésére álló csapatokat. A székelyek közül csak a főemberek, az aranyosszéki és a marosszéki székelyek csatlakoztak hozzá.

A vajda és a fejedelem hadai 1599. október 28-án Szeben közelében a Szenterzsébet és Sellenberk [Schellenberg] községek között elterülő mezőn ütköztek össze. Eleinte a fejedelem hadai voltak előnyben, de a zsoldos kozákok ütközet közben Vitéz Mihály csapataihoz mentek át és ez árulásuk eldöntötte az ütközet sorsát is. A fejedelem egész tábora, minden ágyúja és poggyásza Vitéz Mihály vajda kezébe esett. A megvert erdélyi had szertefutott és András a Székelyföldön át igyekezett Vitéz Mihály ellenfeléhez, a moldvai vajdához menekülni. Már az ország határszéléhez, a Csíki-havasokba érkezett, ahol a székelyek csekély számú kíséretével együtt megölték. Fejét levágták, s Gyulafehérvárra vitték Vitéz Mihály vajdához, aki lefestette és a képet Prágába küldötte. Azután a megölt fejedelem testét is Gyulafehérvárra vitette, és tisztességgel eltemettette.

A győztes Vitéz Mihály vajda a sellenberki ütközet után - november 1.-én - nagy pompával vonult be az erdélyi székhelyére, Gyulafehérvárra, hova országgyűlést hívott össze, amelyen kijelentette, hogy ő Rudolf király megbízásából jött Erdélybe, mint helytartója és az ország főkapitánya. A rendek Rudolfnak és a vajdának, mint helyettesének letették a hűségesküt. E pillanattól kezdve az általa kiadott államiratokon a követ következő aláírást használta: "Mihály havasalföldi vajda, ő cs. és kir. felségének tanácsosa, erdélyi helytartója, hadainak Erdélyben és a hozzákapcsolt részekben kapitánya." Koronázásról, fejedelemségről nincs hiteles történelmi adat. {* téves: a gyulafehérvári országgyűlés 1599. november 20.-án "fejedelem"-nek címzi.}

Erdély kormányzata külsőleg semmit sem változott. Az országgyűléshez magyar nyelven küldötte előterjesztéseit és a gyűlés is magyar nyelven hozta végzéseit. Magyarul levelezett még a szászokkal is. Mivel eléggé jól tudott magyarul, Rudolf király követeivel is magyarul tárgyalt. A fontosabb állami okiratokat és adományleveleket latinul állíttatta ki és latinul írta alá. Román nyelvű oklevelet Erdélyben csak tisztán havasalföldi ügyekben adott ki. Míg a székelyeknek visszaadta régi szabadságukat, addig nem tett semmit a román parasztság érdekében, mert a székelyek támogatására szüksége volt, de az erdélyi román parasztság nem tehetett neki semmi szolgálatot; "a román nép jobbágyi állapotban maradt ezentúl is - írja Bǎlcescu, Vitéz Mihály vajda első román életrajzírója -, Mihály tehát misszióját nem teljesítette Erdélyben s így megérdemelte bukását." A valóság az, hogy Vitéz Mihály nem is érezhetett ilyenféle hivatást magában, mert hiszen ő saját országában is elrendelte, hogy "minden földművelő paraszt, akinek birtokán él, annak örökös rumunja, azaz földhöz kötött szolgája legyen". Semmi jelét sem adta annak, hogy Erdélyben a román nép felszabadítása végett jelent volna meg, valamint annak sincs semmi jele, hogy az erdélyi román nép tőle valami ilyesmit várt volna. "A mi parasztjaink részéről, akik jobbágyok voltak, nem várhatott semmi támogatást - mondja a románok legkitűnőbb történetírója, Nicolae Iorga, iskolai használatra szánt »Istoria românilor« [»Román történet«] című könyve 177. lapján -, pedig csak erre a támogatásra alapíthatott volna Erdélyben tartós román uralmat."

Adolf király nem bízott Vitéz Mihály hűségében és azért egy Basta nevű tábornokát küldötte Erdélybe, mint királyi biztost, nemcsak Vitéz Mihály ellenőrzésére, hanem Erdély átvételére is. Vitéz Mihály azonban nem szándékozott Erdélyt átadni Rudolfnak, sőt a következő 1600.-ik év június havában Moldva ellen hadat indítva, annak vajdáját, Movila Jeremiást elkergette, és magát iktatta be a moldvai vajdai székbe, s azután visszatért Erdélybe, ahol Rudolf király biztosai várták.

Vitéz Mihály azt remélte, hogy Rudolf biztosai pénzt hoznak számára, és át is fogják adni Rudolf királynak azt a diplomáját, amellyel őt, mint helytartóját az erdélyi fejedelmi széken megerősíti. A biztosok azonban sem pénzt, sem diplomát nem hoztak, azért Vitéz Mihály maga adta elő a biztosoknak kívánságait, amelyek a következőkből állottak: Vitéz Mihály megmarad Havasalföld és Moldva trónján, amíg él, fennmaradván ez országoknak az a joga, hogy halála után szabadon válasszanak maguknak vajdát. Vitéz Mihálynak és családjának adja a király Erdélyben Fogaras és Görgény várát, a hozzájuk tartozó uradalmakkal, a magyarországi részekben Huszt várát, Zsákát és Kővárt, szintén a hozzátartozó uradalmakkal. Erdélyt, amíg él, Vitéz Mihály mint Rudolf és utódainak helytartója fejedelmi hatalommal kormányozza. Rudolf Vitéz Mihálynak ez ajánlatát elfogadta, de azzal a különbséggel, hogy az örökös adomány gyanánt kért jószágokat nem adta oda Vitéz Mihálynak és melléje kormányzótársul egy császári tanácsost rendelt. A diploma szeptemberben meg is érkezett, csakhogy már elkésve.

Vitéz Mihály nem tudott Erdélyben rendet teremteni és meggyökeresedni. A szászok, akik önként hódoltak meg neki, éppen úgy elégedetlenek voltak vele, mint szövetségesei, a közszékelyek. A hozzá csatlakozott nemességet azzal riasztotta el magától, hogy azoknak birtokait, akik ellen valami kifogása volt, elkobozta, és havasalföldi bojárjainak adományozta. Ez eljárása azt a hitet gyökereztette meg a nemességben, hogy mindezt azért teszi, mert a magyar nemességet ki akarja irtani és jószágaikat a hozzá hűséges havasalföldi bojárjai között kívánja szétosztani. Basta, aki Vitéz Mihályban nemcsak Rudolf király ügyeinek elárulóját, hanem személyes ellenfelét is látta, egyesült az elégedetlen erdélyi magyarsággal és Vitéz Mihály vajdát megtámadta, 1600. szeptember 18-án Miriszlónál megverte és Erdélyből kiűzte.

Vitéz Mihály vajdát a lengyelektől segített moldvai hadak nemcsak Moldvából, hanem Havasalföldről is elűzték, és ő mint trónvesztett fejedelem Bécsbe menekült. Az erdélyi rendek 1601 elején Kolozsvárt országgyűlést tartottak és Zsigmondot visszahívták a fejedelmi trónra. Bécsben ez nem tetszett, s ezért Vitéz Mihály vajdának nemcsak megbocsátottak, hanem Bastával is kibékítették s újra Erdélybe küldötték azzal az utasítással, hogy Bastával egyesülve, Zsigmondot kergessék ki Erdélyből. Basta és Vitéz Mihály vajda egyesült serege Goroszló mellett ütközött össze az erdélyi hadakkal. A győzelem az egyesült hadaké lett és Erdély újra Vitéz Mihály vajda és Basta hatalmába került.

A régi gyűlölet kettejük között csakhamar újra lángra lobbant. Basta mindenáron rá akarta bírni Vitéz Mihályt, hogy menjen ki Erdélyből, és az országot adja át Rudolfnak, Vitéz Mihály ezt semmi szín alatt sem volt hajlandó megtenni. Hogy Erdélyt megtarthassa, titokban elkezdett a törökkel alkudozni. Levelei közül egynehány Basta kezeibe jutott. Ezeknek egyikében azt írta a nagyvezérnek Rudolfról, hogy "hitvány semmirekellő, tehetetlen ember", s azért a szultán védőszárnyai alá helyezkedik. Kassáról pedig azt írta bojárjainak, hogy "nem maradhatok tovább ez esztelen, ostoba nép között. A császár féleszű, ugyanilyenek a főhercegek. Környezete, hadvezérei semmirevalók, nem férfiak, hanem asszonyok, gyávák, elpuhultak." Ezek a levelek meggyőzték Bastát Vitéz Mihály veszedelmes szándékáról, s azért 1601. augusztus 19.-én Torda mellett levő táborában orozva meggyilkoltatta. Jellemző környezetére, hogy egy fiatal magyar tisztjét kivéve, akit Vitéz Mihály gyilkosai súlyosan megsebesítettek, senki sem sietett védelmére és "katonái közül senki sem mozdult meg - írja Iorga idézett műve 183. lapján -, hogy megbosszulja ezt az istentelenséget."

Vitéz Mihály vajda halála után, megelégelvén Basta uralmát, az erdélyi rendek Székely Mózest, Báthori Zsigmond egyik főemberét és hadvezérét választották Erdély fejedelmévé, aki Bastát Erdélyből kikergette. Győzelmének gyümölcseit azonban nem sokáig élvezhette, mert Radu Serban oláhországi vajda, kit Basta hívott be, hadait Brassónál megverte. Az ütközetben Székely Mózes maga is megöletett. A brassói ütközet után Basta kormányozta az országot egészen 1604-ig.

Erdély történetének a sellenberki csatavesztés és a Basta bukása között eltelt időszak volt legszomorúbb korszaka. A mai Szilágy, Szolnok-Doboka, Kolozs és Alsó-Fehér vármegyéknek e korszak kezdetén még elég tekintélyes számú magyar paraszt népe ez időszak pusztító harcaiban fogyatkozott meg annyira, hogy összefüggő tömegből kisebb-nagyobb népszigetek szakadozott csoportjaivá lett. A tatárjárás óta egyetlen időszak sem volt olyan pusztító hatású Erdély magyar paraszt népére, mint Vitéz Mihály vajda és Basta e szomorú emlékezetű korszaka.

"Misericordia dei quod non consumti sumus" (Isten irgalmassága, hogy meg nem semmisültünk) - jellemezte ez időszakot egy névtelen brassói szász krónikás. "De hová mentem volna - írta Mikó Ferenc 1603-ban mikor Karánsebestől Szászvárosig ember nem lakott." Basta zsoldosai, Vitéz Mihály hadai minden ütközet után egy-egy vidéket tettek néptelenné. Tűzzel-vassal pusztítottak. "Az embereknek hátából szíjat hasítottak, a gyermekeknek fejüket megtekerék, hogy a szemök kiömlött" - panaszolja egykorú Mikó Ferenc. Mikor a temesvári basa Vitéz Mihály vajda megöletése után Gyulafehérváron megjelent s ott látta a pusztítást, a körülötte álló magyar uraknak e szavakat mondá: "és ezt nem a törökök, hanem a ti keresztény testvéreitek tették".

VÉRZŐ HATÁROK

Életrajz




Az esztergomi vár és a bazilika. - Die tausendjähringe Esztergomer Festung und der Dom. - La citadelle millénaire d’Esztergom et la cathédrale.

A Magyar Nemzeti Szövetség felhívása a magyar társadalomhoz

A Magyar Igazság fegyvertársa Vécs Ottó könyvével számottevően és értékesen gyarapszik. E mű kézirata, melyet trianoni kiállításunkon a magyar közönség és számos külföldi látogatónk megismert – mindenkire egyaránt mély benyomást tett, mert végigkalauzolja a szemlélőt a trianoni képtelen határokon és azokat gazdag képsorozatban tárja fel.
A “VÉRZŐ HATÁROK” című mű minden propagandánál meggyőzőbben bizonyítja a helyszínen felvett fényképei révén azt a merényletet, melyet Magyarország ezeréves határai ellen Trianonban elkövettek.
A világ lelkiismeretéhez szól ez a munka és minden vonatkozásában érdemes arra, hogy a magyar társadalom megértéssel fogadja és felkarolja.
A Magyar Nemzeti Szövetség nevében: báró Perényi Zsigmond
országos elnök




Az Esztergom-párkányi Dunahíd. - Die Esztergomer Donaubrücke. - Le pont du Donube ŕ Esztergom.

Dieses Buch dokumentiert die Ungerechtigkeit des Friedensvertrages von Trianon. Die Aufnahmen wurden vom Journalisten OTTO VÉCS verfertigt, der die Trianoner ungarische Grenze umwanderte und über seine Reise ein Riportbuch schrieb. Tausend Jahre lang umgaben Ungarn hochwipfelnde Bergketten, heute bilden diese unmöglichen Linien Ungarns Grenze. Jedoch nicht nur Ungarn sondern auch andere Länder leiden unter solch verstümmelten Grenzen. Deswegen erwünscht es der Frieden Europas, dass man diese gewaltsamen und ungerechten Grenzen baldigst aufheben möge.



Nem füstölnek a kémények. – Die Fabrikschlöte rauchen nicht. – Les cheminées de la fabriques ne fument plus.

Dans ce livre il est question des incroyables frontiéres hongroises aprés le traité du Trianon. Vécs Ottó, journaliste, a suivi ces frontiéres et photographié les places les plus frappantes. Le traité du Trianon est le plus cruel et le plus injuste de tous les traités. Les photographies, qui sont originales, servent la documentation, et parce que non seulement en Hongrie, mais dans d’autres pays aussi sont de si monstrueues frontiéres, la paix et le repos de l’Europe exigent la révision.



Határvonat.-Grenzbahn.-Train ŕ la frontiére.

I.

ESZTERGOMTÓL OROSZVÁRIG A DUNA MENTÉN

Hosszú és döbbenetes út előtt állunk. Hosszú az út, mert láthatatlan vonalon megyünk, vad csapásokon, - döbbenetes, mert a szörnyűségek ezernyi helyeit járjuk be és egy halálraítélt ország nyílt sebeit, vidékek, városok, falvak és emberek nyomorúságát látjuk lépten-nyomon.
Nem statisztikában, sem kimutatásban vagy történelmi és kultúrfejlődési szempontból keressük az igazságot, hanem a határ szemléltető képeivel, eleven valóságával.
Esztergomból indulunk el, Szent István király szülővárosából. Egy ezredéven át az ország középpontjában állott Esztergom. Ma végvár. Túl a Dunán cseh megszállt terület kezdődik, Párkány községgel. A két partot híd köti össze, mindkét végén sorompó. Megállították az életet. Párkány és vidéke piaca volt Esztergomnak és az ipartelepeknek, amelyek itt egymásután következnek a magyarnak maradt parton. A Duna jobbpartja munkát adott, a ma megszállt terület pedig termőföldet. A Kis-Alföld kezdődik itt. A lakosság színmagyar.
Kémények merednek a magyar parton az égnek, de nem száll fel belőlük füst. Megállt a munka. A túlsó parton termőföldek nyújtózkodnak a láthatárig – ott meg a földművesnép ment tönkre. Nyomorúság, pusztulás, keresetnélküliség és munkahiány itt is, ott is. A határ vágta ketté derékban az életet...




A komáromi híd, háttérben a megszállt színmagyar Komárom. – Das besetzte reinungarische Komárom mit der Dunaubrücke. – La ville de Komárom purement hongroise occupée par les Tchéques et son pont.

A magyar parton vezet az esztergom-almásfüzitői vasút. Elhagyjuk az ipartelepeket: Tokodot, Nyergesújfalut, Lábatlant, Piszkét és Süttőt. Szénbányák, cementgyárak és márványbányák. A túlsó községek lakói azelőtt átjártak, mert az itt húzódó vasút az ő vasútjuk is volt. Ma teljesen elzártan élnek, se vasútjuk, se országútjuk.
Almásfüzitő mind a két partnak vasúti központja volt. A túlsó vidék elcsatolásával a vonatok ma csak átvonulásképpen közlekednek Budapest, illetőleg Komárom felé, az esztergomi vasút elágazásával. A megszállt területieket elzárták ettől a vasúti fővonaltól és az itt futó országúttól.
Az elszakítás igazságtalansága Komáromban kiált a legkétségbeejtőbben. Túl a Dunán az ősi KOMÁROM, Jókai városa néz ide. Minden lakója, minden köve, minden pora színmagyar. Az innenső oldalon ÚJKOMÁROM fekszik, új városka, ahol a menekültek telepedtek meg. A kiüldözött emberek elvesztették szülővárosukat, közintézményeiket, középületeiket, iskoláikat, templomaikat és temetőjüket, apáik sírjaival együtt.
A túlsó vidéket ARANYKERT-nek nevezik. A CSALLÓKÖZ dúsantermő földjét vesztette el benne az északdunántúli lakosság.



Magyar járőrök az oroszvár-pozsonyi országuton. - Ungarische Wachposten auf der Landstrasse von Rajka-Pozsony. –Une patrouille hongrosie sur la grande route de Presbourg- Rajka.

A Csallóközzel együtt emlegetik a MÁTYUSFÖLDET; mindkettő legmagyarabb vidéke az ezer esztendős Magyarországnak. Foch tábornok a határ megállapításakor számolt ezzel a ténnyel, de a csehek stratégiai érdekből követelték, hogy a Közép-Duna legyen a határ.
Győrnél a SZIGETKÖZ északi felén vonul a trianoni határ, elválasztja a testvérföldeket és éket ver a népek élete közé.
Siralmas képet nyújtanak a szigetközi községek. Mindenütt az elveszett földekről beszélnek. Egyik község harmadrészében, a másik kétharmadrészben vesztette el földjét. Vannak gazdák, akiknek mindene elveszett.
– Kettős-birtokosoknak neveznek bennünket, de rosszabb a mi sorsunk a koldusénál is - panaszkodnak a Szigetközben. – Apáról fiúra szállt mindig a mi földünk és most csak azért járunk át, hogy azt megtartsuk, akár könnyel, verejtékkel is.
Hiába megyünk mi át aratni, a csehek annyit számítanak a terményért, amennyit akarnak. Aztán még a tetejébe ráhúzzák a vámot.
– Szerencsétlen életünk van - beszélnek tovább. – Azelőtt szép állataink voltak, de mivel rétjeink a Csallóközbe esnek, a legszükségesebb állatot is alig tarthatjuk el. Senki sem törődik a mi bajainkkal, senki sem jön ide, hogy lássa a mi nyomorúságunkat.




Magyar-osztrák-cseh hármashatároszlop. –Der ungárisch-österreichisch-tschechische dreier Grenzstein (Triangulierungszeichen) inmitten eines Ackers.-Volidŕ une borne au milieu d’un champ qui marque trois frontiéres: celles de la Hongrie,
de l’Autriche, de la Tchecoslovaquie.

Földjeink rosszak, vízjárta mind és nem tudunk védekezni. Hitelt nem kapunk és így az is elvész, ami még megmaradt.
A falvakban sok a düledező ház. Egy újabb árvíz valamennyit elsodorja. Nádfödeles viskók. Ajtajukra egy-egy cédulát ragasztott a nyomorúság. Váltót…
Nem bírják már sokáig. Egy nap kialszanak majd a tűzhelyek, az ajtók kifordulnak sarkaikból és mocsár fogja elnyelni a szigeti letelepülés ezeréves nyomait.
ÁSVÁNY, LIPÓT, DUNAREMETE, KISBODAK, DARNÓ, CIKÓLLASZIGET, SÉRFENYÖSZIGET, és DOBORGASZIGET tíz év gyötrelmeinek haláltusáját vívja a Szigetközben. Utolsó erőfeszítéssel sikoltanak: Igazságot!…
Nap-nap után RAJKA felé fordulnak, tűzjeleket várnak. Rajka eredete a rómaiak korára nyúlik vissza. A mai OROSZVÁR (Urosz vára) helyén épült római várnak egyik előőrse volt. A katolikus templom tornya római katonai őrtoronyul szolgált és tetejéről tűzjeleket adtak régen a pozsonyi várnak.




A hegyeshalom-bécsi vasút. – Die Bahnlinie Wien-Hegyeshalom. – La voie ferrée Vienne-Hegyeshalom.

II.

AZ OSZTRÁK HATÁRVONAL LEHETETLENSÉGE HORVÁTJÁRFALUTÓL SZENTGOTTHÁRDIG

Horvátjárfalu az utolsó magyar község a Duna mentén. Határában sírkőszerű oszlop áll: a magyar – osztrák - cseh határkő. Ide ugrik a Dunáról a határ. Három ország földje találkozik itt.
A magyar oldalon dűlőút széle, a cseh és az osztrák terület krumpliföld keskeny útjában találkozik. Mindenütt a földeket metszi a trianoni határvonal. Idelátszik a négyszögletes pozsonyi vár és a város déli része. A háttérben a KISKÁRPÁTOK előhegyei. Ott van DÉVÉNY is, a Duna kapuja. Az istenteremtette hegyektől a csenevész bokrokig, barázdákba csúszott le a határ.
– Miért jöttek át a Dunántúlról a csehek? Miért kellett nekik ez a szöglet? – kérdezzük, amint a hármasoszlopnál állunk.
– Stratégiai érdek kívánta így – halljuk a feleletet. – Most a csehek egyik lábukkal Csonkamagyarországon állnak. A kihasított földdarabot Pozsonnyal híd köti össze. Háború esetén zavartalanul jöhetnek át a hídon, és közvetlenül intézhetnek támadást Magyarország ellen.




Osztrák területen fordul meg a kocsi. A lovak alatt látszik a határkő. – Der Wagen wendet auf österreichischer Seite. Unter den Pferden sieht man den Grenzstein. – Le charriot se tourne sur le territoire autrichien. La borne est visible au dessous des chevaux.


A cseheknek azonban még ez sem elég. Telekürtölik Európát, hogy a mai határok veszélyeztetik a békét, veszélyeztetik Csehszlovákia fennmaradását. Határkiigazítást követelnek és a határral lejjebb akarnak jönni Magyaróvár, Tatabánya és Buda vonalába. Budát, mint Óbugyint kebeleznék be. Aztán továbbmennének Jászberény - Nyíregyháza felé. Megszállni kívánják tehát a Cserhát – Márta és Bükkvidéket is. Hihetetlennek tűnik mindez, de el kell hinnünk, ha a térképet és ezeket a lehetetlen határokat nézzük.
Már 1919-ben átjöttek volna a Dunán, ha nem találnak ellenállásra. Pozsonynál a tizenhármas honvédek és tizennégyes tüzérek, Komáromnál az akkori nemzetőrség, Párkánynál az esztergomi alakulat, Balassagyarmatnál pedig a lakosság hősies ellenállása tartotta vissza a cseheket.
KÖPCSÉNY felé sok beszögellést látunk, sok kanyarodást; sehol sincs természetes vonal. A legtöbb helyen toronyirányt vettek, sok helyen a dűlőutakat jelölték ki határnak.
HEGYESHALOMNÁL is szántóföldeken fut át a határ és minden feltűnőbb vonal nélkül metszi a budapest-bécsi vasutat.
MAGYARÓVÁRRÓL a Frigyes főhercegi uradalom és a Hanság határvonalait érintjük.



A lakóháztól elszakított rohrerföldi sütőkemence. – Der vom Wohnhaus abgetrennte Backofen von Rohrerföld. – A Rohrerföld, le four est séparé de la maison par la frontiére.

Lehetetlen egyedül járni itt a határt. Az ember okvetlenül eltévedne. ALBERTKÁZMÉRPUSZTA mellett befordulunk a kocsival egy dűlőútra, de csak úgy térhetünk a másik útra, hogy a lovak alá kerül a határkő.
Ha kis iparvasúttal megyünk, a kis vagon egyik fele osztrák, másik fele magyar terület felett fut. A ló gyámoltalanságában, hol magyar, hol osztrák területen szalad a sínek mentén.
Az albertkázméri vámsorompónál, a FÉLTORONYI országút mellett, kerítés a határ. A puszta templomába osztrák területről jön a pap misézni; a lakosok nem ismerik a nemzeti ünnepeket, - magyar szentbeszédet nem hallanak.
A Frigyes-főhercegi uradalomban tovább ROHRERFÖLD felé tartunk. Itt akácos mentén vonul egy darabig a határ, de aztán személyesen kiugrik és búzatáblákon át, vagy azok mentén folytatódik.
Rohrerföldtől nincs messze a HORVÁTH-CSÁRDA. A csárdának van egy szabadon álló sütőkemencéje, de az már osztrák területre esik. A kemence sarkán áll a határkő. Ha a csárda asszonya kenyeret süt, a lapátot magyar területen tartja, a kenyér pedig osztrák területen sül meg.
- Határátlépési igazolványt ragasztunk a kenyérre és úgy tesszük a kemencébe. Igazolvány nélkül nem süthetünk mi kenyeret – mondja a csárdabeli asszony.



Játszó gyermekeket is szétválaszt a határ. – Spielende Kinder werden auch durch die Grenze getrennt. – Voici la frontiére qui sépare méme les enfants jouant.

A határ keresztülvág udvarokat is. Az egyik házat jobbra, a másikat balra veti. A szétválasztott házak gyermekei azonban zavartalanul játszanak egymással, százszor és ezerszer futnak át “Burgenlandból” Magyarországba.
Mosonszentjános alatt a hansági csatorna mentén a Fertőnek tartanak a kőoszlopok. A Fertő csendes hallgatással terpeszkedik a láthatár felé. Nádtenger. Gém, szárcsa száll felette. Keskeny víziösvény vezet befelé. Sekély a víz. Egy darabig egyenesen visz az út, de puskalövésnyi távolság után már egymásután jönnek a kanyarodások.
Minden fordulónál gémek szállnak fel nagy szárnycsapkodással. Egyszer-kétszer csörtetés hallatszik. Szarvas iramlik. A vízityúk folyton csipog. Néha bölömbika trombitál. Kisebb tisztás közepén kócsag áll. Itt-ott kígyó menekül.
Egy óra hosszat tart az út a víziösvényen. Lassan szélesedik a víz. Még egy órát rudaz a csónakos, aztán a láthatárig ér a tó tükre.
A széles vízen vissza kell fordulni. Hol, merre vonul a határ, nem tudni. Gyakran megtörténik, hogy csónakos kirándulók áttévednek a “határ”-on. Ha osztrák határőrrel találkoznak, csak pénzbüntetéssel menekülhetnek meg, bár maguk az őrök sem tudják pontosan a határ vonulását, amikor portyázáson vannak, mert a Fertő útvesztőit ismerni az ottani halászoknak is nagy feladat.
A Fertőről nagy kerülővel fordul a határ, körülzárja Sopront és a közeleső falvakat. Sopronnak legfőbb életereit vágták el.




Halász a Fertő-tavon. ľ Fischer auf dem Fertő-see. ľ Un pécheur sur le lac de Fertő.

Kétszáz községet kapcsoltak le a várostól. Ezek a községek mind itt szerezték be szükségleteiket, erre rendezkedtek be a soproni kereskedők és iparosok. Üzlet üzlet mellett áll az uccákon, de vásárlók nincsenek. Az elszakított 200 község népe nagy fáradsággal és drága költséggel BÉCSÚJHELYRE kénytelen menni. KISMARTONT ugyan megtették a vidék központjának, de nem tudja kielégíteni a lakosság igényeit. Pang a piac is. A híres soproni vásárok már csak árnyékai a régieknek. A lóvásár arra a sorsra jutott, hogy már meg sem tartják. A szarvasmarhavásár sem különb. Azelőtt 2-3000 állatot hajtottak fel, ma 100-150-et. Ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, állattenyésztés együtt pusztul.
Sopron mellett különösen BRENNBERGBEN látjuk a határ lehetetlenségeit. Brennberg szénbányájáról nevezetes. Egyik aknája, a BORBÁLA-AKNA, magyar területen van, a másik, az ILONA-AKNA, Ausztriába esik. A szenet mindenütt magyar területen bányásszák, de a szállítás osztrák területen történik.
A munkások határátlépési igazolvánnyal közlekednek. Ezt a lehetetlen állapotot még súlyosabbá teszi az Ilona- akna és a körülötte lévő községek munkásságának helyzete. A bányászok élelmiszereiket azelőtt legkönnyebben és legolcsóbban magától a bányától vásárolták, egyéb szükségleteiket pedig Sopronban szerezték be. A határ miatt ma semmit sem vihetnek át, mert vámot kellene fizetniök. Így messzebb eső és nehezen megközelíthető osztrák községekbe kénytelenek járni.




Magyar területre ér a Répce – patak. – Der Répce – Bach erreicht ungarisches Gebiet, - Le ruisseau de Répce arrive en territoire hogrois.

A brennbergi bánya vendégkönyvében száz esztendő írásait találjuk.
Ezek között látjuk SZÉCHENYI ISTVÁN gróf aláírásait is.
Sopron alatt NAGYCENK felé fordul a határ.
Nagycenk temetőjében gróf Széchenyi István nyugszik, s ha nyugati szél fúj, a kriptába behallani a soproni vonat kattogását.
A soproni vonat osztrák területen megy Kőszegre, és csak útlevéllel utazhatunk.
A nyugatmagyarországi közlekedés rettenetes képet mutat. Minden országúton felírás figyelmeztet: Út lezárva. Burgenland elcsatolásával ZSIRÁN keresztül a Sopronba irányult kocsiforgalom Sárvártól kezdődőleg teljesen megszűnt. Ha a lakosok a rendes úton mehetnének, Sopronig 25 kilométer lenne a rendes távolság; a határ miatt azonban 50–60 kilométer kerülőt kell megtenniök.
GYÜLEVÍZ és LOCSMÁND között kis kőhíd áll. A kőfalon oszlop. Határkő.
KŐSZEG felé ismét hurkot vet a határ; Kőszeg városát bénítja meg. A határkövek a hegyek gerincére kapaszkodnak. A magaslatokat az osztrákok szállták meg.
A kőszegi vár, mint a többi magyar vár, hosszú időn keresztül védte nyugatot. A sok hősi küzdelemért és vérontásért hálátlansággal fizettek.


Faluvégi hídon áll a határkő - Auf der Brücke vom Dorfende steht der Grenzstein. - La borne se dresse sur le pont qui est au bout du village.

Bécs felé szakították el Kőszeg községeit, ROHONC, LÉKA és KIRSCHLAG várával együtt.
Az osztrák határra jellemző, hogy leglehetetlenebb vonalban alkotja a végeket s szinte őrületesek a kanyarodások és a beszögellések a magyar területbe. Gyakran a keletről-nyugatra párhuzamosan húzódó országutak közé ékelődik az osztrák terület; szabálytalan keskenyebb, vagy szélesebb sávot alkot, úgyhogy az országutakon kívüleső községek lakói annak ellenére, hogy a távolság 3-5 kilométer, nem közlekedhetnek egymással. Feltűnő és kirívó a helyzet PORNÓAPÁTI és SZENTPÉTERFA, majd PINKAMINDSZENT és PINKAKERTES között. A szentpéterfaiak, ha Pornóapátiba akarnak menni, a közöttük lévő párkilométeres távolság helyett nagy kerülőt kénytelenek megtenni. Nyáron még elmehetnek kocsival a földek között, de télen csak óriási kerülővel közlekedhetnek.
Az osztrákok sem elégszenek meg a mai határral és egészen a Balatonig akarnák bekebelezni a Dunántúl nyugati részét. A csehek szerint az lenne a legtermészetesebb, ha BÉCS-SALZBURG, a BALATON partja és SOPRON felé húzódó vonalban külön középnémet országrész “Mittelmark” létesülne. A szerbek már 1910-ben kiadtak egy térképet, amely egész Baranya és Bácska megszállását ábrázolja. A Dunántúlból alig maradna valami.
ALSÓCSATÁRON a határ a házak közötti úton egy gazda ajtajának vág.




Szentgotthárdon két ház között vonul a határ. – In Sentgotthárt zieht die Grenze zwischen zwei Häusern. – La forntičre ŕ Szentgotthárd passe entre ces deux maisons.

Telkét, házát kétfelé osztja, egy lépést sem tehet anélkül, hogy osztrák területet ne érintsen. A határvonal azután továbbtart szorosan a házfal alján és ezzel a gazdasági udvart, konyhakertet és a baromfiak részére szolgáló kifutóterületet is kettészeli.
FELSŐRÖNÖK és RÁBAFÜZES határa a templom alatt húzódik. A plébános pajtája előtt egy járgány van, amelyet ló hajt. Amikor a ló körüljárja a járgányt, a fele utat osztrák területen teszi meg.
SZENTGOTTHÁRDNÁL újra megáll a magyar föld szívverése. Ha vonaton megyünk, a vasúti töltés alatt látjuk a határköveket.
Az országút mellett két házat látunk, - közöttük 4-5 méter a távolság. Ezen a résen vág át a határ. A szomszédok csak határátlépési igazolvánnyal érintkezhetnek.
Szentgotthárdtól a második hármashatárkőhöz vezet az út. ALSÓSZÖLÖNÖKÖN megyünk át, felhágunk a Jankabergre, a Martinjára. Elhagyott, szegény vidék bontakozik ki köröskörül. Vend házak állnak egymagukban a hegytetőkön. Szorgalmas, derék nép a vend és magyarérzelmű.
Amikor a határmegállapítóbizottság Felsöszölnökön járt, az egész vend nép összegyűlt a hegyekből. Felsőszölönökért a szerbek fejtettek ki nagy agitációt. Hiába volt azonban minden erőlködésük, a községet Magyarországnak ítélték oda. A nép ujjongása határtalan volt, az antantautókat virággal hintette tele és Magyarországot éltette.




A magyar-szerb-osztrák hármaskő. – Der ungarisch – serbisch – österreichische Dreiergrenzstein. – Voici la borne qui indique trois frontiéres: de la Hongrie, de la Serbie et de l’ Autriche.

A vendek a Murán innen és a Muraközben foglalnak el nagyobb területet. A mai határral a legsúlyosabban a Murán inneniiek, a PREKMUREIEK, szenvednek. A határ és a Mura közé szorították őket. Azelőtt a nyári hónapokban Tolna, Vas és Somogy megyébe jártak munkába. A legtöbb munkást Muraszombat környéke adta. Most teljesen elzárták a nép kenyérkereseti útját. A szerbek rosszul bánnak velük s ez a bánásmód, a keresetnélküliség és a fokozódó nyomorúság megtizedeli a vendeket. Sokan a kivándorlásban keresnek menedéket.
A szentgotthárdi hegyekben élő vendek a szűkölködésig szegények. Földjük kevés, nagyrészt terméketlen. Kútjuk nincs, a vizet ciszternákban gyűjtik össze. Kis földjüket valóságos konyhakertészeti művészettel munkálják meg. Ezt kiegészítik az állattartással. Az állati trágyát az erdőben összegyűjtött falevelekkel keverik. Semmit sem adnak el és mindent kihasználnak. A földjük hullámos, 3-4 ekefordulattal domború sávokat szántanak, hogy az esővíz és a fagy kárt ne tegyen a vetésben. Aratás után felszántják a földet, rögtön hajdinát vetnek el és így már ősszel új termésük van. Zsírszükségletük évente 6-10 kg. A rossz élelmezés meglátszik rajtuk, vérszegények és sápadtak. És mégis hosszúlétűek. Vallásos, erkölcsös a vend nép, békésen él. A válást nem ismerik a házaséletben. Nagy szegénységük mellett is sok a gyermek.




Vend tanya. A ház szerb területen áll, földje magyar oldalra esik. - Vendisches Gehöft. Das Haus steht auf serbischem Gebiet, die Ackerfelder sind ungarischer Boden. - Grande métairie, la maison est sur le territorire serbe, les champs sont en Hongrie.

Alsószölnökről taligaút vezet tovább. A házak lassan elmaradnak, csak egy-egy emeli fel néha szalmahátát a hegyek tetején. A taligaút járőrúttá szűkül. Mélységes a csend. Az út átszalad néhány bürün, keskeny, de mély szakadék felett. Fenyvesbe érünk, és erdőzúgás kísér bennünket a vad csapáson.
Szürke kövek szegődnek mellénk. A hegy mindig meredekebb. Kálvária. Előre széles sáv nyílik. Fenn kőoszlop látszik. A második hármas-határkő. Háromoldalú, nagy kőgúla, rajta három címer: a magyar, az osztrák, és a szerb.
Három széles lénia tátja száját a sűrűségből felfelé. Az osztrák nyíláson a stájer hegyek látszanak, a szerb nyíláson át idenéz TÜRKEMAJOR. A magyar oldalon az Ampavölgy zöldel.
Sokáig hallgatjuk a zúgást, az erdő örökszép, de itt mélységesen szomorú dalát.
- Induljunk - mondja kísérőnk. - A harmadik határvonal következik, a szerb határ. Veszedelmes lesz!… Kezdjük mindjárt a Türkemajorral.
Türkemajor egy vadászház. Piros teteje ide látszik a hármaskőhöz. Leereszkedünk a szerb lénián és szerencsésen elérjük a majort. A gazda a kerítésajtóban áll.
- Valem bojdi Jézusz Krisztusz - köszön. - Tessék bejönni.




Magyar járőrök a Katharina-hegyen. Mögöttük szerb őrház.—Ungarische Grenzwache auf dem Katharina-Berg. Im Rücken serbisches Wachhaus.-Garde-frontiére hongroise sur la montagne Katherine. Au fond la guérite serbe.

Leülünk a kerítés mellet. A gazda almabort hoz.
- Mi újság a világban? – kérdezi. – Mi itt nem tudunk semmit! Mindig csak adót fizetek: egyszer az osztrákoknak, egyszer a szerbeknek, egyszer a magyaroknak.
Hihetetlenül hangzik ez, de amikor meglátjuk a ház körül a határköveket, el kell hinnünk Trianon egy újabb szörnyűségét.
A ház szerb területen áll, kertje és gyümölcsöse magyar részre esik, földje és erdeje pedig osztrák oldalra. Mi tehát szerb területen pihenünk.
Ha nem gondolunk a haza sorsára: nevetünk ha a haza sorsát látjuk: sírunk.
Hamar felkészülünk és nekivágunk a hegyeknek az S.H.S. kövek mentén.





Semleges Muraág. – Neutraler Mur-Arm. – Bras neutre de la Mur.


III.

A LEGVESZÉLYESEBB HATÁRVONALON: SZENTGOTTHÁRDTÓL KISSZOMBORIG

A KATHARINA-hegyről messze belátni a szerb megszállt területre: PREKMURIÁBA. Így nevezik a vendeklakta vidéket.
Kis ország ez, Muraszombat a fővárosa. Alsólendva a kapuja, a vend föld kulcsa. Messziről község látszik a hegyek között. Márokrét. Lakói három országon keresztül mennek bevásárolni, úgyhogy átvágják a szerb és az osztrák területbe ékelődő keskeny magyar országnyelvet. A szerbek Muraszombatot tették meg a vidék központjának, de ez az itteni községektől messze van és a hegyek között a rossz közlekedés miatt nehéz megközelíteni.
A hegy gerincén vonul itt a határ. Egyszer taligaúton, máskor kígyózó ösvényen, aztán út, árok nélkül keresztülvág az erdőkön, majd mély szakadékba rohan, hogy ŐRFALU és KOTORMÁNY közt benyomulva, lezárja az országutat. Itt a KERKAFOLYÓT is metszi.
Szépek itt a fenyvesek, - zsonganak, illatoznak. Nagy távolságban egy-két vend tanyát érintünk. A határ az út mentén vonul és az egyik helyen magyar, a másik helyen szerb területre veti a tanyát.




Átkelő kettős birtokos a Murahidon. A híd végén szerb őrház. –Überschreitender Doppelbesitzer auf der Murabrücke, am Ende der Brücke serbisches Wachaus.-Le proprietaire qui traverse le pont, posséde des domaines sur chaque rive du fleuve. Au bout du pont il y a la quérite serbe.

A határ lehetetlen vonulása egyre szörnyűbb. Több helyen új szerb őrházat látunk. A Mura torkolatáig minden befelé, vagy kifelé tartó országutat átvág a határ, az egyetlen ALSÓLENDVA-RÉDICSI vasútvonallal együtt.
SZENTGYÖRGYVÖLGY átellenében SZENT LÁSZLÓ községet kanyarítja ki a határ. Itt színmagyar nép lakik, reformátusok. A megszállás óta nincs lelkipásztoruk, de egész Jugoszláviában nem találni református papot.
A RÉDICSI és LENTI szakaszon minden magaslat a szerbeké. A herceg ESZTERHÁZY-erdőket a határral két részre osztották és a térképen látható túloldali erdők már nem is léteznek. Minden fát kivágtak.
A vidéknek ezen a részén nagyon sok a kettős-birtokos. Csak Lenti-nél közel ezer ember jár át naponta. A megszállt-területiek rétjeiket vesztették el, az idevalók szőlőiket. Itt is sok a panasz. Termelőgazdálkodásról, haszonról szó sincs. Éppen, hogy munkájukkal megtartják a földet.
Alsólendva és Rédics között felszedték a vasúti síneket. Már többször voltak tárgyalások, hogy a forgalmat megnyissák, de a szerbek erről hallani sem akarnak. Alsólendva szerb megszállás alá került, magát a járást Magyarországnak hagyták meg.
Két új községet létesítettek a szerbek itt a megszállt háromszögben. Görzből szlovéneket telepítettek a magyar községek közé, a telepeseknek földet adtak, hogy ezzel is a határ megerősítését biztosítsák.




Átvágott vasutvonal Gyékényesnél. a város vízműtelepe szerb területen van. –Durchschittene Bahnlinie bei Gyékényes. Die städtischen Wasserwerke befinden sich auf serbischem Gebiet. –La ligne de chemin de fer détruite á Gyékényes. Les conduites d’eau du village sont en Serbie.

Lendva környékén huszonnyolc színmagyar község él megszállás alatt. PINCE községben a megszállás óta nem volt tanítás az iskolában. Magyar tanítót nem engednek működni, szerb tanító pedig a népnek nem kell.
Közigazgatásilag is lehetetlenek a viszonyok. A közigazgatási központ MARBURG. A helyzettel nem ismerős intézkedések és a rettenetes közlekedés megbénítja az egész vidéket.
A megszállás óta Bisztrice alatt a Murán új hidat építettek a szerbek, vasutat vezettek rajta keresztül és összekötötték Muraszombatot LUTTENBERGGEL. Az új híd és a vasút megépítése is szerb stratégiai érdek.
Az SHS-frontot egy szerb katonai komité állapította meg. A határ kijelölésénél kizárólag a stratégiai helyzet volt a vezérfonál és sem etnográfiai szempontok, sem földrajzi kialakulások nem jelentettek akadályt a szerb érdekek keresztülvitelében. A legfontosabb stratégiai pontokat foglalták el, teljesen mellékes volt, hogy ezáltal lehetetlen határok jönnek létre.
Előre kidolgozott terv alapján léptek a szerbek a Dunántúlra. Négy hídfőn vetették meg a lábukat: Prekmuriaban, Gyékényesnél. Gólánál és Délbaranyában. A murántúli vidék a csehek pozsonyi hídfője felé írányul. A SOMOGYSZOB-NAGYKANIZSAI vasúti gócpont könnyű megközelítését a góliai hídfő elfoglalásával biztosították maguknak.




Szerb csendőr kíséri a megszállt-területi utasokat a magyar területen át. – Serbischer Gendarm begleitet Reisende des besetzten Gebietes durch ungarisches Territorium. – Gendarme serbe accompagnant des voyageurs de la contrée occupée á travers le territoire hongrois.

Délbaranyában pedig a Dunaľ Dráva-szögletét szállták meg, hogy erről az oldalról is gondoskodjanak felvonulási térről.
A góliai hídfővel kapcsolatosan egy másik ponton is észrevesszük a szerbek stratégiai előretörését. Ismeretes, hogy Alsólendva körül huszonnyolc színmagyar községet szakítottak el tőlünk. Erről a vidékről maguk a szerbek híresztelték, hogy a községeket visszaadják Magyarországnak. Ugyanekkor titkos megbízottak jártak MURAKERESZTUR vidékén és a községekben szerb agitációt fejtettek ki. Ennek eredményeképpen hét község: Murakeresztur, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Seménháza, Molnári, Fityeháza és Kollátszeg Jugoszláviához való csatolását kérte. A szerb kormány tárgyalásokat is megindított és erre ajánlották fel Alsólendva vidékét. A szerbek a NAGYKANIZSAľ BARCSI vasútvonalat szerették volna megszállni, ami – ha sikerül, - stratégiai helyzetük a Dunántúlon még kedvezőbb lett volna. Természetesen a magyar kormány elutasította az ajánlatot.
A Dráván a régi horvát közigazgatási határt követi a trianoni vonal. A GYÉKÉNYESI Dráva-híd a szerbaké. Rajta a vasút Zágráb felé vezet. A hídon innen jó széles darabot kanyarítottak ki. A híd tövében lévő szivattyúház szerb területről szolgáltatja Gyékényesnek a vizet.





A barcsi Drávahíd. – Die Drávabrücke von Barcs. – Le pont sur la Drave á Barcs.

Gyékényes után három község következik: GOTALAVÓ, GÓLA és ZDÁLA. Mind a három a szerbeké. A gyékényes – barcsi vasúttól 60 méterre állnak a határkövek, Zdálánál közvetlenül a házak előtt.
Az elszakított lakosság útja azelőtt mindig NAGYKANIZSÁRA, CSURGÓRA vagy BERZENCÉRE vezetett. Ma a megszállt területen befelé, messze távolságban fekvő helyekre kényszerítik a népet. Góla község megszállás alatt van, vasútállomása magyar területen.
Az állomás várótermében több utas várakozik a Barcs felől érkező vonatra. Szótlanul ülnek. Az ablakmélyedésben szerb határőr áll.
- Hová igyekeznek, néném? – kérdezzük az egyik asszonyt.
- Kaproncára.
- Hát hogyan?
- Mi megszállt területről jövünk, de mivel nincs vasútunk, csak erre utazhatunk. Gyékényesen át utazunk, a hídon túl aztán már ismét szerb területen megyünk. Örök életünkben így utaztunk, csak azelőtt nem volt kíséret.
- Milyen kíséret?
- A szerb őr, aki amott áll.
Befut a barcsi vonat. A gólai utasok külön kocsiba szállnak, a szerb katonaőrrel. Rájuk zárják az ajtót. Így utaznak magyar területen egész Gyékényesig. Itt a zágrábi vonathoz kapcsolják a kocsit.




A barcsi malom is megsínyli Trianont. – Die Barcser Mühle ist auch ein Opier von Trianon. – Le moulin de Barcs est aussi un sacrifice du Trianon.

Barcson a felső Drávahíd felerészben a szerbeké, felerészben a magyaroké. A Dráván túl SÁNC- és JANINAPUSZTA idetartozik hozzánk, de onnan csak igazolvánnyal lehet átjönni.
SIKLÓSNÁL Baranyába ugrik át a határ és a szárazhatár lehetetlenségei kezdődnek újra. Este érkezünk meg, szállást az egyik gazdánál kapunk.
Vacsora után a gazda egy történetet mond el.
- 1922 karácsony előestéjén egy Krämer nevű csendőrtiszthelyettes másodmagával járőrszolgálatba ment a KÁSÁD-TORJÁNCI útra. Csendesen baktattak a frissen esett hóban. Szép, fehér karácsony hallgatott körülöttünk…
Ment a két csendőr a békés éjben. Elérték a határt. A hó betemette az árkot, az utat, csak a kövek látszottak ki arasznyira. A torjánci út megszakadásánál megálltak. Körülkémleltek. Az út továbbfolytatásában két alak közeledett. Szerb csendőrök voltak.
Köszöntek egymásnak:
- Szervusz sógor! (Így szokták egymást szólítani.)
Beszélgetni kezdtek. A szerbek odaátról, a két magyar innen. Elfüstöltek egy pipát, egy-egy cigarettát.
- De most már mennünk kell, mert még nagy utunk van hátra – szólt a magyar tiszthelyettes.
- Végigjárjátok a vonalat? – kérdezték a szerbeket
- Nem, sietünk haza. Karácsony van.




A siklósi vár bejárata. – Der Eingang der Festung Siklós. – L’entrée de la forteresse de Siklós.

- Jó nagy kerülő! Tudjátok mit, gyertek át hozzánk és menjetek a mi területünkön. Sokkal hamarabb értek haza.
- Mi nem mehetünk át – felelték a magyar csendőrök.
- Dehogy nem, hisz mi is sokszor a ti területetekre megyünk. Gyertek csak!
A két csendőr gondolkozott. Valóban nagyot kanyarodott errefele a határ. Karácsony van, és otthon várják őket.
Átmentek. Együtt baktattak, tovább beszélgettek.
Nem jutottak tízpercnyire sem, az útszéli bokrokból egyszerre csak eléjük ugrott hat fegyveres szerb.
A tiszthelyettes dermedten nézett a két kísérőre. Azok nevettek. Át kellett adniuk a fegyvereket, aztán bekísérték őket Zsidópusztára, az őrségre. Se szó, se beszéd, bezárták őket a kamrába és az ajtó elé őrt állítottak.
A tiszthelyettes észbekapott. Mulasztást követett el. Nem lett volna szabad átjönnie. Kopogott az őrnek. Megkérte, engedje ki egy percre.
Kisietett az udvarra, aztán híretlen megfordult és futásnak eredt.
- Sztoj! Sztoj! – kiáltott az őr.
A csendőr még jobban futott. Eldördült a fegyver és a tiszthelyettes elesett. A fehér havat piros vér festette át…
Otthon gyerek, asszony hiába várt rá késő éjszakáig…




A Karasica-patak Baranyában. A szerbek hajózható folyónak jelölték. – Der Karasica-Bach in Baranya. Die Serben erklärten ihn als einen schiffbaren Fluss. – Le ruisseau de Karasica en Baranya (départment). Les serbes le déclarérent navigable.

Másnap a magyar határőrök a tiszthelyettes holttestét kérték. A szerbek visszaüzentek, hogy jöjjön át egy bizottság, aztán elvihetik.
A vámőrszakaszparancsnok felkészülődött, magához vette embereit, hogy elinduljanak. Már mentek volna, mikor lélekszakadva berohan egy túloldali ember:
- Ne jöjjenek át, az Istenre kérem, mert egy egész lovasszakasz áll lesben a puszta alatt!
Kiment a halotti küldöttség a határra.
- Hol van a holttest?
- Benn a pusztán.
- Hozzátok ide, átvesszük.
- De jöjjetek át, nem lesz semmi baj! - próbálkoztak a szerbek.
Ezek után? Nem hiszünk többé nektek! Hozzátok ide a halottat.
A szerbek nem tehettek mást, kiadták Krämer tiszhelyettes holttestét.
És két hét múlva kékre-zöldre verve jött haza a másik csendőr, akit Krämerrel tőrbecsaltak.
…BEREMENDNÉL mészvonalat húztak a síneken keresztül, még tolatni sem tudnak. A vonalon túl lévő községek lakóit, akik mind Siklósra jártak azelőtt, lefelé parancsolták.




Fű nőtte be az országutat Sárok és Főherceglak között. – Gras wuchs auf der Land-strasse zwischen Főherceglak und Sárok.- A cause de la circulation interrompue entre les deux villages de Sárok et de Főherceglak, la grande route est couverte d’herbe.


ILLOCSKÁNÁL, egy kis szakaszon, a KARASICAPATAK a határ. A patakra azt mondták a szerbek, hogy hajózható.
Kisebb hegylánc húzódik PÉLMONOSTORTÓL KISKŐSZEGIG a BAÁNI-hegyek. Érthetetlennek tűnik, hogy az antantbizottság miért nem a baáni hegyláncot jelölte ki határnak? Szinte természetes vonalat mutatnak. Itt is a szerb stratégiai érdek győzött, amennyiben a hegylánc közepétől tíz kilométeres körzetben jelölték ki a határt. Kitűnő belövésük van a szerbeknek. Ez a baranyai háromszög a szerbek említett hídfője.
Az igazság szerint a határt a Dráván kellet volna kijelölni. A baáni hegyeken túl színmagyar községeket találunk. Ilyenek: CSÚZA, SEPSE, KEŐ, KARANCS, BODOLYA, VÖRÖSMART, KISKŐSZEG, lejjebb LASKÓ, DARÓC, KOPÁCS és BÉLLYE. A lakosok ETE és BOJTA Árpádvezérek telepesei.
Két érdek vezette a szerbeket, hogy Délbaranyát megszállják. Az egyik a hídfőkérdés, a másik a Frigyes-főhercegi uradalom. A baáni hegyeken innen fekszik FŐHERCEGLAK, az uradalom volt központja. Mintagazdasága mindenkor tekintély volt a magyar mezőgazdaságban. Nagy és gyönyörű parkjában a főhercegi kastély áll. A nagy pusztáról igazgatták a baranyai, illetőleg a helyi uradalmat. Számos hivatala, nagy gépműhelytelepei, iparvasúti mozdonyháza, terjedelmes vagonparkja, és magtárai, tehenészete Magyarország legnagyobb gazdaságává tették. A trianoni vonal a puszta akácos határában húzódik. SÁROKnál fatornyok emelkednek az akácfák fölé, szerb őrök figyelnek bennünk.




Szerb megfigyelő-torony a bezedeki akácosban. –Serbischer Beobachtungsposten auf der Akazienallee von Bezedek. –Un donjon serbe dans la forét d’acacias de Bezedek.

A baáni hegyek nyugati tövénél fekszik PÉLMONOSTOR. Nagyközség, a Frigyes-főhercegi uradalom államvasúti központja. Tejcsarnoküzeme, húsfeldolgozótelepe és közelben a cukorgyár tették jelentőssé. A főhercegi uradalom átterjedt a hegyláncon túlra. Nevezetesebb puszták ott: FRIGYESFÖLD, RAMPERFÖLD, ALBERTFALU, KESKENYERDŐ, DUNAI, BOKROSHÁT és KŐRÖSERDŐ. Az egész uradalom ma szerb koronabirtok.
A baáni hegylánc alatt lévő községek: BARANYAVÁR, BAÁN és KISFALUD népe azelőtt VILLÁNYRA és MOHÁCSRA járt. Itt is sok a kettősbirtokos. A határon innen lakók szőlőtulajdonosok a baáni hegyláncon, de sok földet is elszakítottak a községek határaiból.
UDVAR községénél a budapest-eszéki országút közepére építették őrházukat a szerbek. Földhányással és drótsövénnyel vették körül.
Előttünk a buzoglicai erdőség, balra a DÁLYOKI templom. Szemben hosszú félkörben elnyúló domb, a mohácsi csatasík. Idehalljuk Mohács harangjait. Szomorú hangjuk második Mohács útján kísér bennünket.
UDVAR község megcsonkítása teljesen megbénította a lakosságot. A földeket elszakították a községtől, ott állnak a határkövek a házak alján, a kertekben. A falu felső végén áll egy ház, három sarkán határkő.




Földsánccal és drótakadállyal körülvett szerb őrház a mohács-eszéki országút közepén. –Durch Erdschanze und Drahthindernis verbarrikadiertes serbisches Wachhaus auf der Ladstrasse von Mohács-Eszék. –Un poste serbe entouré de remparts et de fils de fer barbeles sur la grande route de Mohács-Eszék.

A mohácsi országútról ÚJISTÁLLÓ alatt, a csonka Frigyes-főhercegi uradalom szélén, keletnek fordul a határ és a Dunának tart. Derékszögben letér az országútról egy éppen ott álló akácfa irányába. Az országút szélét eperfák szegélyezik, nyáron az eprek Szerbiába esnek.
A csonka Frigyes-főhercegi uradalom jelenlegi központja SÁTORHELYPUSZTA. Innen iparvasút vezet Izabellaföld-pusztán át a Dunához. Csendes, kihalt erre a vidék, tarackfű nőtte be az utakat, idegen ember erre sohasem jár.
Mély erdő sötétlik előttünk. Iparvasúton megyünk. Balra holt Dunaág. Az iparvasút a töltésen vezet, mindenütt a magyar határ mentén. Hatvan méterre állnak a kövek. Rövid szakaszon, két helyen is látunk szerb granicsárházat. A megfigyelő tetején szerb őr ül.
A szerb őrházak itt egyszerű sárkalibák. Tetejükön pléhzászló, mellette rúd, rajta szalmacsomó. Ha az őrök vészjelet akarnak adni, meggyújtják a szalmát és felhúzzák a rúd tetejére.
A vasút mellett PUSKÁSPUSZTA fekszik, itt a békeévekben nevezetes méntelepe volt a Frigyes-főhercegi uradalomnak. Most csak disznósivítást hallunk.
A megszállt területnek ezen a részén két érdekes község van: IZSÉP és DÁLYOK. Mindkettőben sokác a lakosság. Derék, jóravaló és magyarérzelmű nép.




Határral körülvett ház Udvar községben. –Von der Grenze umgebenes Haus in der Gemeinde –Udvar. - Une maison entourée de frontiéres dans le village Udvar.

Szlávok, de inkább bolgár és török eredetűek. Fekete-barnák, vállasak, szélesderekúak, kerekfejűek. Érdekes és szép viseletük van. A nők szépek, fülükben, nyakukon aranytallérokat viselnek. A hajukat sok, vékony fonatban hordják. Ruhájuk fehér vászonból készült gazdag, magukkészítette, tarka hímzéssel. A déli vidék mezőkövesdiei.
Eredetüket feltaláljuk neveikben is. Bolgár eredetű sokácnevek: Ivankov, Topalov, Miatov, Kubatov, Kovacsev, Damjanov, Golubov, Filincsev, Szimanov, stb. Török eredetű nevek: Csurcsia, Kucsuk, Manda, Orkin (Ochridin), Ben-ics, Ben-ák.
Néhány szó még jobban igazolja a török-eredetet: bosztán = kert, budzsák = sarok, hodzsák = kemény, szubos = csősz, kulundzsia = kemény, stb.
A megszállt sokácok Dályokon és Izsépen a maguk csendes életét élik. Felszabadulást várnak...
Nagy jegenyefák alatt IZABELLAFÖLD néhány háza gubbaszt. A Dunántúl utolsó pusztája. Valamikor szép pusztaélete volt, ma csak egyetlen iparvasútjával érintkezik a külvilággal. Egyetlen országútját is elvették.
Izabellaföldről tovább visz a kis vasút a BÉDIAI és a BOKI-erdőbe. Ez is Frigyes-főhercegi birtok. A határ Bok alatt húzódik az erdőn keresztül, egy új vágásban. Sokszor lövés dördül és szarvas fut véresen át a határon.




A határ átugrik a Dunán. – Die Grenze springt über die Donau. – La frontiére franchit le Danube.

Túl a Dunán a karapancsai erdő kezdődik. Az erdő itt dúsabb és vadonabb. Fenséges... Királyok és császárok vadásztak itt egykor. A határ mellett útbaesik DEBRINAPUSZTA, majd sűrű erdő mélyén KARAPANCSA áll néhány házával és impozáns főhercegi vadászkastélyával. Benn a kastélyban sokágú aggancsok vonják magukra a figyelmet, a békeidők szépséges romantikája történelmi nagyságokkal ébreszti fel az emlékeket. Hercegek, főhercegek, királyok és császárok nevei olvashatók az aggancsok sárga homlokcsontján. Több aggancson Vilmos császár neve. Régi időkről mesél az erdő...
A baracskai Dunaág hídján átlépünk a Duna-Tisza-közébe. Elérjük TOMPA határát. Szél kerekedik s a futóhomok nagy gomolyagokban hömpölyög a földeken át.
- Ott egy kis erdő, húzódjunk oda a vihar elől – mondjuk vezetőnknek.
- Akkor kerüljünk kissé balra, hogy ne vegyenek észre bennünket.
Szerencsénk van ezzel a homokfúvással, eltakarja a blokkházat. Siessünk.
A kis erdő kitűnő védelmet nyújt. Lassan, nagy cseppekben megered az eső
- Csak hadd essen, legalább nem kell tartanunk őrjárattól.
Vezetőnk hosszú bottal megbökdösi maga előtt a földet.
Pár lépés után a bot keresztülszalad a gazon.




Szerb granicsárok. -Serbische Grenzwache. –Gardes-frontiére serbes.

- Vigyázni! – halljuk a figyelmeztetést.
A gaz a földdel behorpad és kerek nyílás támad. Farkasverem. Az aljából hegyes karó áll kifelé.
Az első verem után többre is akadunk. Jaj annak, aki erre téved! Menthetetlenül nyársra kerül.
De többet is megtudunk az itteni rejtelmekből. A bokrok között drótsövény feszül. Távolabb spanyolbak áll földbeerősítve.
A szerbek harcteret csináltak itt.
Zuhog az eső, villám cikázik át az égen és a mennydörgés ágyuk bömbölésének hangzik. Visszafelé toronyszerű épületet látunk a dombon, szűk ablakából fegyver csöve mered a magyar terület felé.
Blokkház, szerb erődítmény, gépfegyvertorony.
KELEBIÁ-ról Szeged felé csak gyalog lehet eljutni. Négy és félórai nehéz út. RÖSZKÉ-től a szegedi iparvasúton mehetünk.
A stratégiai pont SZABADKÁBAN csúcsosodik. A vasúti gócpontot vették el. Korábban nem a jelenlegi vonalon volt itt a határ, hanem lejjebb. A szerbek azonban rajvonalba álltak és a gyenge magyar állóőrségeket visszaszorították, hogy a szabadka–kiskunhalasi út mentén megszállhassák a magaslatokat.




Kübekházától Kiszomborig 15 Km. hosszúságában félméter széles szerb földsáv húzódik. A baloldali őr magyar terülten, a jobboldali román területen áll. – Von Kübek- háza bis Kiszombor zieht ein Feldstreifen von 15 Km Länge und ˝ Meter Breite. Die Wache auf der linken Seite ist ungarisch und auf der rechten Seite rumänisch. Dazwschen obengenannter serbischer Feldstreifen. – De Kübekhaza á kiszombor s’etend une bande de terre serbe de 15 Km de long et de ˝ m de large. Le douanier de gauche est en Hongrie, celui de droite est en Roumanie.

A SZABADKA- BUDAPEST vasúti fővonalnak kettős sínpárja volt, de az egyiket felszakították. Ezt tették az összes Duna-Tisza közi elágazó vonalakkal is; azt mondták a szerbek, hogy a népnek nincs szüksége vasútra.
A kelebiai vasútvonalon oszlop jelzi a határt. A vonatok itt megállnak, a szerb kalauzok és fináncok leszállnak, és magyar vasutasok veszik át a szolgálatot. Néma állomás, egyetlen hang sincs.
Itt is áll egy gépfegyveres betonház. Ennek a kis erődnek földalatti folyósólya van, amely a vasút alá nyúlik. Pontosan a sínek alatt robbanó- aknát helyeztek el a szerbek. Az utasok nem is tudják, hogy akna fölött fut a vonat, amikor Szabadkáról Pest felé utaznak. Az akna robbantására készen áll, hogy szétvesse a töltést a sínekkel együtt.
Röszkénél, Szeged alatt, a TISZA búcsúzik a szabad magyar földtől.
Az ÚJTISZAÁGNÁL felmegy a vonal a 92-es magaslatig. Itt a szerbek építettek egy őrházat. amelyet lövészárokkal vettek körül.
TÉRVÁR felé a bánáti földeket csonkították meg. A határkövek keskeny dűlőút szélén sorakoznak a kukoricás mentén. Térvár házsorával is gépfegyveres blokkház néz farkasszemet.




A magyar-szerb-román hármasoszlop Kiszombornál. – Ungarisch- serbisch-rumänischer dreier Grenzstein. – La borne des trois frontiéres hongroise- roumaine- serbe ŕ Kiszombor.

Kübekháza alatt, az Óbébi országúton találkozik a szerb és a román határ. Innen 15 km hosszúságú keskeny földsáv szalad KISZOMBOR felé, félméter szélességben. Ezt a földszalagot azért jelölték ki, hogy a Kiszombornál álló hámas határkő valóban három határ találkozópontja legyen. A keskeny földsáv szerb terület, balra magyar, jobbra román terület kezdődik. A földsáv sírkőszerű oszlopnál ér véget, a harmadik hármashatárkőnél. A fehérre meszelt oszlop, kukoricás szélén, magas fűben áll.





Román határőr. – Rumänischer Grenzposten. – Grade- frontičre roumain.


IV.

A ROMÁN HATÁRKÖVEK MENTÉN A TÚRIG

A kiszombori hármaskőtől kezdve más határőr és más őrház tűnik fel, a román granicsár és a román pikét. Mások a viszonyok, más a környezet, mások a bajok, a panaszok, csak a határ vonala maradt meg a maga lehetetlenségében.
A föld síkba fut a láthatárig. A szép Magyar-Alföld déli vidéke egy darabban szökik előre, sem hegy, sem halom nem emelkedik rajta, és mégis megütközik szemünk a messzi síkságon. Határkövek bontják meg az Alföld egységét.
Trianon előtt a községhatár is különb volt a mai országhatárnál. Itt kukoricaföld szélén áll az otromba kő, ott a földműves szántás közben nem tud anékül megfordulni, hogy az ekével román földre ne menjen.
A román határőröket barábereknek nevezik errefelé.
Egy kettősbirtokos kocsiján megyünk és útközben ezeket halljuk:
- Pénz, megvesztegetés igazgatja itt az életet. Örökkön csak csigázódunk. Ha átmegyünk a birtokunkra, elvégezhessük. Gyufát, pénzt, ennivalót, ruházati cikkeket és minden elgondolhatót kell adnunk a román őrnek. Ha nem viszünk ajándékot, megakasztják az embert munkájában. Ácsorogtatják nem tőrödnek vele.



A szántó ember román területen, lovai magyar területen. – Der Ackermann steht auf roumänischem Boden, seine Pferde auf ungarischem. – Le laboureur se trouve sur le territoire roumain, mais ses chevaux sont déjá en Hongrie.

A keserves munka árán megszolgált termést nem tudjuk teljes egészében hazahozni, mert legalább a felét elveszik. Ha a károsodáshoz még az egész évben vitt ajándékokat is hozzászámítjuk, a kettősbirtokosok túloldali gazdálkodása semmi jövedelmet sem jelent. A nép nagyon jól tudja, hogy közeli kimerülés, tönkremenés vár rá, de erőlködik, bizakodik, hogy a földjét megtarthassa.
A rettenetes állapotok mellett a magyar területen élő kettősbirtokosok helyzete mégis félmegélhetést biztosít, de a román területen lakók élete már a koldusszegénységig süllyedt. Földjükből, megélhetésükből már kipusztultak. Ezen a vidéken válságos napokat élnek a porgányiak, a besenyőiek, a bébiek, a zomborontúliak mind. Semmit sem tudnak eladni. Nagyszentmiklósra járnak, hogy valamit eladhassanak, de a románok annyit adnak a terményekért, amennyit akarnak. Potom pénzen vásárolnak. Pár fillérrel nehéz és messze útról térnek vissza az emberek falujukba. Száraz időben még csak eljutnak a piacra, de eső idején három pár lovat is be kell fogniok, hogy Nagyszentmiklósra elérjenek.
A románok a határőrházak és laktanyák építéséhez szükséges költségeket úgy teremtették elő, hogy minden polgárnak és minden kettősbirtokosnak egy kivetett összeget kellett lefizetnie. Amelyik kettősbirtokos nem fizetett, azt nem engedték át a határon.




A középen négy román vadász határőr, balra kettő, jobbra egy magyar határőr a Fehér-Körös gátján. –In der Mitte 4 rumänische Grenzjäger. –Au milieu quatre chasseurs de frontiere roumains. La frontiere coupe la riviere.

Sok gazdának ez a “kölönadó” lélekharangkondulás volt földje, tanyája felett. Ha nem tudott fizetni, birtoka elveszett.
Apátfalvánál a Maros a határ. Nagyon rövid ez a szakasz. Messze Csíkországból jön, Erdélyből, a Székelyföldről. Egy másik Magyarország roskadozik odaát Trianon alatt…
Csanádpalotánál a vasúti sínektől 15 méterre állanak a határkövek. Nagylak is a románoknak jutott, csak a kendergyárat hagyták meg nekünk. Mezőhegyesnél az állami ménesbirtok drótkerítése a határ. A peregi utat felszántották. A battonya-pécskai országút közepére ásták be a határköveket.
Domegyházáról esténkint sugárzó fényöv látszik. Arad világít ide…
A románok emeletes laktanyákat építettek errefelé. Nézzük a magyar őrházakat. Viskók, kalibák, sárkunyhók a palotával szemben. Ott szép, tágas szobák, modern fölszereléssel. Itt meghajolva kell a kunyhóba bemenni, a tető lyukas, szűk ablak, egy vaságy. A románok zajosak, lármásak, a magyar őrház környéke csendes és a határőr egymagában, szomorúan jár fel és le.
Ha a román határőrt megkérdezzük, hogy milyen földön van, kérkedve válaszol: “Romania-Mare!” (Nagyrománia!) És hozzáteszi: Aici noi suntem domni! (Itt mi vagyunk az urak!)




A Sebes-Körös.- Der Fluss “Sebes-Körös”.-La riviére Sebes-Körös.



Ha pedig azt kérdezzük tőlük, hogyan élnek, azt felelik: “Suntem seraci, dar traiem bine; stie dracu, de unde vine.”(Szegények vagyunk, de jól élünk, az ördög tudja, miből telik.)
Az egyik határmenti jegyzőnél szállunk meg. Csontos székely. Beszélni kezd:
- Bizony, csak máma értjük meg Rákosi Viktor regényét, az “Elnémult harangok”-at.
1898-ban kiadtak Bécsben egy térképet. Valóságos remekmű volt ez és Nagyromániát ábrázolta. A határ Erdélyt is körülölelte, minden falu és város, minden hegy és víz románul szerepelt rajta.
Harmincnégy év telt el azóta. És ma a románok elérték céljukat: Nagyromániáról írnak és beszélnek. Az erdélyi hegyek oláhjai leereszkedtek a síkságra. Kitartó és tervszerű munka folyt ellenünk. A legkíméletlenebb harc. A legelső lépésük az volt, hogy a nagyromán törekvést a népben meggyökereztessék. A második, hogy a saját véreiket pénzelték a legmesszebbmenő áldozattal. Lassan megvásárolták a magyar lakosságtól a földeket és ők lettek az urak a birtokokon. A pénzelésben, a nagykedvezményű kölcsönök nyújtásában segédkezett nyújtottak a román bankok. Ilyen volt a vajdahunyadi “Agricola”-bank, a brádi “Crisano”-bank és a szebeni nagyromán bank. A román pópa vezette az új honfoglalást…




Kun László magyar király tornya román területen Körösszegapátinál. – Der Turm des ungarischen Königs Kun László in Körösszegapáti – Le donjon de Ladislas IV, roi de Hongrie, a Körösszegapáti.

A magyar peres ügyek is kezükre játszottak. Jóhiszemű és nagylelkű ítéletek adták alájuk a biztos talajt. Szemben állott az erdélyi bíróságon a román és a magyar. Az ítélet száz esetben kilencvenkilencszer a magyar embert marasztalta el és a zárószövegben mindig ez volt a végszó: a humánus bánásmód vezeti a bíróságot és a nemzetiségek védelme, nehogy azt mondhassa valaki, hogy a magyar kormány elnyomja a kisebbségeket.
Egy napon üres lett a magyar kúria s a román ült be a magyar birtokba.
És elnémultak a magyar hangok….
Odakinn szél fúj, a hegyek felett villám cikázik…
Lökösháza határállomás a Budapest-Arad vasúti fővonalon. A sínek mentén két fehér oszlop. Az akácostól ideszögell ki a határ. A baloldalon megszakad a fasor, a földeken át folytatódik a vonal és hogy megerősítsék itt a határt, a románok emeletes laktanyát építettek a sínek mellé.
A vasúti közlekedés rosszabb, mint a Duna-Tisza közén. Itt nagyobb távolságokat kell leküzdeni.
GYULÁNÁL a FEHÉRKŐRÖS siet át a határon. A folyó szivattyútelepe román területre esik. A töltés csak a magyar részen gondozott, a románok teljesen elhanyagolják az ármentesítés munkáit.




A határ Biharkeresztesnél.- Die Grenze Bei Biharkeresztes.- La frontiére prés de Biharkeresztes oů elle est marquée par un rang, de tournesols

A töltést nem vetik be fűvel, úgyhogy a víz már sok helyen kikezdte a partot. Áradáskor a románok nem adnak vízjelzést, nem tisztítják a medret és nem törődnek azzal, hogy indolenciájuk a legnagyobb veszélybe sodorhatja a KÖRÖSVIDÉK lakosságát. Az 1925. évi nagy árvízről még ma is borzadva beszél a nép.
A Hármaskőrös vidéke, egységes vízrendszerével a Nagyföldhöz tartozik. Innen is, túl is színmagyar a vidék. A lakosság földrajzi helyzetéhez alkalmazkodik a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a közlekedés. Mindezeknek a főfeltétele, hogy egy, a Nagyalföldhöz koncentrált árvédelme legyen a vidéknek. A trianoni határral tehát nemcsak a földrajzi egységet, nemcsak a színmagyar területet bontották meg, hanem állandó gátat is emeltek a mezőgazdasági, az ipari és kereskedelmi fejlődésnek, de ezenfelül állandó árvízveszedelemben kötötték meg a népet.
SARKAD alatt a FEKETEKÖRÖST vágja át a határ. Mint CENKEN, itt is megállunk. Arany János szülőfaluja, NAGYSZALONTA, felé nézünk, és mintha hangosabban hallanók bongani Rákosi Viktor haragjait…
De máris újabb történelmi helyhez érünk. GESZT áll őrt ezen a határvégen… Gróf Tisza István nyugszik itt… Háború, forradalom, Trianon…
A határ elkerüli Gesztet.
KŐRÖSSZAKÁLYNÁL tér még a harmadik Kőrös, a SEBESKŐRÖS.
KŐRÖSSZEGAPÁTINÁL csonka torony látszik az országútról.





A Szamos. – Der Fluss “Szamos”.- La riviére “Szamos”.

- Miféle torony az? - kérdezzük.
- A Kun László-torony.
- Nézzük meg!
- Megnézhetjük, de nem mehetünk be, mert román területen áll.
Keresztülvágunk a kukoricáson. Félóra alatt elérjük. Előttünk áll a csonka torony, a határvonaltól 20 méterre. Már omladozik a teteje, megrepedeztek a falai. Baglyok, denevérek tanyáznak benne, alul pedig román granicsárok néznek kifele a réseken.
BIHARKERESZTES átellenében ÁRTÁND határát metszi a trianoni vonal. Sok helyen még csak barázdaszélességű választóköz sincs, - itt répasor, amott tarlószél, amarrább meg napraforgósorban állították fel a köveket.
NAGYKEREKI határában hegyek tűnnek fel jobbról, a MESZES-HEGYSÉG látszik távolabb. Látni véljük Erdély kapuját, a KIRÁLYHÁGÓT. A Székelyföld áramlata hullámzik át a mezőn…
A határ elvonul KISMARJA mellett. Itt áll BOCSKAY vára. Romjain megütközik az erdélyi szél, körülöleli, simogatja a határra néző falakat.
Mintha a magyar történelem sorskeze emelkednék fel a trianoni határokon… ESZTERGOM, NAGYCENK, KŐSZEG, JÁK, VELEMÉR, SIKLÓS, MOHÁCS, GESZT, KISMARJA…
Nagylétáról látjuk az Érmellék lankáit. Színmagyar község neveit halljuk. BIHARDIÓSSZEG, SZENTMIKLÓS, VEDRESÁBRÁNY, MONOSTOR-PETRI, SZÉKELYHÍD, ÉRDEKESERŰ, ÉRSELIND, ÉRTARCSA, ÉRSEMJÉN, ÉRMIHÁLYFALVA, GÁLOSPETRI és SZALACS. Ez a vidék is új Elzász, Erdélyi Elzász. Talán több is annál, mert egy egész külön országot vettek el.




Határkő az atyai sűrűben. – Grezstein im Dickicht von Atya.- La borne dans le bocage d’Atya ŕ Csenger.

NYIRÁBRÁNYNÁL a bihari végekről a NYÍRSÉGRE fut a határ. A ritmusos halmokat keresztül-kasul szeli, itt is egységet, összetartozandóságot bont meg.
VÁLLAJ mellett az AGGERDEI majornál egyenes vonalban északnak szökik a határ, hogy az ECSEDI-LÁPOT messe keresztül. A nagy láptagnak csak három kis része marad meg: a CSICSOR-LÁP, az ÖRDÖNGŐS-LÁP és a TYUKODI-LÁP. A megcsonkítással lehetetlenné vált a láp belvízvezetése is. Az a helyzet állt elő, hogy az árvízelvezetés magyar munkálatai melyek az Ecseti-lápon már földkultúrát teremtettek, teljesen kárbavesztek, mert a láptenger a határ miatt évszázadok előtti állapotba tér vissza.
CSENGER alatt a SZAMOS érkezik meg a megszállt területről. A határ elszakítja a földeket évszázados kúriáktól, szétvet embereket, testvéreket, apákat és a törzseket egymástól.
Tősgyökeres magyar nép lakja a Szamos-vidékét. Csodálnivaló magyar nép. Öntudat, méltóság, nemessége ömlik el rajta. “Trianon”-t soha nem ejti ki az ajkán, de belül vérzik a szíve.




Magyar-cseh-román hármashatárkő Garbolcnál – Ungarisch-tschechisch-rumänischer dreier Grenzstein bei Garbolc. –Voici le pilier indiquant les trois frontiéres hongroise, tchécoslovaque et roumaine.

A református pap lát vendégül bennünket Csengerben. Este lapogatjuk a kúria megsárgult jegyzőkönyveit. Fakó írások, mondatok, nevek… “Tűzvész hamvasztotta el egy éjjelen a templomot, a harang leesvén… Török jőve rabolva, pusztítva… Kurucok jöttek és másnap Záhonynak menének…”

Hajnalban három órakor kelünk. A nagytiszteletű úr kopog az ajtón. Hirtelen nem tudjuk, hol vagyunk.
- Ki az? – kérdezzük.
- Én vagyok, a magyar pap.

Belénknyilal ez a mondat és néhány percig mozdulatlanul meredünk a szoba sötétjébe.
- Én vagyok a magyar pap!… Ha minden magyar ezzel a súllyal tudná magyarságát kifejezni, akkor talán nem némultak volna el a magyar harangok….
Mintha Rákosi Viktor Simándi Pálja szólt volna a szoba sötétje mögött, mintha a kopogás siralomház ajtaján hangzanék.
Nekivágunk a SIMA határnak. Elhagyjuk a SZATMÁRNÉMETI országutat. A határkövet elnyeli az ATYAI nagyrét sűrűje. A legtöbb helyen embermagasságú a bozót és a sás.




Ez itt cseh terület. - Dies hier ist tschechisches Gebiet – zeigt der Mann – hinter seinem Rücken ist ein ungarischer Wirtschaftshof, welcher seinen Boden verlor. – Cet homme indique le territoire techéque, derriére lui il y a une ferme hongroise qui a perdu son domaine.

GARBOLCRA tartunk, a román határon az utolsó magyar közösségbe. Feljebb NAGYHÓDOS fekszik. Keletre, a két község között, végződik a román határ. A TUR- és a HÓDOS- patak összefolyásában a negyedik és egyszersmind az utolsó hármashatárkő áll. A magyar, a román és a cseh végek találkoznak itt.
A román oldalon hegyekbe ütközik a láthatár. A GUTINT keressük és az elveszett bányákat: FELSŐBÁNYÁT, KAPNIKBÁNYÁT, és NAGYBÁNYÁT, Magyarország nemesérc telepeit. A Túron túl új vármegye, Ugocsa kezdődik síkságban. A FEKETE-HEGYEN túl a MÁRMAROSI HAVASOK tűnnek fel kék tömegükben BESZKIDEK övével. Nagymagyarország igazi határát keressük bennük.
A Túr és a Hódos folyása három partot alkot. Ezek mindegyikén egy-egy határoszlop áll. A Túr és a Hódos innenső háromszögében a magyar, jobbra a román oszlop és balra a cseh hármashatároszlop.
Csak két hátároszlop látszik: a magyar és a cseh. A román hármashatárkövet a sűrűség takarja el. Mindegyik olyan, mint egy síremlék.
- Menjünk át, hogy a román oszlopot is lássuk.
- Megtehetjük, a román határőrök ilyenkor nemigen járnak erre.




Sátoraljaújhelybe nyomulnak a határkövek. – Die Grenzsteine dringen in die Stadt Sátoraljaújhely vor. – Les bornes coupent une partie de la ville Sátoraljaújhely.


Átugrunk a Hódoson és óvatosan belépünk a sűrűbe. Lassan esteledik. Kis tisztáson almafák között, elénkfehérlik a román határkő.
Temetői csend. Idehallatszik a víz csobogása.
A hegyek felé tüzek égnek. Arra vonul a cseh-román határ. MÁRMAROSON keresztül a POP IVÁNNAK tart, éppen oly lehetetlenségben, mint a magyar vonalon.
A közelben ág roppan. Felszökünk. A bokrok hirtelen szétnyílnak.
- “Staj! Cine es?” (Állj! Ki vagy?)
Két szuronyos fegyver meredt felénk, két marcona granicsár vad pillantása mered ránk. De arcukon mintha valami ijedtség is megrándulna.
- Almát szedünk- feleljük nyugodtan.
Egy ideig bizonytalanul néznek.
- Mit bámultok? Ti talán még nem szedtetek itt almát? Ne féljetek, marad itt nektek is – szólunk a románoknak.
A granicsárok lejjebb eresztik a fegyvert.
- Itt nem lehet almát szedni – felelik.
- Ne okoskodjatok, nem akarjuk ingyen. Kaptok érte dohányt, meg gyufát.
A románok közelebb jönnek.




A Szedlák - tanya Sátoraljaújhelyen, itt a kerités a határ. – Hier ist ein Zaun die Grenze. – Voici une haie qui sert de frontičre.

- Hol a dohány?
- Előbb az almát!
- Hát szedjetek! – mondják és a fák alá mutatnak.
Megrakjuk zsebeinket, aztán dohányt és gyufát adunk a két mócnak.
Mohón nyúlnak érte.
A dohányt kicsomagolják papírjából és a gyufaskatulyát is szétbontják.
- Miért szeditek szét?
- Magyar írás van rajta, ha megtalálják nálunk, megbüntetnek érte.
Könnyen szabadulunk a két katonától, és gyorsan visszamegyünk a patak felé. Átugorjuk a keskeny vizet és átvágunk a sötétedő réten…





A “hajózható” Ronyva-patak, az elszakított vasútállomással - Die Grenze läuft im Flussbett des “schiffbaren” Ronyva-Baches. – La gare de Sátoraljaújhely annexée ŕ la Tchécoslovaquie. La frontiére passe dans le lit du ruisseau Ronyva.

V.

HEGYEKEN ÁT A CSEH HATÁRON

A keleti végek csendessége borul a vidékre. Elfordul balra a Túr és a határ a földeken keresztül MAGOSLIGETNEK tart. TISZABECSNÉL elérjük a TISZÁT.
Óriási hurkot vet itt a határ, az egész vidéket körülszorítja és halálosan fojtogatja a közlekedési, a gazdasági és kulturális életet. A Tiszán túl vezet a CSAP-BEREGSZÁSZI vasút, átszáll a vonatok füstje és a lakosság mégis teljesen elszigetelten él.
A parton batyus emberek üldögélnek.
- Hova készülődnek, urambátyámék?
- Záhonyba mennénk, de egy kicsikét várakozni kell, merthogy nem vagyunk még együtt.
- Mi járatban lesznek Záhonyban? – kérdjük.
- Nono! Csak odáig csónakon megyünk, aztán vonatra ülünk, hogy Nyíregyházán munkát vállaljunk. Nem merhetünk másként a határ miatt.




Magyar határőrház a hidasnémeti-kassai vasút mentén. –Ungarisches Grenzwachhaus an der Bahnlinie Kassa-Hidasnémeti. –Guérite hongroise sur la ligne Budapest-Kassa.

Hej, ha nem volnának Újlakon a csehek, könnyen célhoz érnek, de így ráülünk a Tiszára, az elvisz bennünket Záhonyig, onnan meg vonaton Nyíregyházára megyünk. Tessék velünk tartani!
Örömmel kapunk az alkalmon.
Lassan összejön tíz-tizenkét ember. A kormányossal tizennégyen vagyunk. Beszállunk és a Tisza hátán leereszkedünk. Két ember felváltva evez.
- Mindannyian tiszabecseiek?
- Csak nyolcan. A szomszéd itt mezőtarpai, amott ketten beregszásziak, aztán a Turbucz sógor Darócra való. Határmentiek valamennyien.
BADALON túl a cseh határ letér a Tiszáról, és fölfelé vesz irányt.
- Szétszaggattak bennünket kegyetlenül – szólal meg újra a tiszabecsi ember. – Azért kell megtennünk ezt a nagy kerülőutat. Nyáron kocsival 50-60 kilométert is meg kell járnunk, ha el akarjuk érni a magyar vasutat Nyíregyházánál vagy Mátészalkánál. Télen megáll az élet. A régi világban átjártunk Újlakra és onnan könnyűszerrel jutottunk Beregszászra vagy Nagyszöllősre. Mind a két város idetartozik ehhez a vidékhez, azok nélkül a nép nem boldogulhat. Tönkremegy minden gazda, mert a nehéz közlekedés miatt nem tudja terményét eladni és nem is tud bevásárolni.
- Tavasszal, ősszel az árvízveszedelem tart bennünket rettegésben.





A Hernád. – Die “Hernád”. – La “Hernad” coupée.

A sok patak és folyó Tiszabecs felől állandó veszélyt jelent. Hiába védekezünk mi töltéssel, a csehek nem végeznek árvédelmi munkát és az árvíz elkerülhetetlenül ránktör. Ilyenkor az egész vidék víz alatt van. Amíg a Tisza elszakított részét vissza nem kapjuk, ezek az állapotok folyton súlyosbodnak.
- Mi nagyon jól tudjuk, hogy a csehek a beregszászi vasút miatt szállták meg a túlsó vidéket, - folytatja a daróci ember. – Ott élünk Beregszász közelében, belátunk a városba, ott megy előttünk a vonat és mégis úgy érezzük magunkat, mintha a világ végére taszítottak volna minket. Mi még rosszabb helyzetbe vagyunk, mint a tiszabecsiek, mert bennünket a határ és a Tisza közé szorítottak. Mindenfelől veszély. Pusztulunk egymásután.
Hányadik Elzász ez Magyarországon?…
Az ÉSZAKKELETI FELVIDÉK éppoly egységes része Magyarországnak, mint a Dunántúl vagy Erdély. Nem lehet szavakkal kifejezni a trianoni csapás itteni pusztítását! A területeket erőszakkal csatolták el tőlünk egész RUSZINKSZKÓVAL együtt. Ruszinszkót Magyarországnak szánta az antant, de a csehek maguknak követelték azzal az érveléssel, hogy máskülönben lengyel-magyar kapcsolat jönne létre.
Múlnak az órák és minden evezőcsapás rettenetes panaszszóra nyitja az emberek ajkát. SZALÓKA alatt újra a trianoni vonalban evezünk a Tiszán és Csapig meg is maradunk benne. Elérjük ZÁHONYT, aztán elbúcsúzunk a Tiszától.





A sorompóval lezárt Ardó község. - Durch einen Grenzschranken abgesperrte Gemeinde Ardó. - Le village d’Ardo clos par la barriére.

Elsüllyedt országban járunk. Csak a madár szabad erre. FELSŐBERECKINÉL a szomorú BODROGOT lépjük át. Csöndes baktatásban nótát hallunk, de sehol senki. Talán az Ondova üzen a széllel, meg többi testvérfolyója… Később processzióval találkozunk, elöl az ember a megszállt föld felé fordítja a keresztet.
Az országút SÁTORALJAÚJHELY felé fordul. Jobbról kis falu házai látszanak. BORSI község házai fehérlenek ide. A nagy Rákóczi szülőföldje integet a határon át… Egy fejezetet téptek ki a magyar történelemből.
A vasúti töltés alatt keskeny kocsiút mentén állnak a határkövek. Tanyához érünk. Inkább külvárosi gazdaság, mert alig pár lépésre már az első utcát látjuk.
Autó jön sebesen, nagy port ver fel.
- Hamar be a kertbe, mert megfulladunk a portól!
A kerítéskapun bemegyünk a fák közé.
- Jónapot! – köszönünk az asszonynak, aki a ribizlibokrok között áll.
- Jónapot! Úgy látszik, az urak nem ismerősök itt!?
- Nem vagyunk idevalók.
- Látom, mert különben tudnák, hogy most cseh megszállt területen vannak. A kerítés itt a határ.




Az áthasított Bódvavölgy. A fehér országút a határ, a középen kápolna. – Das durchschnittene Bódva-Tal. Die weisse Landstrasse ist die Grenze, in der Mitte eine Kapelle. – La vallée de Bodva coupée en deux La ligne rouge indique la grande route. Au milieu une chapelle.

Nem akarjuk elhinni. Megmutatják a határkövet, ott áll a kerítés mentén.
- Hát így élnek maguk?
- Így bizony!
- És templomba hogyan mennek?
- Van igazolványunk. Azzal megyünk piacra, patikába, a gyerekek az iskolába.
Megdöbbentően hatnak ezek a szavak!
A határ még beljebb nyomul a városba, a Szedlák-háztól a vágóhíd mellett a RONYVA-PATAKON folytatódik tovább. Ezután ismét átszel egy vasúti töltést, amelyen a sátoraljaújhelyi kis állomásra vezetnek a sínek.
A Ronyva-patak a töltés mellett folyik. Ez a szakasz a kisállomásig tart.
A kisállomásnál ismét híd vezet át a Ronyván és itt még szembeötlőbb a város megcsonkítása. A hídról magunk előtt látjuk a kisállomást; a híd másik felén cseh fináncok és rendőrök állnak.
Megáll a forgalom, megbénul a piac, az ipar, a kereskedelem. Az elszakított községeket elvágták a gócponttól, ezt pedig a vidéktől, amely a városnak életet adott.





A trianoni kápolna, bejáratnál határkő. – Die kapelle von Trianon, an deren Eingang steht der Grenzstein. – La capelle dite Trianon, prés de l’entrée se trouve la borne.

Ha a valóságban, vagy akár a részletes térképen nézzük meg Sátoraljaújhely határmenti terepét, szembetűnik, hogy a csehek a kisállomáson keresztül vezető vasútvonal miatt nyomultak be a városba.
A vasútvonal ugyanis a budapest-kassai és a kassa-csapi elágazással a nagyállomás és kisállomás között háromszöget alkot, amelynek a cseh területen lévő oldala ívszerű. Ez az ív összekötő vonala a kassa-csapi vasútnak, amelyen most közvetlen vasúti közlekedés van PRÁGÁBÓL KASSÁN át BUKARESTBE. A cseheknek tehát át kellett jönniök ezen az íven, meg kellett szállniok a kisállomást is, hogy ez a vasútvonal a területükre essék. Ez volt számukra a legfontosabb; azzal nem törődtek, hogy a várost és az egész vidéket megcsonkítják.
A híd végéről lenézünk a patakra. Gyerekeket látunk benne játszani. Papírhajókat vonszolnak és a térdükig sem ér a víz. Pedig azt mondták a csehek, hogy a Ronyva hajózható.
A kassai vasutat ALÓMIHÁLYIG védi a határ. Innen kezdve a hegyekre fordul és derékban kettévágja az ESPERES-TOKAJIHEGYLÁNCOT. Befurakodunk a NAGYMILIC rengetegébe. PUSZTAFALUN tatáreredetű néppel találkoztunk. Őrt állnak a határon…
HOLLÓHÁZA felett a SZUROK-HEGY gerincén a HERNÁDVÖLGYBE ereszkedünk le. A határ elzárja Kassa torkolatát.



Új cseh laktanya a tornai országúton. – Neue tschechische Kaserne auf der Tornaer Landstrasse. – Nouvelle caserne Tchéque sur la route de Torna.

TORNYOSNÉMETI felett, a MISKOLC-KASSAI vasútvonalon és az országúton áll a határjelző. Innen vezet a legrövidebb út KASSÁRA, a Felvidék metropolisába, Rákóczi városába. Nappal látni a város tornyait, éjjel a villanylámpák fényét.
Ismét a hegyek gerincére hágunk. Végiglátni a Kassa felé húzódó IDAPATAK-völgyön. A csehek vasúti fővonalában fekszik NAGYIDA és SZEPSI; az elszakított magyarlakta vidék törzsökös községe mindkettő.
HIDVÉGARDÓNÁL a BÓDVÁN megy keresztül a határ. A falu végét sorompó zárja le.
Az ardói állatok a nyári hónapokban a Bódva partjára mennek és ilyenkor mindig cseh területen delelnek. A csehek már többször meg akarták ezt akadályozni, de az állatokat nem tudták kihajtani a vízből.
A határ itt megkerüli a NAGYKŐ-magaslatot, amelynek a tetejéről végiglátni az egész terepet. Lenn a Bódva-partján a megszállt BÓDVAVENDÉGI, mellette TORNAÚJFALU, tovább TORNA a várral, SOMODI, SZEPSI, balra torkollik a SZÁDELÖI völgy. Bódvavendégitől elszakították a vasútállomást.
Fehér országút hasítja át völgyet. A hegy alatt Tornanádaskára vezet az országút. A két út hegyes-szöget alkot és ebben a hegyes-szögben jelölték ki a határt.



Hazatérő megszállt-területi fazékárus. - Heimkehrender Töpfer des besetzten Gebietes.-Potiers du territoire occupé rentrant a la maison.



Kis kápolna áll a fehér országút mentén. Ajtajában határkő. Aki bemegy, ezen a kövön keresztül lépi át a küszöböt. A magyar-területi lakosok cseh területeken imádkoznak.
A nádaskai és az ardói országút csúcsában új, emeletes laktanya emelkedik. Feltűnő, hogy a csehek mindenütt a községeken kívül építik fel laktanyáikat.
TORNANÁDASKA felé közös az országút. Jobbra a HOSSZÚHEGY nyúlik előre. Ez válaszfalat alkot a Bódva-völgye és a Szádelői völgy között. A Szádelői völgyben kitűnő műút vezet KASSA és ROZSNYÓ között, és erre közlekednek a cseh postarepülőgépek is.
A tornanádaskai országúton egy mészégetőtelepet szakít cseh területre a határ.
A SZILICEI fennsíkon folytatjuk az utat. Karsztos, kopár vidék. A távolban KRASZNAHORKA felé nyílnak a völgyek s a kopárságot, a határ nyomasztó érzését csak a régi emlékek melege enyhíti. Forró, regényes magyar történelem…
A BARADLAI tető mellett elhagyjuk AGGTELEKET. Az Aggtelek-trízsi országúton a VASKAPUI vágott útra érünk. Az országút egyenesen lejt előre. Lefutunk rajta. Alig tesszük meg a lejtős út felét, kövekbe botlunk, és mintha lábunk alól vesztettük volna el az országutat.


A csonka dobsinai vasút. Az oszlopon túl a sineket a csehek felszedték. – Die verstümmelte Eisenbahnlinie von Dobsina. – Le chemin de fer mutilé de Dobsina.

- Hova tűnt az országút?!
- Úgy látszik, eltévedtünk.
- De hiszen nem tértünk le róla!
Ahogy tanácstalanul állunk, lépéseket hallunk. Favágó ember jön, valamelyik faluba való lehet.
Hova megy, jó ember? – állítjuk meg az ismeretlent, aki egy pillanatig meghökkenve néz ránk.
- A kiscselényi erdőbe való vagyok. Szuhafőn voltam bevásárolni egyet-mást. Másképpen nem tudunk megélni, hacsak Pannyiba nem megyünk, de az messzi van.
- Hát ez már cseh terület?
- Az bizony, a Vaskaputól kezdve!
Az ember nekibátorodik:
- Ugye, eltévedtek?
- Amint mondja, el.
- Sokan eltévedtek itt. Sokszor autó is leszalad. Csapda ez az út és a cseheknek csak lesbe kell állniok. Aki aztán kezükbe kerül, nem egykönnyen szabadul. Mindenkinek átok ez a határ! Nekünk is, akiket elzártak A hegyek közé.



A Sajót metszi a határ. – Die Grenze durchschneidet den Fluss ,,Sajó”. – La frontiére coupe la riviére Sajo.

Szuhafőre csak bujdosva mehetünk, a többi község meg ezen az oldalon messze esik. Se itt, se ott nem vagyunk. Olykor nagyon elszomorodunk. Akkor, amikor valakit miközülünk, öregek közül, a temetőbe visznek… Elmegy ez is, - az is. – nem érték meg a felszabadulást… És magunkban kérdezzük, hát mi megérjük – e?…
Besötétedik. Az erdő zúgni kezd. Távolabb hegyi tüzek égnek. Pásztortüzek az éjszakában…
- Elvezetem magukat, hogy visszajussanak a trizsi országútra – szól az ember és örül, hogy szolgálatot tehet.
Jó egy órát gyalogolunk, amíg visszajutunk a határra és aztán még egy óra elmúlik, amíg TRIZSBE érünk.
Másnap folytatjuk utunkat.
A természet itt gazdagon osztogatja szépségeit. Gyönyörű erdők a hegyeken s a völgyben piciny faluk. A SZÉLESLÁPOSON innen KELEMÉR fekszik a völgyben. Itt lelkészkedett Tompa Mihály.
Leereszkedünk a SAJÓVÖLGYBE és a hegyekről mezőre futnak a határkövek. BÁNRÉVE a következő állomásunk. A határkövek szeszéjes vonalat követnek. Az ABAFALVI útról átvágnak a vasút felé. Azon túl a SAJÓ kanyarog. Két vasútvonalat érintünk. Az egyik a DOBSINAI, a másik a RIMASZOMBATI.




Tarnócnál az Ipolyra lép a határ. – Bei Tarnóc erreicht die Grenze den Fluss ,,Ipoly”. – Le paysan va dans son chap en Tchécoslovaquie.


A vonatok csak a rimaszombati vonalon közlekednek, a dobsinai vasút síneit felszedték a csehek. A sínek végén faoszlop.
A határhoz közel esik HAMVA község. A magyar nemzeti múlt ismét jajszavát hallatja. Tompa Mihály nyugszik Hamván…
Bánrévéről derült időben idelátszanak a TÁTRA csúcsai, a Kárpátok koronája. És itt a Sajón facölöpök jelzik a határt.
SALGÓTARJÁNIG mindenütt hegyek gerincén vonul a határ és hosszú, nehéz út után csak SOMOSKŐÚJFALUN állunk meg, Trianon egy újabb lehetetlenségénél. Somoskőújfalunál a várrom alján állnak a határkövek. A községet meghagyták Magyarországnak, de a határt úgy jelölték ki, hogy az ucca végén lakó emberek száz lépés hosszúságban cseh területen kénytelenek menni, hogy magyar területen lévő házaikba juthassanak. Ilyen a helyzet a somoskői fürdőnél és a bolgárkertészetnél is.
A KARANCS-hegy tetején keresztül az IPOLY felé kanyarodik a határ. A folyót IPOLYTARNÓCNÁL éri el és IPOLYSÁGIG annak vonalában húzódik.
A KALONDAI út mentén vezet a LOSONCI vasút. A lakosság Losoncra járt azelőtt. Ma székhely nélkül él. A túlsó vidék hegyközi népét teljesen elzárták és ha Losoncra akarnak menni, magyar területekre jönnek át a vasúthoz. A forgalom és azzal a piac és kereskedelem egészen megszűnt. A palócnépet is kettészakították.




Az Ipoly. - Der Fluss “Ipoly”. - La frontiere passa au milieu de la rivčre Ipoly.

BALASAGYARMATON a hősies magyar ellenállást hirdeti egy márványtábla a városháza falán. A csehek Balassagyarmatot is el akarták foglalni, de támadásuk a lakosság halálraszánt ellenállásán megtört. A cseheket kiverték. Az. emléktábla megörökíti azoknak nevét, akik életüket áldozták fel Balassagyarmatért. A harc emlékeit a felrobbantott Ipolyhíd őrzi.
DRÉGELYPALÁNKNÁL Szondy vára a bástyája a honti végeknek.
IPOLYSÁGNÁL ismét és utoljára a lehetetlenségek sorozata következik. HONT községgel szemben TESMAG alatt az Ipolyról letér a határ és a réten keresztül az Ipolysági országútra lép.
Hont községen túl az országút kétfelé ágazik, jobbra Ipolyságra és balra KEMENCE felé. A határkövek a kemencei országút szélén állanak. Néhány lépésre van az Ipolysági vasútvonal, amely Csata-Párkányra vezet és így a csehek Ipolyságot be tudták kapcsolni a pozsonyi vonalba.
Közel az Ipolysági fűtőházhoz téglagyár terül el az út két oldalán. Balra van a gyár és a földbánya, az égető azonban cseh-megszállt területre esik. Az országúttól pár lépésre látjuk a vasúti fűtőházat is. Kis árok a választóköz, csak át kell lépni rajta. Magyar beszédet hallunk és mégis tilos az út. Nincs messze a vasútállomás épülete sem és tisztán lehet olvasni a felírást, Ipolyság cseh nevét: SAHY.



A csehek által felrobbantott Ipolyhíd Balassagyarmatnál. ľ Die gesprengte Ipoly-Brücke bei Balassagyarmat. ľ Le pont d’Ipoly qui fut détruit par les Tchéques.

Ezután ismét az Ipolyra fordul a határ. A folyóig sokszor meg kell állni, mert még ezen a rövid szakaszon is a leglehetetlenebb pontokon állították fel a köveket. A szárazhatár az egész trianoni határ csúfságára végződik: egy trágyadomb tövében fehérlik C. S. bevéséssel a határkő.
Az Ipolytól SZOBNÁL a Duna veszi át a határt. Esztergom tíz kilométerre fekszik innen. Átmegyünk a Dunán és most Görgey útján számláljuk az utolsó köveket az esztergomi harangok szomorú kondulásában...




Uszkáló kacsák az Ipolynál. - Schwimmende Enten auf der Ipoly. - Canards sur la rivičre d’Ipoly.

VI.

NYUGALMAT ÉS BÉKÉT EURÓPÁNAK

Magyarország megcsonkítása nemcsak a magyar revízió problémája, hanem az európai revízióé is. Nemcsak magyar revízió van, hanem német, francia, olasz, lengyel, észt, lett, bolgár és török revízió is. A határok éppen olyan lehetetlenek a német keleti végeken, a lengyel korridoron, vagy Bulgáriában, mint Magyarországon. Amilyen lehetetlenségek vannak az északi magyar határon, éppen olyan lehetetlen ugyane szakaszra vonatkoztatva a cseh határ is. Amikor a nyugati magyar határ lehetetlenségein szörnyülködtünk, azok a lehetetlenségek azonosak.
A trianoni békediktátum tehát nemcsak Magyarország szomszédai között okozott súrlódási felületeket, hanem más államok között is. Így revízióra vár a francia-német viszony Elzász-Lotharingia miatt, határviszály áll fenn Németország és Csehország között, megoldást sürget Danzig és Oppeln kérdése, súrlódása van Csehország és Ausztria között, Csehország és Lengyelország között, továbbá revízió alá kell venni a Beszkid-vidék hovatartozását, mint Ruszinszkó revízióját, különös



Balra magyar téglagyár, égetőkemencéje azonban cseh területen van. –Die Ziegelei von Ipolyság hat ihr Maschinenhaus und den Schornstein auf ungarischem Gebiet, während der Brennofen auf tschechischen Boden fällt. –C’est la fabrique de briques a Ipolyság sa maison de machines et sa cheminée se trouvent sur le territoire hongrois mais la briqueterié en est située en Tehécoslovaquie.

tekintettel a lengyel-rutén viszonyra és amilyen ellentét van Magyarország és például Csehország között az elszakított Felvidék miatt, ugyanolyan helyzetet találunk Oroszország és Románia között Besszarábia kérdésében. Tovább menve, a Kaukázusban az orosz-török kérdés áll előttünk, a Balkánon a görög-szerb (Szaloniki), a bolgár-szerb, azután a macedón-kérdés, Montenegró bekebelezése, az olasz-tiroli határ kérdése és végül a szerb-olasz ellentét a Dalmát tengerpart és Fiume kérdésével.
Ezek csak nagy vonásokban adják a revíziós szükségszerű kiterjeszkedését, de mindegyik kérdés önmagában is feltétele Európa békéjének és nyugalmának, vagy békétlenségének és viszálykodásának az egyes államok között. De revíziónak kell jönnie azért is, hogy Európa elkerülje az újabb Elzász helyzeteket.
Ezeknek tulajdonítható, hogy külföldön mind erősebb hullámokat vet a revíziós hirdetése. Lassan Franciaország is belátta, hogy Európa mai határvonalaival nem állhat meg hosszú időre. Európa nyugalma és békéje követeli, meg, hogy az európai revízióval foglalkozzanak. “Békét és nyugalmat Európának!” – ez ma a jelszó.



A határkiigazítás előtt a baloldali ajtón keresztül vezet a határ (kemencei országút). –Vor der Grenzregulierung bei Kemence führte die Grenze durch die linke Türe. –Pres de l’Ipoly, en 1920 la frontiere passait par la porte de gauche.

A francia hivatalos közvélemény már nem elfogult a magyar revízióval szemben. A magyar revízió beletartozik az európai revízióba. A franciák már régen tudják, hogy a békeszerződések nem igazságosak és ezek között természetesen a trianoni a legkegyetlenebb.
A felfogás szerint a békeszerződések diktátumok. Ebből következik, hogy a győztes államok a vesztes államokra ráerőszakolták a békeszerződéseket, amelyekkel egyben büntetni is akartak. De következik ebből az is, hogy az erőszakos békeszerződések nem lehetnek örökérvényűek.
A franciák, bár félnek a revíziótól, mert azt hiszik, hogy káosz támad miatta Európában, mégis belátják, hogy a revízió elkerülhetetlen. Igazolja ezt az, hogy a győzőállamok közül Olaszország, Anglia, újabban pedig Amerika is a revízió szükségességét hirdeti. Így éppen Franciaországnak a legfőbb érdeke, hogy ne zárkózzék el a revízió elől, sőt kell, hogy ő maga vegye kezébe a revízió ügyét.
Hangoztatták Franciaországban azt a tényt is –sőt írtak is erről annakidején, így a többi közt Georges Roux,- hogy amikor 1871-ben Németország megszállta Elzász-Lotaringiát, a magyar vármegyék memorandumot nyújtottak be a magyar kormányhoz: tiltakozzék Berlinben Elzász-Lotaringia annektálása ellen. Amikor tehát 1871-ben Magyarország Franciaország érdekében lépett közbe, 1921-ben a franciáknak honorálniuk és viszonozniuk kellett volna Magyarország akkori törekvését és jóindulatát. Erkölcsi kötelesség lett volna, hogy Franciaország tiltakozzék a szerb, osztrák, román és cseh megszállás ellen!



Trágyadomb és határkő. – Kehrichthaufen und Grenzstein an der Grenze der Gemeinde Kemence. – Le fumier et la borne prés du village Kemence.

Franciaországnak érdeke most, hogy az európai revízióhoz hozzányúljon. Remélni lehet, hogy a helyzet felismerése, a békeszerződések tévedéseinek és igazságtalanságainak belátása meghozza a várvavárt európai békét és nyugalmat s ezzel a megszállt területek felszabadulását.




Az Ipoly torkolata Szobnál, a határ vége. – Grenzendlinie auf der Ipoly bei Szob. Die Grenze erstreckt sich gegen Esztergom auf dem Flusslauf der Donau weiter. – La frontiére ŕ Szob.


Vécs Ottó 1931.