Székely Golgota - Madéfalvi veszedelem

Magyar anyanyelvünk

A magyar nyelvről szóló idézetek
(gyűjtötte Molnos Angéla)


{Letöltés .doc formátumban}


A magyaron kívül talán nincs még egy nyelv a világon, amely annyira foglalkoztatná azokat, akik azt mint anyanyelvüket beszélik. A következő oldalakon idézetek sorakoznak híres íróink, nagy embereink tollából. Igyekeztem mindegyiknek az alapgondolatát megragadni és aszerint idézetcsoportokat képezni. A kilenc csoporton belül időrendi sorrendben helyeztem az idézeteket. Az időrend rendszerint az idézet keltét követi, de néha inkább a tartalmát.


1. Fennmaradásunk záloga

Nálunk az anyanyelv még szorosabban összefügg a közösség lelki állapotával, még fontosabb a túlélés szempontjából, mint más nemzeteknél. Nyelvünk egybefonódik önazonosságunk tudatával.

"Az egészséges nemzetiségnek ... egy főkísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él, bármi sínylődve is sokszor ... , de ha az egyszer elnémul, akkor csak gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre ... lombjait." (Széchenyi István: Hitel)

"Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe." (Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)

"A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt.
A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányzott életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt." (Tamási Áron)

"Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok." (Kosztolányi Dezső: Erős várunk a nyelv)

"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként." (Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről).

"Egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenű néptől.
Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni." (Illyés Gyula: Ki a magyar?)


2. Földönfutók és világvándorok otthona

A magyar nyelv képes volt megmaradni még a tatárjárások és elnyomatások korában is, az otthon, az anyaföld elvesztése után. Ha ápoljuk, cserében megadja nekünk a valahová tartozás tudatát, a közösségtudatot. Az anyanyelv lesz lelki és szellemi hazánk, meghitt otthonunk.

"Otthon vagy? Hol vagy 'otthon'? Csak a nyelvben.
Minden más fonák, zavaros, homályos.
Mint egy barokk képen - arany keretben
Egy férfi -, idegen vagy és magános."
(Márai Sándor: Versciklus 1944-45)

A magyar nyelv az "egyetlen helyt- és időtálló közösség nemzetemmel, amelynek tagjaitól száz különféle érdek választhat el, bűbájos játék, amely olykor egy-egy békés órára érdekellentéteinket is feloldja, légies híd egy osztályon kívüli, magasabb állapotba. A férfi egyetlen méltó fegyvere, utolsó és legnemesebb játékszere. Nyelvemben hazafias vagyok, s így fűzöm egybe végleteimet." (Déry Tibor, 194.?)

"És hazám volt a szó, s hazám volt
a nép, mely magyarul beszél,
a nép, az óriási állat,
mely e fekete földön él;
amit mondtam, a nyelvén mondtam, a nyelvén mondtam,
erőm az ő ereje lett,
sorsát magamba építettem, sorsa magába épített."
(Szabó Lőrinc: A sokféle hazáról)


3. Tündérkertünk és kincsesládánk

Sokan írtak a magyar nyelv elképesztő gazdagságáról, kifejezőképességéről, más csodálatos tulajdonságairól és titokzatos eredetéről. E honlap egy másik fejezetében versek zengve magasztalják ragyogó szépségét. Itt csak néhány idézet.

Több, mint százötven évvel ezelőtt Giuseppe Mezzofanti olasz bíboros és nyelvész (1774-1849) Frankl Ágoston cseh nyelvésznek a következőket mondta a magyar nyelvről, amelyet 57 más nyelven kívül szintén beszélt: "Tudja, melyik nyelvet tartom a görög és latin mellett, minden más nyelv előtt, leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából leginkább fejlődésre képesnek? A magyart! Az új magyar költők verseit ismerem, ezeknek dallamossága teljesen magával ragadott. Ügyeljen, ebben a nemzetben egyszerre csak fel fog tündökölni egy költői lángész, aki teljességgel igazolja jóslatomat. A magyarok, úgy látszik, még maguk sem tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben". (Mezzofantit idézik: Kiszely, 1996, 347; Kosztolányi, 1971, 37)

"A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre." (John Bowring, 1830, Poetry of the Magyar, Preface, vi – Dr. Végvári József fordítása).

A gondtalan embernek nincs gondja, a gondatlan ember nem gondos, fiunkat az iskolába járatjuk, de jártatni csak lovakat lehet "A nyelv maga a végtelenség. Minél tovább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy sohase lehet a végére érni. Csak vérünk érzi. Értelmünk mindig elámul, ha elemezzük és tudatosítjuk azt, amit vérünk érez. De ez az ámulat számomra az élet egyik legnagyobb gyönyörűsége." (Pesti Hírlap, 1932. október 30) (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 168)

"... nincs és nem lehet "teljes" szótár. A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 166)

"A nyelv természeti jelenség. Gyökerei mélyen belenyúlnak a múlt őstelevényébe, egészen a történelem előtti korig, s van törzse, ága, lombja, eleven virága is. Úgy hat ránk, mint valami hatalmas, megfoghatatlan, szellemi csoda. De annyira élő és valóságos, hogy érzékeinkkel is észlelhetjük." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 185)

"Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai." (József Attila: Töredékek)

"A mesebeli árva gyermek a magyar nyelv. Még az ág is húzza. Pedig gyönyörű tartományai vannak. A legszebb országon húzódnak folyamai. A vadmadarak, csillagos égboltozat alatt lakó pásztorok és rajongó költők vigyáztak ez árva gyermek lépéseire, amíg járni tanult. Néha eldugdosták, mint a bujdosó kurucot vagy honvédet. Szőlőhegyek borházaiban, kollégiumok üres padlásain, a bedőlt pusztai kutak felett szárnyaló szél zúgásában élt." (Krúdy Gyula: Felhő)


4. Tudomány

"A magyar társadalom csak a XVIII. század végén jutott arra a fokra, hogy sürgető igényévé vált a szaktudományi nyelvek kifejlesztése." (Fábián Pál, Szaknyelveinkről - szaknyelveinkért, Magyar Tudomány, 1997, 485)

"... soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem" "tsupán idegen nyelven soha még egy Nemzet is e földön, a maga Anya nyelvét meg vetvén, böltsességre, tudományokra nem emeltethetett" (Bessenyei György, Magyarság, 1781).

"Ha egy nemzet nem képes a tudományoknak anyanyelven való birtokba vételére, menthetetlenül lemarad a haladottabbakhoz képest. Ezért, a tudományok magyar nyelvének megteremtéséért (nem pedig a szépirodalom kedvéért) javasolta már Bessenyei egy a tudományok nyelvét fejlesztő társaság létrehozását. (Jámbor szándék, 1781)." Ötven évvel később sikerült a Magyar Tudós Társaságot (a MTA ősét) létrehozni. Ez rövid idő alatt igen sok eredményt ért el, főleg a szakszótárai révén. Számtani, bölcsészeti, törvénytudományi, mezőgazdasági, vadászati, törvényszéki, jogtudományi, kereskedői, bányászati, orvosi, műszótárak valamint német-magyar szótárak jelentek meg. (Fábián, 1997, 485 o.)

"Tudósaink kötelessége, hogy tudományos szavainkat fémjelezzék, s abban a harcban, melyet vállaltunk, az élen vezérkedjenek." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 188 o.)

"Sokakat foglalkoztatott a kérdés, mi lehetett az oka, hogy annak idején oly sok kiváló magyar tudós dolgozott szinte egy időben külföldön, de idehaza is. S akkor rájöttem valamire. Nézzük csak meg, mi a közös ezekben a nagyságokban, Neumannban, Wignerben, Pólyában, Fejérben, Rieszben? Rádöbbentem: igen, van, de az annyira szem előtt álló, ... tény, hogy azért nem gondoltam, gondoltak rá mások sem. Igen, a nyelv, az anyanyelv, mely mindannyiunk ifjúkorának éltető, tudatformáló rendszere volt, sajátosan magyar stílusúvá alakította gondolkodásunkat; Azt kezdtem vizsgálni, van-e a magyar nyelvnek a többitől eltérő, különös sajátossága, ami megjelenik az emberek, tudósaink gondolkodásmódjában. A magyar fizikusok a tudományos [kérdések] megoldásakor rendszerint ..., egyedi esetekből indulnak ki, azokat igyekeznek minél jobban általánosítani. Az ügyesen megfogalmazott egyszerű alapkérdés gyakran magában rejti a lényeget, ... Úgy érzem, rájöttem a dolog nyitjára. A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerűség, a ... hasonlatokra, képekre építő kifejezésmód. még az angolban sem figyelhető meg a képszerű gondolkodásnak ennyi leleménye, ilyen gazdagsága. ... a szellem és a nyelv összefonódásának vagyunk itt tanúi. ... a nyelv nagyon erősen hat a gondolkodásunkra. ... Amikor egy általános tételt bizonyítunk, akkor gyakorta fejünkben ezzel párhuzamosan egy ... eseten gondoljuk végig a megoldáshoz vezető ... lépéseket. Amikor később a bizonyítást a legnagyobb általánosságban leírjuk, természetesen elhallgatjuk a segítségünkre siető ... esetet." (Balázs Nándor: Óriásokhoz sodort a sors. Valóság, 1990, 12. sz., 66-67)

"Arra lenne tehát szükség, hogy egyes alkalmi nekibuzdulások helyett állandó, tudatos és mélyreható szaknyelvművelés folyjék. Most még — a korábbi erőfeszítéseknek köszönhetően — a magyar a világ azon (nem nagyszámú) nyelvei közé tartozik, amelyeken minden tudományt művelni lehet." (Fábián, 1997, 486 o.)


5. Idegen szavak, szerkezet és dallam

"A mi nyelvünkben kirívóbb az idegen szó ... s ez okból nekünk többet kell gondolni a nyelv tisztaságával..." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 192)

"Aki egy szellemi mozgalmat meg akar dönteni, annak ezt alapjaiban kell megrázni, ki kell mutatnia, hogy elvei egytől egyig hamisak. ... kifogásolja, hogy a nyelvművelő társaság csak az idegen szavak ellen hadakozik, s nem az idegenszerű gondolkozás, észjárás, mondatszerkesztés leküzdésére ügyel elsősorban. Ha ez így volna, nagy baj volna. Rossz orvos az, aki nem az egész szervezetet gyógyítja, csak a tüneteket." (Kosztolányi Dezső, 1971. Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 158 o.)

"Amikor a nyelvalkotó ösztön megbénul, segítségére kell sietni, akár a felnőttnek, aki elfelejtett járni. ... felületes szemléletre az idegen szavak csak afféle külső jelenségek, pörsenések és hólyagok a nyelv testén. De a belső betegségre vallanak. Ha irtjuk őket, akkor magát a belső betegséget is kezeljük, mert a renyhe nyelvérzéket önállóságra serkentjük, ha pedig nem törődünk vele, akkor az ártatlannak látszó pörsenések és hólyagok esetleg befelé is hatolhatnak, általános vérmérgezést is okozhatnak. ... Az idegen szók mellett elcsenevészednek az eredetiek." (Kosztolányi Dezső (1971). Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 159-160 o.)

"Akkor válik igazán veszedelmessé, amikor az idegen szavak - az idegen gondolkodás jelképei - magyar álarcot öltenek, s úgy honosodnak meg." Példák: átütő siker (durchschlagend) - magyarul: teljes, döntő, szembeszökő, gyújtó, elsöprő, falrengető, harsogó, förgeteges, orkánszerű; átbeszélték (durchsprechen) a problémát - magyarul: megbeszélték a kérdést, megvitatták, meghányták-vetették; százszázalékos teljesítmény - magyarul: derék munka, ragyogó eredmény. (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 161 o.)

"Az idegen szó, az még a legkisebb baj, mert az idegenséget magán viseli. Nagyobb baj az észrevétlen idegenség, ami onnan keletkezik, hogy most nagy nekidurálással tanul mindenki idegen nyelveket. Iparkodik, hogy annak helyes kiejtését elsajátítsa, ezáltal magyar beszédébe is belekerülnek idegen fonetikai elemek, amik azt megrontják. Elsősorban éppen a ritmusba és a dallamba." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, III, Budapest: Zeneműkiadó, 436 o.).


6. Nyelvbomlás és bomlasztás

Íróink szüntelenül megkondítják a vészharangot, amikor veszély fenyegeti a nyelvet és vele együtt a magyarság fennmaradását.

"... ami most csupa lustaságból, hebehurgyaságból s a magyar nyelvérzék ide s tova tökéletes kihalásából történik, az rettenetes." (Arany János, Visszatekintés, Szépirodalmi Figyelő, 1861)

Az igazi írót felháborítja "az a példátlan henyeség, elképesztő gondatlanság, könnyelműség és felelőtlenség, amellyel - az újságírókon, sőt, írókon kezdve - mindazok bánnak a nyelvvel, akiket mesterségük vagy hivataluk közéleti szereplésre, a nyilvánosság előtti írásbeli vagy szóbeli gondolatközlésre jogosít fel. Ennek a tollforgató elitnek tulajdonítom, hogy a világnak alig van még egy olyan nemzete, amelynek értelmisége oly rosszul bírná, oly hibásan használná, oly erőtlenül forgatná a maga nyelvét, mint a magyar polgárság a miénket, megfertőzve mindazokat, akik vele érintkezésbe kerülnek, s megrontva a maga és más gondolkodását." (Déry Tibor, 194.?)

"A magyar nyelv kiált segítségért. Ha nem hallgatjuk meg, elpusztul. Mind rosszabbul beszélünk és írunk, azaz lassanként megöljük a nyelvet. Mintegy hű és pontos tükörben nyomon követhetjük a nyelvben a közszellem ijesztő hanyatlását, a társadalmi fegyelem felbomlását. A könyv tükre a léleknek. Soha olyan lomposan nem beszéltek az emberek, mint manapság. A napi sajtó stílusa a pongyolaság; közleményeiben, híreiben egymást érik a legsúlyosabb nyelvtani hibák, hirdetései szűrő nélkül kerülnek a lapba. A mozi, a köznyelv másik nagy nevelője, nem marad el a versenyben, a képfeliratokat kísérő szövegeket a nép legádázabb ellenségei találják ki, kik még az elemi iskola próbáját sem állnák meg. A rádió is tetézi a hanyagságot. A könyv is megrontja a nyelvet, nem beszélve az élmény-irodalomról, amelynél szennyesebb hullám nem söpört végig a magyar irodalmon. Az idegen művek tolmácsolásában olykor nem találni egyetlen mondatot sem, amely a legelemibb mondattani vagy nyelvtani szabályokat megtartaná. A politikusok és a tudós előadók is nyomorítják a nyelvet ..." (Déry Tibor, 1945)

"Vagy két esztendővel ezelőtt egy Budapesten megjelenő, angol nyelvű lap magyarnak született munkatársa azt kérdezte tőlem, hogy veszélyesnek tartom-e a magyar kereskedelmi, közgazdasági nyelv gyors angolosodását? Nem tudom, miért éppen engem nézett ki ez a hermafrodita újságíró. Kérdésében kétségtelen volt valami kihívó fölény, egyenesen pimaszság, a nyelvi imperializmus biztonsága, a pénz gőgje. Nem elegendő nyelvünk legyilkolása, még az is érdekli, hogy fáj-e, s mennyire fáj ez nekem. ... Ma sem értem, hogy az elegáns és állítólag 'toleráns' angol lap miért nem közölte soha a válaszomat..." (Beke György, 1997, Védekező anyanyelv, Budapest: Magyar Nyelv és Kultúra Társasága, 167-168)

A mai nyelvbomlásra vonatkozóan ld. "Hazatérés az anyanyelv bomladozó közegébe"


7. A nyelvbomlás történelmi okai

Mindazon erők, amelyek több mint ezer éven át arra törekedtek, hogy népünket elnyomják, kiforgassák saját mivoltából, vagy teljesen földre tiporják, a magyar nyelvet is támadták, pusztították. Tették ezt a könyörtelenség minden eszközével: meggyőzéssel, fenyegetéssel, csábítással, ármánykodással és véres erőszakkal.

"A latin nyelv hivatalos nyelvvé emelése, a magyar nyelv közel egy ezredévi időre való háttérbe szorítása." (Grandpierre K. Endre. Miként menthető meg a magyar nemzet. Titokfejtő Kiadó. ISBN 963 7707 026, 9 o.)

"A kereszténység fölvétele előtti időkből nyelvünkről úgyszólván semmit sem tudunk, mert az idegen hittérítőknek sikerült minden kereszténység előtti magyar nyelvemléket megsemmisíteni. ... Tudjuk, hogy nálunk még századok múlva is többször volt 'pogánylázadás'. Elképzelhetni tehát, hogy nálunk többnyire idegenekből, nemmagyarokból álló papság, mily gyűlölettel volt a minduntalan 'pogánylázadó' magyar nép és ennek 'pogány' nyelve iránt. Tudjuk továbbá, hogy a mi királyaink udvarából a magyar nyelv mindig teljesen ki volt zárva, hogy ott csak latinul, legföljebb németül, lengyelül, csehül lehetett és volt szabad beszélni, csak magyarul nem, kivéve Mátyás király uralkodása rövid ideje alatt. Mi több, úri osztályunk, amely régebben majdnem kizárólag a kereszténységgel behozott idegenekből állott, egészen az újabb időkig még mindennapi beszédében is a latin és német nyelvet használta, és csakis latinul írt, míg a magyar nyelv csak a nép legalsó rétegeiben és elnyomatásban maradott meg. Úgyhogy Magyarországon a latin nyelv hajszál híján, hogy újra élő nyelvvé nem változott. Annyira, hogy ha a vallási reformáció be nem következik és a nép a nyelvét fel nem karolja, teljes kiirtása is bizonyára sikerült volna. Annyi tehát kétségtelen, hogy a magyar nyelv egészen az újabb időkig semminemű irodalmi művelésben nem részesülhetett. ... a magyar nyelv e századok utáni elnyomatásából csak Mária Terézia magyar testőrei körében kezdett föltámadni. ... Mikor aztán Mária Terézia testőrei köréből nyelvünk idővel, lassan-lassan irodalmi és magasabb körökben is lenézetés nélkül mégis beszélhető és írható nyelvként mindinkább terjedni kezdett, akkor művelt emberek, tudósok, nyelvészek ... meglepve állapították meg, hogy hiszen e nyelv oly tökéletes szerkezetű, s oly gazdag szóanyagú, hogy a régi irodalmi nyelvekkel nemcsak versenyezhet, de azokat fölül is múlja. ... Miután pedig - amint mondottuk - föl nem tételezhető, hogy nyelvünket ilyen fejlettségűre az egész középkoron át szinte állati sorsra kárhoztatott magyar földműves nép képezte volna ki, kénytelenek vagyunk azt elfogadni, hogy a magyar nyelv már a bekövetkezett elnyomatás előtt volt ily tökéletes.". (Magyar Adorján [1887-1978]: A magyar nyelv.)

"Randé: Miben látta tanár úr a magyar nyelv romlásának okait? [Kodály válasza:] Az okaira messze volna kitérni, azok még Mária Terézia anyánkkal kezdődnek, aki Bécsbe csalogatta az arisztokráciát, levetkeztette velük nyelvüket. Idegen nyelven nevelkedtek. Ez aztán terjedt lefelé a testőrségen keresztül a kisnemességre, egész a falusi tanítónőig. Egyiktől olyat hallottam, hogy XY-nak ez a 'flamméja'. Biztosan azt hitte, sokkal műveltebb, hogyha német szóval mondja.

Valamikor, Mátyás király idejében, Galeotto Marzio azon csodálkozott, hogy az urak és parasztok egyformán beszélnek. Ez egy olasznak feltűnt, mert ott tizenkétféle dialektus is volt már akkor. Ez viszont annak jele, hogy akkor még az urak is tudtak magyarul beszélni. Mária Terézia után ez megszűnt és terjedt az idegen nyelv ? természetesen a városi polgárságra más irányból. A német anyanyelvűek nehezen tanultak meg magyarul; még két-három nemzedék után is érezni a beszédükön, hogy nem a magyar talajból szívták. Különösen a hangsúly dolgában." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, III, Budapest: Zeneműkiadó, 434 o.).

"1944 pestisszerű nyelvrontása ellen nem volt védelem. ... egyesek gyanakodva tekintettek a nyelvművelésre, reakciósnak, sovinisztának bélyegezték. Déry Tibor felszólalása 1946-ban nagyrészt ezért maradt visszhang nélkül. Évekig nem olvastunk nyelvművelő cikket." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, II, Budapest: Zeneműkiadó, 326 o.).


8. Nyelvünk bátor harcosai

"... a 18-adik század végén történt a magyar szellemi élet újrateremtése, a folyamatos irodalom megindítása. Nem volt már akkoriban ... érthető, írható, a korszerű feladatoknak megfelelő nyelvünk; 'parasztnyelv' ? mondogatták róla megvetőleg sokan. Az ország szinte-szinte az irodalmi, nyelvi halál szélére került. Ezt ismerték fel a korszak írói, szellemi emberei, nekiláttak, és újraélesztették azt, ami már-már elhalni látszott. A mi legközvetlenebb irodalmi ősatyáink: Bessenyei, Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey és társaik nélkül ma nem volna nemcsak magyar irodalom, de nem volna szó, nyelv, mai magyar beszéd sem.

... És mennyire meg szoktunk feledkezni róluk, ..., pedig mindennap kézcsókra kellene járulnunk eléjük, mert nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán ki tudjuk nyitni a szánkat." (Nemes Nagy Ágnes, Szőke bikkfák. Verselemzések. Móra Könyvkiadó. 1988. 29-30)

"A magyar nyelvművelésnek nagy és szép múltja van. A nyelvújítás óta, melyhez hasonló arányú mozgalmat más nép történetében nem ismerünk, hosszú a sora azoknak, akik nyelvünk szebbé, jobbá, tisztábbá tétele érdekében fogtak tollat. Imre Sándortól, Thewrewk Emiltől Szarvas Gáborig és Simonyi Zsigmondig, majd Halász Gyuláig és Kosztolányi Dezsőig ..." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, II, Budapest: Zeneműkiadó, 326 o.).

"Sokan szinte egyszerre érezték, hogy itt valamit tenni kell. Akkor alakult meg a nyelvművelő társaság ... hogy társadalmi úton ébresztgessék a nyelvünk iránti lankadó szeretetet ... Most még maguk a nyelvtisztítók is kénytelenek idegen szavakkal vitatkozni egymás között, s idegen szavakkal megbélyegezni az idegen szó divatját, mert azok esnek leghamarabb kezük ügyébe. Valóban bohózati helyzet ez, de eléggé szomorú." A hivatalos szervek felelősek, mert nem tettek semmit a járvány ellen ... "Mindaddig, míg a mindenkori magyar kormány nem áll a mozgalom élére, s nem támogatja teljes súlyával, s nem létesít olyan könnyedén működő hivatalt, mely minden hirdetményt, utcai fölírást, cégtáblát, minden nyilvánossághoz intézett közleményt gyorsan ellenőriztet és kijavíttat magyarosság szempontjából, s így védelmezi egyelőre gyámságra szoruló nyelvünk tisztaságát és jellegét, ... nem várhatunk nagyobb eredményeket, ..." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 162-163 o.)

"Az utca nyelve, a tömeg nyelve bejön az ajtónkon és ablakunkon, s előbb-utóbb azt a nyelvet beszéljük és írjuk, melyet a tömeg és az utca. Ha járvány dúl, valamennyiünknek félnünk kell. ... Csak közös erővel, összefogva cselekedhetünk." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 175)

"... valamennyien vétkezünk a nyelv ellen. Nem is az a fontos, hogy ne vétkezzünk, hanem hogy ébredezzék régóta szunnyadó nyelvi lelkiismeretünk, s tudjuk, hogy vétkezhetünk. Az ilyen bűnös máris bocsánatot kap. Csak az kárhozik el, aki tunya, közönyös, konok, s nem törődik azzal, hogy vétkezik vagy vétkezhetik. ... Mindenekelőtt azt vetik ellenünk, hogy egyetlen alkotó költő és író többet használhat a nyelvnek, mint egy sereg tudós, aki tarsolyában hordozza a nyelv döntvénytárát. Ezt senki se tagadja." (Kosztolányi Dezső (1971). Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 153 o.)

"Persze az a gondolat, hogy formáljanak és újraformáljanak egy kultúrnyelvet, ismerős volt nekem. Elsősorban a nyelvtörténetből. ... Tudtam, milyen tudós gonddal tökéletesítették a latin nyelvet, hogy méltó vetélytársa lehessen a görögnek. Minálunk ott volt a Pléiade kísérlete és az a nyelvszabályozás, melyet a Francia Akadémia első szótárának 1694-ben megjelent kiadása tükröz. Ugyanez idő tájt lendült fel a német nyelv megújítási mozgalma is. A XVIII. század magyar tudósai, akik tudvalevőleg rendkívül műveltek voltak, tudtak minderről. Én a magam részéről az újnorvég nyelvért való harcban vettem részt, és tudtam, hogyan küzdöttek Finnországban a finn nyelv kultúrnyelvi rangra emeléséért. Arról is volt némi fogalmam, hogy mi történt az észt nyelv érdekében. Tudtam, hogy egy nyelvre lehet tudatosan hatni és lehet ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni. De ami a magyarok ügyét a többiekétől mégis megkülönböztette, az a nyelvi harc mérete és időtartama volt. Egy egész nép vetette latba minden erejét és minden áldozatkészségét, hogy megmentse a nemzeti nyelvet és ezzel magát a nemzetet is. A magyarok többet, nagyobbat, maradandóbbat tettek minden más népnél." (Aurélien Sauvageot, Souvenirs de ma vie hongroise. Fordította Várady- Brenner Mária, 1988)

"Van-e nyelv, mely, mint élő, élni hivatott, egészséges szervezet nem ragaszkodik körömszakadtáig egyéniségéhez, szabályzataihoz és szeszélyeihez? ... A természet ösztöne ez. Ártatlan, senkinek se vétő, szűzi sovinizmus, fullánktalan szeretet, édes-boldog elvakultság, akár a gyermeké, aki az édesanyját legszebbnek, legjobbnak látja, s ezért esze ágában sincs, hogy kiirtsa a többi édesanyákat." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 193, 194 - eredeti: Pesti Hírlap, 1933. március 25., április 2.)

"... a délibábos magyar rónát nem tartom okvetlenül szebbnek Umbria dombjainál, mégis a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffá tevése, elárulása és kisemmizése ellen. Mesterségem szerszáma, tisztának, tündöklőnek szeretném látni; gondolataim televénye, gazdag, mély és termékeny legyen; képzeletem kertje, ezért nyesegetem, ojtok, dugványozok benne, s igyekszem áttekinthető rendet teremteni lélegző sűrűjében." (Déry Tibor, 194. ?)

"... a nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy, mindnyájunk ügye." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, II, Budapest: Zeneműkiadó, 324 o.). "... a nyelv nem erdő, hanem kert, és akkor kertészekre is van szükség. A kertész tudja, hogy gyomlálni naponta kell, különben a dudva hamar elhatalmasodik. ... a nyelvművelésnek a felénél nagyobb terhe esik a nőkre, minthogy a gyermek többnyire anyjától tanul beszélni, és a nyelv állapotának jóra vagy rosszra fordulása sok tekintetben a nőkön áll." (ibid. 325). "Valóban nem volt sok időnk rá, hogy igazán megtanuljuk nyelvünket. Hisz alig száz éve, hogy hosszú küzdelem árán hivatalos nyelvvé lett!" (ibid. 326)


9. Tennivalónk

Hogy mit tegyünk? Vigyázzunk nyelvünkre mint saját életünkre, ápoljuk, fejlesszük, korszerűsítsük és óvjuk meg minden külső és belső támadástól. Mindenekelőtt tanuljunk meg jól magyarul, tanuljuk őseink nyelvét folyamatosan és lankadatlanul.

"Beata Ungheria se non si lascia più malmenare." (Dante Alighieri) (= Boldog Magyarország, ha többé nem engedi, hogy bántsák.)

"... Megannyi rossz szó honosodik meg, s megannyi jó szó senyved el. Száz és száz magot kell elhintenünk, hogy egy-kettő gyökeret fogjon." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 183-184)

Mozgalmunk kettős célja: "... őrködik nyelvünk szépségén. Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. ... Mihelyt a gondolat elszakad a nyelvtől, és nem együtt lélegzik vele, maga a gondolat is elhomályosul. ... Másodszor: harcolunk az idegen szavak ellen, melyek hovatovább úgy elburjánoznak, hogy már csak névelőink és kötőszavaink maradnak magyarok, ..." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 186)

"Gyarapítani szeretnők szókincsünket, nem apasztani. ... nem riadunk vissza egy új szó alkotásától sem, .. Szívesebben fölelevenítünk egy szót a régi nyelvből, szívesebben élünk tájszóval is, semmint hogy unos-untalan idegennel tarkázzuk mondatainkat." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 189)

"Tanítottuk-e iskoláinkban a nyelvet úgy, amint kellene? Érettségivel, tanári oklevéllel eresztettünk rá a magyar életre olyanokat, akiknek nyelvismerete fogyatékos, kiejtése rossz, gondolkodása a nyelv szellemétől idegen. Ha csak feleannyi gondot fordítottunk volna anyanyelvünk tanítására, mint az idegen nyelvekére, nem jutottunk volna ennyire. ... Mindenkibe bele kell nevelni a nyelv sorsa iránti érdeklődést, a saját beszéde-írásáért való felelősséget. ... kell mindenekelőtt az írók tudatos közreműködése. Olyan íróké, akik minden leírt szavukért érzik, vállalják a felelősséget, akik hajlandók egészen megtanulni magyarul, hogy a remek hangszert egész terjedelmében használhassák, ne csak egy-két szűk részletében." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, II, Budapest: Zeneműkiadó, 327-328 o.).

"IV. Béla királyunk elküldte Juliánuszt, hogy megkeresse az őshazában maradt magyarokat. Nem azért, hogy visszatérjen hozzájuk, hanem hogy őket hívja ide, az európai magyarságot megerősíteni. ... Mi sem akarunk visszatérni az őshazába. Ami megtartott Európában idáig, majd csak megtart ezután is. Mi lehet az? Nem az, amiben alkalmazkodtunk, hasonlók lettünk környezetünkhöz, hanem amiben különböztünk tőle. Hisz, ha mindenben hasonlókká lettünk volna, eltűnt volna a magyarság.
Így is sokat letett régi mivoltából ezer év alatt. De megtartotta külön lelkiségét. Annak két legmegfoghatóbb nyilvánulása: a nyelv és zene." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, I, Budapest: Zeneműkiadó, 69 o.).

"Mikor látják be íróink, hogy teljes fegyverzetű magyar író csak rendszeres kódexolvasó lehet? Az volt Arany János, az volt Móricz Zsigmond. De még Ady Endre és Kosztolányi is tudta, hogy a régiek buzgó és mindennapos forgatása nélkül magyar író nem áll a lábán." (Kodály Zoltán, 1974, Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok, III, Budapest: Zeneműkiadó, 428 o.).

Erdély Székely himnusszal

Check out this SlideShare Presentation:Szép

Erdély Székely himnusszal

View more presentations from Horváth Enikő.

Solt vezért búcsúztató siratóének)



Imhol szélyesödik

szélyes szérő szélye

szélyes szérő szélyin

Solt úr temetője



Fölyhő száll fölibe

szorvos térgyel rea

hóharmat ha esék

mend leszálla rea



Nyílfát csavar az szél

sírhantnak tetejin

föl-fölrí az forkos

kües korhány tüvin



Íme kües helre

sirílődjünk münk fel

Boruljunk lám elé

Őtet áldó kézvel



Münk es mend az vadok

lelkes egy állatok

adakozjunk könnyünkkel



Mely nagy Solt úr vala

Mendég kegyös vala

Atyái lölkének

áldozója vala



Vitéz társainak

hév szerölme vala

ha kit elszóléjtott

Öreg Isten Atyha



Medvével vetekvő

ézös atyánkfija

Vezérölő urunk

Solt úr Árpád fija



Tégöd teként ríván

mend egész uruszág



Fényös féköt fogó

vitézlő legényök

szilaj lován ülő

mendön nemzetségök



Elsiratnak szépön

kezös jó lovajid

Hévségös rabjaid

csillagszömű fejér

hamvas asszonyjaid



Szerte ez vidékön

sirat egész népöd

Megsüvegöl tégöd

mendön ellenségöd



Bolgárok bessenyők

úzok vitéz nípe

Varjágok kölpények

jó várkonyok nípe



Erdőelvi székel

s mend az böszörménnye



Jó mogyeri népöd

mögsirat mogábo

Bú szűét haséjtja

ű nagy fájdalmábo



Szélyes szérő szélyin

egész velág szélyin

így marad magábo

A mistelbachi boglár

A mistelbachi boglár rajza Fettich Nándor nyomán; középen a rögzítést lehetővé tevő szegecs, amellyel a ló homlokán lévő bőrszíjhoz erősíthették; a székely rovásjelekkel azonosítható jelek állatok testén való szerepeltetése több évezredes eurázsiai szokás, amelyet (avar közvetítéssel) a magyar jelhasználat képvisel napjainkban (a jogar oroszlánján lévő "j" a magyar állameszme több évezredes gyökereire vet fényt)


A mistelbachi boglárt Fettich Nándor mutatta be. Bendefy László jelképnek tekintette és az értelmezéssel folytatta az ékszer leírását. A kérdéshez László Gyula is hozzászólt. A általuk előadottakra a székely írásjelek segítségével tehetjük fel a koronát.

A Fettich Nándor régész által lószerszámdíszként említett phalerákat (boglárokat) Bendefy László így ismerti:

" Egyszerű rátekintéssel megállapítható, hogy kivétel nélkül valamennyi a napkorongot ábrázolja. Ugyancsak fontos körülmény az is, hogy többjük aranyozott (így a gyulaiak), ami szintén összefügg azzal, hogy ezek a korongok a Napot jelképezik. ... Több ásatás alkalmával megállapítható volt, hogy a phalerák a sírba helyezett lókoponyán, illetve annak is a homlokán helyeztettek el, ami azt jelenti, hogy az életben is a phalerák a ló homlokát díszítették. Valóban kétségtelen, hogy a phalerák csakis a lovak homlokán kerültek alkalmazásra. ... Messze vagyunk attól, hogy tisztában legyünk azokkal a vallásos képzetekkel, amelyek a phalerák alkalmazása mögött rejlenek, de hogy valami ilyesmiről van szó, az kétségtelen.

A vasmegyei Dozmat eredeti regősénekváltozatában (és ugyanígy az ország számos más vidékéről ismert változatban) olvassuk a csodaszarvasról:

"Homlokomon vagyon fölkelő ékes Nap ..."

... A "Júlia szép leány" című székely balladában, valamint egy moldvai magyar balladában a csodaszarvasból bárány lesz, de a nap ott van a homlokán:

"Azon ereszködék fodor fejér bárány,

A napot s a hódat szarva között hozván ...


A moldvai magyarok "Márton sziep Ilona" című balladájában:

"Itt esz ereszkedik ed fehér báránkó ...

Sz e fejében vala ed sziép féniesz napfén ..."


Bendefy idézi László Gyulát, aki szerint "Nyilvánvaló, hogy itt a művészi gondolaton túli tényezőkkel kell számolnunk."

Azaz a "tudomány" eljutott az ősvallás szerepének felismeréséig, de azt - a finnugrista rosszallás légkörében - nevén nevezni nem merészelte. A boglárt borító székely "j" rovásjeleket (azok avar párhuzamait) pedig a székely László Gyulának sem sikerült felismernie. Ezzel az említett kitűnő tudósok nem állnak egyedül. Az akadémikus "tudományra" általánosan jellemző ősvallás- és írástörténeti tudatlanság, valamint az ősvallástól és a székely rovásjelektől való zsigeri irtózás megakadályozta a boglár jeleinek és szerepének megértését.


Bendefy máig ható fontos megállapítást tesz, amikor leszögezi, hogy itt a szarvas és a ló, valamint a Nap és a ló homlokán alkalmazott napkorongok között szerves összefüggés van, akárcsak az avar és az ómagyar kultúra között is. Hozzátehetjük: ma már tudjuk, hogy az avarok magyarul beszéltek, s hogy az avar-magyar ősvallás által meghatározott jelképhasználat nyomait találjuk meg az avar és a magyar temetőkben, valamint a magyar néprajzban és az uralmi jelhasználatban is.

A bogláron két jelet azonosíthatunk: a napjelképen túl a "jó" szójelét is. Vagyis a bogláron nem csupán egy napjelkép található. Azonban sem Fettich Nándor, sem Bendefy László, sem László Gyula nem vette észre a székely "j" rovásbetű szójel-előzményével azonos jelet, amelyből pedig 21 darab is található a napjelkép körül. (Jelentősége lehet a 21-es számnak is, de ezt egyelőre nem értjük.)



2. ábra. Az "A magyarság jelképei" c. kötetemben közzétett párhuzamok (jellel ellátott állatok ábrázolásai); a mistelbachi bogláron látható jelekből az is következik, hogy az avar és a magyar állameszme azonos ideológiai alapokra épült



Ezen ősvallási szimbolikának (az állatok testére tett, székely írásjelekkel rokon jeleknek) az eurázsiai elterjedtségét és előzményeit 1999-ben ("A magyarság jelképei" c. kötetemben) már jeleztem, azonban az írástörténeti vonatkozásoknak nem volt visszhangja. Jellemző a tudós világ szelektív érdeklődésére és/vagy korlátokkal rendelkező szellemi befogadóképességére, hogy bár Bakay Kornél a kötetemből (2. ábra) a jogar oroszlánjának képét a saját kötetébe a megkérdezésem és köszönet nélkül átvette (tehát minden bizonnyal látta és olvasta), a kínai és lurisztáni párhuzamokkal, az állatok testén lévő jelekkel s az ábraszövegben megfogalmazott következtetéseimmel nem tudott mit kezdeni.

Az állatok testére rakott jelek szokása igen régi lehet. Legkorábbi ismert előfordulásai a Kr. e. 3000 táján kihalt hattik hagyatékában maradtak ránk (Mészáros Gyula szerint a hattik a szkíták ősei). Innen terjedhetett el ez a szokás Lurisztánba és a sztyeppére. A magyarázó jelekkel díszített szarvasok az égistennőt (a magyar Enéh-t, az egyiptomi Nut-ot, stb.) jelképezik.






3. ábra. A boglárt a jó szójelből (a székely "j" betű előképéből) alkotott sor keretezi; a jel a Tejút egyik ábrázolási formája; az égi szarvas (Enéh) ezen a Tejúton menekül Nimród és fiai (Hunor és Magor) elől az égbolt csúcspontja (a Sarkcsillag) felé; a pueblo indiánok szerint is utat jelöl: méghozzá azt, amelyen az őseik a mai hazájukba érkeztek







4. ábra. A boglár közepén valóban egy napjelkép található; a Nap karácsonykor a Tejút hasadékában kél (azaz a bogláron lévő két jel szorosan összefüggő mondanivalót hordoz); formailag összefügghet a székely "ü" (Üdő) jellel, amelynek hangalakja a sumer Utu és a szkíta Oitoszür "Utu szár; Üdő úr" napisten nevével rokon


A bogláron egy napjelkép és a "jó" szójelének 21 példánya látható. Azt már az eddigi felismerésekből is tudjuk, hogy többről van szó egyszerű díszítésnél. Ez a boglár kétségtelenül az ősvallás szertartásainak szereplője, jelképeinek egyike lehetett. Ha a genetika képes lesz a temetés során feláldozott ló maradványaiból a ló színét is meghatározni (s a ló fehérnek bizonyul), akkor további megerősítését kaphatjuk a boglár napjelkép-voltának. A sztyeppi szokások szerint ugyanis a legmagasabb rangú égi szereplőnek (azaz a napistennek) fehér lovat illett áldozni. A boglár a ló és a napisten összetartozását fejezhette ki.


Feltehetjük azt is (mert e korban az lehetett szokásos), hogy az effajta (szertartások során használt jelképekhez) verses, zenés vagy ritmusos mondóka is tartozott. E mondókában talán 21-szer ismételték meg ugyanazt a rövid mondatot, s ebben a mondatban szerepelhetett a jó szó.

A mondat feltehetően "Jó Üdő"-nek hangzott, aminek analógiája a magyar "Jóisten". Ebből a feltételezhető olvasatból a jó szó bizonyos. Ugyanezt a kacskaringó alakú jelet használták a csukcsok is, szintén a "jó" fogalmának jelölésére (azonban ennek a csukcs szónak a hangalakját nem ismerem).

A "jó" jelentésű avar kacskaringó esetében azért tételezhetünk fel magyar (azaz jó) hangalakot, mert a Tarih-i Üngürüsz szerint az avarok magyarul beszéltek. A Tarih-i Üngürüsz ugyanis annak a magyar népnek a történetét írja le, amelyik Baján alatt költözött a Kárpát-medencébe, és amelyik a középkori magyar királyokat is adta. E forrás szerint Baján avar-szabír honfoglalói (azaz a magyarok) a Kárpát-medencében vélük azonos nyelven beszélőket - nyilvánvalóan székelyeket - találtak.

Az avar bogláron lévő napjelkép a székely "ü" (Üdő) jelnek távolabbi rokona, ezért a jelölt szó Üdő alakú hangzósítása további megfontolásokat igényelhet.

.

Fontos körülmény, hogy a hasonló napjelképeket mutató boglárok "csakis a lovak homlokán kerültek alkalmazásra" . Ennek az az oka, hogy a méltóságjelölők helye a fejen van (mint az a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelkészletéből is kiviláglik) - s a napjelkép méltóságjelölő, mert alkalmas a királyság isteni eredetének jelzésére. A boglár tanúvallomása szerint az avarok ezt az ősi kárpát-medencei, de világszerte gyakorolt szokást (a fejen alkalmazott méltóságjelölőket) töretlenül megőrízték

Ősnyelv ahogy megérted,mit olvasol most.

Előzetesként néhány gondolat:

Elmerenghetünk a’ fölött, hogy mi is a beszéd, hogyan keletkezett, miért olyan, amilyen…
Megszületünk, édesanyánk és később mások is tanítanak bennünket, majd -úgy negyedik évünkre-, amikor eszmélni kezdünk, már beszélünk. Szüleink, az ő szüleik, és végig a felmenők ugyanígy, öntudatlanul sajátították el e tulajdonságot. Mivel ezen az úton nem sokat tudhatunk meg a nyelv kialakulásáról, fejlődéséről, kutatókra hárult az a feladat, hogy ezt kiderítsék.
A különféle kutatási eredmények után sok nyitott kérdés marad.

Hogy hogyan alakult ki egyik, vagy másik nyelv, arról nincs irodalom.
Ezt kutatva érdemes azon az úton elindulnunk, amit maga a nyelv jelöl ki.
Megfigyelhetjük, hogy vannak olyan szavaink, amelyek valamilyen, a természetben előforduló hangot utánoznak le. Leutánozzuk továbbá a saját hangjainkat is, szavakká alakítva.
E leutánzott hangokból, ha vesszük a fáradságot, és utánaszámolunk, rájöhetünk, hogy nagyon sok van. Több mint háromszáz! És ezek olyanok, amelyek mindenki előtt nyilvánvalóan hangutánzó szavak. Azt is megfigyelhetjük, hogy ezen alapszavak egy része nem megy tovább egy-két leszármaztatott szónál. Ilyenek például az állatok hangjaiból keletkezettek, de mások is. Ugyanakkor olyan is van, amelyből több száz szavunk született. (Pl. a „buggy”→ bugyog hangból.)
Mindent egybevetve: ami e dolgozat lényege, s amiért íródott:
Nyelvünk alapja a hangutánzás! . 450-480 olyan hangforrásra bukkanhatunk, amelyekbõl szavakat alkottunk. A szám azért bizonytalan, mert mindig akadhatunk új szavakra, aztán vannak olyanok amik szavak is meg nem is, pl. "tyû", "hûha", stb. Illetõleg ma is alkotunk szavakat így. Ha csak hang is az adott megnyilvánulás, szóként hathat.
(Egy példa hirdetésből, ahol az illető a kocsiját így kínálja: „pöc-röf indul”. Azaz első indításra beüzemel.)
Szókészletünk olyan láncolatok soraiból tevõdik össze, amely láncok kezdetén a leutánzott hang áll.
Minden szónak helye van, ahová szabály vezérelte.
Ahhoz, hogy szavainkat bele tudjuk helyezni abba a hatalmas mozaikképbe, amelyet az összes hangforrás és családfájuk mutat, néhány dolgot figyelembe kell vennünk.
Tudnunk kell, hogy a szónak mi az eredeti jelentése. Ezt vagy máris tudjuk, vagy meg kell fejtenünk. Ha ez tisztázott, tudnunk kell, hogy mely szóból származik közvetlenül. Ezután a származtatóval ugyanezt, majd újra… amíg el nem jutunk a forrásig.
Keresésük egyszerű: szótárban keresve válogathatunk. Ami nyilvánvalóan hangutánzó szó, máris följegyezhetjük.
Vannak olyan szavaink, amelyek határozottan egy-egy forrás felé mutatnak. Nevezzük őket úgy:
„belátható, hogy ezek is hangforrások”. (pl. földkaparás hangja: „drrr-trrr”→ dúr-túr, vagy: ajakremegés hangja: „f-f-f-f-…” → fázik, fél. Stb. stb.
Végül, amikor körülményesebb kibogozni, hogy egy adott szócsoportnak mi a forrása.
Itt a hangforrást a belőlük eredő szavak bokrai mutatják meg.

Ezenközben már csak néhány nyelvi alakulást kell felfedeznünk, amelyek nélkül nem fejthetõ meg a magyar nyelv. Ilyenek a hasonlóságra, az azonosságra vonatkozó kifejezések (és ragok), a belsõ ragozás kialakulása és fejlõdése, és általában is: a ragok. (Szókészletünk jó negyede csupa rag, raghalmaz, olyan szavak, amik elõl lekopott a forrást utánzó hang.)
Érdekes a számok kialakulása is. (Erről a bevezető végén.)

A nagy kérdés az: a magyar nyelvből, a magyar szókincsből vissza lehet-e keresni az alapokat!?
E munka erre a kérdésre határozott igennel fog felelni.

Mi a helyzet másokkal, például az indo-európai nyelvekkel? Ők ugyanígy?
Nekik is vannak hangutánzó szavaik, legtöbbjük azonban nem vezet sehová, önmagukban álló fogalmak. Azt is megfigyelhetjük továbbá, hogy nagyon sok a magyarral egyező, vagy ahhoz hasonlító szó, mely szavak olyan szinten születtek, ahol többszörös a fogalmi és a nyelvfejlődési áttétel. (Ugyanez áll a ragokra is.)
Mint majd látjuk, a magyar nyelv arra is alkalmas, hogy az ő szavaik eredetét is megfejtse.
Tudniilik ugyanabból az ősi nyelvből származnak. (Itt fölmerül az a kérdés, hogy van e a világban valahol egy másik olyan nyelv, amely nem ugyaninnen fejlődött ki?)


A szókészlet, amit felhasználtam, a Bartal Antal és Veress Ignác által szerkesztett magyar-latin szótár szavain alapszik. (Harmadik, javított kiadás. Pest, kiadta Heckenast Gusztáv 1872. Első kiadása: „Pest, 1864-ki september 1-én.”) E szótár kútforrásai a szerkesztők által megadva, többek között (ezek a latinra vonatkoznak) a következők voltak:
„A magyar nyelv szótára, a magyar tudományos akademia megbízásából készítették Czuczor Gergely és Fogarassy János, Pest 1862.”
„Természettudományi szóhalmaz, összegyűjté stb. Bugát Pál Budán 1843.”
„A magyar nyelv sajátságairól, írta Gyergyai Ferencz Kolozsvártt 1856.”
Ezen kívül egy-két olyan szó, ami ebben nincs, azt innen-onnan tudom, és szülői örökség.
A madárhangokra vonatkozóan: egyrészt saját tapasztalataim, másodszor a számomra kevéssé ismert hangok leírását a Peterson-Monfort-Hollom: Európa madarai c. (Gondolat, Budapest 1977.) könyvből vettem, ahol is Dr. Tildy Zoltán, aki a magyar viszonyokhoz alkalmazta a művet, előszavában ezt írja: „A madárhangokat érzékeltető hangutánzó szavakat… minden nép a maga nyelvén hallja… Nagy segítséget adott Chernel István múlt sz.-ban lejegyzett, de számunkra ma is eleven és hiteles sok hangutánzó kifejezése.”

Néhány alapvetés:
Rövid leszek, csak annyit írok, amennyi e munka megértéséhez szükséges, egyben elegendő is.
Közismert dolgokról nem írok, legfeljebb utalok rájuk.
Mint a természetben minden, a nyelv is lépésről lépésre alakult. Ha nincs hiány: bizonyosság!
Ha egy lépés kimarad: „talán”. Több esetén: „sejtés”.
Ha a nyelv azt mondja: így volt, mindent felülbírál. (Történelmet igen, nyelvet nem lehet hazudni.)
Időre nézvést nem próbálkozok meghatározásokkal. Az első szavak valószínűleg több mint százezer évesek, illetőleg a mai napig van hangutánzás.
Csak a szavakat tárgyaljuk, mondatszerkesztési sajátságokról nem lesz szó.
Igyekeztem magyarul írni.
Hogy ne legyen senki pápább a pápánál: Ter. 2/19-20, 3/20.
Érdemben bárki hozzászólhat e munkához, tegye hozzá a maga tudását, mindannyiunk hasznára és örömére.
(Kissé átalakítva a fent említett szótár szerkesztői ajánlata:
midőn e munkánkat a magyar nyelv "minden pártolója figyelmébe ajánljuk, azokat egyszersmind tiszteletteljesen felkérni bátorkodunk, hogy az itt-ott...felismert...hibákra bennünket barátságosan figyelmeztetni annál inkább sziveskedjenek, mennél bizonyosabb, hogy csak ezen úton remélhetjük a munka lassankénti tökélesbülését, s hiányainak kijavítását.")

Végül:
akit csak egy délutáni kellemes csevely szintjén érdekel a magyar nyelv, ide se szagoljon, mert itt mindenek előtt figyelem kell és türelem, türelem és türelem…….
(összeállítani tízszer annyi kellett)

(Úgy vélem, hogy a nyelv felépítése akkor érthetőbb, ha a bevezetőben felállított sorrendben mutatom be.
Nem biztos, hogy ez a legjobb, lehetséges másképp is.)


A bevezető után néhány hangforrást és származékaikat fogom bemutatni, igyekezvén a teljességre, de valószínű, hogy lehet még hozzátenni.
(Akár itt is lehet kezdeni az olvasást, vagy bármelyik résznél. Tetszés szerint.)













Bevezetés, előzetes tudnivalók
Tartalma: a szabályszerűségek.
1.) A hangforrások bemutatása, a belőlük született alapszavakkal. 5. oldal
2.) A belső ragozás és következményei. 21. oldal
3.) Az azonosság fogalmainak kifejezései. 24. oldal
4.) A ragok 43. oldal
5.) A létige 71. oldal
6.) A szóképzés sajátosságai. 73. oldal
7.) A számok 81. oldal

------------------------------------------------------ X --------------------------------------------------------------

Néhány hangforrás és származékaik 86. oldal







































1.) A HANGFORRÁSOK

Egyfajta nézőpontból a hangok forrását három részre oszthatjuk.
Elsőként az ember hangjai. Ezek többségükben indulataink, hangulataink megnyilvánulásai. Ma is élnek bennünk! Ma is sóhajtozunk, vacogunk, vihogunk, sírunk, reszketünk, stb…
Másodszor az állatok különféle hangjai. Ezek kétféleképpen alkotnak szavakat. Egyik az, amikor az állat a hangjáról van elnevezve, például a kakukk, a bíbic, a cinege, a kis- és nagypóli, a lilikfélék, stb…
Máskor csak az állathang van leutánozva, megnevezve, ilyen a nyihog, bőg, béget, csiripel, kotyog, stb.
És harmadjára az élettelen természet hangjai. Itt, van ami mozog és hangot ad: a szél és a víz. Süvít, fúj, sziszeg, zúg, illetve csobog, locsog, suhog, zuhog, csörgedezik, stb…
Az élettelen tárgyakat a velük kapcsolatos mozgás készteti hangok képzésére. Ha egy kő leesik, koppan. Összeérintkezve súrlódik, dörzsölődik, csiszolódik. A sár rottyos, szotyogó hangot ad, stb…
A mai közfelfogás miatt más szempont szerint kell beosztanunk a hangok forrását, ugyanis ez a munka egyben bizonyítás is. (T.i. abból a szempontból, hogy a hangforrások sokasága mutat egyben a többi,
az ismeretlenek felé is. Nincs más lehetőség ezen kívül.)


a.) nyilvánvaló hangforrások
Ezekről mindenki tudja, hogy szavak keletkeztek belőlük. Például: „á!” -ásít, „buggy” -bugyog, „gő-gő” -gőgicsél, „krep-krep-krep” -kerepel, stb…

b.) belátható, hogy ezek is hangforrások: „drrr-trrr” –dúr, túr; „ff!-ff!” –fáj; „hsss!” –hasad; „fsss!” –feslik, foszlik, stb…

c.) a szavak alapján felfedezhető források: „E!-E!” (enni kérő mutogatása saját szája felé)–éhes, eszik; „Hé-hé!” (halkan, kedveskedően) –hízeleg; „höh-phöh” (melegben)–hőség; „ssss…” (az italban lévő szénsav sistergése) -sör, ser, stb, stb…
Lássuk a teljes sort!
a.) nyilvánvaló hangforrások
állathangok
először, amikor az állat a hangjáról van elnevezve
madarak neve
1. kvakk – vakk (rekedtes hang) → bakcsó, vakcsóka
2. biűű – icc (panaszosan) → bíbic
3. bő, bő (kéttagú mély bömbölés) → bölömbika
4. braa – bua (mély rekedt) → batla
5. ci-ne-ge (ereszkedő dallamú) → cinege
6. csjekk! – csjakk! (csengő hang) → csóka
7. csi-í-zi! (hívó hangja) → csíz
8. csip-csip-csip (pittyegő) → csibe
9. csilp – csalp, csilp – csalp → csilp-csalp füzike
10. csi-csi-csirrr (hívóhangja) → csicsörke
11. csirrr! (ijedt hangja) → csirke
12. kri-kri-kri (csörgő hang) → csörgőréce
13. sri-éé, csriéé (cserregő) → csér
14. krúú – drúú (trombitaszerű) → daru
15. fcs-cs-cscsíí…(fecserésző) → fecske
16. fszit-fszit-szit (éneke) → (sisegő)-füzike
17. hiu-hiju-viju (a gácsér hangja) → fütyülőréce
18. kluipp, gluipp (fuvolázó) → gulipán
19. guitt – huitt → guvat
20. gyurr – gyurr – gyuríí… → gyurgyalag, gyurgyóka
21. kre-hre-hre-hre…(rekedtes). → kacagócsér
22. hrák-hrák-hrák (harsogó) → haris
23. hrák – hák – hák! (harsogó) → harkály
24. hijjű-vijjű-kijjé → héja
25. hijjűű – hijjéé… → ölyv
26. hupupu, hupupu…. → huppota (búbosbanka)
27. ka-csa – ka-csa (gácsérhang) → kacsa
28. kok – kok – kok… → kokas, kakas
29. kukukk! – kakukk! → kakukk
30. kuikk-kuikk (halk) → kuvik
31. lili – lilik – lilik (éles hang) → lilik, liba
32. lili-gli – glúú → lúd
33. lili-lili – tlilili → lile
34. pu-áááá!!, pváááá! (hangos) → páva
35. pinty – pinty – pinty …. → pinty
36. pitty-pitty-pitty… → pityer
37. pitypipitty, pitypalatty → pitypiritty (fürj)
38. pó-li, pó-li.. → póli (kis~, és nagy~)
39. psziti – sziti – csini! → poszáta
40. r-cccc, r-cccc (vízszürcsölés) → réce
41. rri! – rri!.... → rigó
42. ss-rrr, cs-rrr! (cserregő hang) → seregély
43. sríííí – sríííí (panaszos) → sirály
44. siűű-siűű-hiüpp (lágy fütyülés) → süvöltő
45. szr-csííí, szr-csíí (csikorgás) → szárcsa
46. szrrrr – szrrrr…(csörgő hang) → szarka
47. tig-lic, tíge-lic! (hívó hangja) → tengelic
48. túúú, trúúú… → túzok
49. uhu, uhu, uhu… → uhu
50. vit-vit-víít, vit-vit-víít… → vöcsök
51. vrty – varty – vrty…(vartyogása) → varjú
52. zse-zse-zse…(hívóhangja) → zsezse
emlősök
53. cin-cin-cin…(vékonyka hang) → cickány
54. gh-rrrrrrr…. (mérges, morgó) → hörcsög
55. hjúúúúú… (hívó hangja) → hiúz
56. ö! – ö! – ö!.. (párzási időben) → őz
57. nye-éééé… (csendes hangja) → nyest
58. zerrrrr… (berregő hang) → zerge
egy kétéltű
59. brek – breka – breka → béka
halak
60. po – po – po ..(„levegőzik”) → ponty
61. hrrrrrrrr (a kifogott hal hangja) → harcsa
rovarok
62. dnnnnnn… (tompa búgás) → dongó
63. drrr-zs.zs.zs.zs..(ércesebb) → darázs
64. cin – cin – cin (kerregve) → cincér
65. cserrrrrr…(repülése hangja) → cserebogár
66. m.m.m.m.m…(repülése) → méh
67. nyzs – nyzs – nyzs..(mozgása) → nyüzsög → nyű → nyűvek
68. prűűűcs, tűűűcs…(éles hang) → prücsök, tücsök
69. s.s.s.s.s.s….(repülésük) → sáska
70. szúúúúú…..(fúrja a fát) → szú
71. zúúúúúúnnny….….(repülése) → szúnyog
72. zs.zs.zs…(rágják a gabonát) → zsizsik
két madár, szárnyuk suhogása után elnevezve
73. sssssss... (emiatt hessentünk!) → sas, sólyom

állathangok kimonva
74. bőg → általában : marha, szarvasbika, stb
75. béget → juh
76. brekeg → béka
77. burukkol → galamb
78. brummog → medve
79. cincog → egér, cickány, cincér
80. cirpel, ciripel → tücsök
81. coppog (vízfelszínen) → halak
82. csahol → kutya
83. csipog → madarak
84. csiripel → veréb (egyik neve ebből: csuri)
85. csicsereg → madarak
86. csuhukol, durukol → nyírfajd
87. dorombol → macska
88. csetteg → poszáta, rozsdafarkúak, réti tücsökmadár, stb
89. dörmög → medve
90. gágog → lúd
91. hápog → kacsa
92. huhog → bagoly
93. kotyog → kotlós
94. kárál → tyúk
95. kotkodál, kotkodácsol → tyúk
96. károg → varjú
97. korrog → holló
98. kukorékol → kakas
99. kehel → ló
100. kuruttyol → béka
101. miákol, nyávog → macska
102. morog → kutya, oroszlán, medve, stb.
103. nyerít, nyihog → ló
104. iázik → szamár
105. nyí, nyifog, nyüszít → kutya
106. perceg → szú
107. pirreg → tücsökmadár, ill. néhány rovar
108. pittyeg → madarak
109. rrr-pp! → reppen, repül, rebben → madarak
110. röfög → disznó
111. szűűűű, szíííí → szűköl → kutya
112. turbékol → galamb
113. ugat → kutya
114. vakkant → kutya
115. zümmög → rovarok
116. hmbzs – hmbzs …→ hemzseg → féregtömeg
117. mekeg → kecske
néhány vadászkifejezés
118. barcog → dámbika hangja után (párzási időben)
119. burrog → fogolycsapat felröppenésének zaja
120. cserreg → fogolykakas
121. kerreg → mókus, nyest, pele, ill.fogoly, csibéit figyelmezteti
122. dürrög (burrogó hang) → madárnász (fácán, daru, fajd, túzok, fogoly)
123. gegerészik, gaggat, béseg → vadludak a magasban húzva felelgetnek egymásnak
124. kaffog → róka
125. kakatol → fácánkakas
126. lobácsol, lubickol → réce, fürdik
127. lomotol → vaddisznó, túrkálva eszik
128. lucskol → szárcsa, fürdik
129. lafatyol, lefetyel → kutya, stb. iszik
130. mákog → mezeinyúl
131. morcog, mörcög → gímbika, nászidőben
132. nyihog → vidra, párzáskor
133. sápog, sápodik → kisliba
134. viribel → réce, vizet szürcsöl
135. perreg → rozsdástorkú lappantyú
(Kitérő:
Az állathangok, - bár így felsorolva egyhangúnak tűnhetnek -, nagyon fontosak!
Ezek utánzása ugyanis nagyban elősegítette a beszéd kialakulását. Finomodott a nyelv! (a szerv)
A vadászatban ma is alkalmazott módszer a vad becsalogatása lőtávolon belülre. Az utánzott
hangnak élethűnek kell lennie, mert a vad azonnal észreveszi a hamis hangot, s ekkor elriad.
Különféle eszközökkel is lehet a kellő hangot utánozni. Bőgőkürttel csalják be a szarvasbikát, aki a
vetélytárs hangját véli hallani. Őz-síp: a gida síró hangjára rohan oda az anyaőz, magával hozva a
bakot is, tudniillik párzási időben vagyunk. A bakot ekkor lövik meg. E hangra még róka, vagy kóbor
kutya is befuthat. (Akárcsak a mezeinyúl mákogó, vagy síró hangjára is.)
Szalonkasíppal pisszeghet, récesíppal hápogást utánozhat a vadász. E tárgynak irodalma van.
A nyelv kialakulásakor, és utána is, évtízezreken át a vadászat volt a fő tevékenység, a gyűjtögetés
mellett. Az élet függött a sikeres vadászattól.
Egyes állatok hangjának az utánzásából még szavak is születtek, igen fontosak, alapvetőek!
Éppen a beszéd kialakulásának kezdetén. (Mint majd látjuk alább.)

hangkeltő eszközök
136. bő – bőő – bő… → bőgő, nagybőgő
137. dobb – dobb – dobb…. → dob
138. drrr – drrr – brrr – brr.. → doromb
139. dú – dúú – dúú… → duda
140. gooooonnng…. → gong (tányérharang)
141. krep-krep-krep… → kerep, kereplő, kerepel
142. kutty, kutty, kutty… → kuttyogató (harcsa csalogató eszköz)
143. nyeee – nyeee – nyeee… → nyenyere
144. sííííííííí…. → síp
145. tűűű, tűűű, tűűűűű… → tülök → tülköl
146. trááá – tráá – ráá… → trombita
147. túúú – túú – túúú… → tuba
148. tlili – tlililili… → tilinkó


eszközök, tárgyak hangjai
149. b-rrrrrr…(rezgő hang) → berreg
150. cafff! (szakadás) → cafat
151. cm-cm-cm-cm…..(szopáshang) → cumi
152. cupp! (pukkanásszerűen) → cuppan, cuppog
153. cs-rrrrrr-r-r-r…..(zörögve) → csörög, csörren
154. csíííííí – koorrr… → csikorog, csikar
155. csilinnn! → csilingel
156. cs-ssz, cs-ssz, csissz… → csiszol
157. cs-ssz, cs-ssz → csoszog, csosszan, csusszan, csúszik
158. csühh! – csühh! (gőzgép) → csühög, „csühös” (mozdony)
159. csatt! → csattan, csattog, csat
160. csett! → csetten, csetteg, csettint
161. csapp! → csap, csapkod
162. drrr-zs.zs.zs….(tűz hangja) → duruzsol
163. drrzs – drrzs – drrzs… → dörzs-, dörzsöl, dörgöl
164. dobb! (tárgy leesése) → dob(-ál), dobban, dobog
165. dübb! → dübben, dübög
166. drr-drr-drr-drr… → darál, dara
167. dönn! – dönn! → döng, dönget
168. dörrr! (pl. égzengés) → dörren, dörög
169. durr! → durran, durrog
170. frsz – frsz – frsz… → fűrész
171. frrrrr-frrrrr-frrrrr… → fúr
172. ffrrrrrrr – pprrrrrrrr…. → forog, pörög, pereg
173. fr – fr – fr – fr… → farag
174. gr – gr – gr… → gereblye
175. hrs – hrs – hrs..(evéshang) → herseg
176. hrty-hrtty-hrty… → huruttyol, hártya
177. hh-sssss! → hussan
178. hupp! → huppan
179. hrsz-hrsz-hrsz..(ebben járva) → haraszt
180. hrzs-hrzs-hrzs… → horzsol
181. kkrrrsss – kkrrsst – krr-pp… → karistol, karcol, kapar, karom, köröm, stb.
182. kocc! → koccan, kocog
183. kopp! → koppan, kopog
184. kapp! → kapocs, kapcsol
185. katt! → kattan, kattog
186. kett!, ketty! → ketteg, kettyen, ketyeg
187. mrzs – mrzs – mrzs… → morzsol, morzsa
188. nnyíííí, nyíííí – korrrr…. → nyílik, nyit, nyikorog
189. ny-sz, nysz, ny-sz, nysz… → nyeszeg, nyoszog
190. patt! → pattan, pattog
191. pp-cc! → pöccen, pöcköl, pöccint, pedz
192. pp-eeeennnn….. → peng, penge
193. prrrcccc….. → perceg, pereg (pl. homokszemek) → perc (!)
194. pöf-pöf-püf-püf… → pöfög, püfög
195. puf-puf-puf-puf… → pufog
196. püff! → püffen, püföl
197. puff! → puffan, puffog
198. paff! poff! → pofoz, pofa
199. pukk! → pukkan, pukkad
200. rrreeecccs! → reccsen, recseg
201. rrrepp! → reped, repesz, repeszt
202. rsz-rsz-rsz-rsz…. → reszel, ráspol (reszelő, ráspoly)
203. rrobb! → robban
204. rob-rob-rob-rob…(paták hangja) → robog
205. rropp! → roppan, ropog
206. r-r-r-r-r-r…. → rezzen, rezeg, remeg, ráz
207. s-s-s-s-s…(fújja a szél) → sás, susnyás
208. ssss, sssrrr-c… → sistereg, serceg
209. ss-ka – sska – sika – sika… → sikál, sikár-, sikárol
210. sz-ta – sz-ta…(pofozva) → szita, szitál
211. sssshhhh! → suhog, suhan, zuhan, zuhog
212. sr – sr – ss-r… → súrol, surran, surrog, súrlódik
213. tapp! → tapad, tapaszt
214. z-katt, z-katt, z-katt…(géphang) → zakatol
215. zzzzúúúúúú….. → zúg, zúdul
216. zzzeeeennnnnn…… → zeng, zendül, zene
217. zökk! → zökken, zökög
218. zrr, zz-rrr, zr-zr… → zörren, zörög, zörej
219. z-z-z-zizizizi…. → zizzen, zizeg
220. zsoooonnnn… → zsong
221. zsupp! → zsuppsz!, zsuppan, zsuppol
a szél hangjai
222. búúúúúú…… → búg, búgó (hang), búgás
223. ffff – ffúúúúú – ffffííííí… → fú, fúj, fütyül, fuvall
224. sss – sssűűűű – sssíííí…,zzúúú.. → súg, susog, süvít, süvölt, sivít, zúg
225. ssz-sz-sz-sz…. → sziszeg, szél, szellő
226. vvvííííí – vvvíííí… → vihar
a víz és vizes anyagok hangjai
227. buggy, bugy-buruggy… → bugyog, bugyborék
228. csepp, csöpp… → cseppen, csepeg, csöppen, csöpög
229. csobb! → csobban, csobog
230. csoooorrr…., csöööörrr… → csorog, csörgedezik, csermely
231. fff-rccs! → freccsen, fröccsen, frecseg, fröcsög, fröccs, föcs
232. kotty, klatty… → kotyog, klattyog
233. litty – lotty – lötty… → lityeg, lötyög, löttyen, lottyan
234. loccs! luccs… → loccsan, locsog, lucskol, lucskos, lucsog, lubickol
235. mmmmmr-r-r-r-r… → morog, morajlik
236. paccs! (ütés vízre) → pacskol, pocskol, pocsolya, pocséta
237. ppp-zs-zs-zs… → pezseg, pezsgés, pezsgő
238. rotty – rotty.. → rottyan, rotyog
239. ssssssssssssss….. → suhog, zuhog, suhatag, zuhatag
240. szapp! – szapp!....(ruhaütés) → szapul, szapulás

ember keltette hangok (ill. állaté is lehet)
241. csm – csm – csm… → csámcsog, csemcseg
242. fitty! (síp hangja is) → fütty, füttyent, fütyül
243. ggrrrrr… (torokhang) → gargarizál, garat
244. hmbzs – hmbzs – hmbzs… → habzsol, habzsi
245. hrrrr….., hrrrr-ty… → horkol, hortyog
246. hrrrrr…, hörrrrr… → hörög, hörgő, hurut
247. hrrr-bb, hrrr-pp… → hörböl, hörpöl, hörpint
248. hhsss-pp-ccíííí… → hapci, hapcizik
249. korty – korty… → korty, kortyol
250. korrrr… (gyomorhang) → korog
251. s-köpp! → köp, köpköd, köpet
252. ll-hh, llhehh, llhihh… → lehel, liheg, leheg
253. llohh, llohh… → lohol
254. mjsz – mnysz – mjsz… → majszol
255. ny-mm, nyamm, nyámm… → nyammog, nyámmog
256. pp-hhh! (fújáshang) → pehely, pihe
257. pheh – phih – phh – phh… → piheg, pihen
258. púúúú… → púzik, púzás
259. prssz-tt!, prssz!, tüssz! → prüszköl, prüsszent, tüsszent
260. sss-ppcci! → puszi
261. pp-kkö! → pök, pökdös
262. r-kk, r-kk, r-kk… → rág
263. sssr-cc! (köpéshang) → sercint
264. ss – ss – ss…(nehéz légzés) → süllös (régi szó)
265. sz! sz! (figyelmeztetően) → sziszeg
266. ssz! (fájdalmasan) → (fel)-szisszen
267. sz-sz-sz…(orrból jövő hang) → szuszog, szusszan, szuszimuszi, szuszma
268. szr-ccs – szr-cs… → szörcsög, szürcsöl
269. szr-p – szr-p – szr-p… → szörpöl
270. szrty – szrty – szrty…(sárban) → szotyog, szörtyög, szotyva (sár)
271. ssszííííí, ssszíííí…(tűzélesztés) → szít
272. sz-p, sz-p, sz-p… → szopik, szopás
273. szipp! → szippant
274. sz-p, sz-p…(orr -sz-, csuklással) → szepeg, (meg)-szeppen
275. sz-p, sz-p, szip, szip...(taknyos) → szipog
276. szvííí, szvúúú…(száj a vízen) → szí, színi, szív
277. ssz-ny, ssz-ny…(nyögdécselve) → szunyókál, szunnyad
278. sz – sz – sz…(orr -sz-) → szag, szagol, szimat, szimatol
279. sz-sz-sz-sz-sz…(remegéssel) → szeszeg (fél), sziszereg (fázik)
280. ssz, ssz, ssz…(erőlködve) → szuszakol (töm)
281. sz-ty, sz-ty…(orrszívogatás) → szattyú (taknyos)
282..taps! – taps! – taps!... → taps
283. T – T – T – T…(pl. tollfosztás) → tép
284. tap-tap-tlap-talap-tap…(lépések) → tapos, tapod, talap, talp
285. ticcs – toccs…(járás vízben) → ticseg, tocsog, tócsa → tó
286. titty-totty…(babajárás hangja) → tityeg, totyog
287. v-v-v-v…(reszketve) → vacog
288. cm-csm-cm…(nedves talajon) → cammog
289. zih-zih-zeh-zih… → zihál
290. zz-zzz-zz-zz…(taposva) → zúz, zúzmara, zúzmó

emberi hangok
291. ááá-hh… (fáradtan) → ásít
292. áááh! óhh!…(vágyódva)) → áhít, óhajt
293. ááá-m…(becsukódó szájjal) → ámul
294. ajh, ajh…(sajnálkozóan) → ajg → aggó(dik)
295. b-ááá-m…(leeső állal) → bámul
296. brrr! (remegve) → borzong, berzenkedik
297. bbúú-hu-hú…(sírva) → bú → bús → búsul
298. bbőő-hö-hőő…(sírva) → bőg, bömböl
299. böff, büff (gyomor-garat hangja) → böfög, büfög
300. hcs-cs-cs…(összefolyó hangok) → csacsog, cseveg
301. cs-ss! – cs-sst! → csitít
302. cshukk! → csuklik, csuklás
303. d-d-d-d…(beszédhiba) → dadog
304. d-d-d-d…(fázva) → didereg
305. drr – drr – drr…(alváshang) → durmol
306. dny-dny-dny…(rest beszéd) → dünnyög
307. dr-dr-dr… (összefolyóan) → dörmög
308. fff! – fff! – fff!...(kapkodva) → fúl → fullad, fuldoklik
309. gő-gő-gő…(babahang) → gőgicsél, gagyog
310. hah-hah-heh-heh… → hahota, heherészik, kacag
311. hröh-hröh-hröh…(hörögve) → röhög, röhej
312. hhááhh! – hhrrááhh! → hákog, harákol, krákog
313. háá!...háá! (kiáltás) → harsog
314. héé! (megszólítva) → héka, hékás, hékám
315. hh-sss! (madárriasztás) → hessent, hesseget
316. h-mm, hümm, hmm… → hümmög
317. hu-húújjj! (örömmel) → hujjog (~at), ujjong
318. húúúú….(elítélően) → (le)-hurrog
319. jaj!..jájj!..(akaratlanul!) → jajgat, jajong
320. khö – khö – khö… → köhög, köhint, kahol, kehel
321. mr-mr-mr-mr…(összefolyóan) → morog, mormog, morgolódik
322. nyekk! (nyakonütött hangja) → nyekken, nyikkan, nyeklik
323. oáhh!...öehh… → okádik, öklendezik
324. pity…pity…(sírva) → pityog, pityereg
325. ps-ps-ps-ps…(súgdolózva) → pusmog


b.) belátható, hogy ezek is hangforrások

1.) ááhhv!… (undorral ejtve) szava: avas, áporodott
2.) bbsz, bbzz!…(az ajak oldalsó részén, -B- utáni kifújás, többféle indulattal)
szava: bősz, bosszús, bezzeg!
3.) bbűű-hü-hü-hűű!…(síráshang, mint bú) szava: (bű-önös) bűnös, bűn (ti. azért sír!)
4.) „bumm!”…(robbanáshang) szava: bomba
5.) „ci-ci-ci-cíícc!”…(hívóhang) szava: cica
(az -i- hang a legélesebb, az elkódorgó állat ezt hallja meg leginkább)
6.) „cinnn!”…(érces ütéshang) szava: cin-tányér cin!, csinnadratta
(A tiszta vörösréz tompa hangú, akkor lesz jó, zeng-ő--cseng-ő, ha „csinn”-t teszünk bele. A kapott ötvözet: sárgaréz. A cin másik neve horgany. (német Zink, angol zink.)→(cseng = kling-en, ill. ring)!

7.) „capp-clapp-clapp” (izzadt láb a lábbeliben) szava: caplat, („capp”-ú → cipő)
8.) „cmm-csmm-cmm”…(járás nedves talajon) szava: cammog

9.) „cshi-cshu-csva-kva”…(tűzcsiholás hangjai) szava: csihol, kohol-(kohó), kova,
„csu-ít”→ gyú-ít → gyújt
10.) „cshíííí!”…(fájdalom hangja) szava: csíp
11.) „ddhh!-dhahh!”…(mérgelődő hang) szava: dohog, dühös, dúl-(fúl)
12.) „ddhahh!”…(undorral ejtve) szava: doh, dohos
13.) „drrr-trrr”…(földkaparás hangja) szava: dúr, túr
14.) „trrr!”…(például faág reccsenése) szava: tör, törik
15.) „é-é-é-é-é”…(dalolás) szava: ének, énekel
16.) „eöee!-pphee!”…(köpéshang) szava: epe
(aki ilyen keserűt vesz a szájába, leesik az álla, majd azonnal köp)
17.) „ff!-ff!-ff!”…(kín hangja) szava: fáj
18.) „ff-ff-ff-ff…” (fújtatás orrból) szava: fárad
19.) „fffffffff…” (suhog a melegedő víz) szava: fő, forr
20.) „F”… (e szerv ezt a hangot adja) szava: fog („F”-og)
21.) „f-f-f-f”…(didergés hangja) szava: fáz (-ik), (-ni)
22.) „f-f-f-f…” (orrhang, szaladás közben) szava: fut
23.) „fs-fs-fs” (hajbogozás hangja) szava: (fs-ül)-fésül, (fs-ű)-fésű
24.) „fss-psss” (nedves fa ég) szava. füst, füstöl, pustol 25.) „fsss” (híg széklet, gyorsan) szava: fos, fosik 26.) „f-f-f-f-f…” (dörzsöléshang) szava: fen
27.) „ffsss!”…(szakadáshang) szava: feslik, foszlik, foszt
28.) „fs-fs-fs…” (az eszköz, pl fűcsomó hangja) szava: fest
29.) „f-f-fü-fü-fü…” (menés a száraz növényzetben) szava: fű
30.) „f-f-f-f-f”…(vacogás rémülten) szava: fél (-elem)
31.) „gghháááá”…(lehellés hidegben) szava: gáz, gőz
32.) „gr-gr-gr-gr”…(az eszköz hangja) szava: gereblye, gereben
33.) „gr-gr-gr-gr…” (pl kő elindul a lejtőn) szava: gurul, görög
34.) „grrrr!”…(mérges hang) szava: gar, gerjed, goromba
35.) „hrrrr!”…(mérges, morgó hang) szava: harag
36.) „hrrpp-hrrpp”…(kemény falat rágása) szava: harap, árpa
37.) „hrsz-hrsz-hrsz”…(járás az avarban) szava: haraszt
38.) „hhhh—vapp!”…(csapódás a lapos vízpartra) szava: hab
39.) „ha-hajj!”…(távolba kiáltás) szava: kajabál, gajdol, kiabál
40.) „hu-hújj!”…(távolba kiáltás) szava: kurjant
41.) „haj!—haj!”…(állatterelő szó) szava: hajgat, hajt
42.) „hsss”…(szakadáshang) szava: hasad, hasít
43.) „hsss!”…(állatijesztés) szava: hessent, hesseget
44.) „hü!—hü!”…(eszetlen felkiáltás) szava: hüledezik, hülye
45.) „krrmpp!”…(ütődés hangja) szava: karambol, krampácsol
46.) „k-fe—k-fe—ke-fe…” (az eszköz hangja) szava: kefe
47.) „lá-lálá-lálá”…(dalolás) szava: lalalázik, lármázik
48.) „msz-msz-nsz-nsz”…(csendes, kaparásszerű hang) szava: mocog, mászik, neszez
49.) „mrrr!-mrrr!”…(morgással végzett tevékenység) szava: mar, marakodik
50.) „m-cs, m-ccs!-m-ccs!”…(rottyanó hang) szava: mos
51.) „m-m-m-m-m”…(szopáshang) szava: mammázik, mama
52.) „nnááááá!”…(kényeskedő hang) szava: nyafog, nyavalyog
53.) „nyssz!”…(vágás hangja) szava: nyissz!, nyiszál, nyes, nyír
54.) „őőhhrr!-hhőőhrrr!”…(eszement kiáltás, hörögve) szava: őrjöng, őrül (-t)
55.) „ö!-höhö!”…(vidám hang) szava: örül, öröm
56.) „poh-poh-poh”…(járás hangja ilyen anyagban) szava: por, (pernye)
57.) „phááá”…(lehellés hidegben) szava: pára
58.) „pff-pff-chh”…(gőgös hang) szava: pöf, pöffeszkedik
59.) „prrccc!”…(kemény étel rágása) szava: porc, pörc, perec
60.) „s-cs-scs-scs”…(járás hangja nedves talajon) szava: „S”-ár, → sár
61.) „ss!-ss!-ss!”…(fájdalom hangja) szava: sajog, sanyvad
62.) „s-s-s-s-s!”…(papírpénz susogó hangja) szava: suska, susi → zsozsó
63.) „spp-sepp-sepp”…(az eszköz, ill. cselekvése) szava: seper, seprű
64.) „ssh-shh-sshh”…(fújtatás teher alatt) szava: súly (~os)
65.) „sz-ccs, sz-ccs”…(vágáshang, nedves növényen) szava: szecska
66.) „szrrr!”…(törés, ill. zörgő hang) szava: szár, száraz, szárít
67.) „hssz!-ssz!-cc!”…(sértődött hang, vállrándítással) szava: szeszély
68.) „szrrr-srr”…(kéz húzásának hangja prémen) szava: szőr, sörte
69.) „sz!”…(felszisszenés fájdalmasan) szava: szúr
70.) „thehh-tthehh”…(igen nagy súly alatti nyögés) szava: teher
71.) „ű-ű!”…(kiáltás nagy, zárt térbe) szava: űr, üreg, üres
72.) „ukk!”…(nyekkenő hang) szava: „ukk”-or, →ugorni, ugrik
73.) „uááh!”…(nyűglődés ásítással) szava: un (~alom)
74.) „uáhh!”…(émelygés hangja) szava: utál, undor
75.) „ü!-ü-ü!”…(az anyag hangja ütögetve) szava: „ü”-ög, →üveg, (rég: ög)
76.) „hű-ű!”…(odakiáltás valakihez) szava: üzen
77.) „űűűű”…(menekülő kiáltása) szava: űz, üldöz
78.) „ü!”…(fejbe vert hangja) szava: üt
(E két utóbbinál érdekes, hogy bár a szenvedő adja a hangot, mégis a másik fél adja a ragozást. Végül is ő
kényszeríti ki a hangokat.)
79) „v v v!-v vhh!-v v v!”…(teherhúzás ajakharapással) szava: von, vonszol
80.) „víííí!”…(sivítva marakodók hangja) szava: ví, viadal, viaskodik, vív
81.) „zsupp!”…(tompa ütődés hangja) szava: zsuppan, zsupsz!, zsuppol →zsúfol
-------------------------------------------------------- X ---------------------------------------------------------------

c.) a szavak alapján felfedezhető hangforrások, ill. különlegességek

1.)„cikk-cikk-cakk-cakk-szikk-szikk-szakk-szakk-tikk-tikk-takk-takk”…(kőfaragás változatos hangjai)
Szavaik alaphelyzetből kétirányúak:
a.) a lepattanó darab nevei: cikk, szak→ szakasz, szikra, takk→ tag
b.) a lepattanó darab cselekvése: cikkan, szökken, szakad, (szikkol) →iszkol, (hangcsere, mint az orosz iszkra = szikra), (tiknik)→ tűnik ←(üt-űnik)*, (el-takkol) →takarodik, tágul, (tágulj innen!)
* (Átfedések lehetnek, amikor két forrás is lehet az eredő. Több példa van erre. A két nyíllal jelzem)
2.) „tchahh!”…(duzzogó felkiáltás) szava: csak!, csökönyös (csak-onyos)
(csakhogy!, csak nem?, csakis!, csak-csak,stb.)
(A másik -csak- (= csupán) a cikk-csökk-csökkenből származik!)
3.) „tchhehh!”…(méltatlankodó felkiáltás) szava: de,
(de miért?, dehogy!, de nem ám!, dehát!?…, stb.)
(A másik -de-(= igen), az üt -ből ered.)
4.) „cshúúú!”…(ocsúdó hang, mint „tyű!”…) szava: csuda, csoda
5.) „cshúúú!”…(gúnyolódva) szava: „csú-ol”→ csúfol
6.) „cett!”…(az állat légkifúvása) szava: cet
7.)„E!—E!—E!”…(enni kérő hangja, az A-E közötti hang)
szava: („E”—g) → ÉH-es,
(„E”—sz) → ESZ-ik
(„E”—m) → EM-észt, ÉM-ely(ítő)
(„E”—t) → ÉT-el, ED-ény stb.
Az ételt kínáló ugyanezt mondja: (itt van)-E!. Mást mutatva is: E! (-zik)-(ma is! Pl. nézd, e!)
Bármi ami közel van, „-E-” (= elől) helyzetet foglal el, Ragozva: E-r → (hozzá)-ÉR, ER-ed (et) ER-ből:→ EL. EL-en → ÉL-en vagyok → JELEN vagyok, ÉN vagyok, stb, stb…
(E forrásból származik a legtöbb szó)
8.) „A!, O!”…(ijedelem hangja, egyben a távolba mutatva mondjuk. Ebben az érzelmi
állapotban az áll „lelóg”, és ekkor az -A- és az -O- közötti hangot ejtjük.
Szava: A!, AZ!, OTT, mutatószavak és névelők
E két forrás és származékaik az oka a magyarban a dallamosságnak: ez-az, emilyen-amolyan, eme-ama,
itt-ott, ilyen-olyan, ide-oda, így-úgy, erre-arra, stb. Áthatja az egész nyelvet.(A táblázatban együtt fognak szerepelni.)

9.) „ggnny!”…(nemi élvezet által kiváltott hang) szava: „gny”-ú → genyó, genya (ondó)
„gny”-er → gyönyör, „gny”-es → kényes-kéjes → kényelmes-kellemes,
kéjedék (= női ivarszerv) → kel-edék → KÖLDÖK
(ki)-kel →(kel-ít) → költ, (kel-eg) → kölök → kölyök
(Halmazállapota olyan, mint a genya: genny. Tapad, „geny-ődik” → kenődik, stb,)
(vö: latin geno = nemz) !
10.) „ghh!-göhh!”…(dölyfös „gőgicsélés”) szava: gőg, (-ös)
11.) „haj!-haj!”…(sóhajtozás) szava: hajdan (-ában)
(Alapja a: Haj!,de…(akkoriban,stb), vagy: „Haj!, de néha…”(= valaha) lehet.)
12.) „höh!-chöhh!”…(gőgös felkiáltás) szava: hőbörög
13.) „héé-héé!”…(kedveskedően, csendesen) szava: hízeleg
14.) „hmbzs-hmzs-hmzs”…(féregtömeg hangja) szava: hemzseg
15.) „hhhhh—vlluhhh!”…(víztömeg csapódása) szava: hull → hullám (~os)
(Nagyobb vízről van szó, azaz tengeri hullámzás hangja ez. Elől a víz alá-„hull”.)
16.) „hüh!—hüh!”…(jóleső érzés a vízben) szava: hűs, hűt,
(hűt-ül)—üdül, (hűt-eg)—hideg
17.) „höh-höh-phöh”…(hang, kellemetlen melegben) szava: hő → („hő-g”) → hég → ég
(heves, hevít, hevül, (hő-eskedik) → hősködik, heveskedik)
18.) „huu!—huu!—húúúú!”…(vonszoláskor hallatott hang) szava: húz → (hoz)
(biztatás szava is lett: hóó—rukk!)
19.) „héé!”…(odakiáltás valakihez) szava: hí, hív
20.) „héé!—héé!”…(kiáltás mindenkihez) szava: („hé”-rít) → hirdet, hír
21.) „hrrr!”…(féltékeny hang, zárt szájjal, torokból) szava: „hrr”-eg → irígy
22.) „hijj!”…(félelem meglepetéssel) szava: ijed

19.) „HÉÉÉ!, vagy: HÁÁÁ!, vagy az A-E közötti hang
Bár több alkalommal elhangozhat e messzire szóló kiáltáshang, ez egy különleges helyen hangzott el valaha, több száz szót, fogalmat adva a nyelvnek.
Lakóhelyet keresve őseink rátaláltak a legjobban védhető helyre, a barlangra. Leletek bizonyítják ezt, hosszú időn át így volt. Barlangok ott vannak, ahol a hegyben szakadás, szakadék van, vagyis ez által válik szabaddá, láthatóvá az üreg. Maga a szakadék általában függőleges fal. Hazafelé tartó eleink, (például vadászatból), meglátva otthonukat, jó előre hazakiálthattak: „HÉÉÉ!”.
A fal visszaverte a hangot, és ekkor rájöhettek, hogy a hang az egy önálló valami. (Bár, ha én idézem is elő, útra kél, majd visszatér hozzám.) Azt is tudták, hogy csak a falak verik vissza a hangot. (V.ö: „pusztába kiáltott szó”) (Ha a HÉ! hangzott el, azt is elképzelhetjük, hogy a visszhang módosult, tompábban jött vissza, azaz: HÁ-t hallottak. Ez bizonytalan)
E kiáltás HÉ-je a körülményeket tekintve több fogalmat szült. A szavak, a nyelv ezt bizonyítják. Minden ősi raggal ragozva van!
Szavaik: „HÉ” – „MGH” → há-nog → hang (német: Hang = hegy-oldal)!
→ hon, hant, Hont!, hany (= hát) → hanyatt, hón-(alj)
→ heg, hegy
„HÉ” – „SZ” → ház, haza
„HÉ” – „R” → (hár) → hor → orom, orja, (hor-ság) → ország!
→ (hál) → halom, hel-hely, hol?, ól, stb.
„HÉ” – „T!” → hát, hátság
Mi magyarok a -hely- fogalmát a hegy-ből vettük. Szavaink: Hon van? Hun van? Hol van? Mi helyt, helyütt van? Itthon van. Otthun van. Otthol van. Se-hol, se-hon, se-hun sincs, se-honnai. Honnan? Honnat? Honnét? Onnan, onnat, onnét. Stb. (lásd még a ragoknál is!)

24.) „ko-ko-kö-kö-„…(szikladarabok ütögetése) szava: kő, kavics
25.) „koorrhh!-kroohh!”…(pudvás fa törése) szava: korhadt, rohadt → (kor, kór, kár)
26.) „kkhhhhíííí!”…(hatalmas fájdalom hangja) szava: kín
27.) „mmh?”…(kérdő odamorgás) szava: mi?
28.) „m-kkh!”…(elfojtott nevetés, zárt szájjal, nyak a vállak között)
szava: mukk-(og), (meg ne mukkanj!)
(mukk.os) → mókás, mókus, (mukk-s-oly-og) → mosolyog, mosoly
29.) „mkkh!”…(zárt szájjal dühösen) szava: (mukk-os) → makacs,
(vállrántással)-(mukk-rántos) → makrancos
30.) „mmgghh!”…(hirtelen megállás, megakadás, és hirtelen meginduláskor hallatott hang) szava: ak(ad), hökken, meg-(igekötő), „MGH”-ből: → G, stb. ragok.(Ezek cselekvést fejeznek ki.)
További származékai: ige, (mű-g) → működik, megy, üget, stb. (lásd még a ragoknál is!)
31.) „nnneee!-nnbeehh!”…(az arc védekezése egyedül, fejrázással! ) szava: ne!, nem
32.) „nnyáááá…” (gyereksírás, egyféle látvánnyal) szava: nyál, nyák
33.) „psss!”…(vízkilövellés csőből) szava: pisil, (vízi)-puska
34.) „pssz!”…(csitító, illetve figyelemfelkeltő hang) szava: pisszeg, pisszent,
(„pssz”-el) → beszél
35.) „pszt!…(a száj sarkából, szemintéssel: előre!, vagy: utánam! jelentéssel,
más alkalommal: halkan, a másikat küldve előre)
szava: („pszt!”-at) → biztat, („pszt!”-ít) → buzdít, (bízik, bizalom, buzgó)
36.) „prrrr”…(ujjak hangja e felületen húzva) szava: pőre, bőr
37.) „pphöee!-phhüee!”…(rossz szag érzetekor hallatjuk) szava: bűz, büdös, pöce
38.) „sssss-ssssss” (sistergő buborékhang) szava: sör, ser
39.) „ssi-híííjj!”…(örömkiáltás) szava: siker
40.) „ss-ss-ss-ss….” (lépés hangja ez anyagban) szava: só, sank
41.) „sz!-sz!”…(odasziszegés valakihez) szava: („sz!”-ol) → szól, szó, száj, -sz-(rag)
42.) „sz—sz—sz”…(gőzsziszegés) szava: szesz
43.) „ssz-sz-sz-sz”..(visszafojtott hang a fogak közül) szava: szid, szitok
44.) „T!—T!”…(csettegő, figyelmeztető hang) a -T- rag forrása, lsd: a ragoknál!
(Összesen 450 hangforrás. A magyar nyelv alapja.)




















2.) A belső ragozás és következményei

Néhány szavunk tisztán mutatja:
VARAS, VAR-OS → VARA(ngyo)S
SÜRÖG → SÜ(ndö)RÖG
KÖR → KÖ(ntö)R -(falaz)

Ezekből kevés van. Sokszor olyan alapszavakból alakultak, amelyek ma már tovább-ragozottak:
FOR (-og, -dul) → FO(ndo)R, FI(nto)R, FO(nto)L (-gat)-(„azt forgatja a fejében”)
GÖR (-be, -bül) → GÖ(ndö)R, GÖ(mbö)R-ödik → GÉ(mbe)R-edik
PER (-eg, -dít, -dül) → PE(nde)R-ít
ÉR (-ez, -zés, -zület) → É(nge)R → INGER

Van olyan is, amikor az alapszó elváltozik. Vagy önmagában, vagy amikor már felvette a belső ragozást:
KÖR → KER → HER→ HE(nge)R
HER → HE(mpe)R-eg, HE(nte)R-eg
KÖR → HÖR ( R→L→LY) → HÖ(mpö)LY-ög
KÖR → KOR → KO(ndo)R (=göndör)
FÚR-ó → FO(ndo)R-ó → (F→P) → PO(nd-)R-ó

A keletkezett szavakból újabbak születtek különféle rövidítésekkel:
GÖMBÖR (megmaradó belső raggal): → gömb, gomb, gomba, gombolyag
kiesik a B: → gömő-gümő, gumó, gomoly
kiesik az M: → göb, gubó, gubanc, göböly

E ragozási forma úgy keletkezett, hogy a „MGH”-ből alakult szóvégi ragok, (-ng, -nd, -nt,-nk
-nc,-ncs, -ngy, -nty, -ill. mb, mp, mv) a szó belsejébe kerültek. ( a „mgh” hangról majd a ragoknál!)

Először a szó végén van:
Pl.: (útja megtörik) kitérő, eltérő mozgást végez: TÉR-ENG. Aki, ami ezt cselekszi: TÉRENG-ÉR (térengő). Ezután kiesik a téreng-ből az -R-:
té’engér → TENGER (azaz: tengő víz, a hullámai miatt)
Más fogalom ugyaninnen: teng (-leng), tengődik
teng-ű-ér  dengűér  denűér  denevér (t.i. csapongó röptű)
ténger-eg  (téndereg)  tántorog  (táncorog)  táncol (a fény is!), és ebből:  tánc . Innen:  dencel (=rezeg, leng, ide-oda mozog), és dancol (tapos, tipor), el-tángál = „meg-táncoltat”.
Továbbá danka-sirály (csapongó röptű), dankó (billegve megy, sánta), dangubál (Mikszáth szegedi csónakosa): ide-oda jár, másokat is felvéve kiköt itt is, ott is, nem megy egyenesen a célba az utassal.

Miután kialakult a belső ragozás szokása, úgy tűnik, hogy közvetlenül is alkalmazták. Némely szavunk ezt mutatja, pl. a sündörög, köntör, stb. (T.i. a szóvégi hang nem változik: REZ - RE(nde)Z, (= helyre ráz), KÖR - KÖ(ntö)R, stb.)
Szófejtéskor mindig figyelni kell e ragra és maradványaira, mert e nélkül nem fejthető meg sok m-re, p-re, g-re, stb. végződő szavunk. Néhány példa:

KOMP – két part között ide-oda járó hajó

Mint a tengő mozgást, ezt is egy hasonló fogalom eredezteti: hullámzó mozgás.
(Ez is csapongó, ide-oda jár)
Alapja a „HHHH-VLLUHH!” (kb.) a hullámverés hangja ”hull”, (ami ilyen mozgású) 
(„hulló” nem, mert az más fogalomnak van lefoglalva) ”KULLÓ”  (kullog = dülöngve megy)
 KALLÓ  (kallódó = ide–oda járó)
 KA(mpa)LLÓ  (kampalyog → csampalyog → csampalyos → csámpás ugyaninnen)
KO(mpo)LÓ  KOMP

(A hal szavunk ugyaninnen, a kalló mozgású fogalmából ered, továbbá különféle halak, és csapongó röptű madarak nevei:
fenékjáró küllő, zöld küllő (harkályféle, hullámos vonalú a röpte)
pirosszemű kele, botos kölönte, (k→g) dunai galóca (kallóca)
(a gomba, gyilkos és légyölő galóca onnan veszi nevét, hogy kalló járást okoz, megtébolyít.
Lásd: TÉR  TÉ(mpe)R-eg  (ténfereg)  (támolyog-tébolyog-tévelyeg)
(k→c)  compó (csampalygó-csampó-compó)
(k→cs)  cselle (a delfin magyar neve), fürge cselle, csüllő (sirályféle)
(cs→s)  süllő, sellő (a vízörvény is)
(A küllő, mint a kocsikerék része, eredetileg valamilyen ide-oda járó rúd, bot lehetett, valószínűleg a kallómalomban a kalapács nyele)
Több halnév is hasonlóan alakult: (imbolygó) ingola, (bólogató-billegő) balin, kurta baing (balying!), bálna, (törökül a hal: balik) (a bölény ugyaninnen, billegve fut: „billény”), domolykó, eredeti neve tomolykó (támolygó) (lat: thymallus)!


Más példa: NAP
Az ember, ha terhet cipel, (ill. fájdalomkor is): nyög. Hangforrása: „NNY!”. Ragozva: ny-g nyög. Néhány más szó ugyaninnen: nyag  nyaggat, nyűg (eszköz neve is), nyeg: nyeg-es  nyeh-es  nyehéz  NEHÉZ
A teher, ha a földre teszem, nyomot hagy. Én magam is teher vagyok, lábam nyomása, „nyege”
ott marad a porban. Fényforrásból (Nap, Hold, tűz) jövő világítás nyomot hagy a földön, falon, egy adott tárgy „nyomát”.
A fény-ár nyege  ár-nyeg  ÁRNYÉK.
Tehát Nap: NYAG  NYA(mpa)G  NYAPAG  NAPAG  NAPAK (a többesnek ható -K miatt)  NAP (értelme szerint: nyom „csináló”: nyom-ag)
( A nyom szó ugyaninnen: NYA(mpa)G  NYAMAG  NYOMAG  NYOM. A nyamvadt és a nyápic hasonló értelmű szavak ugyancsak innen.) (nyampic  jampec)
(A napszakok ragozottak:
NAPPAL: a Nap nyom-mal áll, van, vagyis árnyékot vet. (v.ö: sütet  sötét )
HAJNAL: héj-haj — nál ( felső íve-héja látszik csak)
REGGEL: ereg-gel (eregetődzik, árnyék még nincs)
ESTTEL: eséssel, (estel-edik, másként: ALáKONYUL)  ESTE, EST
ÉJJEL: el-lel (el-levéssel, el-levő állapotban) → ÉJ
A hajnal másik, régi neve: HOLVAL (héj-val). A héj régi alakja: HÓL. (Több szavunk származtatója: hajlék, HÓL → ÓL, hál-ni = héj-fedél alá menni, stb.)
A következő hajnal hozza meg a más Napot, a HOL-NAP-ot.)

Párja hangzásra és eredetre is: NÉP ugyanúgy alakult:
NYEG  NYE(mpe)G  (vagy a NAPAG-ból)  NEPEG  NEPEK  NÉPEK  NÉP
(Emberek csoportjára, néhány főre is mondjuk: „miféle népek ezek?”, holott a gyűjtőneveket
nem ragozzuk többessel!) A többes -K- itt is lekopott.
Értelme, mint a „nyomzat” nemzet-é, vagyis az utódokat, a gyerekeket jelentette.
Vö: „háza-népe”. a NAP-NAPA (= após) is innen van, jelentése: nemző. (nyomzó)
A latin NEPOS = unoka. NÉPESEDÉS = szaporodás.
A teljes táblázatokban külön jelzem minden szónál, levezetve, úgy a belsőragos szavakat, mint származékaikat.
Több száz szavunk és származékaik keletkeztek így.
























3.) Az összehasonlításra, az azonosságok kifejezésére használt fogalmak
a magyarban és néhány más nyelvben

Mai beszédünkben általában a következő szavakat használjuk, ha azonosítunk:
olyan, hasonló, azonos, úgy néz ki, éppen olyan, egyezik, ugyancsak…, így, úgy, stb. (Attól függően, hogy egy adott dolog milyen mértékben hasonló egy másikhoz.)

Vannak olyan kifejezéseink is, amelyekkel az egyformaságra, az egyöntetűségre mutatunk rá.
Ilyen például: „csupa kosz lett”, „merő egy víz lett”, vagy „merő hazugság!”, „egy kalap alá vesz”.
Ezeken túl van néhány furcsának mondható szólásunk is:
„anyjára ÜT ez a gyerek”, „SZAKASZTOTT” nagyapja”, „KIKÖPÖTT apja”.

Aztán ilyenek: „rákap” az italra, el van „kapatva”, „hisz” ez ő!” (v.ö. hisz!), „hitelesít” (v.ö. hit!),
EGYEZIK – EGYETLEN (?-1-?)-(hogy jön ez össze?). Vajon milyen gondolatmenet szülte e fogalmakat? Számot vetve a hasonló hangzású szavainkkal, amelyeket ugyanaz az elképzelés adott, nyelvünk a következőt mondja:
Vannak fák, bokrok, ezeken termések. Ha leszedjük őket ÜTVE, VERVE, SZAGGATVA, CSAPVA, stb., látjuk, hogy az ugyanarról a fáról való gyümölcsök azonosak!
Egy-ütetű-ek, egy-veretű-ek, egy-szaggatású-ak, egy-csapású-ak, stb.
Egyben a növény leszármazottai, utódai, gyermekei. Egyik „üt” a másikra, míg egyéb fáról való termés „el-üt” ezektől.

Két fogalomrendszer alakult ki ebből: egyik az azonosság kifejezésére, a másik a leszármazottakra, és ebből a rokoni kapcsolatokra vonatkozóan. Általánosan kifejezik az azonosságot. Innen: ami azonos, az másképp: egyezik. Az egyezés igazol valamit, maga az igaz(ság). (Fejlődése szerint.)
Nemcsak a magyarban van így, pontosabban ugyanazok a szavak vannak egyrészt másoknál is.

Vegyük sorba e kifejezéseket: 1. ÜT, 2. VER, 3. CSAP, 4. HASONLÍT, 5. SZAKÍT, 6. VÁG,
7. TÉP, 8. MAR, 9. KLAPPOL


1. ÜT
Alapja az „Ü!”, vagy „ÖÜ!”, a megütött ember hangja. (Épp, mint az „Ü”-öl-ít → ü-ölt → üvölt
esetében. Hasonló az „Ű”-z is.) Ezt az üvöltő hangot a beszédben Ü-vé szelídítettük.
Az -Ü- három ragot kapott valaha: Ü-T, Ü-SZ, Ü-G. Bár ma már csak az üt szavunk jelenti az eredeti értelmű kifejezést, (= ver), átalakulva akár szóként, akár ragként az azonosságot fejezheti ki mind a három.
Néhány példa az ÜSZ és ÜG-ből alakult szavakra: ÖG (= pont)-(régi szó), azaz: beütés
(torokhang váltással)-(G→K) ÖK-öl → öklel, (IK) → IH →juh (öklelő)
ÖK-ör (el-ütött heréjű)
(lonicera xylosteum) - ÜK-örke (foszlós, „ütött” kérgű ágakkal)
ÖSZ-tökél (ütögetve terel)
ŐSZ („ütött”, deres táj, innen a szín is!)
ÜSZ-ög („ősz” színű), stb. stb.
(Kitérő:
E néhány példából is kitűnik, hogy a hasonló fogalmak szavai eltérnek valamelyest egymástól.
Ez természetes, hiszen azért van ez így, hogy mást jelentsenek.
A nyelv, kialakulásától kettős szorításban fejlődött, fejlődik. Egyrészt állandóságra törekedett, hogy érthető legyen. Ugyanakkor fejlődnie is kellett, a fogalmak bővülése megkövetelte az új szavakat. Minden fogalombővítés viszonyítás is, ezért főleg a régebbi szavakból alakultak újak.
A képzés útja pl. a ragozás, vagy a már meglévő szavakban előforduló hangok megváltoztatása.
Ez lehet szándékos, vagy a véletlenszerűen torzult változatok elfogadása. Pl. kisgyerekek, fogat-lanok, selypítők, pöszögők, stb. szavai. A gyors beszéd, a hadarás is segített ebben, hangelhagyások formájában. Végül, de nem utolsósorban a hangok hasonulása, ami a szóösszetételekben és a ragozásokkor fordulnak elő.)




(Vissza tehát az ÜT, ÜSZ, ÜG szavakhoz)

1/a. ÜT
kifejezései: „ÜT a dolog” (= egyezik)
„el-ÜT” (pl. szín)-(= nem egyezik)
„anyjára ÜT ez a gyerek” (= anyjára hasonlít)

szavai:
az azonosságra vonatkozóan:

(meg) – ÍTÉL ← (felbecsüli, üt-e egy dolog valamivel)-(ütöl →ítél)
(valamire) – UTAL ← (összehasonlításként rámutat)-(ütöl rá → utal rá)
→ UTALVÁNY (utalás valamire, irat formában)
(T → D váltakozással)
(hozzá) – IDOMUL ← (azonosul)-(hozzá ütemül)
(hozzá) – IDOMÍT ← (azonosít, valamivel azonossá tesz)-(hozzá ütemít)
(az -idom- egy ütött (faragott) tárgy formája)
IDÉTLEN(kedik) ← (nem azonos, elütő, ütetlen(kedik)
(eredeti ÜT-ből: idegen (elcsapott, el-ütött: ütög-ény)
ideg (ütésre érzékeny, „visszaüt”, üt-ög)

(T → P váltakozással)-(valaha egy hang lehetett)-(„összevont” TP hangot úgy szólaltathatunk meg,
ha a nyelvünk az ajkaink közt van kidugva, és visszahúzásakor ejtjük ki)
(Fontos szavai a TÖR → PÖR → (ver), törő – pöröly (= rá-verőkalapács)
ÉPPEN, ÉPP ← (azonosan, úgy)-(ütt-ön)
IPPEG (is van!)-(ugyanaz)
(eredeti üt értelmű fogalmat is ad: ütésszerűen, azaz gyorsan
„éppen elment”, „épp lekéstem”, vagyis: egy ütésnyi időn múlt, üttön)
(önállóvá válva: „éppenséggel jöhetne!”, „épp jókor”, stb.)

(H hang ejtése a szó elején)-(rest szájnyitással csúszik ki, „KH” formában)
(egy példa: hitvány (= ütvény)-(= ütött-kopott, ill. ütnivaló ember)
(másik: Hatvan városa: ütött terület, tisztított tér: tisztás)
HATVÁNY ← (A hatványkitevő megmutatja, hogy az adott számot hányszor kell
azonos mértékben venni: szorozni. Pl. 103 = háromszor ÜT!
(az angol -time- is az üt-ből ered, ezért jelenti az idő-t, (ütő → idő),
és ezért a szorzás szava is: pl. 5 time 5 = 25, azaz: 5 üt 5 (-öt)
ÉS! (két vonal üti egymást: Üköz-nek, Üköz-ben vannak, ÜKSZ-ben, X-ben.
A szorzás jele is X, egy szám annyiszor „üti” a másikat, amennyi az oda-
írt értéke. Másik jele a pont, szintén ütés értelmű: régi szavunk az ÖG,
(= pont, azaz be-ütés).
Az összeadás jele ugyancsak két egymáson fekvő vonal: +, ekkor a két
számot össze-ütjük. A számoknál is láthatjuk, mégpedig a hetesnél.
Nem véletlenül van a szára áthúzva!)

HITELESÍT ← megvizsgálta, úgy találta, hogy ÜT a dolog (üt-ölesít → hitelesít)
Ebből: HITELES (dolog, ember)
Innen: HITELT ad szavainak (ÜT, igaz, amit mond) → hiteles szóra ad →
→ HITELRE (mármint a „megadom!” szóra) → ált. HITEL (pl. pénzbeli)
HIT ← egy a vélemény egy gondolatmenettel, egy azzal: ÜT.
HITEGET, el-HITET ← „amit mondok: igaz, „üt” a szavam a valóval” (ezúttal becsap ált.)
HITETLENKEDIK ← nem véli úgy, hogy ütne a dolog, „ütetlenkedik”
(T kiesés után)
HINNI (hit-ni)-(= ütni) →(hid-ni)→(hinni) (a -ni- rag mutatja, hogy ige volt a -hit-)-(!)
(múlt idő) HITT, HITTE. És: HIEDELEM, HIGGYE el!, HIHESSE, HIHETŐ
(A HÍVEN, HŰEN pl. ábrázol, a hő → heveskedik → hűség-ből erednek)
(más: meg-HITT állapot: boldog állapot, mint a meg-ütött, bódult állapot)
(lásd még a HISZ-t az ÜSZ-nél)


(szájnyitással -J- hang ejtése)
(más példa: egyenes, egenyes (fa) → jegenye (fa), elől, EL-en → JELEN,
ih → juh, „nem ér!” → „nem jár(ja)!”, „megéri” → megjárja!”
JÁT ← (= cui IDEM)-(= ami azonos)-(ÜT!)
(JÁT -ozik) → JÁTSZIK, (JÁT-tevék(enység)→(JÁT-te’ék) → JÁTÉK
(vagyis úgy tesz, mint a felnőttek, „üt”-özik → ját-ozik → játszik)
(első hang elhagyása)
DE ← (itt: -igen- értelemben, összemosódva az ellentmondás DE szavával,
ami az eredeti jelentésű ÜT-ből jön)-(v.ö: szláv DA)-(üt-ű→üte→de)
TEHÁT? ← (üt-e hát?)-(szokásból felkiáltva is: tehát!)
TÜKÖR ← (vissza-„ütök” belőle, üt-ög-ér → üt-ügör → tükör)
-DAD, -DED ← (ragok, ütet (= azonos): tojás-dad, kerek-ded.

rokoni kapcsolatok:

UTÓD ← (ÜTET!, t.i. „üt”, világra „üt” = szül)-(v.ö: latin uterus = méh)
→ Ebből: UTÓ → UTÁN, UTÁNA, UTÓBB, UTOLSÓ, stb. (és nem fordítva!)
Majd: TANÍT ← (után-ít), vagy egyenes ágon: „üt-önít” = azonossá tesz
TANÚ(skodik) ← (után-ú(skodik), megerősíti valaki szavait, utána mondja.
TATA → PAPA ← (ütető → tató → tata)
DÉD –apa, -anya, -unoka („üt”-nek egymásra)
Kis-DED (kis „ütet”) → kisded-óvó (óvoda) → DEDÓS (élcelődve általában)
ATYA, APA ← (akire „ütök”, ATA → ATYA, ATA → APA)
IDES, ÉDES anya, apa, testvér (később átértelmezett „ütős” → ités → ides, azaz: igazi)
TEHÉN ← (utódot üt a világra: üt-eg-ény → tegény → tehén)
TOKLYÓ ← (ugyanaz, juhoknál: üt-öglő→ toklyó)


1/b. ÜSZ
szavai:
azonosság-kifejezők:

ÉS, IS, S ← (azonosak, együtt vannak)-(v.ö: latin ET!)-(ÜT!)
ISZEN → HISZEN → HISZ ez ő! (azonos a képpel, ami bennem él róla, üt-üsz vele)
(önállóvá válva: „hisz ez nem az!”)
HISZ ← (ugyan úgy véli, üt, „üsz” a dolog)-(lásd: üt → hit)
ESZES → ÉSZ (be-„ütődik”, azaz illeszkedik a többiek közé, alkalmazkodik
Üsz-ös → eszes → ész)-(mint: nem ellenkezik, rábólint, ból-osan tesz,
ból’s-an → ből’s-en → bölcsen)
(SZ – S váltakozás)-(ÜSZ → ÜS)

ISMÉG → ISMÉT → ISMÉTEL → ismétlés
ISME ← (ÜS-öm-ű → üsme, ami belém „ütődött”, vagyis a leképezett,
beazonosított tudnivaló, stb., bármi)-(lásd: belé-„verik”
a tudnivalót)-(jelzője fejti a szót!)
→ ISMER, ISMERET, ISMERŐS, stb. (az -R- itt igerag)
ISKOLA ← (itt „verik” a tanuló fejébe a tudományt, itt „üskölik”,
Üskölő → üsköle → (uskola)→ OSKOLA, ISKOLA
(az orosz is innen veszi a fogalmat: ÜS → ÜCS → UCS)
ucsénie = tanulás, ucsenyík = tanuló, ucsíty = tanít, de ucsásztok =
= rész)-( azaz: ütet, leütés valamiből)
rokoni kapcsolatok:

ŐS ← (mind rá „ütünk”, ő az ütőnk”, ÜS → ŐS)
ÖCS ← (hasonlít rám: üs-em → ücs-em → öcsém)
SZÜLŐ → SZÜLE (világra „ÜT”, ÜSZ-ül → SZÜL → szülő)
ASSZONY ← (aki szül, üssz-öny → asszony)
ÜSZŐ ← (szülő lesz, „ütő”, üsző)-(előhasi üsző = először vemhes)
SZUKA ← (üsz-ög-ű → üsz-ög-e → szug-a → szuka)-(nőstény kutya)
(más: átütni való dolog van itt: ÜSZ-űs → szűs → szűz)
1/c. ÜG → ÜK

EGERÉZIK ← (érint valakit egy dolog, (üt)-üg vele → üg-örözik → egerézik vele)
(v.ö: angol agree = egyezik)
ÖG ← (= pont, vagyis beütés.) Innen áttétellel:
„PONT olyan”, „PONTOSAN úgy van!”, „PONT jókor”, stb. (azaz: ÜT)

OK-NI, bele-OKULNI (régi szavak)-(= beilleszkedni, „ütődni”)-(bele-okni,
bele-okulni, pl. társaságba, ugyan az, mint a beilleszkedni, azaz
elfogadni annak szokásait, törvényeit)
(az OK szó is -ütés- értelmű, tudniillik az indít el valamit, az ütés
vált ki cselekvést. Ugyan az, mint az ÜT-ből eredő HAT-HATÁS,
és az ÜSZ-ből származó ESZELNI (itt: késztetni jelentéssel.)
OKOS ← (beilleszkedő, üg-ös → OKOS (ebből az eszes értelmű szavunk)
OKUL ← (azonosul, leképezi magában a tudnivalókat, ÜG-ül)
Továbbá: OKÍT, OKTAT, OKTALAN (török: okul = iskola)

IGAZ ← (ÜG-öz(ik)-(= egyezik)
Meg-IGAZÍT ← (embert igazzá tesz, egy eszményhez azonosít, ÜG-öz-ít)
(eredeti ÜT értelemmel: meg-igazít = helyre üt)
IGAZOL ← (= azonosít)
IGAZODIK ← (azonosul)
(IGAZGAT = helyre ÜT)

(Kitérő:
Az azonosság kifejezésére van egy olyan fogalmunk is, amely látszólag nem ebből a gondolatmenetből
ered. Ez az -egy-, a számnév. Szavai: egyezik, egyező, egyenlő, egykorú, egyívású, egyforma, stb.
Egy elgondolás szülte, mint az azonosság kifejezőjét : ha például több dolog közül többen válasz-
tanak egyet, akkor mind azt az EGYET akarják, tehát akaratuk EGYEZIK, EGYENLŐ, stb.
Ebből: egyenes, egyenget, egyenletes, stb. EGY forma ad egyforma tárgyakat. Majd elvonatkoztatva
bármire rámondhatjuk, amik azonosak egymással. Egyező korúak → egykorúak, egykorásúak.

Eddig rendben is volna, csakhogy van itt néhány más furcsaság.
Például mi az, hogy EGYETLEN? (kielemezve: egy-etlen, vagyis itt egy fosztóképző van. Lehetne
egy-telen is elvileg. Szó szerint azt jelentené, hogy egy sem, ahol még egy sincs, vagyis: semmi.
Mégis! Jelentése: csak egy, egyedüli.
Más példa: EGY → egy-lik → ely-lik → ILLIK. EGY-lő → ILLŐ (= egyező). Továbbá: illeszt, illeszkedik,
illem, illendő, illetlen, ildomos. Akivel egy valami: akit ILLET → ILLETŐ (személy)
DE! meg-ILLETŐDIK = meghökken, meg-ÜTKÖZIK!


Az ellentmondás onnan adódhat, hogy az azonosság kifejezése ilyen formában (üt-üsz-üg), régebbi,
mint a számok fogalmának felismerése. (Ezt igazolják az idegen nyelvekkel való összevetések is, t.i.
az azonosság kifejezéseiben sok az egyezés, míg a számokban nem.)
Vagyis: eredendően az, hogy -egyezik-, -egyenlő-, stb. az -ÜG- fogalmából származik. Azaz:
ÜG-özik → (EG-ezik) → EGY-ezik. (v.ö: lat. AEQUUS → aequalitas → fr. Egal, stb.)-(az egy = unus) !
A számnév eredete más: ER (ered → erdeti, eredő) → EL (eleje, első, elől) → ELY → EGY.
Később a hangzásbeli azonosság összehozta a két fogalmat, de nem minden formáját. Mert ugye
nincs „egy nélküli”, „egy-telen”.
Van viszont EGYETLEN! E fosztóképzős szó ugyanazt jelenti, mint az AGGATLAN (= ép, sértetlen).
Mi az ép, a sértetlen? Hát az a fa, amelyről a terméseket leszedjük!
Ez az, ami ÜG-etlen → EGY-etlen (azaz: ütetlen), mert még a termések együtt vannak, egységben.
Később a számra lehetett vonatkoztatni. (Miután levertük őket, akkor már többen lesznek.)
A szó viszont változatlanul megmaradt, még úgy is, hogy értelmetlennek tűnik.
Ugyan ilyen a meg-ILLETŐDIK, azaz meg- ÜTKÖZIK kifejezésünk is.

Mivel a kétféle erdetű fogalom hangzásra is azonos, valamint azonosság-kifejező is, átfedik egymást,
származékaikban nem is választhatók szét. (Egyébként abból is kiviláglik az ÜG → EGY eredete,
amit szólásaink tartalmaznak: „egyből…”, „egyszeriben…”, „egyszer csak…”, „egy-hamar…”, stb.,
azaz ütés-szerűen, gyorsan.) (Mint az „üttön” → ÉPPEN esetében.)

az ÜG → EGY származékai:
ILLIK ← (EGY-LIK, egyezik)-(egylik → elylik → illik) →
illem, illedelem, illetlen, illeszt, illeszkedik, ildomos, illet → illető
OLLÓ ← (egybevágó, egybeillő kések)
JEGYEZ ← (EGY-EZ, egyeztet, azonosít) ebből: általánosan
JEGY → meg-jegyez, „jegyezd meg!”, belépő jegy, stb
(jegy-lel → jel-el) → JELÖL → JEL → jeles, jelez, jellem, jelleg, jelvény
IGEN ← (ÜG-en, vagy: EGY-en(lő), netán ÍGY-en)
UGYAN ← (hasonlóképp az előzőhöz). Kifejezései:
ugyancsak, ugyan ilyen, ugyan olyan, ugyan úgy, „ugyan már!”
(Innen származékaikban az -E- közelre, és az -A- távolba mutató szavak után úgy alakultak, hogy fel-
vették a magas illetve mély hangzást, követve a dallamosságot. Mint : ez – az, itt – ott, stb.)
(Vagyis: átfedésben vannak e közelre, illetve távolba mutató fogalmakkal.)

ÍGYEN → ÍGY, ÍGYEN → ILYEN → ILY
ÚGYAN → ÚGY, ÚGYAN → OLYAN → OLY

ÍGÉR ← (ÍGY)-(értelme szerint: így-el. „így lesz!”, mondja) (Itt még az -R- a rag!)
(t.i. az -R- ragból jön az -L-!)
egyházi IGE ← (ígéret)-( így-(lesz)-E!)

( E származékokat, ha mint az azonosság kifejezéseit használjuk, akár fel is cserélhetjük őket.
Például „így van!” = „úgy van!”, „úgy is jó…”, „úgyis elmegyek!”
Viszont rámutató szóként a helyén kell lennie: nem így, hanem úgy; így is jó, meg úgy is; ez ilyen,
az meg olyan; emilyen-amolyan (lásd: eme-ama)-(ama → ám, = nem em!, azaz nem ilyen)
HELYES ← (jöhet az ILY-es szóból, átfedésben a -helyénvaló- fogalmával.
Két értelme van: igenlés és szépség, azaz helyénvalóság.)



Rokoni kapcsolatok:

ÜK ← (akire, akivel „ütünk”) → ükanya, ükapa, ükunoka
IKER ← („ütnek” egymásra)
HÚG ← („ütőm”, ÜG-öm → ug-om → húg-om → húg)
Utódot „üt”:
KANCA ← (ük-onca → kanca)
KOCA ← (ük-óca → koca)

(E három szó, ÜT – ÜSZ – ÜG, ragokat is adnak, azonosság-kifejezőket is. Lásd e fejezet végén!
Fontos, mert a többi közül már csak egy ilyen van, a -képp, -képpen.)


















Egybevetések: (Koránt sem teljesek, csak jelzésszerűek, e feladatot másra bízom.)

Latin:
a.) ÜT ® AT = igen, de mégis (az AT eredeti ÜT jelentésű is, ugyanúgy, mint a DE!)
( AT = de, ellenben)
atque = és, meg ® atque is = mégpedig, atqui = márpedig, mégis (lsd: -que!)
DOCEO = tanít → DOCTOR = tanító
EDUCATIO = nevelés (szerintem nem az educo = kihúz-ból jön!)
ET = és, is
ETIAM = még, újra
IDEM = ugyanaz ® IDENTITAS = azonosság, IDONEUS = alkalmas, illő
(Az idem szót az is + dem, eo + dem, és az id + dem-ből vezetik le. De honnan a DEM??
Szerintem az idem lehet eredeti (= üt+em, másként: ütöny)-(= ütő, ütős), és az összevonásokkal
tűnik el az i.)
ITA = így, úgy ® ITEM = éppen így, hasonlóképpen
ITERO = ismétel ® ITERATIO = ismétlés (ITER = ÚT!!) (üt-ű® utú® út)-(ütvény® ösvény!)
TAM = olyan ® TAMEN = épp úgy ­ (vö: csapás!)­
UT, UTI = úgy, valamint, miként…
AUT = vagy, vagy inkább
Valamint: AUTEM = továbbá, és (mint az AT esetében: AUTEM = pedig, de)
gr. AUTENTICUS = hiteles
AUTUMO = hisz (AUTUMNUS = ŐSZ Ñ ÜSZ! = „ütött” táj, üszög színű)
Lásd még: IPSE = ő maga („üt” magával)
1.) TEMPUS = idő (ütő) 2.) TEMPUS = halánték (ide üss!)® ÜT(emp)US = ütős
gr. IDEA = eszménykép (amire szeretnénk „ütni”) IDIOTA = ÜTŐDÖTT (ütűött)
UTERUS = méh (ütér-es)® innen: tömlő ért. szó is van

b.) ÜSZ ® IS = ő, az, ugyanaz

c.) ÜG ® AEQUUS = egyenlő ®AEQUALITAS, stb
gr. ICON = kép (üt az eredetire)
-QUE = és (szavak végén, pl.:ceterique = és mind)
(végül: ICO = ÜT, ICTUS = ÜTÉS)







Török: (magyar írással)
a.) ÜT ® ADALET = igazság
ÁDET = szokás (azonosan tenni ugyanazt)
(atar = ütő, atar damar = ütő-ér)
DAHI = szintén, is
DAIMA = mindig (azaz: valamit folyamatosan ugyanúgy)
DAIMÍ = állandó
(darbe = ütés)
DE = is
DOGRU = igaz, egyenes
DOGUM = születés
(idman = edzés®ütmény)
TABIÍ = persze
TALIM = képzés (tanítás)
TAM = éppen
TANIK = tanú ® TANIMAK = felismerni (-mak, -mek igeragok!)
TASDIK = igazolás
TEK = egyetlen
TEKRAR = ismét

b.) ÜSZ® ES = társ (egyek vagyunk, azonos velem)
(eski = régi, öreg® „üsk-ölt”, ütött-kopott)
ESIT = egyenlő
(isze = pedig, viszont®mint a: DE!)
ISZIM = név (azaz: ami egy velem, az azonosítóm)
c.) ÜG ® ALISMAK = megszokni (egyezni®illőz-ni)
EGILIM = hajlam (egyezés valamivel)
(ÜK)® HAKIKÍ = igazi, valódi
HÜKÜM = ítélet
HÜKÜMSZÜZ = érvénytelen (-szüz: fosztóképző)
IKIZ = iker

OKUL = iskola
OJUN = játék (olyan!)® OJUNDZSU = színész
ÖGRENDZSI = tanuló
ÖGRENMEK = (meg)tanulni
ÖGRETMEK = tanítani
ÖGRETMEN = tanár


orosz: (magyar írással)
a.) ÜT ® DA = igen
(davnij = ősi, régi) (ütött-kopott)
DÁZSE = is
(d®gy) GYÉVUSKA = lány (leszármazott: „ütet”® ütű-öske)
DOCS = (valaki) lánya (ütet®utód)
(d®gy) GYITYJÁ = gyerek, GYÉTYI = gyerekek (szintén utódok értelmű)
DRUG = barát („egy-ütetű” velem)
(drugój = más ® nem ÜT, hanem elüt!)
(d®gy) GYÁGYÁ = nagybáty (ütet-tata-déd)
(OTEC)® ATYÉC = atya
(odín®agyín = egy) (egyínica = egység)
TAK = így, úgy ®TAKÓJ = ilyen, olyan, hasonló
TYOTYA = nagynéni
TJOZSA = anyós
TO = azaz, vagyis, így
-TO = éppen, ugyan, meg
TÓZSE = is, szintén, ugyanaz
TAVARIS = társ (együtetű velem)
TOLKÓVÜJ = okos
TOT = az, az a…
(udár = ütés)
UDOSZTOVERÉNYJE = igazol
b.) ÜSZ® I = és, is -ICS nevek végén (= utód)
OCSKÓ = jel
UCSÍTY = tanít, UCSENYÍK = tanuló, UCSÍTYEL = tanár
CSÁSZTO = gyakran (azonosan többször)
(csasz = óra, mint idő ← ütő) (csasztíca = részecske ® ütet, leütött darab)
ÜSZT® ÍSZTINNÜJ = igazi
ÍSZTINA = igazság
c.) ÜG ® IGRÁ = játék
UKÁZNIJE = utalás, hivatkozás
(ukáz = parancs® utasítás)






Angol:
a.) ÜT ® HITCH = egyezik (üt)
(hit = üt) (adz, adze = bárd, fejsze ® ütő, vö: edz!)
IT = az
THAT = az
THE = az
TIME = a szorzás szavaként
(time = idő)
TEACH = tanít ® TEACHER = tanító
THUS = így
TAME = idomít (vadat)
TRAIN = idomít
TRUE, TRUTH = igaz
TWIN = iker („üt”-vény)
b.) ÜSZ ® AS = amint, ahogy
(ash = hamu ® ősz színű, azaz: üsz-ög)
YES = igen
EACH = mindegyik, minden egyes…
(HE) IS = (ő) az
ÜSZT® STRANGE = idegen, furcsa ® elütő
SO = így
c.) ÜG ® AGAIN = ismét ® AGAINST = ellen (mint: kép-est)!
AGREE = egyezik, egyező
AKIN = hasonló
EKE = is, szintén
O.K. (oké)-(vagy régi eredeti, vagy Harrison amerikai elnök városa után, t.i. Old Kinderhook)




















2.) PER ® VER
Az azonosság kifejezésére ebből kevesebb van a magyarban, több az indoeurópai nyelvekben.
(Van egy kifejezésünk: „VERETES” igazság. Lehet eredeti, vagy latinizálás.)

Egy-veretűek, egy test „veretei”® egy-test-ver ® egy-TEST-VÉR ® FI-VÉR, NŐ-VÉR
(Van ahol a VER-t VÉR-nek mondják: „el-vér”, „meg-vér”, stb.) (Debrecen környéke.)
(Lásd még: vérvonal, kék vér, nemesi vér, stb. Azonosságra utaló fogalmak.)
Két kifejezés: 1.) némelyik állatra mondva ® „kölyköt VET” ( veret ® ve’et ® vet)!
2.) „rossz vért SZÜL”!!

Sorvégi azonosságok: veréses® VERSES ® VERS (versus)
Igaz, „veréses” ® vers-ű ® vers-e ® PERSZE!
(A -per- a korábbi, itt csak az értelmezés miatt írok V-vel.)

Egyformák, (egy ver)—egy per® EGY PÁR ® ált. PÁR

Egy pár vagyunk, egyformák, egy veret: PAR-AT ® BARÁT ® (R kiesés)®
ba’át-ám ® BÁTY-ám ® (a nagybáty után) ® BÁCSI

Egyforma árucikkek, (egy vereték), PORTÉKA (vagy egyszerűen: megmunkált értelmű: t.i. a munka: VER - work, Werke, az ÜT-ből: opus, ipar, stb. Ti. ütve készül ami megmunkált.)
(Vagyis: PAR (= ver) te’ék(enység)-ű ® POR-TÉK-Ú ® PORTÉKA)

Mindegy, mert egyformák, egyveretűek, úgy „ver”, hogy ez is, az is jó ® BÁR-melyik jó
® bárki, bármi, bármelyik, „bárcsak!…”= mindegy, csak…, stb.

Egy veretű barát, VERE BARÁT ® FELEBARÁT ® FELEIM!….

„Veretek”, utódok, rokonok: PORONTY ® VÖRÖNTY (ugyan az!)
BÁRÁNY ® BARI ® BARIKA ® BIRKA
BORJÚ








Egybevetés: Latin
VERUS = igaz, illő
(verber = vessző, ostor ® verbero = ver, megver) (vessző ← veressz-ő)
VERITAS = igazság, valóság
VERSUS = vers
FRATER = fi-testvér (ferio = üt, ver) (frango = tör)
PAR = hasonló ® PARILIS = egyenlő, egyforma
gr. PARABOLE = hasonlat
(PORTA = kapu ← kiütés, verés a falban)
Utód, „verés”, rokon:
PARENS = szülők ← PARIO = szül (ver!)
PARVUS = gyermek
PULLUS = fióka, kölyök (PELLO = üt, ver) (PULSUS = ütés)
PATER = apa (par-at-ér® pa’ater® pater)® (father, Vater)


Török:
(vurus = ütés, vurmak = ütni) (ütni = verni)
BARI = bárcsak!….
BERABER = együtt ® BERABERLIK = döntetlen (azaz: egyenlő)
VAR = van (! valóság = egyezés) (varlik = létezés)
Utód: BIRADER = fiútestvér (vö.:brother, Bruder, frater)


Orosz:
VRÓDE = hasonló (vremja = idő ! ütés, verés!)
PRAVDA = igaz, igazság
PÁRA = pár
VERITY = hisz, elhisz
Utód, „veret”:
BRAT = fiútestvér
PÁRENY = fiú, legény
PRADED = dédapa
PRÉDOK = ős






Angol:
FAIR = igazságos, illő
PARITY = egyenlőség
PURE = igazi
VERY = igen, igazi, valóságos
Utód, „verés”, rokon:
BIRTH = születés (verés!) (bird = madár ! verdeső, mint: ver-éb ! ver-eg)
BORN = született, születésű
BRAT = kölyök, poronty
BREED = nemz, tenyészt, szaporodik
BROOD = költés, ivadék
BROTHER = fiútestvér
FRIEND = barát
FRY = (hal) ivadék
PARENT = szülők



3.) CSAP → KAP
(csapkod → kapkod)
Az ütéshangokat utánzó egyik szavunk a -csap-. (Mivel e hangok nem egyformák, szavaik is mások.) A csap szó eredetileg olyan ütéshangot utánzott le, ahol nagyobb felületek érintkeznek össze. Pl. a tenyér, egy bőrdarab, stb. Mosáskor a vizes ruhát egy erre a célra készített fával ütötték, hangjában benne van a víz is:
„szapp – szapp – szapp”. A mosás -szapulás-, a fa neve -szapulófa-. Sűrűn ütjük: -szaporán-, stb.
Vesszőhang a „supp”. A -supra- annyit tesz, mint vessző. Összesuppad → süpped, stb. A -csatt- hasonló,
viszont a végén a két -T- jelzi, hogy ez már keményebb hang. Egyéb ilyenek: katt-an, katt-og; kopp-an,
kop-og; ketty-en, kety-eg.
Mindezt azért volt szükséges megjegyezni, mert a -kapp- szó valószínűleg nem önálló hangból származik, hanem a -csapp- hang K-s változata. (K → CS váltakozásra néhány példa: (körlő) → csörlő,
kör(öz) → csűr, stb. Idegenben is: Kirche – church, quinque – cinque, caesar → „csezáre” – „kajszer”.)
A -kapp- ugyanis egy kopogó hang lenne, mint a -kopp-. A belőle eredő szavak viszont a -csap-ra utalnak.
Csapó – csapkodó szerszám: (csapa) → kapa. Csirkét (csappaszt = csupaszít) koppaszt. Csupasz = kopasz.
Más: az -elképesztő- inkább lesújtó (csapó) eredetileg, mint arc-elváltoztató. (ami szintén igaz lehet)
Összeütött, csapott – csappasztott → (kapp) → (keppesz-es) → köpcös. Csapkodva alakítható: képlékeny.

Az azonosság kifejezőiként:

Kifejezései:
rá-KAP ← (rászokik, azonosan teszi ugyan azt)
el van KAPATVA ← (rá van szokatva)
ki-KÖPÖTT apja←(átértelmezett -kép-, semmint a köpésből)

Szavai:
CSUPA ← (egy-csapásúak, le-csupáltak. Termések esetén: „csupa dió” pl. )
(ami lecsupált kisebb lesz: -csupán-.)-( és: -csupasz-)
le-KOPPINT ← (másol, utánoz)-(ma általában lopva)
KOPÓ ← (nyomot azonosító kutyafajta)
KEPE ← (régi szó: aratóbér. A munka értékével azonos összeg, annak
fedezete. A bér = veret, u.az.)-(per-et → ber-et → bér)


KÉP ← (egy „kapp-ú”, egyezik, olyan mint az eredeti, valóságbeli dolog)
KÉPTELEN(ség) ← (nem egyező)
1. eltorzult, pl. helyzet
2. badarság, bolondság
3. tehetetlenség
le-KÉPEZ ← (utánoz)
KÉPLET ← (valamely dolog képszerű változata)
ki-KÉPEZ ← (azonossá tesz)
→ KÉPZETT, KÉPZETTSÉG, KÉPZŐ, KÉPZŐDIK, KÉPEZHETŐ
KÉPES ← (valamire)-(tud leképezni)
→ KÉPESSÉG
Ragok:
-KÉPP, -KÉPPEN ← (azonosan, úgy)
ehhez KÉPEST ← (itt az -est- az ÜT-ből származó egyik rag, mint szívest, örömest,
de ez esetben nem azonosság-kifejező ragként, hanem eredeti -üt-,
azaz: el-üt értelemmel. Vagyis a -képp- (= azonosan, úgy) értelmét
megváltoztatja, ellentétessé teszi. Pl: „azt mondta jön…”. Ha tényleg
jön: e-képp tett. Ha nem: ehhez kép-est nem.)-(azaz: elüti a „kép”-et)

Egybevetés: Latin:
(capio = megfog ! azaz: elkap)
CAPTUS = fel-FOGó-KÉPesség
CAPTIO = csel, fortély, csalás (vö: leképez = utánoz!)® CATUS = éles eszű (kiesett P)
COPIA = mód, képesség
(a copia = bőség ! mint: tép ® táp-lálék)
(copiolae = csapatocskák ! összecsapódtak, CSAP-AT)
gr. COPIA = másolat (leképezés)
QUIPPE = bizonnyal, csakugyan; hiszen… ! KÉPP, KÉPPEN

Török:
KABILIJET = képesség
(kapmak = elkapni) ® (kórt is)

Orosz: nem találtam

Angol:
(capon = kappan) (catch = elkap, elfog) (chop = aprít)
CATTY=ravasz (mint a latin captio®utánoz, színlel, leképez)-(kiesett P)-(?)
CUTE = ravasz (ugyan úgy, mint az előző)
COPE (~ with sg) = megbirkózik valamivel !(képes valamire)
COUPLE = pár

4.) HUSS! ® (hasít, huss-ol ® kaszál, stb)
Egy „hussolásúak”-hasításúak ® HASONLÓAK ® HASONLÍT, HASON-„szőrű” (szerű)
HASZNÁL (hason-ol) (azonosan ugyan azt teszi) ® ELHASZNÁLÓDOTT
( a haszon a HÚZ-ból van!)

Egybevetés: Latin: nincs
Török: (haszat = aratás)
HISZIM = rokon (vagy az ÜSZ-ből!)
Orosz: (kuszáty =harap) ® (kuszók = darab)
KÁZSDÜJ = minden, minden egyes (bizonytalan!)

Angol: (gash = vágás) (hash = vagdalék) (hatchet = fejsze, bárd) CUSTOM = szokás


5.) Szakít, szaggat ! („SZAKK”)
Kifejezés: „SZAKASZTOTT OLYAN”, mint pl. az anyja
Azonos dolgok, cselekvés, életvitel: SZOKÁS, SZOKOTT dolgok ® megSZOKNI, stb.

Egybevetés: Latin: (seco = vág = szeg! szak-ít)
SIC = így, úgy
SIGILLUM = kis kép, pecsét
$SOCIUS = társ ® SOCIETAS = közösség
SOCER = após, SOCRUS = anyós

Török: (szikistirmak = meghúzni ! szakítani)
SZIK = gyakori (azaz: szokott)

Orosz: nincs

Angol:
SUCH = ilyen, olyan


6.) VÁG (bizonytalan, de azért idevettem)
Két, vagy több dolog EGYBE VÁG ® EGYBEVÁGÓSÁG
Egybevetés: más (az eddigi) nyelvekben nincs rá kifejezés.


7.) TÉP
A magyarban nincs rá kifejezés. (Lehetséges, hogy volt?)

Egybevetés: Latin:
Görögből!® TYPUS = alak, kép
TYPICUS = rendszeresen visszatérő

Török: (toplamak = leszedni ! tépni)
TOPLANMAK = gyülekezni
TOPLULUK = társaság
TOPLUM = társadalom

8.) MAR ® (mer, mereget, merít)

Egy-marású ® (mar-ú) ® MERŐ ® „merő egy víz lett”, „merő hazugság!” (= csupa)
MERŐ-E? ® meg kell (merőzni) ® MÉRNI
MERŐZŐ ® MÉRŐZŐ ® MÉRŐ
(Azaz, össze kell vetni a meglévő mérőeszközöket, pl. súlyokat a mérendővel.)


Egybevetés: Latin: (mordeo = mar) (mergo = márt, merít) (merito = szerez!mar)
(merx = árucikk!amit „kimartunk”, „maradék”, marha!)
MERUS = tiszta, szín-(pl. arany); csupa, valódi Ù MERŐ!

Török: nincs
Orosz: nincs
Angol: (mordant = maró) (mark = jegy ! be-marás)
(marsh, moor = mocsár! mer(ül)ős)
MERE = merő, puszta (pl. kiváncsiság) ® MERELY = csupán, pusztán
(ez ugye az angolból nem következik tisztán?)
(a magyarban: „merő” fáradozás, erőlködés, stb. = hiábavaló, átfordult értelemmel)


9.) KOPP → KOLOPP

Ide jön utóljára: „kopp”-„kolopp” (= egy, ill. két ütés hangja, tkp. oszlop leverése két „kolopp”-ács--csal!)
a ritmus: ti-tá, ti-tá, ti-tá. Ma is ez az üteme a ráverésnek, ha ketten ütnek!) → KLAPPOL (= egyezik, ÜT!)
(nyers fát véve: az ütött tárgy és az ütő eszköz zúzódott felületei után: kolopp→ csolopp→ CÖLÖP)
(Az ütött felületek szélei kitüremkednek→ „kolopp” alakúra → KALAP alakúra)-(e miatt nem „kalapp”-ol!)
Viszont az „egy kalap alá vesz” jelentése: egyenlőnek tekint. (lásd még: német: klappen)-(!)-(ang: club)






Az ÜT, ÜG, ÜSZ szavak, mint hasonlóságot kifejező ragok:
(A szavakhoz járulva, a névadóval azonosult új fogalom jön létre.)

1.) ÜT® -AT, -ET
húz + üt→ húz-at → HUZAT (T → D) töm-et →TÖMED-ék, vál-at→VÁLAD-ék, stb.
von + üt → von-at → VONAT (helynevekben: Kerecsen-d, Aszó-d, Dormán-d, stb)

(Az ÜT és az ÜG toldalék esetében a ragozandó szó mindig ige, az ÜSZ pedig főnevek után is odatehető.
Ha a szó nem ige az első kettőnél, akkor igét képezünk belőle.
Pl.: fondor → fondor-ol → fondorlat, kő → kövez → kövezet, és erezet, viszonylat, árnyalat, halmazat, stb.
Így jöttek létre a -LAT,- LET, és a -ZAT, -ZET toldalékok az ÜT-ből származóan, melyek főnevek után használatosak: körlet, párlat, körzet, domborzat, fejezet, fedélzet. Összetett: mos-lat → maslad-ék, stb.)

T g P: oszlop, közép, ülep, stb. (Nem sok van belőlük.)
T g C: kupac, ketrec, pokróc, stb. Ill. kolonc, virgonc, suhanc, T→CS: lebencs, kilincs, parancs, stb.

2.) ÜG → -AG, -EG, -ÖG
töm + üg → töm – eg → TÖMEG és: koron-g, doron-g, sallan-g, stb.
száll + üg → száll – ag → SZALLAG-SZALAG
kecs(es) + üg → kecs – eg → KÖCSÖG, KECSEGE, KECSKE, KÓCSAG, (kecseg-eny→keskeny)
őr(j)ít + eg → őrít-ög → ÖRDÖG (t.i: ha belénk bújik)
G → K: (víz)ár + üg → ár-ag → ÁROK, kopp-ag → KOBAK, ill. falán-k, élén-k, stb
K → ÉK: menedék, kotyvalék, ajándék, boríték, stb. (igék után)

G → GY: mirigy, völgy, légy, hölgy, irígy, ill. görön-gy → (gyön-gy), stb.
G → H: ált. összetételekben alakulva: kályha, marha, enyhe, irha, konyha, stb.

Különlegesség: (le)-fog → fek(tet) → fogandék-fekendék → VENDÉG (lásd: belső ragok) (itt az -ék-ből lett -ég)

Amint az ÜT-ből a -lat, -let ragok alakultak, itt a -LAG, -LEG a két toldalék, és ezekből származóan
a -LÉK. Pl: viszonylag, átlag, előleg, utólag, ütleg, ill.: függelék, hordalék, főzelék, stb.
Egyéb összetett ragok is lehetnek, ezek azonban meglehetősen ritkák: madzag, ellenzék, ingatag, verejték.
(A lényeges a dologban, hogy nem képezünk ezekkel újabb szavakat, ellentétben pl. a -zat, -zet-tel.)

3.) ÜSZ → -ASZ, -ESZ: kopasz, repesz, tapasz, támasz, rekesz, kamasz, stb.
-ÁSZ, -ÉSZ: lovász, lövész, erdész, vadász, halász, juhász, kanász, stb.
(Itt az –SZ- rag volt az eredeti, ami később –S-sé alakult, azonban az –SZ is megmaradt, illetve újabbak is keletkeztek a nyelvújításkor.
Néhány példa az S—SZ váltakozásra: halas – halász, vadas – vadász, támos – támasz, stb.

SZ → S: → -AS -ES, -ÖS: házas, vizes, ökrös, üdvös, kapás, erdős, fejes, (+ -ag, -eg→-SÁG, -SÉG )
S → CS: → tapacs, ragacs, kovács, kalács, korcs, (azaz: tapp-os, rag(ad)-os, ková-s, kel-ős, kór-os)
S → ZS: → (píres-el) → perzsel, (korúos-ol) → kuruzsol, (pír-os) → parázs, stb.


 
4.) Az ÜG-ből származó EGY, azonosságot kifejező szavunk származékai is adnak ragot:

Az EGYEZIK-EGYEN(lő)-ből jön az ÍGYen-ÚGYan, emebből meg az ILYen-OLYan.
Az ILY és az OLY éppen úgy ragokat is adnak, mint az előzőek, épp olyan gondolatmenettel.

„Mrrr” + OLY(an) ® mrr-oly ® MORAJ
OLÚ (= folyadék) + OLY → olú-oly → OLAJ (lásd: olú-ad → olvad)
TOL(akodva lop) + OLY → tolú-oly → TOLVAJ
„Zrrr” + OLY(an) → zrr-ely → ZÖREJ
LAP(os terület) + OLY → lap-oly → LAPÁLY
Továbbá: dörej, robaj, kacaj, röhej, ill. karvaly, király, viszály, személy, homály, stb.
(Nem érdekes, hogy az ily-ből , avagy az oly-ból ered-e, mert a nyelv a dallamosságnak megfelelően formálja át e ragokat.) (Ill. eleve az ÜG → EG → EGY → ELY-ből.)

Az LY átalakulhat NY-nyé:
Lap → (lapály) → lepény
Inog → inogú-ony → ingovány (a -VÁNY, -VÉNY ragok így alakultak ki!)
Továbbá: tömény, előny, hátrány, hitvány, sorú-ony → sor-vány → sovány (sorú-adt → sorvadt)
És: mutatvány, igazolvány, szemelvény, stb.

NY-ből: N
kormány-kormán( a Felvidéken!), stb.(+ -ag, -eg→ -NOK, -NÖK )

N g M: korom, barom, karám, terem, verem, hozam, huzam(os), köröm, stb.
Összetevésekben: -MÁNY, -MÉNY! (takarmány, keresmény), -MAT, -MET, MÁT, -MÉT

LY-ból L: (itt is találkozhatunk tájankénti változatokkal) viszál-kodik, homál-os, királ-kerál-király, stb
És: fiatal, huzal, vitel, hozatal, hivatal, ravatal, eledel, stb.

A legtöbb alkalommal azonban elmarad az ILY-OLY szavakból az LY!
Marad helyette a belőle alakult -Ú, -Ű, (ma is ragozunk velük!), és az ezekből származó -Ó, -Ő.
Pl: kezű, lábú, fejű, tetejű, aljú, stb. Ill: szabó, varró, néző, törő, stb.


Példák a LAP szavunkkal:
(az ÜT-ből) ® LAPÁT, (lepel, ami be-LEP) ® lep-et(ű) ® LEPED-Ő, LEPED-ÉK
(lepellel váratlanul lefog)® meg-LEP ® meg-LEPET-és (ebből: meglepődik)

(az ÜG-ből) ® lep-eg®lepegy®(lepegyek®lepgyek®legyek) ® LÉGY! (vö: lepgyes®lepcses)
(tudniillik belepnek, ellepnek valamit, általában dögöt)

(az ÜSZ-ből) ® LAPOS, meg-LEPÉS, el-LEPÉS, LOPÁS! („leplez”® lopoz® lop)

(az EGYező-ből) ® LY® LAPÁLY, (LY® L) ® LEPEL
® LY® NY ® LEPÉNY
® LY ® Ú,Ű ® lap-ú® LAPU
® Ó,Ő ® meg-LEPŐ, LOPÓ

A kicsinyítő képzők, -KA, -KE, ebből -CA, -CE, és -CSA, -CSE úgy alakultak, hogy még egy hanggal bővült az ÜG-ből származó ÜK, valaha létezett szavunk. (De nem csak kicsinyít! Pl. falka, medence, stb.)
E bővülés az ILY, OLY szavakból származó magánhangzó. Eleve az LY, (vagy J) hang is megvolt, ami később lemorzsolódott. Ma ebből az Ó,Ő (igék után) és az Ú,Ű képző (főnevek után) maradt meg. Ha valamit ezzel ragozunk, tulajdonképpen összehasonlítást teszünk. Például:
szín-ű, láb-ú, hossz-ú, fej-ű, illetve ír-ó, néz-ő, véd-ő, hozat-ó, vitet-ő, stb

Azaz: ÜK (= üt) azonos, ÜK-Ű = olyan, hasonló. Innen továbblépve úgy képezhetünk e melléknevekből főnevet, ha az Ó,Ő –Ú,Ű ragokat kiváltjuk az -A, -E mutatószókkal. (= AZ, EZ)
Pl. INGÓ – INGA, SZÜLŐ – SZÜLE, ZÚZÓ - ZÚZA, ( az -I- hang is betölti ezt a szerepet: lóti-futi, hánya-veti, stb.
Ez az ÜS-ből származó IS-ből jön, az S elhagyásával.)-(kicsinyítő is, lásd alább)
Tehát: ÜK-Ű, ebből: ÜKE, ( az Ü a beszéd közben lemorzsolódott), majd: -KA, -KE ragok a dallamosságnak megfelelően. Innen tovább a K-ból C, vagy CS alakult. Példák:
tálka, bőrke, Ferike, Ágika
tálca, mérce, Marica, Berci
(verő-vágó madár)-(verőce) vércse, fincsi, Marcsa, Tercsi
összetett: fiacska, erdőcske, Mariska, Vicuska (az -us- is megmaradt nevekben: Katus, Terus, Imrus, az -üs-ből), stb.

Többes szám ragja úgy alakult ki az azonosságot kifejező ÜG, ÜSZ fogalomból, hogy tudniillik ami
ÜT = egyezik, azonos, azok többen vannak, de legalább ketten:
ÜS-ből: IS (valamint: és, ill. s ) innen az -I- többesrag: keze-i, háza-i
ÜK-ből: -K : kez-ek, ház-ak (töltelékhangokkal)

Különleges eset a -STUL, -STÜL, ill. -STÓL, -STŐL rag. Az ÜS ragozott változatából, és a
-VAL, -VEL ragokból áll össze: ÜS-ET → ÜST (= ütet). Jelentése: azonos, vele van, egyek valamiben. (Másik jelentése: valami ütője, azaz a feje, lásd üstök!)-(üst = fej, ami ahhoz tartozik: üst-eg, üst-ök, azaz a haj)
ÜST-VEL → ÜST-TEL → ÜSTEL → ÜSTÜL → STÜL (és STUL) pl: cipőstül, ruhástul.
.Az ÜST szóból más rag is alakult, hasonló értelemmel, pl. ÖRÖM-EST: az örömmel azonosulva.
NÉZVE + ÜST → NÉZVÉST. És: ROHANVÁST, RÖGVEST, MOST!!, stb.
----------------------------------------------------------------- X -----------------------------------------------------------------
Végül: (de ez már nem az előzőekhez tartozik)

A!—O! (távolba mutatva mondott, izgatott hang)
E! (közelre mutatva)
SZ! (figyelemfelkeltő sziszegő hang)

A-SZ, E-SZ ® AZ, EZ ® (egyezik valamivel) ® AZ-ONOS, olyan, mint AZ!, EZ!
AZONOM-RA ® (eredetileg SZ-szel!) ® (A)-SZON-OMRA ® SZÁMOMRA
AZONOD-RA ® SZÁMODRA ® STB.
AZ-ú-lat (os) ® (A)-SZULATOS ® SZULYATOS ® SAJÁTOS®SAJÁT
(sajátságos → önmagával azonos)
AZ-onolos, EZ-enélyes ® SZEMÉLYES ® SZEMÉLY
A szer-hez tartozó eszköz, azzal azonos: szer-azon® SZERSZÁM
(A számszer íj „zöm”-ítő (megfeszítendő-felhúzandó) szer(kezet). A számszer = logarithmus! ugyancsak „zöm”-szer: a szorzás, hogy összeadássá váljon „zömített” számokká kell alakítani
Számkivetett, száműzött: mindenki, a sokaság, a „zöm” által kivetett-űzött. Számolni: felmérni a „zöm”, a csomó mennyiségét. „Zömöl” ® számol.)

Egybevetés: Latin:
Azon ® szom ® SUM, SUUM, SUUS, SUI, SE
Ez ® ESSE, EST, ISTE
ESSENTIA = lényeg ®(valami lényege az az önmagával való azonossága:
„azonatja”, „EZENETJE”®”EZENTJE”)

Török:
EZ, AZ = SU, (BU) ® EZ AZ! = ISTE bu
VAN = ISTE
ÖN-…= ÖZ (!az!) ®SAJÁT = ÖZEL (azol®azolat®saját)
SZÖJLE = ÍGY
ÖZ, ESZASZ = LÉNYEG

Orosz:
EZ = SZEJ
VAN = ESZTY, JESZTY
SZVOJSZTVO = SAJÁTSÁG


Angol:
SELF, SHOULD, SHALL, SHALT, SAME, SUIT, SOME,
IS, IST, EST
Francia:
SE, SEUL(ement), SI, SOI, SOIT, SON, SOSIE, SOYEZ-SOYONS, SUIVRE, SUJET,
EST, ÊTRE (JE SUIS ! É(n) (a)SZÚ-IS, vagy: (e)SZŰ-IS! (én azonos = én vagyok)

( olasz, spanyol: SI = igen ! az, azonos, egyező: aSZ-I)-(= az-I)
(Létigeként ez volt az eredeti, csak a magyar túllépett rajta a válni, és a lenni felé.)
(E kérdéskör kivesézését is másra hagyom.)

3.) A RAGOK ÉS TOLDALÉKOK

HANGFORRÁSOKBÓL ALAKULT RAGOK: 44. oldal

SZAVAKBÓL ALAKULT RAGOK: 55. oldal

SZEMÉLYRAGOK: 66. oldal























RAGOK hangutánzásból:
A ragok (amelyek ma annak számítanak), éppúgy, mint a szavak, kétféle eredetűek.
Egyrészt közvetlenül hangutánzásból, másrészt a már meglévő ragokból, és ezek összetételeiből, ill. szavakból születtek.
Közvetlen hangutánzásból négy alaprag van:
A.) „MGH” – nyögésszerű hang, hirtelen megindulás-lökődés, és megállás-megakadáskor hallatjuk. Szavai is vannak, valamint a MEG- igekötő. A hangforráshoz hűen igeragot képez, ezekből, ha később főnevek váltak, megőrződött. Ma is használatos. Például:
„DR”—„MGH”------dör-mög
„PS”—„MGH”-------pus-mog
„PACCS”—„MGH”—pacs-mag(ol) (ebből főnév lett )
„RRR”—„MGH”----re-meg (stb)
(A törökben -mak, -mek igeragként maradt meg, az angolban: make = tesz, a németben: machen = tesz, latin: ago-egi-actus, görög-latin: machina = gép (mozgó-működő), és a magyarban: MŰG, ebből: műk-öd (-ni, -és, -ik, innen a -kodik, -ködik, és a –kódik, -kődik összetett ragok), Valamint: megy, ige, stb szavaink.
(Az igekötőről: Mi az, hogy: meg-? Egyedül semmi értelme. A be-, ki, rá- stb., értelmes igekötők. Emez valami elkezdődését, illetve befejeződését jelöli, hűen a hangforráskori cselekedetekhez, illetve az igék állapotát jelöli, a pillanatnyi cselekvést. (Eredetileg maga „A” cselekvés.Lásd: „MGH”-ű → mg-e → IGE)
Például megáll, azaz nem folyamatosan áll, hanem menéséből vált át állásba, stb.
Az e forrásból származó folyamatosságot kifejező igéknél ezért nem lehet ott! Például nincs „megmegy”, stb
Mint rag, úgy fejlődött ki (ezt állapíthatjuk meg szavaink alapján), hogy kezdetben az egész „mgh” alkotott összetevőt, majd toldalékot.
Ma is vannak ilyen szavaink, igaz, kevés maradt belőlük:
Piszmog, remeg, stb, lsd fentebb
Ellentétben a meg- igekötővel, e rag, és a belőle kialakult változatai gyakorítóként szerepelnek.

 



pisz-mog
töty-mög → (közbeszúrt R ) → töty-mörög (ilyen is van!)
dör-mög

i-nog, zsi-neg, vo-nag-lik (→ vo-nak-odik )

ver-nyog, düny-nyög


der-med, för-med, i-mád



(Természetes dolog, hogy a ragok, szavak azért alakultak át, hogy mást jelentsenek. A szavak alapvetően igék, majd egyesek főnévvé, melléknévvé, stb. alakultak.)

Innen két fő irányba alakult az „MGH” rag:

Az egyik, a gyorsabb beszéd miatt, a könnyebb kiejthetőség végett -NG-vé vált. (közeli hangok!)
„MGH” → M-G → -NG, vagyis az első hang hátrább került, átalakulva N-né.
Ez ugyanúgy gyakorító: bus-ong, düh-öng, fesz-eng, stb. Ma már ez a rag az uralkodó.
(Hangalakulásra ugyanaz, mint a személyes névm s többes szám 1. személye a ragozásban: -mik, - muk, -mük (= mi) - ből: -ink, -unk, -ünk)

E szóvégi rag használat közben átalakult:
NG → ND → NT → NC → NCS → NGY → NTY
NG → MB → MP → NF
NG →NK
formákra. Akár a szóvégeken újabb ragot kapva, akár belső ragként (lsd ott!)
(De! Nem minden ilyen rag alakult ebből a formából! Azon szavaink amelyek főnevek ugyanilyen raggal,
azok az azonosságot kifejező ÜT és az ugyancsak az ütést kifejező ÜG és ÜSZ régi szavainkból erednek.


A másik fő irány a felbontás. Ez az –NG ragból, és származékaiból történik:





moccan - mozog ( raggal: mozog-ít → mozd-ít, mozog-ul → mozd-ul)
zörren - zörög , csattan - csattog

.




mozog, farag, pörög összetett ragok: -gat,-get, -gál, -gél*

(vonag)→vonak-odik * szalad, mered, szenved, marad
(meneg)→menek-ül

süt, fűt, hűt, fut (vö: lat. fuga)
játszik, mászik



Mivel az „MGH” rag és származékai az 1. szám 3. személyre vonatkoznak, személyrag is van innen, az -N.
A jelenidő és a felszólítás ragja: hozon –hozzon! (de: hozza ! tárgyas!)
viszen –vigyen! ( vigye! )
megyen –menjen! ( menje! végig az utat) stb.


*Gyakorítók a –D ragból: -dal, -del → vagdal, tördel
-dul, -dül → fordul, perdül
-dos, -des, -dös → rugdos, verdes, lökdös

összetett: néz-degél, áll-dogál, les-dekel, öl-dököl, stb.
és: -gál, -gél → -kál, -kél: járkál, firkál, méricskél, stb.

Az „MGH”-ból származó szavak és ragok után nincs –IK! (nincs: megy-ik, farag-ik, szalad-ik, stb.),
Kivéve a -kodik, -ködik, és az ebből jövő egyéb ragokat.
Itt a kezdő K a „MGH” → „műg” → MŰK szóból ered: műk-ög → műk-öd + ik


























(Kitérő)

Példa hangalakulásra az ER → JÁR csoportból: -NG → -nk, -nd, -nt, -mb, -ncs

„E” + „R” neki ered, útnak ered

jer-ünk → (gyer-ünk!)
-
IRAM(odik),IRÁNY JÁR


(ir-mg) → I-NOG
→ I-MEG, Ü-MÖG (= ing, ruha)

(ir-mád) → I-MÁD(kozik) =le-föl jár
azaz hajlong

IRONGA (= jég, azaz: ingató)
IRONGÁL (=csúszkál)
IRINGÓ (eryngium!) növény,
más néven ördögszekér. Gömb formájú,
ősszel a szél hajtja: „járatja” → „járongó”







INKÓ ← INGOVÁNY(mocsár) (= ide-oda mozog)

ING (ruhanemű)
(i-nd) INGADOZIK (oda ingóbb) → INKÁBB
INGOLA (hal) (ingolyog)
INT (eget)
INGA (ING –ul) INDUL
IMBOLYOG (Vö: „lódulj!”)

IMOLA IBOLYA INDA HINTA
(imbolygó növény) (bókoló virágú)

HINT HÍNÁR (ingó: hintár)
(himbolyog)


HIMBÁL HIMBA

(ide-oda tévelyeg, tébolyog)
(hint-es)
(himbes)→ HÍMES→ hím(por)
HIBBANT HIMLŐ-S KINCSES  KINCS









Összetett ragok az „MGH”-ből:

„E” + „MGH” (EMG) (ENG) ÉN

latin: EGO (EG = én) ( ENG-EM)
német: ICH hozom, viszem, látom
angol: I (tárgyas ragozás)

(jő-EG)--jövök
(megy-EG)--megyek
(hoz-EG)--hozok
(nem tárgyas személyragozás)
(lásd még a 49. oldalon az E-NG → T-E-NG, csillaggal jelzett részt is.)



„Ü!”+ „MGH” ÜG (= üt) eddig-addig, falig, ideig
(-ig = ütközés!)

ÜK (= (üt)→ borít-ék, verejt-ék (azonosság-kifejező!)

(azonosság kifejezője!) → lásd e címszó alatt!
(hasonló) (ÜK-ű) (több dolog azonos, azaz „ÜT”, legalább kettő)


(AZ ami hasonló)-(ÜK-e)
( a többes szám ragja)

tálka, fácska
Ferike, Ágika kezek, lábak, többek, ragok


tálca, mérce, (itt mint többesrag)
bárca, Marci

apádék, anyádék, Mártáék, Kovácsék
vércse, Marcsa
Fercsi, fincsi

(Lásd az azonosság kifejezői című részt, az ide vonatkozó azonosság-kifejező ragokat, az ÜT-ből, stb.)


B.) „T!”

Alapja egy, a szájjal képzett csettegő hang. (Ez pl. úgy keletkezik, ha a nyelvünket oldalra szorítjuk a fogunkhoz, meg a szájpadlásunk fog feletti részéhez, majd megszívva a szánkat, hirtelen oldalasan kinyitjuk. Lovaknak is így szokás csettegni. De lehetséges másképp is.)
Eredete bizonyos madarak hangjának utánzása lehetett, például a rozsdafarkúak, stb. Tudniillik vadászat közben, lesállásban valamely bokor mögött. (Amelyben e madarak élnek.)
Így feltűnés nélkül lehet egymást figyelmeztetni, egymásnak üzenni. (Más ugyanitt használt hang a sziszegés, illetve a „pssz”, valamint a felrebbenést utánzó „rrrrrr” hang.)
Mivel e -T- hang figyelmeztető, rámutatunk közben valamire (például a vadra), azaz: TÁRGYRA! (lásd még a személyragokat is!) Az 1. szám 3. személy ragja is: -ít, -hat, -het, -at, -et, -tat, -tet.
Első „T” ragozású szavaink lehettek az -itt-, és az -ott-. (Közben rámutatva)

„TT”
(tárgyrag)
„E” ITT
„O” OTT
ezt, azt, embert,
mást, széket

← („TT!”+ eng)*


Emitt, imitt, amott (T D) (teg) (ten)
e helyt, helyütt, másutt, egyebütt
Pécsett, Kolozsvártt, Vásárhelyt téged
(rá-ott) → rajt → rajta tegez (-ni) ten-magad
közt – között, alatt, mögött, stb. ten-fiad



hozod, viszed, adod, lököd, stb


felszólítás, egyben tárgyrag:
hozd, csináld, add, vedd,
és: hoza(t)s-d, csináltats-d, keríts-d


* t.i.: „E” + „MGH” = eng (= én), kezdetben valószínűleg azt jelentette, hogy: „itt vagyok”, „elől vagyok”,
„E”- mutatkozok!, az önmagára vonatkoztatás nélkül. Így a „T ! ” - „E” - ng: TE! aki elől vagy, előjöttél,
mutatkozol → T-E-NG → TEN és TEG, épp úgy, mint ÉN és EG.












Összetett ragok a „T!”-vel:

„Ü!” ÜT „T!”

(ÜT = olyan) (szétütött)-(pl. hárommá ÜTT) → (harm-ad)
füz-et, huz-at
lök-et, néz-et (üt → ÁT ← ott!)*
han-t, len-t, fen-t hatod,
tized
(ütet) (AD) → (ADD!)

(add → hadd) →(pl. add, lássam → hadd lássam)
(Hoz? Hadd! – Ver? Hadd!)→ hoz-hat, ver-het)
**
tojásdad, kerekded

(elütött idő = múlt idő) (ÜTÉS = késztetés)
tanít, lazít, említ
kül-ít → küld,
hoz→hozon → (hozon-ít)↓
(G + ÍT) HOZAND

foly-t, áll-t, dob-ott

(azonosság-kifejező)
(igenévképző) (SZ + ÍT) fogyaszt,
ragaszt

ütött, kopott, bérelt, mosott hozat, vitet, lógat
veret, itat, etet
(el van ütve, ütöl-ön van)
(ütl-ön van = NINCS) (ÍT + AT)


biztat, ültet


(ütő = katona, harcoló)

(tíz-ütő → tíz ÜTT) →(TIZED)
fogatlan, fedetlen
gondtalan, esztelen
időtlen, fátlan század,
ezred

*(az - ÁT - szó egyszer állapotot fejez ki, máskor ige!!)-(Két forrású és kettős értelmű!)
(át – ott, illetve át(ol) → ad)

** miután a D átalakult T-vé, átértelmeződött
az 1. szám 3. személy ragjává






 
C.) „SZ!”

Amint az előző „T” csettegő hang, ez ugyanolyan körülmények között született.
Ellentétben a „T”-vel, amelyből csak egy szavunk származik, (ez a TE ), ebből a sziszegő hangból ered a „SZ”- ol  szól, száj, szó, stb fogalma, és ezek származékai.
Mivel ez is figyelemfelkeltő hang, 1. szám 2. személyre vonatkozó rag is van belőle, például:
csinál-sz, gondol-sz, állít-sz, állít-asz, stb.
Ugyanúgy a felszólításban is megtalálható, -S-sé alakulva: állít-s, lazít-s, terít-s, stb.
Általában véve a cselekvés ragja is, átalakulva -s-sé, és -z-vé: keres, köröz, stb.

„SZ!”

EZ „E!”
(személyrag) AZ „A!”


(cselekvés ragja)



csinálsz, gondolsz, -SZT olvaszt, meneszt
mensz-mész


(felszólítás)



*olvas,keres,kés(ik) hámoz, köröz,bogoz


állíts, veszíts, taníts (gyakorító összetétel)
hozass, vitass, láss






lökdös, verdes, rugdos


* OLVAS = (nyom fölött hajlong) holú-osz → holv-os → olvas (vö.: „nyomolvasó”)
KÉSIK = (kerülővel megy) körzik → ke’zik → késik











Összetett ragok az ÜSZ-ből:
„Ü!” ÜSZ* „SZ!”



ÜS (szavai: is, és, s )

( ÜT vele)
(azonos, hasonló, olyan) (ÜS-et) nézvést, rögvest, örömest
rohanvást, mindjárást, most!
(ehhez) képest, stb
(üst-vel)
( IS )

-SÁG, -SÉG családostul
cipőstül
ravasz, kamasz, kopasz ruhástól
erdős, házas, színes, száraz
(többes szám) könyve-i, háza-i

Katus, Imrus, Mártus, Ilus-ka, stb



falusi, városi
debreceni, vízi ( hasonló, majdnem olyan)-(kicsinyítő)
lóti-futi, kocsi
( S  CS ) (össz.: falusias, családias)

+ -ka, -ke
kovás  kovács
kel-es  kalács
al-os  alacs-ony erdőcs-ke, fiacs-ka
kór-os(ult)  korcs(ult) Maris-ka, Boris-ka, stb.




(S → ZS)

kór korú-osol kuruzsol öcsi, Jancsi, Julcsi, babi, fincsi, pacsi
pír-esel perzsel, pír-es parázs, stb.

( Latin többesrag: parens → parentes, deus→ dii, tempus → temporis)!


* lásd az azonosság-kifejező ragoknál is!







D.) „RRRRR…”
Bármi, ami gyorsan ide-oda mozog, R hangot adhat: például falevél, dörzsölés, magának a nyelvnek a pergése, stb. Nincs R mozgás nélkül! (Lásd a „T” csettegő hangnál leírtakat is!)
(Az ebből származó szavak: ráz, rezeg, remeg, stb.)
. Általában, hűen a forráshoz, a folyamatosságot fejezi ki.
Olyan hangforrásoknak, amelyek egyébként tartalmazzák az R hangot, külön ragozás nélkül is igeragnak vesszük a szóvégi R-jeiket: „trr” → túr → tár, „tr” → tör → pör, kör(öz) → csűr, mar → mer(ít) stb.
Az „R”, mint igerag ma már kevés szavunk végén van ott, mert L-lé alakult az idők folyamán, újabb szavakat már ezzel ragozunk.
* Főnévvé vált „R”-rel ragozott igéink nyomán önálló főnévi raggá alakult: bogár, tükör, cincér, kopár, sivár, stb., ill. tüzér, pincér, hordár, stb.
Az L is önállóvá vált igerag, vagyis nem kell, hogy az „R” megelőzze az időben.
Azért erre is van példa: ER → EL (eredeti = első), stb.
Az „R” ragból alakult L igerag szintén ad egyes szám második személyre szóló ragot:
például: hozol, viszel, veszel, hiszel, nézel, stb.
Felszólító raggá is vált, J-vé alakulva: kér-j, ad-j, marad-j, emel-j, stb.
Szóerősítőként az L is megmaradt: kérjél, adjál, maradjál, emeljél,stb.

Összetevésekben több gyakorító rag végén ott van az L : (Épp azért, mert a folyamatos „R”-ből jön!)
DUL-DÜL fordul, perdül, mozdul, rándul
LAL-LEL kérlel, foglal, öklel, színlel
GÁL-GÉL húzgál, mendegél, üldögél, álldogál, innen K-val: firkál, nyirkál, botorkál
DAL-DEL tördel, vagdal, szegdel ÉS: nyírdal → nyírbál.

* Tkp. itt az „R” úgy viselkedik, mintha azonosságot kifejező rag lenne. Vizsgálandó, hogy, az -ILY, -OLY
(ragok származtatója) nem alakult-e át R-ré! (vannak erre mutató jelek)
Pl.: „BUGGY” → bugyor ← bugyol-ál, bögöly – bogár, ököl – ökör (ük = üt, lsd. ök-lel!),
(tömély)→ tömény – tömör, komoly – komor (konyult test-tartású).


 
„RRR”

(igerag) (főnévrag)
?
seper, tipor, bogár,sóvár
kever-kavar kopár,kövér, (igerag)
akar, ér, ígér tömör, futár

dobol,csinál (felszólító)
helyesell,
kevesell
(személyrag) barnáll(ik) adj, dobj,
rosszall kérj, várj


hozol, viszel, nézel
hiszel, veszel, eszel

fúl-ít→ foj-t
fúj, fáj
(határozórag)

fehérül, barnul
rosszul,jól, szűkül, javul
feleségül,
olaszul
alul, fölül, belül  -LAT, -LET
-LAG, -LEG

viszonylat, bérlet
utólag, előleg, viszonylag
 igékből alakulva: al-al → alul
rossz-ol → rosszul
olasz-ol → olaszul

(miután kialakult és önállóvá vált, általánosan használjuk ma is)








 
SZAVAKBÓL ALAKULT RAGOK

A,)


Mutatva mondott hangokból alakult szavak. Az E közelre, az A, és O távolra mutatva.
Mint ragok, főnévképzők. Általában Ú,Ű, Ó,Ö –re végződő mellékneveket alakítanak át.
Például: ingó → inga
szülő → szüle , zúzó → zúza stb.
Ma már nem használatos melléknevekből képezve: konyha, kályha, enyhe, kapa, (pl. ásó-ból „ása” lehetne), forma, cérna, derelye, stb.

Értelme szerint: INGÓ = OLY-an valami, ami inog

INGA = AZ! , ami inog
Vagyis az előbbi egy nem meghatározott dologra vonatkozik, azaz egy tulajdonságot, míg a másik egy adott tárgyat jelöl.


B.)



Eredendően az „EGY” azonosság kifejező szóból, de átfedéssel az ITT-OTT fogalmával is, egyéb esetekben.

„E”-LY  ILY (-en)
„O”-LY  OLY (-an)

Azaz: olyan valami, ami inog: inog-oly → inogó → ingó
(Van olyan szavunk, ahol megmaradt a J hang: olaj, karvaly, moraj, stb)
Vagyis: olyan halmazállapotú, mint az az anyag, ami az ÖL-ből kijön:
ÖL-Ű  OLÚ (= folyadék!)-(itt: ondó)  OLÚ-OLY  OLAJ

Ma az Ú,Ű-vel ragozunk általában: homorú-domború, fejű, kezű, ruhájú. (Rögzültek: kapu, falu, eskü, tetű, stb.)
Ó,Ő-s végű szavaink ugyaninnen vannak, fő és melléknevek, vagy egyszerre mindkettőt kifejezik: szabó, rugó, lopó, cipő, olló, illő, tető, velő, stb.












C.)
(AZ +BE )-(EZ +BE )

A mérhető, azaz valamit valamivel összehasonlító dolgokra vonatkozóan:

Kicsi – KIS (az, ez) abba-ebbe  KIS-EBB

NAGY ebbe-abba  NAGY-OBB

LAZA abba  LAZÁBB

A magas-mély dallamnak megfelelően: szorosabb, kevesebb, számosabb, apróbb, rövidebb.
Vagyis ez a melléknévi középfok jele: -BB, vagy –B (kevesebb, rég: kevesb)
E mérhető dolgokról aztán az egyéb szavakra is áttevődött: jobb, okosabb, szebb, színesebb.
Különlegesség: töm(eges) ebbe  töm-ebb (beszéd közben, ragozva alakulva)  tömebbet 
 tömbb-et  többet  TÖBB. És: több mint EGY: egyéb, másabb. Szép-ebb  szebb, stb.





D.)
( Az „A”, „O” távolba mutató hangból)


Ebből igerag született az egyes szám harmadik személyre:


VER-Ő  ver-i
HOZ-Ő  hozza (hoz-ja), hoz-á (régen)
ESZ-Ő  esz-i

(Ezek tárgyas igeragok)
Régen voltak nem tárgyas ragok is innen: (őrt) álla-kiállá (a próbát), hoza-hozá, néze-nézé,
eve-evé, teve-tevé, tekinte-tekinté, és: vala.

Továbbá: mell-é, hozz-á, nek-i, vel-e. Birtokos: kez-e, láb-a, stb.



















E.)


Eredete a „BUGGY” hangforrás

(buggy-ol) (buggy-lik) (bu’llik)


(bo’llik) → (bomlik)


BÁLLIK (báll-at = mocsár  Balat-on, Balota,)
(Balatony, Baláta, Balajt, Balsa, Balmaz, stb)

PÁLLIK  (pállás = mocsár, lat. palus)
(Palota, Palocsa, Palojta, Palkonya, stb)

VÁLIK MÁLLIK

(vált  volt = múlt  mált – mállott)

jóvá, kővé
ezzé, azzá


(váló) VELŐ
A többi szövet kötött, nem
BÉL VÁLIK el könnyen. Ezek
kifordulnak a testből.


BENN  bel-en BEL bele van  vele van)


VEL van
(BELE)





(be-ül) bévül (=belül) ( BE igekötő)

helybeli, ebbéli
(BEL-TŐL) belől-em, belől-ed



(BE-ŐL) (-BÚL, -BŰL)


*v.ö: mögtül → mögül, köztül → közül





F.)
csapkod - kapkod



(csappaszt) – (kappaszt) (KEPPESZT) (csapott = tömzsi)

( KÖPCÖS) ( csapott, csupált) (koppaszt) (azonosság-kifejező) (keppesz-es)


(KOPPÓ) (KEPP-Ű) KÉPEZ, KÉPESÍT
(CSAP-Ú) -víz KÉPZŐ, KÉP,
KÉPTELENSÉG
= nem egyező, stb .
CSUPA ehhez KÉPEST
= egyformák, stb.





másképp, egyféleképpen, tulajdonképpen, eképp, stb
(értelme szerint: egyezően, hasonlóan)


* Az ELKÉPESZTŐ kifejezésünk inkább lesújtó (lecsapó) jelentésű lehet eredetileg, mint arc-elváltoztató, ami szintén igaz, mert adott esetben ez is kifejező lehet.
** Lásd az „ Azonosság kifejezők” c. részt is.



G.) TÚR

túr-aszít→ taszít

(túr-olat) (torlat) → torlasz


torlaszít

(RÁ-TÓL)
TOL to'laszít





(MÖG-TÜL) MÖGÜL (van még: MEGŐL is)

(BE-TŐL)










H.) → (magyarázat a következő oldalon)


(EL-E!) ’LE!  (’le!+„SZ”!) LESS! LES (leselkedik, stb)
(EM-E!→ íme!, eme) (EL-A!)  ’LA! (magam LA!) (’la!+„SZ”!)  LÁSS!
(„el-ezz!”) LÁSS hozzá! (=kezdj!)(első=kezdő)
NI!, NO!, NU!,NA!  (EN-E!)
(’LA!+„T”) (la-tt!) LÁDD! LÁT (~ni, ~ás, stb) ( nógat ) (nu!-tat) mutat „ NÉ”( má’!) (’LA!+én) LÁM (hadd lám!, nem lám, lám-lám)

(el-e!+ „T”!)(mint:elé-ad) el-LÁT (ás), (vendég (el)LÁTÁS)
(ellátó) (lát-a) LÁDA
(adás közben ) NE!

(kutyának is) (NE! –SZ) NÉZ (hadd ném, hadd NÁM=hadd LÁM)

Bodri, NE!
NE! - ”SZ!” - E! (= nézd, E!)
(NE!-G)
(adás közben)
(ad) (NÉZ értelemben)

NESZE!



(birtokos jelző)


könyvnek, falnak, apádnak, jónak, rossznak, kevésnek,
ennek-annak, stb. alkalmasnak, szépnek, stb. NÉZI!!!

MÁS-NAK (vette, nem neki) MÁS-NAK (látja, nem olyannak)



(személyragokkal) NEK-EM, NEK-ED, NEK-I, stb.


Fogalmi keveredések, átfedések is vannak: „láss neki!”, „neki lát”, nekimegy ( Egy értelemben itt nem Ő cselekszik, hanem egy másik Ő, vele szemben.(Másként: nekemjött.) Másik értelme: (másként) nekimegyek A NÉZI értelmű -NAK, -NEK ragoknál: „jó lenne feleségnek”, „ha a férjének lennék!…”, ha neki lennék!” (Megállapítható, hogy itt már igencsak elszabadult az eredeti értelmétől e ragozás.)















(Megjegyzések az előző oldalhoz.)
Itt az „E” hang bővítése történt, EM-E!, EL-E!, EL-A!, EN-E!, formában.
Az első E hang elhagyása után az EL-E, EL-A és az EN-E esetében a ’LE!, ’LA!, és a ’NE! mutató szavak
alakultak. (EL-E! = elől van E!, EZ!, EL-A! = elől van A!,AZ!)-(eredendően)
Fogalmilag kettéválnak:
Egyrészt a figyelemfelkeltő alapragok hozzámondásával lett a „tekintsd meg!” fogalma:
LESS!, LÁSS!, LÁDD!, NÉZZ!, mint felszólítás. Ebből lett visszaforgatva, visszafogyasztva egyes szám
harmadik személyre: LES, LÁT, NÉZ.(Mint pl. az angolban: az ige egyben felszólító is.) Ugyanakkor másféle ragozásuk is van: LÁM, NÉM, NÁM (hadd nám!), NE! – SZ! – E → NESZE!

Másrészt a mutatáskor végzett cselekvés van megnevezve: ’LA + „T”  (el)-LÁT (ért.sz. elő-ít)
Ebből: ellátás, vendégül lát, vendéglátás, és: ellátó, amiből az ellátás jön: lát-aLÁDA.
El-ezz (eredj-kezdj) dologhoz!  LÁSS dologhoz! Lásd el! (beteget pl.)

A -NAK, -NEK ragokról:
Egyik értelme a cselekvésből adódik: valaki azt mondja: NE!, azaz: NE-g, NE-eg egy másik valaki felé
(Tulajdonképp kieső -HOZ, -HEZ): NE!-eg Ő felé → NEG-Ő –hez → NEKI –hez → NEKI → -NEK, -NAK
Másik értelme a tekintésből jön: valaki azt mondja pl. egy szép dologra: szép! NE! (nézd!), vagyis
Szép!, NE-G (ne-egi, mondja) → SZÉP-NEK (mondja)
A ragozott szó értelmezési erősítést szokott kapni, pl. jónak véli, látja, gondolja, mondja, ítéli, stb.

Végül: LÁTÓ eszköz  LÁTA  LÁ(mpa)TA  (lampada)  LÁMPA (belső ragozás!)
Német: Lade = láda
1.) laden = rak, tölt (azaz: ellát)
2.) laden = (meg)hív, hivat, idéz (azaz: ele-ít, elő-ít) ( az –EN e kettőnél igerag)
3.) Laden = bolt (azaz: ellátó)
Ladung = 1. rakomány, 2. töltés, 3. idézés
Angol: lade = rak
laden = rakott, terhelt
lading = rakomány, teher
ladle = merőkanál → ladle out = kimer, kioszt
load = rakomány; terhelés; töltet; ill. rak, tölt, elhalmoz vkit vmivel; hamisít

 
I..)



„E” + „R”→ ER (ered, eredeti = első)


R → L


EL (elől van) EL - MGH


ELEG (=elől van)



A jók között is az első, elegjobb (legesleg-)




LEGJOBB (a melléknév felső fokának a jele)




J.)




E-MGH EM (= elől lévő)

emlő, EM helyzetbe hoz→ EMEL

EM-ELL,


MELL, (MELLY)


(NELL)
mell-ett
mell-é

ennél-annál, fűnél-fánál, NÉL-KÜL (vmin kívül)

(értelme szerint: mellett)
 

K.)
(erőlködés hangja vonszoláskor)



HÚ-Z HOZZÁ ( ő-hez) (vö.húza, húzá, húzza, hoza, hozá, hozza)



ehhez-ahhoz, máshoz, kihez?




L.)



kény-et (tkp. a kényet-ből: önkényet → önként)
(üt)!


önként, másként


egy-ként egyen-ként évenként, házanként
percenként, emberenként


M.)
korh-adt


(korh-os fa→ kóros fa)



KOROS (fa) KOR


egykor, máskor, egy órakor, mikor?
„soha jobbkor!”, „jókora!” (= nagy) → mekkora?



N.) ( féle, fajta)



egynemű, mindennemű, ágynemű, stb.








O.)
Nem! (tiltakozás)


NE? jön, ne?
mer, ne?


jönne, menne, merné,
merne, akarna akarná


( a feltételes mód ragja ) (tárgyas ragozás!)
(ebből)

kinyit-n′-om
példa: nem kelle-ne becsuk-n′-od
bezár-NI-a

kinyit-n′-unk
(a főnévi igenév ragja)* elmen-NE-tek
megjön-NI-ük




(egyes és többes szám 3. személyben)(feltételes mód)



(a nem tárgyas ragozásban)→ hoz-ná-nak ↔ hoz-ni-uk ← (tárgyas ragozásban)
vin-né-nek ↔ vin-ni-ük
kér-né-nek ↔ kér-ni-ük

hozna↔hozni-a
vinne↔vinni-e
kérne↔kérni-e
*
Szorosan kapcsolódik a –NI végződés a na, ne, ná, né toldalékokhoz, mert belőlük származik
Ha feltételes módban beszélünk, mindig –NI végű igét használunk:
Pl: meg merné tenni, szeretné elhozni, el kellene vinni, stb
E végződés tkp. a feltételes mód változata. Fejlődése oda vezetett, hogy kijelentő módban is használatos.
Pl.: meg meri tenni, szereti elhozni, el kell vinni, stb
(Kialakulásának indítéka a személyragok –NI végű változata lehetett. Pl. vinnének-vinniük)

tkp. a lekopott 1.szám 3. személy ragja után alakult:
pl. „valakinek el kéne vinnie” → vinni
„ valakinek vissza kéne hoznia” → hozni
stb.











P.)
← ( hegyi kiáltás visszhangja)


HÁ-N HON, HUN ITTHON, OTTHUN


(HELY értelemben) hon van?, hun van?, hol van?
(= mi helyt van?)

(e helyzetben, állapotban)


házon, vizen, tűzön (honn-on-tól?) (azaz: mi helyen-től?)


(napon→napján) honnan-tól?
onnan-tól!
gyorsan, igazán,
sűrűen, rögtön,
szendén, stb. (kiesik a -tól rag)

(állú-on→ állván)
( A hó első) napján (fekű-ön→ fekvén) HONNAN?, ONNAN!
INNEN!
(a –tól T-je megmarad)
elsején ( vagy: a hon ott? -ból)
másodikán, tizedikén

honnat, honnét
onnat, innét

a -tól, -től ragok kiesnek, de a
szó értelme szokásból megmaradt
második-a, tizedik-e
állva, fekve


(magy = hegy (van ilyen nevű falu!) → magyar = hegyi)
Innen jön, hogy csak Magyarország-on! A többi ország-ban! (kivéve, ha országon ÁT)
Ugyanígy a kiemelkedő szigetek-en: Máltán, Cipruson, Izlandon, stb. Kivétel is van:Kubában, Britanniában, stb.
Helynevekben, ami a környezetéből kiemelkedik az általában -ON, a többi -BAN.
Azaz: domb-on, völgy-ben.
Szeged-en, Pest-en, Budá-n, és Debrecen-ben, Eger-ben,Győr-ben, stb.

 
R.)
RÁG (MEG-) RAGAD (megfog ugyan az!)


RÁ-RAGAD


RÁ-TÓL RÁ RAKÓDIK RAK






S.)
R-ez (ráz) REZ (-eg)



REDŐ-z RE (nde) Z (belső ragozás)


RÉT-eg (ért. sz. helyre ráz)



KÉTRÉT (görnyed)
SOKRÉTŰ, stb.

T.)
(sorú-ozat→ szervezet)
(sorakozít→ szerkeszt)


SZER (helységnév is) Puszta-Szer, Hosszú-Szer, Rövid-Szer
↑
(e kettő Kassától délre)
(jelentése: SOR = utca)


nagyszerű, egyszerű egyszer, sokszor,
idegenszerű, stb. többször, ötször


(azaz: egy sor, sok sor, több sor, stb)


A SZEMÉLYRAGOK ÖSSZEFOGLALÁSA







Az ÉN fogalmának két alakja volt, ez ma is így van a ragozásban. Az egyik az ÉN, a másik az EG.
Ragok az ÉN-ből:

Ezek tárgyas igeragok: kér-EM felszólító mód: kérj-EM (kérdezve is!)
hoz-OM hozz-AM
lök-ÖM lökj-EM
régen: kér-ÉM
hoz-ÁM
lök-ÉM

Műveltető: kéress-EM névmással: (ÉN-EM)→ ENY-ÉM
hozass-AM

Múltidő: kért-EM

Birtokos: könyv-EM (többes): könyvei-M (régen: könyvi-M)
asztal-OM Névmással: ÉNÉI-M→ ENYÉI-M
főnök-ÖM

RAGOKKAL: belől-EM, től-EM, rá-M,
nek-EM, stb.


Az EG-ből származnak a nem tárgyas igeragok: (nincs múltidejű alakja)

kér-EK kérj-EK
hoz-OK hozz-AK
lök-ÖK lökj-EK

Jövőidő: kérni fog-OK, ill. kér-EK majd

feltételes: (kérne EG)→ kérné-K
(lenne EG)→ lenné-K





















A TE fogalmát három, közvetlen hangforrásból származó alaprag adja. Mindhárom felszólító ragot is képez, azaz felhív: cselekedj! (Tudniilik figyelmeztető hangok valakihez, TE-hez.)

A „T” -ből → -D rag, ezek tárgyasak:

Jelenidő, kijelentő mód: kér-ED felszólító: kér-D
hoz-OD hoz-D
lök-ÖD lők-D

múltidő: kért-ED
hozott-AD → hozt-AD
lökött-ED → lökt-ED
műveltető: kéret-D → kéred-D és: kérets-D→kéres-D
hozat-D → hozad-D és: hozats-D→hozas-D
birtokosrag: könyv-ED névmással: te-ED →ti-ED
többes: könyvei-D (régen: könyvi-D)
névmással: teéi-D → tiei-D
ragokkal: belől-ED
nek-ED, stb.
feltételes: (tárgyas) kérné-D, kérne-D (nem tárgyas: kérné-L)!

az „SZ!” -ből jönnek a nem tárgyas igeragok: (csak jelenidőben használatos!)
jelenidő kijelentő mód: kér-SZ
hoz-ASZ (régi!) ma a -hozol- van inkább
lök-SZ
műveltetőből felszólító: kéret-S (a tárgyban ehhez jön a –D-)→ kéresD
felszólító –ÍT-tel: kerít-S ( a tárgyban ehhez jön a –D-)→ kerít-SD!
(A tárgy -D-je személy és tárgyrag egyben.)

Az „R” -ből → -L- adja itt a ragozást: (ezek sem tárgyasak)
Jelenidő: hoz-OL ( egyes vidékeken van „kérel?” is!)
visz-EL
múltidő: kért-ÉL
hozott-ÁL→ hozt-ÁL

felszólításban:

az -L- -J-vé alakult: ad-J!, mar-J!, vár-J!, ill: hoz-J → hozz!, stb. (Erősítve: adj-ál!)
feltételes mód: kérné-L, vinné-L, hozná-L, stb. (a tárgyas: –D-s! kérne-D)



Egy különleges ragozási forma, csak az ÉN-TE viszonyban:
Jelenidő: kér-L-ek, hoz-L-ak, vár-L-ak
Múltidő: kérte-L-ek, hozta-L-ak, várta-L-ak
Feltételes: kérné-L-ek, hozná-L-ak, várná-L-ak
Felszólító: kérje-L-ek, hozza-L-ak, várja-L-ak (kérdésként is)
Jövőidő: kérni fog-L-ak, stb.
( Azaz: kér-téged-én az értelme, vagyis az -L-jelenti azt, hogy TE. A többes szám második személy esetén is használjuk, hozzátéve: titeket.)





Mivel az igék alaphelyzetben egyes szám harmadik személyről szólnak, így nincs feltétlenül ragozásuk a nem tárgyas igéknek. Erősítésként azonban ott lehet a „MGH”-ből származó -N- rag.(Már amelyiknél szokásos.) megy—megyen, visz—viszen, stb. A nem tárgyas felszólító módban azonban mindig ott van. (Pl. írj-on!)

(tárgyas) jelenidő, kijelentő mód: kér-I (kér-Ő), hozz-A (és: hozá, kéré, stb)
( tárgyas) felszólító mód: kérj-E, hozz-A, vigy-E
(nem tárgyas) felszólító: kérj-EN, hozz-ON, vigy-EN (az -N- előtt töltelékhang)
(tárgyas) feltételes mód: kér-NÉ, hoz-NÁ, vin-NÉ
(nem tárgyas) feltételes: kér-NE, hoz-NA, vin-NE
ragokkal: belől-E, nek-I, től-E, rá-(JA), stb.
Múltidő:
(tárgyas) kért-E, hozt-A, vitt-E
(nem tárgyas) kért, hozott, vitt
Birtokos: ház-A, hát-A, mérg-E, és: hang-JA, kert-JE, kar-JA


Régen másképp is ragoztak, az -Ő- személyes névmás átalakulva minden szó végén ott volt.
(nem tárgyas): áll-A, hoz-A, viv-E, kér-E. (tárgyas): áll-Á, hoz-Á, viv-É.
A különbséget, mint látjuk a rövid és a hosszú magánhangzók adják.
A -J- póthangról: magánhangzóra végződő szavak után alkalmazzuk (órája, áruja, stb.)
Így az -Ú,Ű-re végződő szavak esetében is. Némely szónál kiesik az -Ú,Ű-, de a -J- megmarad, és megmutatja, hogy mely szavaink végződtek valaha így.

„HÁ”-nog→hánog-ú (= hang)→(hánagú-JA) → hang-JA
Ker-et→keret-ű (=kert)→keretű-JE→kert-JE
Többjelentésű szavaknál: ára-árja, kara-karja, lába-lábja → („a telek lábjában” - Arany: Toldi)
Valamint: odúja-odva,stb., de: lova (lója nincs) stb.
Máshol a -J- nincs ott: erőm, és nem erejem, stb.(Hátam-háta, de: hátulja. A hátja a hegyhátra vonatkozik, és nincs hátuljám, vagy hátulom. Szokás.)













A MI, az ÉN többesszámban: ÉN-ek → EM-ek → ′ M-ek → MIK → MI.

A ragozásban a dallamosságnak megfelelően: -mik, -muk, -mük. MIK-ET→MINKET

Átalakulva: -ink, -unk, -ünk, -enk, illetve: -uk, ük, és –juk, -jük.

Jelenidő kijelentő mód: hozz-UK ← (hoz-MUK)
(tárgyas) ment-JÜK
vissz-ÜK
jár-JUK
(nem tárgyas): hoz-UNK
ment-ÜNK
visz-ÜNK
jár-UNK
(régen): hoz-ÁNK, viv-ÉNK, stb.
felszólító módban: hozz-UK hozz-UNK
ments-ÜK ments-ÜNK
vigy-ÜK vigy-ÜNK
járj-UK járj-UNK

Mint látszik, a -JUK, -JÜK ragok a felszólításból kerültek át a kijelentő módba, főleg amiatt,

hogy ne jelentsenek mást: pl. a mentjük helyett mentük-nek kellene lenni a szabályszerűség

szerint, de az más fogalmat fed le.

birtokos rag: ház-UNK, kert-ÜNK, só-NK, stb
(többesszámban): házai-NK, kertjei-NK, sói-NK,(a felesleges magán-
hangzó kiesik.)

ragokkal: belől-ÜNK,
nál-UNK, stb és:rá-NK, ill. rajt-UNK
és egy különleges: benn-ÜNK-et (ez csak itt, és tbsz. 2. sz.-ben van:
benneteket, nincs bennemet, stb.)

(továbbá): MI-ENK, és MIEI- NK

feltételes mód: (tárgyas) hoz-N-UNK, vár-N-UNK, kér-N-ÜNK,stb
(nem tárgyas) hoz-NÁ-NK, vár-NÁ-NK, kér-NÉ-NK, stb.



















A TI, a TE többesszámban: TE-K → TIK → TI. ( van, ahol TIK-nek mondják!)
Ragozások: különösebb változatosság nincs benne, mindenütt a TIK változatai, a -TOK, -TEK, -TÖK ragok szerepelnek.
Régiesnek számít az -SZ ragos szavak ragozása: szólsz-tok, mersz-tek, stb.
Érdekes a tárgyas TI: nem „TI-t”, nem TIK-et, hanem TITEKET!
Ez tulajdonképpen a TÉGED változata TI-re átruházva. (Van ahol így mondják: tikteket.)



Az Ő többesszámban Ők, tárgyas ragozása is egyértelmű: ŐK-et.
Érdekesen alakult az igeragozás. Az egyesszám első személy K ragja miatt a nem tárgyas igéknél közbe van szúrva egy N hang ami a „MGH” alapragból jön (lsd. az Ő ragjait is!), majd így jön hozzá a többes K rag. Vagyis:
(kér-EK) kér-N-EK ←(kéren!)
hoz-N-AK, stb. ←(hozon!)
a tárgyban ez nincs: kér-IK, hozz-ÁK, visz-IK, mond-JÁK,
felszólítás: (tárgyas) kérj-ÉK, vigy-ÉK, hozz-ÁK
(nem tárgyas) kérjen-EK, hozzan-AK, vigyen-EK
múltidő: (tárgyas) kért-ÉK, hozt-ÁK ←(hozott-ÁK),
(nem tárgyas) kért-EK, hozt-AK, vitt-EK, stb.
a feltételes módban szintén ott van az N, a nem tárgyas ragozásban:
kérné-N-EK, hozná-N-AK, vinné-N-EK
tárgyas: kérni-ÜK, hozni-UK, vinni-ÜK
ragokkal: belől-ÜK, nál-UK, ról-UK, rá-JUK (a J töltelékhang)

A nyelv azt mutatja, hogy a tárgyas ragozás a kezdetektől meg volt. (Nehéz elképzelni, hogy menetközben hogyan lehetett volna felszedni.)
A -T-vel bizonyosan, a többi, pl. a rövid-hosszú magánhangzó váltakozás későbbi is lehet.
(pl: kértek-kérték, hozok-hozom, stb.)

(Végül egy megjegyzés a ragokhoz: azt, hogy a -D kicsinyítő képző lenne, a nyelvből kimutatni nem lehet.)
 
A LÉTIGE
A jelen és a múltidőre vonatkozóan a -VÁLIK- szóból alakult ki, nyilvánvalóan események felemlegetése kapcsán:
„ ÚGY VÁLT…” → ÚGY VOLT
VÁLTAM → VOLTAM
VÁLTÁL → VOLTÁL stb.
( A MÚLT szavunk ugyaninnen származik, ( lásd a „Bel, benn, belül és válik” szavakból alakult ragoknál is, és éppen úgy kifejezi a változást: „azon múlt” = azon vált(ozott.)
Jelenidő: (vál-EG) – (válok)→VALÉK (vályok)→VAGYOK
(válol) →VALÁL (vályol)→VAGY (-OL)
(válon)→VALA (vályon - vá’on)→VAGYON – VAN
(Talán azért nincs VALÁN, mert a vajon? szó régebbi alakja ez lehetett.)
(válunk)→VALÁNK (vályunk)→VAGYUNK
(vál-o-tok)→VALÁTOK (válytok) →VAGYTOK
(vál-an-ak)→VALÁNAK (válynak-vá’onnak)→VAGYNAK - VANNAK

feltételes mód: (válnék)→VOLNÉK, VOLNÁL, VOLNA, stb
múltidő: (váltam)→VOLTAM, VOLTÁL, VOLTUNK, stb

A jövőidő, a befejezett múlt, a feltételes múlt, a felszólító mód és a feltételes mód jelenideje másik esetben a LENNI igéből alakult:
„E”+„R”→ ER → EL (= elől van) → aki elől van, az: ÉL → ÉLET → LÉT
jövő idő: (aki előre cselekszik, tesz, van, az EL-ezik)
(elezek) → LESZEK, (elezel) → LESZEL, LESZ, LESZÜNK, stb
(Természetesen itt az –SZ rag az eredeti, –Z-vel csak a szemléletesség miatt íratott ki.)
befejezett múlt: (eleltem → ele’ttem) → LETTEM, (eleltél → ele’ttél) → LETTÉL,
(elelt → ele’tt) → LETT, stb
felszólító mód, jelenidő: (eleljek → lelyek) → LEGYEK, (eleljél → lelyél) → LEGYÉL → LÉGY
(eleljen → lelyen) → LEGYEN, stb.

feltételes múlt: az elelt és a volna (válna) szavakból alakult:
(ele’ttem) → LETTEM VOLNA, (ele’tt) → LETT VOLNA, stb.
(Más esetben is így van: elment volna, látta volna, stb.) (régen: VOLTAM VOLNA is!)
(Érdekes, hogy a -volna- állandó, nincs „lettem volnék”, vagy „lettetek volnátok”.)





feltételes mód, jelenidő:
(Mivel az EL = elől van fogalmából alakult ki az ÉL (létezik) szavunk, így a létige alakjai keverednek, összeolvadnak e két értelem szerint.)
EL-Ű-ES → ELE-ES → (E)-LEVÉS (Az -É- hang, az -E- helyett a leves szó miatt alakult.)
(Más példa: ELŰ-EN → ELEVEN)
A LENNI szavunk kétféleképp alakulhatott: ELŰ-EDNI → LEDNI → LENNI
(vö: éledni →”élenni”)
vagy: ELELNI → ELE’NNI → LENNI
Feltételes mód: (elelnék) → LENNÉK, (volnék is van!), és (elelnem) → LENNEM
Azaz: tárgyatlan és tárgyas ragozásokkal:
LENNÉK LENNEM
LENNÉL LENNED
LENNE LENNIE
LENNÉNK LENNÜNK
LENNÉTEK LENNETEK
LENNÉNEK LENNIÜK
(tárgyatlan, mint: VENNÉNK, tárgyas, mint: VENNÜNK, vagy mint: HOZOK — HOZOM.)

(van még: ELEL-HET  1.) LEHET (előjöhet ez is, az is értelemben) ~séges, ~etlen
2.) LEHET (szabad tenni)
pl: lehetek? = elel-hetek?
lehetetlen alak = elel-hetetlen, azaz: utolsó alak, (előre-hozhatatlan)
(el)-lehetetlenít = nem enged előre, hátra szorít,(e)-le’(l)-hetetlen-ít
ELE-END  LEEND (=lesz)  leendő
ELEL-EDZIK  LELEDZIK (=létezik, van)
ELE-EN 1.) LÉNY, 2.) LÉNYEG (ele-eneg) 3.) LŐN (elű-en = van, ill. lett)
EL-ÍT—ESÍT  LÉTESÍT (= elő-állít)
ELE-Ű  LEVŐ, LÉVŐ („elől-ű”= élő, ill. ott van, ott elelő: mutatkozó)

 
A SZÓKÉPZÉS SAJÁTOSSÁGAI
Néhány szabályszerűség hangalakulásra:
Közismert, hogy a torokhangok válthatják egymást: H  K  G
Példa a „HAJ!!” állatterelő szóból: HAJGAT—GAJDOL—KAJDI (veszekedős)
HAJT—KAJT-at
Vagy: KERET(kerítés)  GARÁD (ugyan az)
Vagy: (a begörbített hátú, nyaka-behúzott emberről szólva, aki görbe, mint a
hegyhát, ahonnan az emberi hát a nevét vette)
HON  HOM (hom-lok), HUNY-ászkodik, KONY-a, KONY-ult
HAMIS—KOMISZ—KOMOLY , KAMASZ—GAMASZ * (u.az!)
(konyult testtartású: kóny-at-olkodik) GONDOLKODIK
HUNCUT—KUNCOG , ( KOM-édia—HUM-or ugyaninnen!)
*( a kamaszok testtartása nem véletlenül van innen elnevezve, ti. görbén viselik magukat)

Ajakhangok: B—P—M
BÚB - PÚP
BOGY-Ó → MOGY-ORÓ
BIKK – BÜKK → MAKK
( A B és az M-m kinézetre olyan, mint az ajak oldalnézetből. A rovásban is.)


Ajak-fog hangok: V—F
FICKÁNDOZIK—VICKÁNDOZIK
FED—VÉD
FIGYEL—(figyuz-„figyuzz!”)—VIGYÁZ
Változatok: B—P—V—F
PER—VER , (pöröly = verőkalapács)
PÖRÖG—FOROG
VERES—PIROS
A VÁL-ik szóból: VÁJ-at—VÁLY-ú—PÁLY-a—BÁNY-a (via, way)
A le-VER-ődésből: VER-et(par-at)PAR-t, (ver-enk)PAL-ánkFAL (paries)
Ki-VÁL.ik a szó: VALL (vál-ol)VÁL-aszol –FEL-el (vál-ol)
Össze- VER-ődtek, mint a CSAP-at : (ver-eges  varga!-s)  FAR-kas  FAL-kás!
(vö: vulgus-folk-Wolf-volk=orosz farkas!)  FAL-ka  FEL-ekezet
Szempilla—pillantás—PILLANAT  VILLANAT  (villám-villány-villany)
PEZSEG  BIZSEG  (bizseg-et)  (vizseg-et)  VISZKET

D—T : DÚR—TÚR  DULAKSZIK—TOLAKSZIK
TÁGUL—DAGAD



D—GY : DÚROGAT  GYÚROGAT , DÚRGYÚR
TÁM—DÁM—GYÁM
Szem fölé kézzel FED  (fed-el)  FIGYEL, FEDDÉS  FEGYELMEZÉS

Z—ZS—S : SUHOG — ZUHOG, SUHATAG — ZUHATAG
SÚROLÓ  ZSURLÓ, SINÓR — ZSINÓR
ZENG — ZSONG , ZELNICE — ZSELNICE (meggy)

S—SZ : CSERESNYE — CSERESZNYE, TEPS I — TEPSZI
HOR (= hegy = hely)—SÁG  OR-SZÁG (azaz: hely-ség)

CS—S : CSAJKA — SAJKA , CSEKÉLY — SEKÉLY ,
CSÍPCSONT — SÍPCSONT
J—H : FEJÉR — FEHÉR

J—GY : HAJMA — HAGYMA , HEGY HELY
BAJ-os — BÁGY-adt (beteg)
M—N—NY : MÁDRA — NÁDRA (= női méh, uterus)
MESSENI — NYESNI
Szóvégeken tájanként változó: kormáN — kormáNY, KálmáN — KálmáNY
VILLÁNY — VILLÁM (a Villányi-hegység viharos térség!)

B—M—N : BOG - MAG (bog = gömbölyded alakú, mint: kör→ Kern (= mag, németül)
BOGY-ó — MAGY (a hegy egyik neve) → NAGY (mint: hát → hatalmas)
(Ti. bog alakú „kinövés” a földből) BOG → MÁG (ugyanaz)
BÁGY (= víz) → BÁD → (mád) → MED → NED-Ű (nedűes → nedves)
(a MED-ből: med-er, med-ence, med-es-ű → med-ző → MEZŐ)
(MED-eges → medgyes → meggyes → meggy=lédús)
MÁG (=hegy) → MA(nta)G → MÁT-(Mátra) → MÁD → NÁD (=nagy)
( MÁT (= búb a női hason) → MÁT-os → MÁT-ka (mater, mutter, mother)
(e búb „tartalma” a BÚB-ú  BÚB-a  BABA )
R L: Aki nem tudja kimondani az -R- hangot, az általában -L-t mond.
Lásd -L- igerag, ill. ER  EL,(ered = el-ed)
T—TY : TÍK — TYÚK , KATI — KATYI , stb.
TY—GY : a – GY-t nehezen ejtők –TY -t mondanak:
(„hoty vaty”?, stb) BÁGY(= víz)  PÁTYOL (= mos)
L—LY : SZABÁL — SZABÁLY, HEL — HELY,stb
LY—J : (talán -LJ- volt valaha az –LY ?) írása inkább szokás dolga:
VÁJ-Ú  VÁLYU, (bog alakú): BOG-lya — (hangya)BOLY—BÓJA
Ezek a megszokott, közismert váltakozások.
Szokatlan a következő néhány:
TC—CS Ha a nyelvünk hegye a fogunk között van, -TC-, ill. -TCS- szerű hangokat
ejthetünk: BONT-(ol)  BONCOL
találd el!, találozd!, tá’lozd  TÉLOZD  CÉLOZD  CÉL (jelzője: „célba talál”!!)
(visszautalva: „telibe talál”)
TÖLT-ÉR  TÖLCSÉR, HAJT  HAJCSÁR (hajtár)

K—C—CS:
KALLÓ — CSALLÓ — CSALÓ — CSEL
CSELLENG  (celenk)  CENK (szolga, újonc, kiskutya)
KÖR(be csavart-tekert)  CSŰRT  CÉRNA (csűrnya)
KOHOL — CSIHOL
CIKK  CSÖKK(enő vonalú)  CSUK(ódó) (csók): CSÚCS (-ódó)
CSÜCSÖRÍT, CSÜCSÜL (= csúcsol), CSECS  CICI
CSUK  KUK  KUKsol (= csúcsol)-(KUK-OL)  GUGGOL
egy KELÉS  (keled-kalád)  CSALÁD, (kaláka) (cselédcselletcsellengő)!!
KÖR alakú ép. CSŰR (Kirche—church), KARÓ  (karnok)  CSARNOK
KÖRÖL — CSERÉL  (köröz-ködik)-KERESKEDIK (= cseréskedik)
(körlő) — CSÖRLŐ , KÓVÁLY-og — CSÓVÁL , stb.
(lsd. még a latin -C-ket. „csezáre”-császár-„kajszer”, „kinkve”-„csinkve”,stb)
T—P : Valaha talán egy hang volt, ebből vált volna szét. Összevont –TP- hangot úgy
ejthetünk, ha a nyelvünk az ajkaink közt van kidugva, kiejtéskor pedig vissza-
húzzuk: TÖR  PÖR  VER
(nyomkodva, taszigálva készül): (tasz-ta)  TÉSZTA—PASZTA (olaszul)
(v.ö: tesze-tosza.)
törékeny gomba  PERESZKE (törőske)
(bűzbűz-egbüszekpiszok)  ki-PISZKÍT  ki-TISZTÍT
(latin: putus = tiszta, puter = rothadt, ugyaninnen.)-( = puc-os, „büdér”)
(sáros-piszkos folyó  piszaTisza) (v.ö: pucol! , pucér)
TASZÍT (= nyom)—PASSZOS (pl. a cipő lehet „nagyon passzos”)-(török: baszki = nyomás)
D—B Bár más szájállással ejtjük, hasonló hangzásúak.
DÚR-akodik  BÍR-akodik  BÍRKÓZIK, (túrít)-dúrít  BORÍT
BÚB  (bubor)  DUDOR, BOGYÓ  BIGYÓ  (digyó)  (dilyó)  DIÓ
(a -J-ket következetesen nem írjuk! Holott az eredeti szó mindig tartalmazza.)
G - B BE-RAKOTT, ott „ragasztott”- elrekesztett: RAG-oskodik  RABOSKODIK RAB
RÁ-RAKOTT munka („plusz munka”): (rag-at)  ROBOT  robotol
(lásd még a „mgh”-ng ragból alakult –MB alakot: pl. rongál-rombol, stb)
TY → CS, LY—J : FITYEG  (fityegője-„fütyülője”,fütyi-je van): fity-ú  FILYÚ-FIÚ
(fityat-os  fityat-ály)  FIAT-AL, (fityat-om  fiad-om”FIODUM”)
FITYÚ  ficsúr, fickó, fattyú, FILYÚ  (filius)  (pilyú)  PUJA (puer)
(árut kiaggat, fityegtet  fitogtat, fityat-ozik  pityatozik  PIAC-ozik, (tere: piazza-„placc”)
(fityeg rajtad  fityóca  pityóca  PIÓCA, fityegő-függő ón: fityom  PIOM (kőműveseknél)

D  Z, T  Z, ill. DZ, TZ: nyelvhegy a fogak közt, illetve a DZ, TZ összevonásából.
BÜDÖS  BŰZÖS, (budi-pöce)
„BUGGY”  (alakú)  BOGYÓ  BOD (-ag)  BODZA, (budza)  BÚZA
(kövér, bogyó alakú, ellentétben a zabbal, vagy az árpával)
ÜT  ÜTÖZ  ÜTÖZÉR  ÜTZÉR  EDZER  EZER (ütöndér  dandár ua.)
ÜTÖZNI  ÜTZENI  EDZENI (ember és vas, ütve edződik)
(több dolgot összefog)  CSUK  CSOKor, SOK
CSUK-MGH  CSOK-MAG  CÓKMÓK, CSOMAG 
CSOMÓ  (nagycsomó = sok)  CSOM  SOM  (zöm)  SZÁM 
(számos = sok)  SZÁ(ndo)M-os  szádzom-os  százom-os  SZÁZ (= sok)
(ugyaninnen: a SOM száj-összehúzó, ZÖM-ítő, SOM-os gyümölcs)
(lat:summus, centum)
Első hang kiesése:
Egyedül él, ELEG-ENY  LEGÉNY
ÁLLÁSUL  LASSUL, ÉLET LÉT, (hűsöl)-HŰTÜL  ÜDÜL
(bibircses növény) BUBOR-KA  UBORKA
(felfelé ered a Nap) EREGGEL van  REGGEL (van)
(megerősíti valaki szavait, utána mondja) UTÁNÚ-skodik  TANÚ-skodik
UTÁNÍT  TANÍT, (útközben megpihen) ÚTONOZIK  TANYÁZIK
(vö.: letanyázik)
OLÚ(folyadék)  (OLÚ-OS)  OLÚVOS  LAVAS  LEVES  LÉ
OLÚAD  (olvad)(szeme könnybe olúad)  LÁVAD  LÁBAD
(olaj, olíva, oleum, láva, liquor, lac, lacrima innen)

Szájnyitással -J- ejtése a szó elején:
ÉR  (jér)  JÁR (nem ér! = nem járja!, megéri! = megjárja!)
Elől, ELEN  JELEN, egyenes, EGENYES (fa)  JEGENYE (fa)
ÜK (=ÜT)  ÖK-lelő  (ik)  IH  JUH (ihász  juhász)
(ük = üt, meg-ütősödik, meg-ükősödik  ühősödik  ihásodik 
 MEG-JUHÁSZODIK, -JUHÁDZIK )

-H- előre kerülése:
ÜTVÉNY  HITVÁNY (ócska, illetve ütnivaló ember)
ÜTVÉNY  HATVÁNY*
(itt az -ÜT- azonosság-kifejezőként szerepel, azaz: ÜT=azonos,
a hatványkitevő megmutatja, hogy az adott számot hányszor kell
azonos mértékben venni, szorozni. Pl. 10³ = háromszor ÜT)
(más példa: az angol TIME is az ÜT-ből ered, ezért jelent IDŐ-t,
és ezért a szorzás szava: 5 time 5 = 25, azaz: 5 ÜT 5(ször)(ütőidő)
ÜTVÉNYHATVAN (városa) (ütött terület, tisztás)
ADATÉKHAGYATÉK
ADD,(hogy) LEGYEN  HADD LEGYEN ( hagy legyen!)
ADD, LÁSSAM  HADD LÁSSAM ( hagy lássam!)
AK(-aszt)  HÁG
* (Vagy nagyon régi szó, azaz fogalom, ami mutat valamit a magyar tudásból, műveltségből,
vagy ha újabb, az a kérdés, hogy ki, és honnan szedte. Ámbár nem igen valószínű, hogy az
újkori számtanosok így alakítottak volna egy szót. A „többiek” multiplikálnak, ami más.)
(ÉS ismét: két vonal ÜTI egymást, ÜKÖZ-nek, ÜKÖZ-ben vannak  ÜKSZ-ben vannak: X-ben.
A szorzás jele is X: egy szám annyiszor ÜTI a másikat, amennyi az odaírt értéke. A szorzás másik jele a pont szintén ütés értelmű: régi szavunk az ÖG = pont (azaz: ÜG  ÖG). (lásd még a hetes számot!)
Az összeadás jele ugyancsak két egymáson fekvő vonal: +, ekkor a két számot össze-ÜTJÜK)


Magánhangzók változatossága:
Mivel a zöngés mássalhangzókban ott van a „magán”-hangzó, úgy alakulhatott ki a ma meglévő nyolc magas és a hat mély, hogy kezdetben talán (a hangsúlyos hangokat is) „összevontan” ejtették ott, ahol a hangforrás nem alakította határozottan. Később a szétválasztásnál alakulhattak egy tőből hasonló jelentésű szavak. Pl. a megütött ember hangja az Ö, illetve az Ü közötti hang lehetett: ÖÜ!
Szavai: ÖT—ÜT .(lásd a számoknál is)
A fogalmak bővülésekor egy-egy gyökhöz szinte minden magánhangzót felhasználtak
NYÖG — NYŰG — NYAG(gat) — NYEG — NYUG
NYÚL(ik)  NYŐL  (nőlnő)  NÖVEL  NEVEL (nő-eszt  nőesztény  nőstény)
LOBOG — LEBEG — LIBEG , LOBONC(os)  LABANC
(eseményt előTÁR  TERÍT  (terít-énet)  TÖRTÉNET  (történik, történelem, stb.)
(feltart  tartóztat  TARTÓZTATJA magát  TÜRTŐZTETI magát  TŰR)

Mély magánhangzók és az -I- váltakozása:
BALLAG — BILLEG, LUK — LIK, TYÚK — TÍK, TAPOS — TIPOR,
TOPOG — TIPEG, TIP — TOP (mint sürgő-forgó), BÚB-PÚP  BIBI, BIBE, PIPACS (búb-acs)
Játékosan is: FIREG — FOROG, TICSEG — TOCSOG(szavakat képez!), LIBEG — LOBOG
Továbbá: SIVI - SAVANYÚ, RIPI - ROPOGÓS, stb.

Hangok kihagyása:
Gyors beszéd közben hangokat hagyunk ki. Általános az -R- vesztés:
(ez nekem JÁR!)  JÁRAGOS  JÁ’AGOS  JOGOS  (jog)
(szájat) -TÁR-ÍT  TÁRÍTOTT (száj)  TÁRTOTT  TÁTOTT(száj)  TÁT
(körül van rajta)- KÖRŰ-ÖS  KÖRVÖS  ÖRVÖS  Ő’ VÖS  ÖVES  ÖV
(A lusta nyelvű ma is kihagyja: KEVE’NNI — KAVA’NNI)
Más: feje BOG-ját mutatja  BOG-OL  BÓKOL  BÓKOLINT  BÓLINT  BÓLÍT
(BÓLÍTÓ HAJLÁS, ÍV  BOLTÍV (alatt árul: a boltban)



Hasonulások és összevonások:
AZ-VAL  AZZAL, AVVAL, stb., ismertek
Az összevonás a beszédben szóalakító tényező!
TÚL-ÍT  TELÍT  TÖLT  TŐ’TŐ  TÜDŐ (Ti. lég-lélekkel „tőt”)
(úgy adom, ha visszaküldöd!)  KÜLÍTŐSÖN  KŰLT’SÖN  KŰLCSÖN  KÖLCSÖN
(bábu-szurkáló)  BÁB-SZURKÁNY  BÁ’SZURKÁNY  BOSZORKÁNY
(az orosz BABA JAGA = bábu-baba nyaggató-nyöggető. Mágus-Mága u.az!)
(közel van, itt van a „SZÁMBAN”, azaz odáig hallatszik a hangom) 
 SZÓMAT SZEDHETI  SZÓM - SZEDŐS  SZOMSZÉDOS  SZOMSZÉD

Mássalhangzók változatossága:
„E” (élűe r élver  éver)  ÉBER  EB, (ÉT-et = ahhoz való)  écet ECET, (ét-ény) 
 EDÉNY, ét-es(eteti magát) ÉDES, EGYÉL, ÉH-ÉHES, ÉJ, EL, ÉL, EMÉSZT, EMEL,
ENNI, ÉN, ENYÉM, ENYÉSZET, ÉR, ERES, ESIK, ESZIK, ÉTEL, EVÉS, ÉZ  ÍZ, stb.

„Visszafogyasztás”
Általában hosszabb, már meglévő szavakból alakult rövidítések. (Természetesen átalakulva.)
HON  HOM  HOM-ú (hamu!)  homú-as  HAMVAS  ha’ vas  HÓ (a fehér hegyek után)
Tartóztat(ja magát)  tűrtőztet(i magát)  TŰR
Olú (folyadék)  olú-as  (lavas)  LEVES  LÉ
(El-lepnek) LEP-EG (tbsz: lepeg-ek) lepegy-ek lep’gyek LEGYEK LÉGY (lsd: lepcses! szájú)
(Aminek értelme, hogy a sok beszédtől pállott a szája valakinek, amit a legyek szeretnek.)
(Erre az állatra, ha felülsz, lenget-lóbál) (aki) lóbál-og-ol  lób’-agol  LOVAGOL  (ebből) LÓ
(V.ö: „lóvá tesz”= becsap, azaz szédít, vagyis „lóbál”. Lásd a „ne szédíts!” szólást!)
(bele-lovallja magát: heveskedik, azaz elveszti a fejét, bele-„LÓBÁLJA” magát.)
köröl csűr  csűrint CSÜ(ntö)R ( innen a csütörtök is, mint középső, „fordító” nap a hét közepén) →
→ CSETER (csotor)  SODOR sodrol sorol SOR (SZER)
(sorakozít szerkeszt, sorú-ozat szervezet.) (Sodrú-ol s’drúol STRUO = lat: szerkeszt)!
„BUGGY” alakú (buggyos, bogyó, bugyi, buga, stb.) BOG (ilyen alakú) BOKOR (és bogár)
(anyaga kemény bog bod (bognár, bodnár!) BOT)
 belepi a teret BOG-ony BAKONY-PAGONY--(pl.alsó)-PAKONY (pak) FAK FA
(A „fak” alakból jön a FAKÓ (= szürke, a bükk, és a gyertyán színe), valamint a FÁKLYA.)
(latin: fagus = bükkfa) stb, stb.
Rag elhagyása, úgy, hogy az előtte lévő magánhangzó meg lett nyújtva:

Példák: lap(os terület) → lapály → LÁP,
szap-ult (mosott) → SZÉP
lóg→ lebeg→ (levegő) → LÉG
verődés helyén→ „ver”-es → VÉR
stb.


Egy szájállással ejtett szavak kialakulása:
Például a B, a V-F ajak, illetve ajak-fog hangok, valamint az L is a száj elején szólal meg, és ezek adott esetben a száj elejére „húzzák” a többi hangot is a szóban:
(VÁL-ik) -VÁL-AD (valag is van!)  (ragozva)  VÁLD-BAN  VÖLDBEN  VÖLGY-ben
(szülőképes nő) KEL-ítő  KEL-ENY  (ragozva)  KEL-ENY-EK  KELNYEK  KELGYEK
KÖLGYEK  HÖLGYEK  HÖLGY („valóságos kis hölgy!”) ((kel-en!—föld)(tör:gelin = menyasszony)
(nem ellenkezik, rábólint)-BÓLOSAN (tesz)  BÓL’SAN  BÖLSEN  BÖLCS-(en)
(billegő-bólogató kis ágy)-BÓLOS-Ú  BOLSÚ  BÖLSŰ  BÖLCSŰ  BÖLCSŐ, stb.

Közbeszúrt V hang:
Magánhangzók torlódása esetén keletkezett, innen B-vé, P-vé válhat:
(ez nekem JÁR)-JÁRADALOM  (R vesztés)  JÁ’ADALOM  JAVADALOM  JAVAK
(más innen: já’adalom  játalom  „jutalom”  jut)
JŐ-EDELEM  JÖVEDELEM, NŐ-ENY  NÖVÉNY, (hü!-es)  HŰS - HŰVÖS
(„SSSSS….” S-ÜL, S-ÜT)-SÜT a Nap = világít  „SSS”-Ű → (sű-et) – (= sütet) →
 SÜ’ETNEK  SÜVETNEK  SZÖVÉTNEK


Szóvégi Ú,Ű-ből V hang:
(folyadék)-OLÚ  OLÚ-AD  OLVAD
(a fehér hegycsúcsok után):
HON  HOM  HOM-Ú  (hamu!)  HOMÚ-AS  HAMVAS  HA’VAS  HÓ

Orrhang belépése:
A szó belsejében alkalmazott hang, csak úgy becsusszan, a pongyola beszéd következtében:
BO’LLIK  BOMLIK  BOM-OLNI  BOM-AT  ebből: (pamat  pamacs, pamut,
pemet (piszkafa = tűz-bontó), pemete-fű : lazán-bomlottan fekszik a földön.)
PÉP  PEMPŐ  PIMPÓ
(CSÖKK-CSUK-ÓDÓ vonalú)  CSÁNK, (és mivel a csánka  csonka más értelmű)  SONKA (Schinken)
BÚB  BIBE  BI’BÓ  BIMBÓ (Nem sok ilyen szavunk van.)


Hangok felcserélődése:
GÖR (-gő)-(guruló)  RÖG
GUR (-ul)-ósan  (gyorsan)  RÖG-tön, RÖG-vest
ÁT (-fogottan)  ÁTAL  ÁTALÁN  ÁTLAN  ÁLTALÁN-OS
(ebből sincs sok, jele oda-vissza mutató nyíl  lesz)

Jelzője fejti a szót:
Szófejtések alkalmával segít eldönteni a kétes esetekben a helyes besorolást.
HÍD = ütött műtárgy, a cölöpöket verjük le  HIDAT ÜT, HIDAT VER
PÁRT = emberek csoportjából levert-ütött rész  PÁRTOT ÜT, PÁRTÜTŐ
PART = föld-leverődés, veret  AHOL A PART SZAKAD
FALKA = összeverődés  vereg verges vargas farkas falkás! FALKÁBA VERŐDIK
(stb., ahol tudom a jelzőket, kiírom)



Összefoglalva: Egy-egy szó kialakulása a következőképp történt:
Első szint: magának a hangforrásnak a megnevezése, leutánzásával.
„FRRRR….” a forgó tárgy hangja
Második szint: a fogalom szóvá alakítása.
FOR és FÚR
Harmadik szint: az alapszó egy toldalékkal való ragozása.
FOR—MGH  FOROG, FOR-ÜT → FURAT
Negyedik szint: ennek továbbragozása, képzése, újabb fogalom kialakulása.
FOROG-ÁS  FORGÁS, és FOR-AG-AT  FORGÁCS, FOR-OND-OR 
 FO(ndo)R (itt: forgó)
Ötödik szint: átértelmezéssel új fogalom.
FONDOR ember, (fordított észjárású)  FONDORLATOS
Hatodik szint: átértelmezés elvont fogalomra.
FONDOR  (FOND)-(fordulat)  FÁNT = viszonzás, kölcsön (remuneratio)
Hetedik szint: szójárás, kifejezés.
FÁNTON FÁNT (= kölcsönt kölcsönnel)-(par pari referre)
(régies ragozás: fánt-on = fánt-ért, mint „hány forint-on vetted?,” azaz forintért)
Egy-egy idegen szó, ha egyezik a mienkkel, azt is vizsgálni kell, hogy mely szinten alakult, vagyis a régisége mellett milyen fokú a rokonság. Példa :valami fordítottja, az a túlfele, alja, vége: FAR-ag  FAROK, FARSANG, FURCSA (= fordított dolog)
FO(ndo)R  FONÁK, FENÉK, FAN (-szőr, stb.),(lásd még: csala-FINTA, kaci-FÁNTOS)
FING-ani = alfél-ezni,stb. (vö: (ang. ném.) finger = ujj, azaz a kéz vége)-(a mienk az eleje!)

ÉS: (elől a fara, vége, túlfele)- Elől-farú  ELE-FÁNT (az ormánya miatt)
Továbbá: FIN, FINE, FUND-ament, FANT-ázia („font-olgatás”), FANT-OM (hátad mögött
jön! Kísért !!, stb

(Ez egy külön téma, itt csak érintőlegesen említve.)















A SZÁMOK

Őseinknek nyilván már akkor is voltak fogalmaik a számokról, amikor még nem nevezték meg azokat.
Mert hiszen látva látszik, hogy ami egyedül van, az -egy-, a kettő az -kettő-, stb. Ezeket valahogy mutathatták,
ha egy társukkal akarták közölni. Később úgy alakult, legalábbis a nyelv ezt mondja, hogy (ahogy ma mondjuk),
a sorszámok után lettek a számok elnevezve.

Rámutattak az ujjakra, ebből lett az EGY

(az „E” közelre mutató szó után, a régi -R- igeraggal: -ER-. Szavai: ered, (hozzá)-ér.
Az ember az ujjaival érinti meg a dolgokat, ez tulajdonképp az -érő-je, érintő-je.
Később az -er- szó -EL-lé alakult. Szavai: elől, eleje, első. Így az „érintő” testrész
is -el- lett. Jelentette az ujjakat is, és az -egy- fogalmát is. Mivel a két szó ugyanaz
volt, és értelemzavaró lehetett használat közben, ezért átalakultak. Mind a kettő.
Eleje – (uluja) – (ujja) – UJJ (ragozás közben alakulva), illetve:
Eleje – (elje) – (ellye) – (eggye) – EGY (ma is két -gy-vel ejtjük!)

Rámutattak a kézre: KETTŐ

(Tudniillik az ujjak utáni testrész a karig, a kéz. Ha a két tenyerünket összeütjük,
csettegő hangot hallatunk. A kettő a -csett!- hangból alakult szó -K-s változata
lehet, vagy ha volt valaha „kett!”, akkor abból alakult volna. Mivel ez egy keményebb
hang, inkább az előbbi változat lehet az eredeti. Vagyis: „csett”-ű, ebből: kett-ő.
Az -ő rag fontos! Igéből így képzünk mellék és főnevet. (pl. rugó, futó, ásó, stb.)
Azaz: KETT(eg)Ő. Más ragozással: „kett-ez” (= csett-ez), „kett-eg” (csett-eg). Innen:
kötöz, ill. kötekedik. (vagyis: „kezez”) Kete – ketez – (valaki) ketez-e – ketze (kece !)
(kecél, kacsó) – kedze – keze – KÉZ. (v.ö: ma(n)cska - cat - Katze - kot (orosz)

a karra: HÁROM
(Ez a következő testrész, tulajdonképpen a kéz „karója”. Szójárásban: „keze szára”.
(mint a láb-szár). Alapszava a -karó-. Valamely dolog kiálló része az a „karója”.
Innen: kar-ja. (A -ja, -je rag megmutatja, ha valamelyik szavunk magánhangzóra
végződött valaha.). Más ragozással: „karú-at”, ebből a „karat”. (lásd: karat-oskodik -
kardoskodik) - („karat-os” – kardos menyecske.)-(könnyen „eljár a keze”)
Illetve: „kar-am”. (lásd: kormány),
(kar-am)- kalamol, kalimpál.)-(orosz karó: kol, török kar: kol)-(latin kar: armus)
Vagyis: karam – haram – három
(Kitérő:
Amikor annak idején idáig jutottam e témában, eszembe ötlött egy kép: ausztráliai kutatócsoport Pápua
Új-Guineában járt. Vezetőjük, egy helyi ember vitte őket az egyik falu felé. Amikor már majdnem odaértek, az erdőben összetalálkoztak néhány odavaló bennszülöttel. Letelepedtek, beszélgettek. Az egyik idősebb férfitől
azt kérték, mutassa már meg, hogy hogyan számol. Ő pedig elkezdte a számolást a kezén, majd a karján folytatta. Hogy tovább hogyan volt, nem tudom, elhomályosul a kép. Mindenesetre onnan, akkor ez az ember nekem is üzent, helyes úton járok.)

Rámutattak a nyakra: NÉGY

(A kar után jött a nyak e sorban. Ez az ember „nyekk”-enője,(már, ha ide kapunk egy
ütést). Nyekk – (nekk) – nyak. (lásd még: nyeg-le, neg-édes, nyik-haj.)
Illetve: nyekk – nyeg – nyég – nég – négy. (az -n miatt alakulhatott így, mert
ez egy, a száj elején megszólaltatott hang, a -g pedig hátul képzett. Főleg ragozva
mondva változhatott: pl. nég-en helyett egyszerűbb a szintén elől alakított -gy-vel.)

a fejre: ÖT

(Valami ütője, az a feje. Lehetett az ember feje is: ütő – ötő – öt.)
Másik alakja az -üst-. Innen aztán bármit kifejezhetett, ami felül volt. Az edényt is.
Tehát: üst = fej, és ami ahhoz tartozik: üst-eg – üstök (= haj)
(tkp. a fej szó jelentése is: felső)
végül a hátra: HAT

(Az emberi hát a hegyhát után lett így elnevezve, azon hegyek után, amik
domború vonalúak. Egyébként, csak a hátunkat tudjuk begörbíteni, a többi
csontunk nem hajlik.)

Úgy fest a dolog, hogy nagyon sokáig nem számoltak tovább hatnál. Később is ennek többszöröseit vették, ha nagyobb mennyiséget akartak kifejezni. Tucat, 12 óra, majd ebből 24 óra, 60 perc, 360 fok, mint a teljes kör.
(Egy megjegyzés. Katonáknál a rangjelzések a következő helyeken vannak: a kabát ujján lent (kéz), feljebb
a kabát ujján (kar), a galléron (nyak), a sapkán (fej), és a vállakon (hát). Talán összefüggés lehet a két dolog
között.)
Más nyelvekben, az eddig említettekben, másként számolnak, ugyanakkor azt lehet megfigyelni, hogy a
számolás módja, tudniillik a rámutatás (ujj, kar, kéz, stb.) az alapja az ő megnevezéseiknek is.

Latin: egy = ULLUS (vagyis az ujjak, az UNUS kicsinyítő képzős alak.
Non ullus, összevonva: nullus = egy sem, egyik sem)-(ebből: nulla)-(később)
kettő = DUO (ütő – (ütű-ös) – utuo – duo , vagyis a tenyér)-(?)
három = TRES (törés a karon, azaz a könyökhajlat). (A magyarban a térd
= töret, a latinban a térd = genu, azaz kony-ú – kanyar – könyök)
négy = QUATTUOR (quatio = ráz)-(fejrázó?) = (nyak), (mint: kóty (kotyogtató) - kocsi = rázó)
(vagy: a cseter (= forgat) K-s változata, lásd az oroszt!)
öt = QUINQUE (cincinnatus = fürtös(hajú), azaz: kunk-ori (k-c váltakozás!)
(ez fejre utaló megfogalmazás) (lehet még: az ujjakon való
számolásra áttérés után, a qui-in-que összevonásból: quinque, (átfedéssel!)
ami értelmezhető -és ez mind-, vagy egyszerűen mind-nek is,
és ebből jönne a -cunctus = mind, összes- fogalma.
hat = SEX (csökkenő vonalú – csukódó – csuk – zug) – szák - (zsák) – sex
sexus (nemi érintkezés): „zsákolás”.)

Török: egy = BIR (további kutatás tárgya)-(v.ö: az ujjakkal „birizgálunk”)
kettő = IKI (ütő, ük – ököl, azaz a kéz lenne, mutatva)
három = ÜCS (ucs = hegy, vagyis csúcs, azaz a könyök)
négy = DÖRT (lehetne töret, ami bizonytalan. További vizsgálódásra szorul.)
öt = BES (bas = fej)!
hat = ALTI (lehet a hár – hál – (= hegyhát) - hát-ból. Kutatandó.)

Orosz: egy = AGYIN (EGY!)
kettő = DVA (mint a latin duo)
három = TRI (mint a latin tres)
négy = CSETŰRJE (cs-tiri) ( nyak-cseterő, csavaró, mint a csütörtök. Ti. fordító-
-forduló nap a hét közepén, ha a vasárnap az utolsó.)
öt = PJATY (felül lévő – (fel) - (valaki) felje – feje – fej. Másként: fent-i =
fent-eg (v.ö: péntek) - gr. Penta – pet – pety – pjaty)
Angol: one, two, three, és six, mint a latinban.
négy = FOUR (fej-forgató lehet)
öt = FIVE (talán a fejjel azonosítható. Bizonytalan.)-(német: fünf = fenn?)
Egyszer, amikor valaki rájött, hogy a számok, a számolás az egy elvont valami, egyben arra is rájött, hogy számolhatunk akár az ujjainkon is. (Mivel az emberek többsége jobbkezes, így azzal mutat, természetszerűleg a bal kéz ujjaival kezdi a számolást. Rámutatva.)-(Ennek később lesz jelentősége.)
A hatos szám így a jobb kéz hüvelykujja lett.
(Úgy néz ki, hogy nem mindenki tudta ezt a számolási módot megérteni, azaz nem értette meg a számok lényegét. Ebből néhány kifejezésünk fennmaradt: „Nincs (ki) neki mind az öt!” (buta, gyagyás),
„Nem jut ötről a hatra”. „Ötöl-hatol”. „Összehord hetet-havat” (de nem hatot!). „Hááát….!”.
„hadovál”, „habog”, „habozik”, „hebeg”, „hápog”. (Átfedésben akaratlan hangokkal is.)
Hasonlót csak a latinban találni: cunctus = mind, összes → cuncto = tétovázik, habozik, azaz „ötöl”.

Továbblépve:
7.) A jobb kéz mutatóujja „üt” a bal kézen levővel, azaz épp olyan: üt – hüt - HÉT
Ábrázolva is „üt”, át van húzva a szára, mint az X, vagy a -meg-, az összeadás jele:+

8.)A középső ujj, amely a leghosszabb: nyúlt ujj, ragozva: nyúlt-at – nyúlc-at – nyolcat – NYOLC

9.)A gyűrűs ujj, amelyik a legkevésbé önálló, magában igen nehéz mozgatni, együtt billeg a kisujjal:
kalló (ide-oda billegő) mozgású: kallancs – killencs – KILENC
(mint a kallantyú és kilincs)-(ezek is ilyen mozgásúak)-(együtt mozognak, a külső és belső)

10.) A kisujj, amivel piszkálni szokás, tisztító-piszkáló ujj: pisz-es, tisz-es – TÍZ
( A németben a fog ( a piszkálandó) = Zahn, a tíz pedig = zehn, angol: den - ten, ill. teeth!)

11.) Tízen felül: tízen egy, tízen öt, stb. Egyértelmű. (Ill. húszon egy, stb. A többi tízesnél nem így van.)

20.) A szó azt mondja: ha együtt volt kétszer tíz az összegyűjtött dolgokból, akkor a jelöléseit egy újabb vonással keresztben áthúzták: húzás – húsz-as -- HÚSZ
( Az angol score = húzás, és jelenti a húszat is!)
(A francia nyelvben húszassával is számolnak: 80 = négy-húsz, quatre-vingts)

30.) A harminc másképp alakult, mint a további tízesek: értelme szerint „hárman (vannak)-tíz”,
hárman-tíz: (összevonva: pl. hárman-tíz-kettő) – hárman-tz-kettő,
harmin-c-kettő, innen: HARMINC (a gyors számolás következményeként)

40-50-60-70-80-90.) Vonások, mint mennyiségjelek után: négy VON, öt VON, hat VON, stb.
Ebből, a dallamosságnak megfelelően: negyven, ötven, hatvan, stb.
Ezután szóban is ez lett a számolás módja.(A török on = tíz, esetleg ebből van.)




100.) Csuk-ódó (csökkenő vonalú)-(össze) csuk - (csukor) – csokor – ebben SOK valami van
(csuk-mgh) – (csuk-mag) – csomag – csom – CSOMÓ (= sok)
Csom – som - (zöm) – szom – SZÁM: számos = sok
Belső raggal: szám-ond = sokasodik, „csomózik”
számond-om = sokasodás (mintha lenne „zömöndem”, „csomondány”)
SZÁ(ndo)M-(os) – SZÁDOM-(os)-(ebből: sát - SŐT!)
SZÁDZOM-(os) – SZÁZOM – SZÁZ (így a „szándom”eredeti jelentése: SOK)
(sőt - csőd)-(besokall = becsődöl) (vö. latin: satis!, ill: centum!)-(szát-os – szatócs = készletező, halmozó)
(v.ö: halmár: kalmár)-(fel-kúpozó, kupacoló: kupec)-(kup-ár: kufár és kofa)-(kauf-mann)!
Az angol és a német hundred, ill. hundert értelme ugyan az lehet:
hár (= hegy): HÁR-at - HÁR-and-at – HÁ(nda)R-at – hunder-et
hundred, és hundert (értelme szerint: halom, halmazat, azaz: sok)
(a magyarban is!) HÁR – HALOM – HALMOZ és: HÁR - HÁR-ATOL – HARÁCSOL
HÁR – HÁR-MADÁL – GARMADÁL (tkp. halom-odál)

Orosz: SZTO, ill. SZOT ( a szádom-ból: szod – szot, szto)

Török: JÜZ (a törökben az -R- gyakran -Z-vé alakul: pl. tenger – tengiz – deniz)
(magyar: hár = hegy)-(hür-jür) JER = hely (= hegy!) – JÜZEJ = felszín
(hár – hárat – hurat – jurat) JURT = haza (mint: hor-ság – ország)
vagyis: hár – hür – jür – JÜZ = száz (azaz: halmazat = sok) (itt is)

1000.) Amint a CSAP-ból csapat, az összeVER-ődöttből (vereg-es – vargas – farkas = falkás) – falka,
úgy az ÜT-ből (össze-ütődött): ütöz-ér – ützér – edzer – EZER (ért. sz.: csapat)
(Esetleg az is benne van, hogy ütőképes.) ( Ütöndér-ből: dandár ugyanaz.)
Az angol és a német THOUSAND és TAUSEND is innen eredhet:
Ütözend - „TAUZEND”
A latin MILLE más, talán összefügg a miles = harcos, katona fogalommal.
A török BIN is más, további kutatás tárgya. (Binidzsi = lovas)
Az orosz TŰSZJACSA szintén lehet az üt-ből:
Ütözet - tűszet - tűszjat - TŰSZJACSA
(Az egész fogalom valamiképpen összefüggésben van a katonai egységgel, nyilván nagyobb csapatról van szó, EZER-ről, és innen a szám, mint fogalom. Erre utal az egységek megnevezése is: tized, század, ezred. (Értelme inkább tíz-ütő, száz-ütő, ezer-ütő, semmint a törtből származik. Itt ők ütnek, a törtnél az egészet ütjük szét.)

(A kimaradt számokat, latin, török, angol, stb. tovább kutatom. Így elsőre nem jött össze. Illetve bárki aki kedvet érez, tegye hozzá a maga tudását!)













HANGFORRÁSOK ÉS SZÁRMAZÉKAIK


(Az idegen nyelvekkel való összevetés közel sem teljes, csak jelzésszerű.)

































I.) „KORRH – KROHH”

Általában külső sérülés helyén behatoló farontó gombák okozzák a fák egyfajta betegségét, amely végül a pusztulásukhoz vezet. A gombafonalak behatolnak a fa belsejébe, a gesztbe, és annak szövetét felbontják.
Az ott keletkezett revesedett anyag szivacsszerű, így a kidőlő fa tompa-ropogó hangot hallat.
Ugyanez a hang figyelhető meg a már kidűlt fák szilárdabb külső részeinek lefeszegetésekor is.
Leutánzott hangja: 1. KORH, és 2. KROH.
Ragozva: KORH-AD, KROH-AD, de ez utóbbinál a -K- lemorzsolódott, így lett: ROH-AD.
(A kettőt külön tárgyaljuk, és a második után mindjárt vesszük a rokon „ROTTY” hangforrás szavait.)


1. -KORH-
(E hang mai ragozása: korrog → korrogás)

Értelme szerint eredendően öt fogalom lett megnevezve a jelenséggel kapcsolatosan:

1.1 Magának a fabetegségnek, e folyamatnak a megnevezése: KORH.
Ragozott változatai: KORH-AD → korhadt, korhadék, KORH-ASZT, KORH-ATAG.

(latin: caries = korhadás, redvesség → cariosus = korhadt)
(angol: carious = szuvas, caries = csontszú, canker = üszög, ragya, crock = ócska)


1.2 Az ilyen fák gyűjtögetése után: KORH-ÁL.
Mai, pontosabban XIX. századi jelentése: fát vág (lignum caedo) → innen: (ált. vág)→eret vág

(orosz: kolóty = hasít, aprít)
(angol: carve = vág, farag)


1.3 A fa állapota, összehasonlítva más, egészséges fákkal: (korh-os) → KÓROS

1.3.1. Ebből: általában betegségekre mondva: KÓR.
Származékai: KÓRSÁG, KORTÁNY (= gyötrelem), kórosult→KORCSULT → KORCS
„kórosító” hely: (kóros-ma)→ KORCSMA → KOCSMA
(kor-ú—osol)→ KURUZSOL → KURUZSLÓ
(k)-ORVOSOL → ORVOSLÁS
(korú-os) → ORVOS

(latin: cura = gondoskodás; gyötrelem (ált. az előbbi van előtérben)
(angol: care = gond, cur = korcs(kutya) – (német: Kur = kúra, Kranke, krank = beteg)
(török: csare = orvosság, haszta = beteg →(ugyan olyan alakulás, mint a gazda, lsd ott!)
(A pápuáknál gyakori, főként a nők között a szivacsos agysorvadás. Helyi neve: kuru)

1.3.2. Összevetve a rossz dolgokat jó állagú párjukkal: (általánosan) kóros→ KÁROS → KÁR
kártevéssel vádol: KÁRH-OZTAT
kár ér valakit: KÁRH-OZAT (éri)
„kár”-ba jut: (el)-KÁRH-OZIK (esetleg: átfedéssel: kór végez vele)
„rohadt”-ozik: KORH-OL (vagyis: szid) (mára megszelídült értelmében)
„rohadék”: KORH-ELY→KORH-EL (korh-oly→korh-ú)→ GOLYHÓ
kárt-kórt kíván: KÁR-OM-OL, KÁROM-KODIK
kár-te’ékeny → KÁR-TÉKONY→(kárteé’)→KORDÉ (= kár, haszontalan dolog)
→ KORDÉSKODIK (= haszontalankodik)

szójárásokban: „KORDÉ BESZÉD!”
„NEM KORDÉBA MONDOM EZT!”
„KORDÉRA MENT KERESETE”
„KARDA-LÉSZÁBA MENT” (= kárba ment)
(ez utóbbi apám id. Virág Kálmán szavajárása volt)

(latin: careo = híjával van vminek, nélkülöz vmit; nincsen, calamitas = kár)
(orosz: koríty, ukoríty = korhol)
(angol: carp, crab = ócsárol, carouse = mulat (korhely?), cur = faragatlan fickó (korhely?)
curse, cuss = átok (káromlás), harm = kár) ←(v.ö: arm; ill. három!)-(mint nyelvi alakulás)


1.3.3. A beteg fa általában öreg: (korh-os)→ KOROS → KOR (= idő)
Ragozva: (valamilyen)-KORÚ (az idő: mennyi?, ez: milyen? (!), azaz visszautal az eredetre)
KORA-(reggel pl.), -KOR (rag)
KORÁBBAN → KORÁN, KORÁBBI → KORAI

(orosz: ráno = korán → ránnüj = korai)←(k)-rán!


1.4. A korhadó fákat a különféle gombafajok más-más színűre festik. Két szín lett innen elnevezve:
FEKETE és VÖRÖS

1.4.1. Fekete: (kor-oly→kor-ony→kor-on→kor-om)
KOR-OM → kormos, kormoz
KOR-FONYÁL (ételt odaéget) ←(korú-ony-ál)
KARAKATNA- KÁRÓKATONA (pelecanus carbo), KORMÁR-KORMORÁN u.az.
KURUKURÓ (harkály) (e madarak ált. feketék, régi nevük lehetett kuró. Más színű
harkályokat megismerve változhatott fekete-kuróra, azaz: kuru kuró-ra.
Vagy: erősítő kettőzés, mint hepe-hupás, kör-körös, csiri-csári, stb.)
KARÁCSONY ← (korú-os-ony) (az év leghosszabb éje. Kb: „sötét-eny”)
(k)-RÁRÓ 1.) lóra mondva (= fekete)
2.) halászsas, azaz a rétisas*
R vesztés: KOZMÁS (étel) ←(koroz-ma)
oda-KOZMÁLT

K → CS: CSERMOLY (halászsas, vagyis a rétisas)*
*latin: aqua = víz, aquila = sas

(latin: carbo = (fa)szén, cornix = varjú, corvus = holló, carcer = börtön (sötét ?)
(orosz: gracs = vetési varjú, kárüj = sötétbarna, koricsnévüj = barna, rozsdetszvo = karácsony, (k-)!
(k→cs) csjornüj = fekete, csjort = ördög, csertíty = rajzol („feketéz”, „szenez”)
(török: kara = fekete → karanlik = sötét, karabiber = bors, kirli = piszkos, kör = vak)
(angol: carbon = szén, char = elszenesedik, crow = varjú)


1.4.2. Vörös (gyakran bíbor, azaz piroslila, és rőt)

KERECSEN (sólyom, a háta és a szárnya rőt) (v.ö. karácson-karácsony!)
KAROLY, KARVALY (u.az) ← (kor-oly, ill. korú-oly, a melle rőt)
KERRA (a vörös kánya másik neve)
KURHÉJA (barna rétihéja, a melle rőt, lat. falco aeruginosus, azaz „rezes”)
KORGÁLY (kereplősáska, a kiterjesztett szárnya bíborvörös)
KIRÁLY—KERÁLY—KERÁL (mint a KER-oly(an), ti. KER=Nap(kellett, hogy legyen)
(Ért. sz. lehet: 1. keringő, 2. vörös, 3. korong) ( egymás átfedései is!)
(Valószínűleg a vörös színre utaló változat az eredeti, illetve fedi le a fogalmat, mint a karoly-karvaly, vagy a korall(„veres kláris”), valamint lásd a bíbor-palástot, mint királyi viseletet)
(belső-ragos változata ugyanaz)↓
KE(nde)R-PÍR (= bíbor, kármin, lat. coccum, azaz a pirkadás bíbor színe) Innen:
KENDE, vagy KÜNDÜ ugyanaz, mint a király
KENDERIKE (kis énekesmadár, a hím nászruhája a mellén és a fején bíborszínű)
KENDER (a vad sédkender piros virágú, néhol tömeges, lat. eupatorium cannabinum)
KENDERKÖKÖRCSIN (avagy: nagy vajvirág, orobanche maior, piros-lila virágú)
(A kender átfedéssel jelenthet körítő-kötözőt is. Erre utal a kenderfűz neve, másként rekettyefűz (lat. siler). A kender és a kenderike latin nevei is hasonlóak; cannabis = kender, és fringilla, vagy acanthis cannabina=kenderike, ti. canna = vörös. Máshol is, pl. Kána-án = vörösök földje, stb.)
KENDERKEFŰ (piros virágú a pelyhes kenderkefű, és nem kenderféle, nem is hasonló)
R hang kihagyása után: (Karnyú→ka’nyú→kánya) (v.ö.: „vén bolond Karnyóné…”)-(Csokonai)
KÁNYA (nyilván a vöröskánya után, azaz szó szerint: vörös)
KÁNYAFA, vagy KÁNYABANGITA (korallpiros a bogyója)
KÁNYAZSOMBOR (termésének hüvelye piros)
KÁNYAFŰ (ezek virága sárga, tövük, gyökerük vörös. Kutatandó.)
KÁNYAZSÁZSA (gyomnövény, nem ismerem, kutatandó)
Végül: KANYARÓ (betegség, vörös kiütésekkel)
K → G: GUZSFENYŐ (vörösfenyő)(kurus→ku’us→guzs) (lsd. később a gúzs-guzsalyt, stb.)
(cserepes kérgű, a cserepek leválási felülete kárminvörös, a geszt: rőt)
K → CS: CSARAB (piros virágú)-(ill. szárán cserépszerűen fedik egymást a levelek)
CSERÉP (vörösre ég ki)
CSIRKÁZNI (= pirkadni)
CSERESZNEG (kemence szája, ajtaja)
CSERESZNYE (piros színű gyümölcs)
CSER-PÖLE (mogyoróspele, a bundája rőt)
CSER-KŐ (bazalt, van vörös is, vagy: izzó kő??)
CSER-SZIGORÁLL (más néven lonc, a bogyója piros)
↓CSER-TÖLGY (a kérge bordázata között vörös csíkokkal, quercus cerris=vörös kéreg)
CSEREZ(ni), CSERZÉS, CSER (ált. kéreg!) → CSIRÍZ (bőrcserző pép)→ált. ragacs
→ CSÁVA (-lé, azaz cserzőlé) (csár-ú→csárú-a→csár-va→csá’va)
(lsd. még: csóva, cséve, ill. káva, kéve. Hasonló alakulás.)
CSERE-GALAGONYA (piros a bogyója)
CSERE-BÜKKÖNY (piroslila virágú)
CSORMOLYA (piros virágú a mezei csormolya)
CSORTARAJ (= keselyű) (csupasz, vörös fejbőrű)
CSIRICSÁRI, CSIRICSÁRÉ (= rikító, azaz sok benne a piros)→ CSICSÁS
→ CSECSÉS → CSECSE → csecsebecse, → CICOMA → cicomáz, cicomáskodik

K → C: CIRBEL, CIRBELYA, CIRBOLYA (fenyő, piros a toboza)
CERKÓ (= vörösfenyő)
COBOLY (rőt bundájú)

(latin: cerasus = cseresznye, cancer = rák, caro = hús → corpus = test, cor = szív, cruor = vér
crudus = véres, gr. corallium = korall, „veres kláris”)
(orosz: kalína = kányafa, kirpics = tégla, korol = király, kor = kanyaró, krásznüj = vörös →
krásznéty = kipirosodik, kipirul → krászity = festi magát → krászívüj = szép
krov = vér → krovávüj = véres, kuríty = ég (pír!)→ goréty = ég → grety = melegít
k→cs→s: szerdce = szív, cserepíca = cserép → csérep = koponya, cserepáha = teknősbéka
cserésnyja = cseresznye)
(török: kan = vér → kanamak = vérezni, karadzsa = őz (rőt!), karadzsiger = máj, karavida = rák,
kerevidesz = rák, karidesz = garnélarák, kirmizi = piros, kir = ősz (rőt levelek!)
kiraz = cseresznye, kiremit = cserép
r→z: kizil = vörös → kizamik = kanyaró, kizartma = sült, kizgin = mérges (kipirult)
kizijor = haragszik, kizmak = haragudni
k→g: günes = Nap → gün = nap(24 óra) → gündüz = nappal → günej = dél
(angol: cancer = rák, cerise = cseresznyepiros, cherry = cseresznye, cornel = som (?), crab = teng. rák,
crock = cserépedény, currant = ribizli, garish = rikító, ginger = vörös (is, ill. gyömbér),
girdle, griddle = sütőlap, heart = szív, hearth = kandalló, king = király, scarlet = vörös,
shrimp = garnélarák, sorrel = rőt, shard = cserép(darab)-(?)




1.5. Korhadt növény → ilyen növényi szár → (korh – oly) → (korh – ú) →

→ KÓRÓ

(két fogalomkör származik belőle: 1.) „sovány, mint a kóró” → (kórós – ú) → KARCSÚ
2.) bármely csupasz, ág nélküli bot: → KARÓ)

1.5.1 KARCSÚ
1.5.1.1 általában a nyakánál karcsú:
KÁRTYUS (= kanna) (karcsús → kártyus)
KORSÓ, KORSZOVÁT (karsú-at) (ez öv jelentésű is, lásd. kör)
K → G: GÁRINCA (karcsú lány) (kar-csú → karicsú → kari’csa → gari’csa → gárinca)
R kiesés: KANCSÓ (karancsó → ka’ancsó → kancsó) → (kantó) →
→ KANTA → KANNA → KÁN (u.az)
(gr. canna = nád, azaz: karcsú növény)
KÓCSAG (karcsú-ag → karcs’ag → kócsag)
KÖCSÖG → KÖCSÖK (u.a.)

1.5.1.2. más sovány dolog:

R kiesés: KECSES (ka’csús → käcsäs → kecses), ebből:
a.) KECSEGE (kecs-eg-ű → kecseg-e)
KESZEG (kecs-eg → keseg → keszeg)
KECSKE (kecs-eg-e → kecske)
(kecseg-eny) →
→ KESKENY → (kes’eny) → KICSINY → KICSI → KIS → (kis-ű-es) → (kes-v-es) → KEVÉS
KÉS (kis szerszám)
KESHEDT (= sovány, „keskedt”)

(innen: összeszorított, keskenyített száj):
szójárás: „de el vagy keskenyedve!” → (= keseredve,szomorodva) →
→ (el)-KESEREDIK, KESEREG, KESERGÉS, (el)-KESERÍT-(ő), megKESERÜLÖD!, megKESEREDETT (ember), KESERŰSÉG, KESERVES
Ételre mondva: KESERŰ → KESERE, KESERNYÉS

b.) KECS (= báj) → KECSEGTET, KECSEGET (= bájologva reményt kelt) → (ált. is)
KECSÉLY (= ajándék)
K → G: GÜGYÖGTET (= kecsegtet) → GÜGYÜ (házasságközvetítő) (csomag is, lásd a 100. old.)

(latin: carduus = kóró, gr. calamus = nád (karcsú), gr. canna = nád, gr. cantharus = korsó, kancsó
gratus → gratia = báj ← (kecs)←(karcsú)!
(orosz: krúzska = korsó, kozá = kecske, górkij = keserű)
(török: kuru = száraz (kóró-szerű), kecsi = kecske, kecsijolu = gyalogút (azaz: keskeny út)-(jol = út),
keszkin = éles→
kesmek = vágni → kesme = megszakítás, kestirme = rövidítés, kisza = rövid, kiszim = rész,
kiszmen = részben, kiszitli = korlátozott, kücsük = kicsi, gecsit = hegyszoros
(angol: can = kanna, cane = nád, cruse = agyagkorsó, grace = báj ←(latin?), scrag = sovány

1.5.2. KARÓ

1.5.2.1. (ka)-rú-at→(k)-rú-t→ RÚD → rudas, rudazat, stb
karó lábú→ karó-lábi → KARALÁBI → KARALÁBÉ
(karú-at)→(karúat-ozik→ kart-ozik)→ KARDOZIK → KARD
alákarózott nagyobb építmény: (kar-ony→karony-ag→karnag) →(K→CS) →CSARNOK
hajítókaró→(karóly) → (K→G)→ (gäräly) → GERELY
(karancs-ú)→ KANCSÚ (= rúd)→lábak közé kancsút vet→ GÁNCSOT vet → GÁNCS (~ol, stb)
KANCSIK (= ökörfarok)



(latin: arma = fegyver, szerszám ←(k)-ar-ma!, caulis = szár → torzs, culmus = szár, szalmaszál,
columna = oszlop, colo = földet művel (azaz: „karóz-ik”) → cultura, (olyan, mint az ág →
→ eke, ager = (szántó)föld → agricola = szántóvető)
cornu = szarv, crus = lábszár, sípcsont, (k)-radix = gyökér → radius = rúd, vessző
gladius = kard, curis = lándzsa (szabin szó), gralla = faláb,
hasta = nyél (lándzsa), rúd → (hangalakulásra ugyan az, mint a gazda, stb, lásd ott!)
(orosz: kol = karó → kolonna = oszlop, kolrabi = karalábé, koláty = ás (karóz! V.ö. lat: colo!)
kóreny = gyökér
(török: alabas = karalábé, kilics = kard → kilcsik = szálka(hal), kule = torony
dzsirit = gerely, szirit = rúd
(angol: horn = szarv, root = gyökér, shore = gyámfa, dúc, garner = csűr,(csarn-ok), arms = fegyver

1.5.2.2. karó, rúd, ami valamely dolog tartozéka: KAR
Általában: KORMÁNY (elsőnek nyilván hajón), KORHÁNY (ekeszarv),
KA(ntá)R (kari irányító, kormányzó)-(belső raggal)
KURUGLYA (lapát, karos ásóeszköz) (török: kürek)
EMBERI KAR (tkp. a kéz karója, szójárásban: „keze szára”)
„eljár a keze”, hadonászva pöröl, (kar-at-os-kodik) → KARDOSKODIK, „KARDOS menyecske”
(karat-on-ozik) → (ka’at-onászik) → HADONÁSZIK, (ka’at-ag-ozik)→ HADAKOZIK → HAD
(karat-on-ú)-(= karos-kodó, azaz: verekedő) → (ka’at-on-a) → KATONA
R→L: (kar-am-ol) → KALAMOL, (karam-ú-ol →karampol) → KALIMPÁL →
(török: KOL = kar, orosz: KOL = karó)
K → CS: CSALIMPÁL → CSALAPÁL → CSÁPOL → CSÁP (pl. rovarcsáp, csápos kút, stb)

(latin: armus = kar, (k-aram, mint: korm-ány!), gr. guberno = kormányoz (mint: kör → kavar!)
(orosz: ruká = kar → rúcska = nyél, kezecske, fül, fogó ← (k)-rocska!), kreszlo = karosszék
(török: kol = kar → kolszuz = ujjatlan (-szuz: fosztóképző), koltuk = karosszék, kulak = fül, nyél,
kulp = fül, fogó, korkuluk = korlát, kürek = lapát
(angol: arm = kar (mint a latin), crank = fogantyú, hand = kéz (kar-and → ka’and → hand)
handle = fogantyú, grip = markolat (mint a geréb, lásd ott), helm = kormányrúd


EMBERI KARRAL ÁTFOG → ált. ÁTKAROLÁS

Ált. átkarolás: (karú-ú→karú-a→karv-a) → KÁVA (perem)
Egy felkarolásnyi: KÉVE → CSÓVA (pl. „egy csóva szalma”) (más értelmű is, lásd alább)
(kar-ony) → KARAM = KARIMA
KARÁM →(Kerény!) → (K→CS) → CSERÉNY (u. az)
(k-rám-ú) → RÁMA (keret) → RAMASZ (=deszka)

(KAR-AT)→(karatolás)→ KERET → KERETELÉS →(székely) KERTELÉS = KERT (~i, ~ész, stb)
(kar-at→ (Karád!) →gar-at) →GARÁD (= kerítés→ = kert, gát)
(garád-oly)→ GURDÁLY, GURDÉLY, GURDON (= búvóhely → kunyhó)
(e kertszéli bozótosban nő)→ GORDONA-SÁS (mezei csorbóka)

(kertszéli garád-bozóton átgázolni)→ GAROLNI (innen: ált. átmenni vmin)
(kar-at→gar-at→garat-ol→ga’atol) →GÁTOL → GÁT, (gáteresz = gátoldal)
(körbegátolt víztartó hely: garád(os)→(Karád!)→(ka’ád(as) → KÁD (~as, ~ár, stb)
↓ (gátolás, meggátlása vminek, akadály)→GÁTOR, GÁDOR (= rács, ajtó, bejárat, stb)
(deszkázat, alap → kamra, magtár) → GADNÁR, GADNÁRFA (= ászokfa hordó alá)
(garád-a → gár-da) → GÁRGYA (kerítés→kert) → GÁRGYÁS (= kerített)

(ker-et→ger-et)→(T→P→B)→ GERÉB →1.) akadály (= garád, kerítés), 2.) part (=széle vminek)
3.) ajtón retesz (=gátolás, akadály), 4.) gerébfal = kőlábazat (gát), 5.) gerébel=körbeszánt (keretel)
6.) GAZDA (gereb-es→ger-éb, azaz: kertet, vagyis tkp. földet művel)-(magánhangzó-nyújtás!)
(geréb→gere→gera) → GARA (= bíró)-(„gazda”)

(KAR-ÍT) → KERÍT → kerítés, keríteni, stb.


(KAR-OLY)→ (kar-ély) → KARÉ → karéba fog → KÖRBE fog → KÖR
(mint a garád: gar-a) → GIRA (= terület széle, határa)-(terminus, finis)

(KAR-OL)→ (kar-ol-at)→ KERÜLET → KÖRLET, ill. KORLÁT

(KAR-OZ –AT) → KÖRZET, ill. KARZAT (épületben)
→ (kert: kerz-et→garz-at)→(kertje van, kertet művel) → (karz-at-ú) → (ga’z-t-ú) → (gaz-dú) →
→GAZDA* → KOSTA (bíró), (ga’zat-ál-kodik)→ GAZDÁLKODIK,(ga’zatú-ság)→GAZDASÁG

(kertszéli bozót)→(gar-az-os)→GAZOS→GAZ, GEZDERNYE, GEZEMICE →(más kuszaság is)
(e bozóton átmegy) → KASUL (= keresztül), át-GÁZOL → GÁZLÓ (vizeknél)

(földet művel, jól él) → (ga’zatú-ag) → GAZDAG

(latin: gr. hortus = kert, castor = hód (gátazó!), costa = borda, oldal, széle vminek → castrum = vár
(azaz: „kerített” hely), 1. hospes = (házi)gazda, 2. hospes = idegen (a kerítésen túli) ←(T→P)
hostis = idegen, ellenség, cavo = üreg → cavus = üreges (kávás?), cadus = nagy cserépkorsó,
ora = part, szél, szegély → orarius = parti, cratis = rőzsenyaláb (felkarolt, kéve!)-(karat-os)
(orosz: kurtína = ágyás(kert) ográda = kerítés → graníca = határ, górod = város (kerített!), kraj = vég
okrúg = kerület, körzet ←(o-krúg!), okrúzsnoszty = kerület, okráina = szél, határszél → Ukrajna
kresztyánszkij = paraszt ← (ker-ez-et), hozjáin = gazda → hozjáisztvo = gazdaság ←(d→gy→j)
(török: csercseve = keret, káva, kare = négyzet (keret?)

(angol: coast = part, szél, corral = karám, court = udvar (kerített hely), cove = üreg (lsd. a latint),
crate = ládakeret, hurdle = gát; karám, curb = szegély, káva, akadály ←(mint: geréb),
garden = kert, garth = kolostorkert, gate = kapu, zsilip (gát), ground = tér, föld (ker-end),
host = (házi)gazda → hostel = szálló, hostage = túsz (határon túli, ért.sz.), hostile = ellenséges,
kerb = járdaszegély ← (geréb) → scrab = cserjés, bozótos =shrubby, shrub = cserje, bozót
shore = tengerpart, tópart, kennel = kutyaól (ker-en → ke’ennel)

*(E nyelvi alakulás a kor-kör-ker, stb. további fejlődése. Több fogalomkörben megtalálható, ráadásul
más nyelvekben is. Mint láttuk előrébb, a törökben a „kór”-ból lett a -haszta-, a latinban a karó fogalma
vette fel a -hasta- (= lándzsa) kifejezést. Itt a művelt föld körbekerítése lehetett először „ker-ezet”, majd
innen: aki azt gondozza: gazda. Ebből: kosta (bíró), maga a kerítés pedig: gezd-ernye→(gaz→átgázolni)
A latinban: costa ( perem, part), hospes (házigazda), aki pedig a kerítésen kívül van, az ellenség: hostis.
A kör alakból: gizda, körbe visz = kóst-ernyál, mennyibe ker-ül? = mit kóst-ál?, körbe nézi: guszt-álja.
Innen a latin gusto = ízlel, stb.)-(A dolog lényege: -zat, -zet ragozású szavakról van szó!)

átkarolja = KÖRBE VESZI, KÖRBE VAN RAJTA:

(KÖR-EG) → KÉREG → KÉR (u.az) → CSER (u.az)
→ kérges (tenyér, szív, stb. = ált. durva)
(KÖR-OLY) → (korú-oly) → (korv-ály) → KOVÁLY (= héj → tető is)
→ KOVASZT, KUVASZT (= kérget lehánt), KUVAD (= lehámlik)
(KÖR-Ű) → (korú-ú) → (korú-a) → (korva) → KORPA (= héj)
→ (korv-a) → (korv-asz) → KOVÁSZ (t.i. korpából készül)
(KORÚ-OS) → (korv-ás) → (ko’v-ás) → KOPÁCS (pl. a dió zöld héja)
(K → CS) → (cser-ű-ag) → (cserv-ág) → CSERPÁK (= kupa ← héj)

(latin: quercus = tölgy (kérges!), cortex = héj, kéreg, crusta = kéreg)
(orosz: korá = kéreg, kórka, kózsa = héj, kéreg, krity = bevon (azaz: körít)
(török: kürk = szőrme; bunda → kürklü = prémes, kürkcsü = szűcs
(angol: curry = cserez → currier = tímár, garnish = köret, hair = haj („kéreg”)→hairy = szőrös)








KERET - KERÍT - KERÜLET, KÖRLET - KÖRZET - KARÉ-ba fog





KÖR

1.) KÖR ALAKÚ 2.) KÖRBE MOZOG, MOZGAT


1.) KÖR alakú

(KÖR-OLY) → KARAJ, KARÉJ

(KÖR-ÖNY) → (kor-on) → (koron-ú) → KORONA, (koron-ag) → KORONG, (koronty) → KONTY
(körbe veszik) → KARÓNYA (= kíséret) (lásd a 99. oldalon is!)

(KÖR-Ű) → (kör-e) → (K→H) → HERE (méh is, t.i. tompa a potroha)
( a méh után) → HERÉSKEDIK (= lustálkodik)
(körű malom) → (R→LY) → KÖLYŰMALOM, KÜLÜMALOM (= szárazmalom)
(t.i. kör alakú a járóhely az állatoknak, amelyek hajtják)

(körű-ény) → (k)-ÖRVÉNY → örvénylik

(körű-ű)→ (korú-ú)→(korú-a) → KURVA (t.i. előregörbedt testtartású)→ KÚR (~ni, ~ás)

(körű-ér) → (körv-ér) → KÖVÉR (~ség, ~edik)
(K→H)→(herv-ér) → HÉVÉR (kötöző szalag)

(körű-et)→ (körű-et-ér)→(K→H)→(hervet-er) → HEVEDER (mint a hévér)

(körű-ös) → (k)-ÖRVÖS → ÖRV (~ezni)-(orbis!) → ÖVES → ÖV(~ez~et) → ÖB (csőméret)
(körszerű)→ ÖBÖL →ÖBLÖS (= ált. nagy, pl. edényre mondva)
(korú-as)→(korv-acs)→ KORBÁCS (karikába tekert ostor)
(korú-as)→(korv-as)→(ko’vasz) → KUVASZ (göndör szőrű)

K→CS: (cser-ű) → CSŰR (kerek építmény)

(cserű-el) → (cserv-el) → CSÉVÉL → CSÉVE → CSÉV (u.az) →
→CSÉVÉS → CSÖVES → CSŐ → CSŐR (cső orr)

(cserű-er) → (cserv-er) → CSEBER → CSÖBÖR
(cserű-er) → (cse’ver) → CSAVAR → CSÓR (u.az)-(mint eszköz)

(KÖR-EG) → KEREK, (kö’eg) → KÖG (= kör, gyűrű)
(köreg-ű) → (koriga) → KARIKA → karikás-ostor, le-KARIKÁZ (= levág)→
→ (kör-et-ít) → KURTÍT → KURTA (= rövid)-(lásd a korhál-nál is!))
K→H. (korog) → HOROG → HORG- (~os, ~ász~at, ~ad, ~as, ~ol~ás, ~ony)
HORGANY (fém, vaslemezre futtatva kb. negyed körcikk alakúra kristá-
lyosodik ki, vagy, jelentése: kéreg, t.i. általában: bevonat)
HUROK → HÚR (tkp. a hurok anyaga után), és: → HURKA (hurok alakú)

K→CS: CSÜRÖK (= kúp, azaz: kerekded alakú)
(csűreg-ű)→(cserg-ű)→ CSERGE (= bőr, vagyis ami körbe veszi az állatot))
(cser-g-ely)→ CSEGELY (= kúp)
(cser-g-ely-a)→ CSIGOLYA → CSIGA (eszköz és állat)-(kör alakúak)


(KÖR-ÖS) → KŐRIS (fa, a legszabályosabb hengeres törzsű) → kőrisbogár
(körös-ű)→(koros-ú)→ (k)-ORSÓ → ORSÓZÓ (mozgás)
(koros-ú-at) → KORSZOVÁT (itt öv jelentésű)
(kor-os) → (éhen)-KÓRÁSZ (t.i. görnyedt)
(kor-os) → KÁRÁSZ (kövér , gömbölyded hal)
(koros-ár)→(ko’osár)→ KOSÁR → KAS → KASKA (lat: corbis, v.ö: orbis!)
(kor-s-ár-ú) → KOSZORÚ („körbe-koszorúba” állni pl.)-(lat: corona!)
(körös-eg) → (kü’s-eg) → KÜCSÖG (homlokszíj lovakon)
K→ CS: (csér-es-ű)→(csérs-e)→ CSÉSZE (kerek edényke, v.ö: BÖG-re)

(KÖR-ET) → KÖRET (valami köré rakott dolgok sora)

(köret-ű)→ KÜRTŐ → (alakú): KÜRT
(körtű-ély) → KÖRTVÉLY → KÖRTE (u.az)
(köret-elni) → kort-olni) → KORCOLNI → KORC (gatyaderék övszerű része)

(latin: cardo = sarok (forgó), carica = füge, circus = kör→ circum-, etc., circa = (körös)-körül, cirrus = hajfürt, corbis = kosár
corona, corolla = koszorú, korona, emberek köre, cortina = üst, medence, kör (hallgatóké),
crassus = kövér, carassius = kárász, crater = edény, medence, kráter, crispus = göndör,
orca = hordó, grando = jégeső, orbis = kör(-forgás), rota = kerék, gr. gyrus = kör)
(orosz: grad = jégeső, grebeny = taréj, gerinc, grúsa = körte, karp = ponty, krúglüj = gömbölyű,
koljé = nyaklánc, kolcó = gyűrű, karika, korejka = karaj, korzina = kosár, koróna = korona,
korűto = teknő, váju, krivój = görbe, krug = kör, → krúglüj = kerek, kruzsók = kis kör,
csáska = csésze, sar = gömb, golyó, hrebéty = gerinc)
(török: armut = körte, cselenk = koszorú, girdap = örvény, göz = szem (mint teke → tekint!),
→ görmek = látni, görüs = nézet, gözlemek = megfigyelni, gözüküjor = látszik, körfez = öböl,
karin = has (kerek!), karpuz = görögdinnye, güverdzsin = galamb (kövér!), jüzük = gyűrű,
juvarlak = kerek ← (gy ← g ←k!),halka = karika, serefe = körerkély (minareten)
(angol: circle = kör, crow = begy (göb alakú), corn = gabona szem, creek = kis öböl, crook = kampó,
crisp = göndör, crochet = horgolás, crotchet = horog, kampó, crown = korona, curly = göndör,
curve = görbe, garland =virágfüzér, gear =fogaskerék, grain = szem(por, gabona), grape = szöllő,
grapnel = horgony, group = csoport (kör!), harbour = kikötő (öböl!), harness = hám, harlot = kurva,
roll = tekercs, henger, → roller = henger, rolling = guruló, round = kerek, rotund = kerek,
scroll = tekercs, kacskaringó, scrow = csavar → screwy = csavaros, scourge = korbács)

kiemelve: galamb → latin: columbus, columba
orosz: gólub
török: güverdzsin

gerezd→(ge’ezd-eny)→ gesztenye → latin: castanea
orosz: kastán
török: kesztáne
angol: chest-nut
(v.ö: gazda!, mint nyelvi alakulás)

Belsőragos változatok:
KÖR → KÖ(ntö)R → köntörfalaz, KU(nko)R-odik → KUKORA (=görbe)→kukorodik, kukorít
KUKOLLA (= tető, azaz: héj-hajlás) → (ház is), (kunk-) → KÓKAD → kókadt, kóka
(kerítő-kötöző)→KE(nde)R ←vörös! (lásd: 1.4.2.)
KO(ndo)R (= göndör)

Állatcsapatok külön kiemelve: ezek körbe tereltek, pl. kutyák által.

K→CS: (csor-at-ú)→(csor-ta) → CSORDA → CSORDÁS
(csür-eg-ű)→(csür-ge)→CSÜRHE

(latin: grex = nyáj)
(török: szürü = nyáj)
(angol: herd, horde = csorda)

(külön kiemelve) K→G KÖR → GÖR

(GÖR-ÖLY) → (gör-öly-e)→(gör-l-e) → GERLE → GERLICE → GILICE (u. az!)
(gor-oly-a)→(go’ly-a) → GÓLYA
(a hasonló nagyságú madarakhoz képest ezek vastagabbak, „kövérebbek”.
Pl. a gerlék röptükben így ismerhetők fel, ill. a gólyák alakja messziről
felismerhető a kecsesebb gémekhez képest, azaz a gólya vastag, és pl. a
kócsag karcsú. Lásd még: „gólya, gólya, gilice!”)

(GÖR-ÖNY) → GÖRÉNY (futás közben a háta felgörbül) → (a hermelin-nek ugyanúgy)
GERNYE (= sovány, azaz emiatt görbült testtartású)-(girhes ugyanaz)
GERINC (az itt lévő csontok görbülnek, míg a többi nem)-(tkp. „gerbinc”)
GÖRÖNCSÉR→GERENCSÉR→GÖLÖNCSÉR, GELENCSÉR (= fazekas)
(tkp. korongozó → „koroncsár”)
GÖRNYED (= kört hajlik)→ GORNYAD → KORNYAD (~ozik) →
→ GUNNYAD, GUNNYASZT (=gubbaszt)

R→L: → GALAJ (levelei a száron örvökben állnak)-(galium!)
(garaj-os)→(ga’aj-os) → GAJ-os (= göröngy-ös)
(gal-am-ú)→ GAJMÓ (= kampó) → GAMÓ (u.az)

(GÖR-Ű) → GYŰRŰ ←(felgyűrt alakú)!
→ GYŰRŰS, GYŰRŰZIK
(görű-ű) → (görű-e)→(görve) → GÖRBE → GIRBEGURBA
G → H: → (görbed) → HERVAD
R kiesés: (görbedt) → GEBEDT → GEBE, GABANCS (u. az)
(görbed) → GUBBAD → GUBBASZT

(görű-ély)→ GÖRVÉLY (~kór) → GÖRVÉLYFŰ

(GÖR-EG) → GÖRGÉC (= csörlő)
GÖRGÉS (= kúr-ás, állatoknál, azaz. rágörbedés)
GÖRGICSE (géb, halfajta, göb szemű)
G→H: → GÖRHES → GIRHES → GEHER (= sovány)
G→B: → GÖRÖB (= kilincs), GEREBEN (= gyapjúfésű, kampós vasakból áll)
→ GEREBENGOMBA → GERBEN (u.az)-(kalapja alján apró tüskék, „gerebenek”)

(GÖR-ÖS) → GEREZD (ez tkp. körcikk) → GIRIZD (u.az) →(gerezdenye)→GESZTENYE
GEREZNA (állatbőr, értelme szerint: ami a testet körbe veszi)
R kiesés: GIZDA (sovány, hajlott tartású)-(hasonló alakulás, mint a gazda)
(gör-ös-ös)→ GÖRCS-ös ⇄ GÖCSÖRT-ös (fában kör alakú)
→ GÖRCSHAL (rája, kör alakú, másként: lepényhal)
GÖRZSED (= ráncolódik, t.i. a görbülés-gyűrődés hatására) → GÖZSÖRÖDIK→
→ GUZZSAD (= hajlik) → (le)-KUSSHAD → KUSS-(hadj!)→GÚZS (-ba kötött)
(guruzs-aly)→ GUZSALY (= rokka, forgó eszköz)
(guruzs-ú) → GUZSA (= golyva, kóros nyaki duzzanat)-(lásd a gúzs-fenyőt!)-(= vörös!)-(1.4.2.)

(GÖR-ET) → (gör-et-es) → GURDACS (= csörlő), GÖTHÖS (= köhögős, ettől hajlott)
(gör-et-öl) → GÜRCÖL (= hajladozva fáradozik)
(gör-et-ű) → (gir-ic-a) → GICA (= göndör)










Belső raggal: GO(mbo)R

MB: → GOMB, GOMBA, GOMBÓC, GOMBOLYAG → GOMBOLYODIK →

B: → GABALYODIK → GABANC → GUBANC
GUBÓ → BEGUBÓZIK, GUBACS, GUBICS, (szeme ki-) GÚVAD (göbbed),
GUBA (a „szeme” után elnevezve, ti. ált. két göb van rávarrva)→(gub-at)→KABÁT
GOB-HAL (= géb), GÓBOLY (= feketegéb), GOBÓCA (= jégeső)
B→D→GY: GODOLA (= egres), GODORCS (= sügér, ez is göb szemű), GOGYOLA (= golyva)

M: GOMÓ → GUMÓ (u.az), GOMOLY (felhő pl.) → GOMOLYOG, GOMOLYA (túró)
(gom-lyó)→ KOMLÓ, KOMÓCSIN (bugás fűféle)

G→H: (gombolyag) → HUPOLYAG (= púp, búb)→ HÁTA-HUPÁS → HÁTAHOPORJÁS→
→ HEPEHUPÁS

G→K: (le-gömbörödik)→ (le)-KUPORODIK → KUCORODIK → KUCORGÓ → KUCKÓ→
KUCIK (ez utóbbi három: zug)
↓ (kuporodott állagú)→ KUPAC → KÚP → (alakúak)→ KUPAK, KUPALAG (púp),
KUPORÚ (= ráncos) → KUPOLY→KUPOLA, KÖPÖLY (~özés)-(üvegbúra)
KÖPÖNYEG → KÖPENY („malaclopó”, ti. nagy)
(vagyont fel-halmoz, össze-kupacol) → KUPORÍT (= gyűjt), KUPORGAT,
(„kúp-ozó” → kúpos → kúpes) → KUPEC
(„kúp-ár”) → KUFÁR → KOFA → (Kaufmann)!
(kupec, kufár, kofa: mint a halmozóból→KALMÁR (halmár), „csomó”-zó(csomóba rakó)-ból:
csom→som→(zöm)→szám→SZÁ(ndo)M-os→szád-os →SZATÓCS)!
Végül ide jön még: (gobóca)→ KABÓCA (göb szemű)


GÖ(mbö)R

MB: → GÖMB → GÖMBÖLYŰ, GÖMBÖC
(gömbörödik → gibberedik) → GIBBESZKEDIK (= összehúzódik)
(gömbörödik) → GÉMBEREDIK → GIBBED → GIBER (= merev)
(gémberedve lesi a halakat) → GÉM (madár) → GÉM (szerkezet, pl. gémes-kút, stb.)
(„gém-lel”, figyel, mint a gém) → KÉMLEL, KÉMEL → KÉM →(~kedik)
G→GY: GYÖMBÉR, GYIMBOR (= fagyöngy)-(gumós, ill. bogyós)
G→K: KOMPONA (= csésze, v.ö: BÖG-re)-(tkp. „gömbönye”)

B: → GÖB, GÖBHAL = GÉB (gobius!), GÖBECS (= jégeső), GÉBICS (-ek, kampós csőr!)
GÖBE (= hízó disznó), GÖBÖLY (= hízó marha)
G→K: KÖPÖLY (= tök)
B→D: GÖDÖLYE → GÖDE → GEDA → GIDA (lat: haedulus!) továbbá: GEDELYE,
GEDÓ, GEDUS (u:az)-(azaz: még nem sovány, még nem kecske(-ny)!
GÖDÉNY (madár, gömbszerű csőrzacskóval)

M: → GÖMŐ – GÜMŐ → (gümő-letes→gümölt-es→gyümölt-es)→ GYÜMÖLCS(-es)
(anyadisznó)→ GÖME → GÖNYE → GÖLYE


GÖ(ndö)R

D→GY: (göngy)→ GÖNGYÖL →(~eg), GÖGY (= emlő), GÜGYÜ (= csomag)-(göngyölt!)
(pl. papírgöngyöleg→ gö’gyű-ölt→göny-ű-ölt→gönyv-ölt) → KÖNYV (-ölt)
GONGYOLA (= gombolyag), GUGYELA (= labda),
GAGY (= lakoma, v.ö: tág→ dag(ad)→„deg”-esz) → GAGYOS (= bőséges)

G→GY: GYÖNGY (kis gö’öngy), GYINGYA (= zátony, azaz víz alatti „púp”, göb)
D: → GÖDÖRÍT (= göndörít), GODOLA (= egres, pöszméte)

ND→NT→NC: GÖNCÖLNI (= összecsavarni), GÖNC (= kupac)-(v.ö: halomi→holmi)
GÖNCÖL-szekér (körbeforduló csillagkép → kör-öncöl)
GÖNC-csillag (= a sarkcsillag, t.i. e körül forog a Göncölszekér)
(GÖRÖNCÖL (= dörzsöl, azaz: a keze körbe jár)-(tkp. a szemléletesség miatt írtam ide)


KÖR → HÖR → HER

HE(nde)R → „rá se HEDERÍT” (= oda se fordul), HEDEREG (= forog)

HE(mpe)R → HEMPEREG → (hemperget), HEMP-HEMPELY (=henger, ill. csomó, bog)

HE(nte)R → HENTEREG → HENCSEREG → HENCSER (= ágy)
(„hánykolódik”, hányja-veti magát → henteg) → HENCEG
HENC-LÓ (= erős, kemény ló)-(vagyis: amelyik hányja-veti magát)

HE(nge)R → HENGEREG→ HENGERBUCK-HENGERBÓC-HENGERBUCSKA (= bukfenc)
→ ~edni, ~gés, ~ ít, ~ded

HÖ(mpö)R: HÖMPÖRÖG → HÖMPÖLYÖG → HÖMBÖLYÖG
HÖMP-HÖMPÖLY (= henger; bog, csomó; görgősor hajók kihúzására)



(latin: gobius = géb (halfajta), hamus = horog, kampó → hamatus = horgos, cupa = hordó, kád,
cubo = fekszik (kupor-og), haedus = fiatal kecske, haedilia = gödölye)
curvo = hajlít → curvus = görbe, gurges = örvény, forgatag, scortum = rima, kurva
(orosz: knyíga = könyv, kupéc = kupec → pa-kupáty = vásárol, kúpol = kupola, kúcsa = halom
góre = bánat → gorevaty = búsul (görbe tartású), gruszty = bánat → grusztíty = szomorkodik)
(török: gondzsa = bimbó, gönül = szív, habbe = szem (göb), jemis = gyümölcs ← (j←gy←gümő)
gebe = állapotos („göb”-ös)
(angol: camber = hajlás, görbület, cape = hegyfok (göb→kúp), cob = kukoricacső, darabos szén,
→ cobweb = pók-háló (göb!), cope = kúp → cope stone = zárókő, fedőkő → cover = fed; fedő, →
→ cowl = kámzsa, csuklya, cow = tehén (göbös → tőgyes), cow = megfélemlít (←gubb-adj! Le),
→ coward = gyáva, cower = leguggol, lekucorodik (gubbad→guvvad), cup = csésze (kupa-göb),
cupola = kupola, cupping = köpölyözés, gadfly = bögöly (mint: göb → göd-ölye, ged-a),
gadget = bigyó, gamp = (régi) esernyő (gomba?), gang = csoport (emberek köre, kara),
gibbous = púpos („göbös”), ham = sonka (gumó), hammer = kalapács („gumós” ütleg),
hanger = kampó, horog → hang = akaszt, head = fej (göb→ged), hub = kerékagy (göb-gubó),
humble = alázatos (gömb-öl-ödő = hajlongó), humble-bee = poszméh (gömbölyű potrohú),
hump = púp → humped = púpos („gömb”-ös), hunch = púp, dudor, hunger = éhség (gömbörödés),
hunkers = guggolás (gömbörödés→ „kunkor-(od)-ás”) → hunks = zsugori, kink = hurok, csomó, bog,
hunt = vadászat, hunter = vadász ← (KÖ(ntö)R ← köröz-keres), ginger = gyömbér (gumós növ.)

horog: latin : haereo = (rá)kapaszkodik, hozzáragad → haesito = akadozik
gr. harpago = horog, kampó, csáklya → rabol, harpé = sarló, görbe kard
orosz: grebeny = fésű (gereben), krjucsók = horog
török: csengel (kunkor → csungol → csängäl → csengel)?? → Csengele (Kiskunság)
angol: crochet = horgolás, crotchet = horog, kampó)









Kiemelve: KÖR → KÖZ

Ha kerített helyen belül vagyunk, akkor e „karozat – kerezet” -ben tartózkodva a „ker-ez” körbe vesz
bennünket.
Ragozva: körz-ott (lásd az itt-ott szavakból alakult ragokat, pl. mögött, előtt, Pécsett, stb.) →
→ KÖZÖTT. Mi vagyunk a „között-es” → (T → P) → KÖZEP-es (szó szerint: közép-es)!
→ KÖZÉP (rag elhagyása magánhangzó-nyújtással). Innen: KÖZ →
(= ált. két, vagy több dologhoz bizonyos, -általában egyenlő- távolságra, a vonalukban.)
ragozva: KÖZBE, KÖZBEN, KÖZBÜL(ső), KÖZÉ, KÖZIBE, stb.
KÖZBE VET → KÖZBEVETŐLEG, (közbe-vetetlen) → KÖZVETLEN →
(nem közvetlen) → KÖZVETETT → KÖZVETVE (egyenes ágon ellenkezőjét jelentené)!
(közé cselekvés) → KÖZRE-HATÁS, KÖZRE-MŰKÖDÉS
(között-es) → (keszt-es) → GESZTES → GESZT (fa középső része)


Több ember között lévő dolog, ami mindenkié:
KÖZÖS → KÖZÖSSÉG → KÖZSÉG, KÖZÖSKÖDIK, KÖZÖSEN, KÖZÖSÜL
innen: KÖZ- (emberek → nép, sokaság, stb.)
a közösség tagja: KÖZ-ember, KÖZ-nép, KÖZ-katona, KÖZÖNSÉG
→ (általában) KÖZÉRZET, KÖZÁLLAPOTOK, KÖZVILÁGÍTÁS, stb.
a KÖZ számára hírt ad : KÖZÖL → KÖZLÉS, KÖZZÉ TESZ, stb.
a sokaságból: (köz-bűl, vagy köz-tűl) → KÖZÜL → (~ünk, ~etek, ~ük))

(két, vagy több dolog között állok, nem érdekel) → KÖZÖNYÖS → (ált.) → KÖZÖNY
→ KÖZÖMBÖS

(nem követhető mozgás, FORGALOM!: köröz-öl-ű-ködés) → KÖZLEKEDÉS → közlekedik

Kiesik a KÖZ-ből a -Z-:
(közvetlen utána jön) → (közvetkező) → KÖVETKEZŐ → KÖVETKEZIK → (következtet, stb)
→ (közvet (len-ez) ö) → KÖVETŐ → KÖVET (-ni)
→ (közvet (len-ez) ő) → el-KÖVETŐ, „mit követtél el!?”, stb.

(Néhány elkülönítés)
A KÖZEL, a kéz-ből: kéz-mell(ett) → (kéz-nél) → közel → közelít, közeleg, közelebb, stb.
(A „között-köz” a kéz-ből is levezethető lenne, (v.ö. köz → át-kötő út) ← (köt ← kete → kéz),
ill. átfedés is lehetne. Ami ez ellen szól, pl. a közlekedik (←körözöl-ű-ködik), ill. az idegen
kifejezések is a körre utalnak.)-(Amelyek, mint látszik ugyanabból az ősi nyelvből erednek.)

A „küldött” értelmű KÖVET eredete: küld → „kűd” → kűd-ű-et → kűdvet → követ

A KÖVETEL (~ődzik) :
(küldd vissza → küldősön adom → külítősön → kűltsön → kölcsön)
Ebből: (azt hajtogatja: kűdd, kűdd…..) → („kűd”-özik) → kűdű-etel → KÖVETEL-őzik

Végül: bocsánatot kér → kört hajlik → körű-et → körvet → (meg)-KÖVET

latin: centrum = közép → centralis, etc. Azaz: CE(nte)R-um (belső ragozású)
orosz: szeredína = közép → szrédnüj = közép- (v.ö. ker-cser-szer → szerdce = szív, azaz: vörös)
KÓSZVENNÜJ = közvetett
( pa-szréd-szt-vennüj = közvetett → nye-paszrédszt-vennüj = közvetlen )
török: orta = közép → ortak = közös ← (k)-orta
angol: center, centre = középpont, központ, central = közép-







KÖRBE MOZOG, MOZGAT
(Mivel sok származéka van, érdemesebb fogalomkörönként csoportosítani.)

Körbe jár: (körődzik) → KÉRŐDZIK, (vízfodrozó) → (köröz) → KÜSZ (szélhajtó küsz: apró halféle)
(erdő)-KERÜLŐ, ki-KERÜL valamit, el-KERÜL (pl. helyet), KERÜLŐ út, KÖRÜLMÉNYESKEDIK,
KÖRÖZ → KÖRZŐ, CSERKEL, CSERKÉSZIK→(becserkész), CSERKŐDIK, CSERKÉSZ (személy)

(török: csevre (jolu) = kerülő (út)

(körű→korú-ol-og)→(korú-ál-og)→(korv-ál-og) → KÓVÁLYOG, (köröz-ik) → KÓRÁSZIK
(KO(ndo)R-og) → KÓDOROG → KÓBOROG →KÓBOROL → KÓBOR, (hajlik)→ KÓDOZ (koplal)
(köröz-öl→korozol)→ KÓRICÁL → (kó’-szál)→ KÓSZÁL → „KÓSZA hír”,
(köreg-el) → (körgyel-eg) → (k)-ŐGYELEG, (kö’et-eng-el)→KATYANGOL (= csatangol)→ „kutyagol”
(köröz-et-el) → (kö’z-ter-n-el) → KÓSTERNYÁL (= körbe visz)-(circumfero)
(ált. étel, de más körül is)-(köröz-et-el)→(kö’s-’t-el)→ KÓSTOL, (kóstolja, vegye!) → KÓTYA-vetye (~él)
(köröz →figyel, nézeget) → GUSZTÁLGAT, MEGGUSZTÁL ( gusztus, ~os, ~talan: latinból)
(járkál körülötte, körz-érel) → meg-KÍSÉREL (pl. elvenni valamit) → KÍSÉRLET →(~ezik)

(bele-„köröl”)
bajba, falura, vízbe, stb.-be → KERÜL. Továbbá: előkerül, kikerül belőle, „hová került?”, stb.

Nem követhető mozgás, forgalom!!
(köröz-öl-ű-ködés) → (kö’özel-ű-kedés) → KÖZLEKEDÉS (rag, mint: tol-ú → tol-a-kodás)

(orosz: kurszírovaty = közlekedik)

Kerül, ezért útja tovább tart:
(kör-zik → kö’szik) → KÉSIK →KÉSNI, KÉSÉS, KÉSŐ, KÉSLEKEDIK, KÉSLELTET, KÉSEDELEM

(latin: sera, serus = későn, késő, sero = későn, serum = kései idő)
(török: gedzsikme = késés, gedzyikmek = késni, → gecs = későn → gecsmek = elmúlni→átmenni,
gecsmis = múlt → gecsen = múlt-, gedzse = éj (azaz: késői idő)

Beszédben:
„KERTEL”, „nagy feneket KERÍT a dolognak”, KERÜLGETI a lényeget, KÖRBE-járja a lényeget
(valami körű-e) → (k)-ÖRVE alatt
(valami körű-je) →(k)-(örű-gye) → ÜRÜGYE alatt (u. az) → „jó ürügy!”
↓(Azaz: kerülgetéssel leplez valamit, vagyis közben mást gondol, tesz.)
(az ilyen ember örv-ül) → ORVUL jár el
(orvul jön, nem szemtől szembe) → OR-GYILKOS
(orvul kereskedik) → ORGAZDA, (orvul elvesz)→ELOROZ, (orvul vadászik)→ OR-VADÁSZ

Körül veszik: (köröny-e) → KARÓNYA (= kíséret)
(köröz-ölet)→(körz-ér-et)→(kö’s-éret) → KÍSÉRET→KÍSÉR → (mögötte megy!)
(mögötted jár) → KÍSÉRTET → KÍSÉRTÉS
?(házból kikísérni = kikosarazni)? (t.i. a kosár lenne a figyelmeztetés)-(kosár-kísér)

Körbe túrkál: (kör-et-el)→(ko’t-ol) →(ku’t-ol) → KUTYUL → KOTYVASZT → KOTYVASZ →
→ KATYVASZ (= sár) → KÁTYÚ, KÁTYOL (u.az), GÜGYÜL (= kutyul)
(kutyult máz) → (kutylimáz)→ KULIMÁZ → kulimász


(kerű-er)→(kerv-er) → KEVER → KAVAR
KEVERGÉS → KAVARGÁS
KEVERÉK → KAVARÉK → HABARÉK ← (hab)!→be-habarni (ételt)
(belekeveredik) ← KEVEREDIK → KAVARODIK
KEVERGET → KAVARGAT

(török: karisik = vegyes (keverék!), karisiklik = zavar, zűr, karisim = keverék, karma = vegyes

Felhajt valamit-valakit, utána jár:
KÖRÖZ → körözés, köröztet, körözvény (ma ált. rendőrökkel kapcsolatosan)
KERES → (KER-(es)-ÍT) → (elő)-KERÍT → KERÍTŐ (-nő) → KE(ndő)-SZER (u.az.)-(lenocinium)
(keresni)→K→CS→S→SZ → SZEREZ-ni → SZERZŐ, SZERZEMÉNY (talált dolog, ill. szerző műve)

Forog:
KERING (~ő), KERENG (~ő), KERGET (= körbe űz), (meg)-KERGÜL → KERGE (birka),
(köröz-öl-ő)→(körz-ölyű) → KESELYŰ (ennek gallérja után)→ KESELY → KESE (= fakó, ill. tarka)
(körölő) → (ker-lyó) → (her-lyó) → HERNYÓ (t.i. forogva keres utat)
(kerly-ó) → HERJÓ (fogoly←forgoly, lat. perdix = pörgő!)-(t.i. a kakas forogva „udvarol”. A rokon fácán:
(for-os-ony)→(forszány)→fácán, a fürj és a (siket)-fajd ugyanúgy.), KERDE (= forgatag)

(latin: crispo, corusco = forgat, curso = fut (mint: ker-get!)
(orosz: kruzsíty = kering, forgat, krutíty = csavar, sodor, cserv = féreg (her-nyó),horovód = körtánc,
hlópoty = serénykedés, kruzsítszja = kering, sz-krúzsivaty = sodor)
(török: gezdirmek = körülvezetni, hareket = mozgás (forgalom!), karindzsa = hangya („felbolydul”)!
(angol: cruise = cirkál, current = áramlat; forgalomban levő, folyó-, → currency = forgalom (pénzé),
grub = hernyó, hurry = sürgés-forgás, hurricane = forgószél, quirk = fordulat, cikornya)

Malomkövet forgat:
(köröl) → (k)-ŐRÖL → ÖRLEMÉNY, (köröz-et-ék) → KÖSEDÉK (= őrlemény)

(angol: grind = őröl → ground = őrölt, grist = őrlendő gabona)

A sors, a világ „kereke” körbe jár (egyfajta felfogás szerint)
(k)-ÖRÖKÖSEN → ÖRÖKKÉ (-valóság) → ÖRÖK (végtelen) →(végleg ad)→ ÖRÖKBE
(a kör tagja, láncszem) → ÖRÖKÍT → ÖRÖKÖS (személy) → ÖRÖK-, ~lés, ~lő~dik, ~ség, stb.

(latin: heres = örökös (személy), (angol: heir = örökös (személy)

Az áru kézből kézbe → körbe jár:
(aki ezt teszi)-(köröz-ködik) → KERESKEDIK (= cserés-kedik) → kereskedő, kereskedés, kereskedelem
hány forintba KERÜL? (= cserél), (mennyit→ ke’z-et-el)→(ko’z-t-ál) → KÓSTÁL (= mennyit cserél?)
KERESMÉNY (= fizetés, fizetség) → (latin: quaero = keres, quesitum = keresmény)-(u.az)!
(a törökben: kira = bér (kereset), orosz: pláta = fedezet→(fedzet-és)→fizetés,
a német és az angol kiérdemli: Verdienst, ill. earn (-ing).(a francia nyeri: gagner)
Ebből általánosan:
(köröl) → K→CS→ CSERÉL → CSEREBERE →1.) CSIRIBÍ-CSIRIBÚ (bűvész szava)
2.) CSIRIBIRI (= hülye)-(v.ö: körzés ujjal halántéknál!)
CSÁRDA (= üzlet, bolt)-(vagy: lóváltó hely, ivóval)-(azaz: cser-(él)-de)
(más alakot cserél) → (cser-et-el)→(cser-ep-el)→(S→SZ)→ SZEREP (-el)→ ~lő, stb.

(latin: hostio = viszonoz ← (körö-zet-el)-(lásd: hasta, hospes, hostis, - gazda!)
(orosz: cseredoványje= csere → csérez = át (azaz: átadás), csérpaty = vesz; merít ← (szerez)
(török: csarsi = bazár, kira = bér → kiralamak = bérelni, kiradzsi = bérlő
gelir = kerül (valamennyibe) → „kacsa gelir?” = mibe kerül?)
(angol: change = csere → changer = (pénz)-váltó, cost = kerül valamibe, kóstál)


Kört hajlik, görbül: (mint: lehajlik→ „hajdul” → koldul)
(köröl) → KÉR → kérmelkedik (= hízeleg), → kérlel → kérlelhetetlen, kérő (vőlegény), kéreget
kérelem, kérelmez, kérés
(szót kér) → KÉRDEZ → KÉRDÉS → ~es, kérdezősködik,
(gőggel kérdez) → KÉR-KEDIK → KÉRKEDI (személy) → kérkediség

(latin: quaestio = kérdés ← (v.ö. quaero = keres)→ quaeso = keres, KÉR, rogo = kér ← (k)-rog)
(török: gerek = kell („kérős”) → gereksziz = szükségtelen, szormak = kérdezni,
szoru = kérdés ←(sz-cs-k), ridzsa = kér ← (k)-rid)
(angol: question = kérdés, query = kérdés)

KÖRÖZ → (K→CS) → CSŰR: 1.) csűr → cse(nte)r → CSETER → SODOR
2.) csűr → csűr-ög → SÜRÖG

1.) CSETER → SODOR

(csűr-et)→ (cser-et-ű)→(cser-et-a) → SZERDA (fordító nap a hét közepén, ha a szombat az utolsó)

(orosz: szeredína = közép → szredá = szerda; közeg, környezet, szrédnüj = középső)

(csűr) → CSÁ(mbo)R-OG → CSAVAROG → CSAVARGÓ (v.ö: tekergő u.az)
(csűr-int)-(= csavarint) → (csűrint-ér)-(= csavaró)→CSÜ(ntö)R-et-eg →(csütört-eg)→ CSÜTÖRTÖK
(ugyanaz, mint a szerda, de ez akkor, ha a vasárnap az utolsó)
(orosz: csetvérg, szlovák: stvrtek. Negyediknek fordítjuk, az is, csakhogy! A négyes szám a nyak-ról van
megnevezve. És: ha ma az oroszban a nyak = séja is, eredetileg CSETERŐ, azaz fej-csavaró volt,
(kellett lennie) vagy átvétel. (Egyébként: csűr-ely→csűr-lye→csű’je → SÉJA) (lásd a számok c. részt is)
(török: szerda = CSAR-SAMBA, csütörtök = PER-SEMBE (PER-dül = fordul)-(fordító nap ott is)
CSŰ(ntö)R → (csü’töz-ik) → CSÖTÖZIK (= csavarog), (csű’teg-öl)→ CSATANGOL (u.az)

CSÜ(ntö)R → CSE(nte)R → CSENDERES (= eredetileg szántóföld vége,ahol az eke visszafordul)
(ma az itt lévő bozót neve)
(szójárásban: pl. „a nagy nyárfánál senderedik” = ott a vége a földnek)
(csener-es)→(csenerű-es)→ CSENEVÉSZ (t.i. görbe tartású), (csűr-eng-ér) → CINGÁR (sovány, csenevész)
(csener-get)→(csanar-gat) → SANYARGAT → SANYAROG, SANYARÚ (pl. sors)
→ SANYVAD → SENYVED → SZENVED → SZENVEDÉLY → SZENV → ~telen, rokon~, stb.
(csenter-edik) → SENDEREDIK (= fordul, csavarodik) → (el)-SZENDEREDIK (ültében előre görbül,
feje lehajlik, úgy szunyókál. Innen: el-elalszik)
SZENDER-ek (lepkefélék, hosszú pödrőnyelvük van), (sze’der)→ SZEDER (kacs-karingós indájú)

CSE(nte)R → CSETER (= ált. csavar)

(cseter→csötör) → GYÖTÖR → gyötrődik, gyötrelem (= csavargatva kínoz, a sanyargat ugyan az)
(csötör-eg-eny) → CSOTROGÁNY
(gyötört → cseter-nye) → (csoto’nya) → (csot’nya) → SATNYA
(gyötört sors, állapot → csutar állapot) → CUDAR (sors, állapot)
(csetert testtartású, mint a konyult→gonosz, komisz) → CUDAR (ember) → CUDARKODIK

cseter → csotor → SODOR →SODRONY, SODRÓFA
a víz sodrása után: SODRÓDÁS, SODRÓDIK
Ebből: (el)-sodródik → (el)-SZÓRÓDIK, sodródás → SZÓRÓDÁS → ált: SZÓR
„beleesett a szórásba” → („szórancsos”) → SZERENCSÉS → SZERENCSE
„szórás” → SZARÁS → SZAR (v.ö. vadaknál: hullaték)
szétszórt eszű, viselkedésű → SZÓRTSÁG, SZÓRAKOZOTTSÁG („szedd össze magad!”)
→ SZÓRAKOZIK ←(pénzt szór)!
szórtság → SZERTE-ség → SZÉT-ség → (széttelség) → SZÉJJEL-ség


SODOR → SODRAT (általánosan: egyvonalú, összetekert fonalak például)

SODROL → SOROL → → (latin: series)

Valaki élete „fonala” → élete SORA → („hogy megy sorod?”) → SORS ←(lat. sors = sorsjegy!)
soroz → SZOROZ → szorzás, szorzat → -SZOR, -SZER, -SZÖR ragok
munkadarab eldolgozatlan szélén sorakozik → SORJA → sorjás, sorjáz (tisztít), ott sorjázik (sorakozik)
„sorjás”, cakkos levelű → mezei CSORBÓKA
a törési felületen is ott a „sorja” → CSORBA → CSORBÍT, (~atlan)
(sorú-os)→ (sorv-os) → SÁVOS → SÁV → SÁVOLY (szövetféle), CSÓVA (pl. tűzé)
(sor-at-ély) → (sávos mellű madárka) → SORDÉLY
felsodorja a földet, sort húz → (soroz-ol-ú) → (soroz-lya) → CSOROSZLYA (ekén)-(ang: share = ekevas)
soroló → (sorong-ó) → SOROMPÓ
beállítják a sorba: BE-SOROZZÁK → SOROZÁS (katonáknál)

SOR → SZER
(Közvetlenül a kör-cser—ből is van szer-rel kezdődő szavunk: szerez, szerző, szerzemény, lásd előrébb!)

1.) (sorú-ozat → szerű-ezet) → SZERVEZET → SZERV, SZERVES
2.) (sorakozat → szerekezet) → SZERKEZET, (szerekezít) → SZERKESZT
(sodrol→sodrúol→s’drúol)→STRUO (lat: szerkeszt)→struct-, stb., strues = rakás; tömeg)
3.) egybe sorol → SZEREL →(fel)-SZERELÉS (eszközök, holmi) → SZER (általában) →fűszer, stb.
4.) szer-es táska → SZEREDÁS (tarisznyaféle)
5.) csomag, poggyász → SZERDÁS (lat: sarcina)!
6.) a szerhez tartozik, szer azon-os→(szer-’zon) → SZERSZÁM
7.) (felhúzandó→ZÖM (-ítendő) SZER-kezet) → SZÁMSZER ÍJ
8.) „zömített” számsor → SZÁMSZER (= logarithmus)
9.) épített szerkezet → SZER →(oldala nyitott: fél-szer)→ FÉSZER (orosz: cserdák = padlás) ← (csűr)!
→ SZERHAJ → SZERHA (= házfedél)
10.) házsor (= utca) → SZER →(ma már puszta)-Szer, Hosszúszer, Rövidszer
(ez utóbbi kettő Kassától délre, Apátival összenőve. Más néven a három: Széplak is.)-(a XIX sz.-ban)
(lehet még: sodr-at → angol: street, sodr-as → német: strasse)

11.) sorba rak → (sor-ít)→(szer-ít)→ (szűr-ít) → (szű’) → SZŐ (azaz: sorba rakja a fonalakat)
→ („szűr”-ött) → SZŰR (szövött! kabátféle)
→ SZŐNYEG, SZÖVET, (szövény)→ SÖVÉNY, SZOVÁTA (szövőszék), SZŐTTES, SZÖVEG, stb
szövéskor keletkezik: (sző-ös)→ SZÖSZ → (ált. világos, len pl.)→ SZÖSZKE, SZÖSZI
12.) sorba rakja a fonalat: varr → (szűr-es)→(szűr-’s)→(szű’-s) → SZŰCS (ma. bőrt szabó-varró)
(latin: suo = varr, angol: sew („szou”) = varr, megvarr)
13.) (sor-ít) → SŰRÍT → SŰRŰ → (összesűrít →lesűrít) → SZŰR →SZŰRŐ, (szűrés)→SZÜRET
(a szűredék zavaros színe: szűreg-ű) → SZÜRKE →szürkület (=alkony), szürküll (= sötétedik)
14.) rend-sor → RENDSZER →rendszerez, rendszertelen
15.) sortól, sorrendtől eltérő → SZERTELEN → szertelenkedik
16.) rítus előírt sorrendjének megtartása → SZERTARTÁS → SZERTARTÓ = SZERMESTER
17.) jól, szépen, sorban → SZÉPSZERÉN ←(szerényen)!, SZÉPSZERÉVEL, JÓSZERÉVEL
18.) sort kerít rá → SZERÉT TESZI, SZERÉT EJTI
19.) se sora, se száma → SE SZERI, SE SZÁMA
20.) sor (itt szorzat) fölött → SZERFÖLÖTT (ért.sz. sok, ill nagyon)
21.) (mint: „jó sora van…”)→(könnyű soron…) → KÖNNYŰ SZERREL, OLCSÓ SZERREL jutott hozzá
22.) egy sorú = egyenes → SZERINTES (= egyező)→SZERINTEZNI (= idomítani, mértéket venni)
(egyezés = azonosság) → SZER (itt: alkalmas, képes)!!→(pl. „nem vagyok én arra szer”)
23.) egy sorú → EGYSZERŰ
24.) szokása során (= szokásával egyezően) → SZOKÁSA SZERINT
25.) besorol, oda-sorzódik → SZERZŐDIK → SZERZŐDÉS (ált. és irat is)
26.) a rendbe sorolt → SZERZETES (sorzatos)
27.) (sorú-oz) →(szerű-ez) →(be)-SZERVEZ → SZERVEZÉS






2.) CSŰR → SÜRÖG (= forog)

CSŰRÖL (= fonalat felteker), (sodrott) → (csűr-ony-a)→(csűrnya)→ CÉRNA
(csűr-ít) → SERÍT (= teker)-(másik jelentése: lop)→(mutatjuk is, egy kézcsavarintással)→ CSÓR (-ni)
csűr → (csarú-ol) → (csarvar) → CSAVAR (-gat)

(török: csevirmek = fordulni, csavarni → csevre = környék, szarmak = csavarni, szerüven = kaland,
csalma = lopás, calmak = lopni, hirsziz = tolvaj → hirszizlik = lopás)
(orosz: kraszty = lop, ellop)

kevergés → („csavargás”) → ZAVARGÁS → ZAVAROS
(ker!-get→csarvar →csa’var) → ZAVAR (el), (csar-gat) → ZARGAT
csűr → (kevergés) → ZŰR → ZŰRZAVAR

(csűrű-el) → (csórú-ál) → CSÓVÁL (= forgat)
(csűr-eg) → (csar-og) → SAROK (emberé)-(tkp. forgó) → ált. szöglet
→ SARKANTYÚ → SARKALL (ösztönöz), (ezen fordul a dolog) → SARKALLATOS kérdés

(csűrű-edt) → (csorvadt) → CSOFFADT (mint görbedt→hervadt, azaz hajlott. Itt is: sovány)
(csór-ú) → CSÓRÓ → CSÓRI (hajlott) → (latin: serius = komoly)-(hajlott)
(angol: sorry = szomorú → sorrow = szomorúság)

(csorú-adt talaj = sovány talaj) → CSORVA (= homok)
(csorvad) → SORVAD → sorvadozik
(csorú-ány) → (cso’vány) → SOVÁNY →(tej „soványa”)→ SAVÓ → SAVANYÚ →SAV→SÓ←(„ss, ss”)
(sovány talaj, homok) → SÍVÓ (homok) → SIVATAG, SIVÁR

(görbült)→(vén)-CSOROSZJA (ált. öregasszonyra mondva)-(angol: crone = vén banya, szipirtyó)-(görny)!
(görbült)→ (csór-am-ú) → SURMÓ (= kamasz), (sur-at) → (sur-ác) → SRÁC (= kamasz)
(szintén görbült)-(csűr-vény)→(sü’vény) → ZSIVÁNY →(~kodik)-(angol: scurvy = aljas)
(mint: konyult → kón-os → gonosz)


(csűr-ög) → SÜRÖG (= forgolódik ált. dolga közben) → SÜRÖG-FOROG, SÜRÖLKÖDIK (=hízeleg)
→ (sürög-perdül) → SERTEPERTÉL → serteperti

sürög→SEREG (= forog) →SERGET → SERGŐ (-hinta), (sergős tánc) → CSÁRDÁS (csűr-etős)
→ SZERKŐ (sürgő-forgó kis madár), SZÉRKE (aranymosó edénye, forgatják)

(csűr-ény) → SERÉNY → serénykedik, serénység
→ SZERÉNY (hajlott-csűrt) → ~ség, ~kedik, SZÉPSZERÉN ← (szépen, sorban)!
(sürög-ős) → SÜRGŐS → SÜRGET (v.ö: gur(ul)ósan→gyorsan), (sürgelmez)→ SZORGALMAZ (sürget)
(sürgő-forgó)-(sürgelmes) → SZORGALMAS → szorgalom, szorgos, szorgoskodik
(valaki körül forgolódik, sürög-öl) → SZOLGÁL→ szolgálat, szolgáló → SZOLGA
→ (kiszolgáló út) → SZOLGALMI ÚT

CSŰR → SÜRÖG → SÜ(ndö)RÖG

SÜNDÖRKÖDIK (= hízeleg)

(ide-oda sündörög, kevereg, testtartása görbült (= csűrt), nyaka behúzva) → SANDA, SANDAL →
→ SANDALOG (= sandán néz)→ „oda sandít”, „sanda szemek”, „sanda tekintet”, stb.

(hasonló nézésű, más indulattal) → (sanda) → SZENDE (~ség) →(szendéskedik) → SZENTESKEDIK
→ (szende viselkedésű, életű) → SZENT (életű)
SZENDÉK (= szeméremtest), SZENKUCI (= ibolya)
(ha van ideje, odafordul) → időt SZENTEL rá → (= időt fordít! rá)!!!



(görbe tartású, arca-fordult ← fintorog) → el van SZONTYOL-odva → el-SZOMPOLYODIK (u.az)
→ SZOMOGY (= komolyság) → SZOMOGYOS (= komoly) ← (konyult tartású)
(„legörbült” arcú) → (szontyolodott) → SZETYE-POTYA (síró kisgyerekre mondva)
(fintorgással) → SZOMOGY (= fanyar, ízetlen), és: SZOMPOR (= büdöskő)-(kénkő)
(hajlott tartású, szája legörbült) → (csór-ú) → SZO(mpo)R-ú → SZOMORÚ

(rossz testtartású) → SUNDA (= csúnya)→(sunnya)→ CSÚNYA, (a csúf más!),(sündörgő állat)→ SÜN
(sunn) → CSÜNN (-ni) (= lankadni)→(csünn-ög)→ CSÜNG → CSÜGG → csügged
→ (pl. disznóból kiemelve: lóg, csüng)→(„csügg-er”)→ZSIGER → CSIGER bor (= kizsigerelt szöllőből)

(görbedés, hervadás) → SANNY (= sorvadás, rothadás)

(meghajolva, takargatva)→ SUNDA-BUNDA (= alattomban), (sunny-tevés)→(sinny)→ CSÍNY tevés
SUNNYA (= alattomos), → SUNYI (u.az) → (sunnyant) → SUMMANT → SUMÁKOL
(lapít, sündörög) → SUNYÍT, SUNNYOG → (sullyog) → SO(mpo)LYOG → SOMFORDÁL←(forog)

(az ilyen, bújkáló mozgása közben piszkos lesz) → (sunnyos) → SZENNYES
vesd össze: (mász-at-os → maszatos)
(kúsz-os → koszos)
(suttyan → sutty-ag-os → szutykos)

SZENYŰ (= szennyes), SENNYEDÉK (= ótvar, kiütés), SÖNNYEDÉK (-es) (= rüh-es)
(szeny-ét) → SZEMÉT → szemetes, (szeny-es) → (szen-es) → SZÉN → szenes (t.i. égett, kormos fadarab)
(szennyes → szinnyes) → SZÍNES → SZÍN → (színű-árvány) →(szinv-árvány)→ SZIVÁRVÁNY
SO(mpo)LY-os → (sompogyos) → SOMOGY-OS = SZÍN-ES → SOMOGY = SZÍN




( a víz a tetejére feldobja a szennyet, felhabzással) → (fel-szenny) → FELSZÍN

(valami, bármi teteje, külső része = ) → SZÍNE → „színe-fonákja”, „színe-visszája”
(emberi tulajdonság) → FELSZÍNESSÉG
(más dolog nem szennyet, hanem értékes anyagot dobhat a tetejére) → TEJ-SZÍN→
→ (valami) SZÍNE-JAVA, SZÍN-ARANY, SZÍN-TISZTA, stb.


(hely, ahol valami „feldobódik”, történik) → HELY-SZÍN, SZÍN-HELY, SZÍN-TÉR
→ „ a hely színén”, „helyszínelés” (nyomozóknál)

(e helyen eljátszott, megismételt esemény) → „színlelés” → (aki ezt teszi) → (színlel)
→ (szín-lel-ész) → SZÍNÉSZ → színészkedik
(alakoskodva) → SZÍNLEG, SZÍNFOGÁS (= ürügy), „barátságot színlel”
(e célra épített) → SZÍNHÁZ, SZÍNPAD
(általában) → SZÍNI- (előadás pl.) ÉS: színdarab, színjáték, stb.


A víz teteje: (szín-et) → VÍZSZINT → vízszintes→ (általában is) → SZINT (alsó, felső, stb.)
elért szint → SZÍNVONAL → színvonalas, színvonaltalan
mér → SZINTEZ
Egy szinten vannak:
KOCSI-SZÍN (t.i. ennek padlója egy szintben van az úttal, a behajtás miatt)→(ált.)→ SZÍN
(azonosak)→(egy szinten vannak dolgok) → SZINTÉN, régen: SZINTE (u.az)-(tkp. szint-a!)
→ SZINTÚGY, SZINTOLYAN, VALÓSZÍNŰLEG, egy SZÍNT vallanak, stb.
(majdnem szintén) → SZINTE (~ olyan pl.)-(valószínűen kérdésből ered)
(légy egy szintű a valóval)→(ögy-szintű)→ (ölyszinte) → (ö’szint-e) → ŐSZINTE

(görög: szin-, szim- ugyanúgy → szin-kron, szim-metria, stb, stb. Lat. simulo, stb.)


Kiemelve: (mint azonosság kifejező!) CSIN, CSÍN (egy szinten: SZÍN-be→(„sín”-be)→ CSÍN-be)
„CSÍNBE” kerül (egy „szintbe” kerül, az ellenség közé kerül)
(labdarúgásban is)→ „CSÍNBE” kapta a labdát” (= az ellenfelekkel egy szinten, köztük van)
→ „CSÍNBE” hozták (az ellenfél játékosai körülveszik)-(tkp. ugyan az)
(mesterségbeli fogás)→ CSÍN → (a dolog) CSÍNJA-bínja (= műfogása)-(vele azonosuló)
(a maga szintjén bánni valamivel)→ CSÍNJÁN bánni vele
(szépség)→ CSÍN → CSINOS (Csínom Palkó...)-(is!)-(tkp. egy elvárásnak megfelelő)-(szintes!)
(mint az egyező→egylő→illő→(ilyes)→HELYES (= szép, csinos) ← (helyénvaló)!
(nem egyezik, illeszkedik)-(nincs „színbe”)→ CSIN-TALAN (v.ö. „ütetlen”→ idétlen)
(mivel azonosulsz?)-(mit „színelsz”?)→ mit CSINÁLSZ? → (készít is! Tervet „színre” hoz)
(színlelt dolog)→ CSINÁLT dolog (hamis, ál), „CSINÁLMÁNY” (u.az!)


Egyenletes, mint a víz teteje:
(„színbe” van)→(szín-ú)→(sin-a) → SIMA → SIMÍT, SIMÁRD (= finom)
SIMOGAT → SIMÁNDI (= szemtelen), oda-SIMUL, stb.

(szín-ú) →(szín) → SÍN (ez ugye: sima)
→ (sín-og-ozik) → SINKÓZIK (ált. jégen csúszkál) → SIKONKÁZIK (u.az) →
→ („elcsúsztat”) → el-SINKÓFÁL (sikkaszt) → SINKÓFA (= ravasz)
→ (szín-og-ozik) → SZÁNKÓZIK → SZÁNKÓ, SZÁN
CANKÓZIK (= csúszkál) → CANKÓS (= részeges)-(t.i. úgy megy, mintha csúszkálna)
CANKÓ (madár, az iszapban keresgéli élelmét, ott csúszkálgat)
→ SIKÁNKOZIK (= csúszkál) → SIKLIK, SIKLÓ, SÍKOS → ELSIKKAD → SIKKASZT
(síkos anyag) → SIKÉR (búzában), SIKHÉG (faháncs), SONKOLY (lépesméz, ill. olajütés zúzaléka)

(sima) →(sinog-ú)→(sin-g-a) → SINKA (= kopasz), CANGA (= nyírt birka, azaz: kopasz)
→ SÍK → SÍKSÁG (sima terület)

------------------------------------------------------ X ----------------------------------------------------

2.) KROH → ROH

(korhadt állapot) → ROH (a rohadás színe lehet fekete) → ROH (= fekete ló)-(v.ö: ráró!)
(roh-os) → RÜHÖS, RÜHES → RÜH (-atka)
(korhad, korhaszt) → ROHAD → rohadt, ROHASZT, ROHODA (= csúnya)

(Bár a KROH → ROH több szót nem ad, de mivel a „rotty” hangforrás hasonló állapotot ír le, így egybe
vehetjük a kettőt. Kiváltképp, hogy az utóbbi egyik alapszava (rothad) felvette a ritka -had, -hed ragozást,
ami az előbbiből ered. (Néhány más szó is: vénhed, keshed, stb. E H-k tkp. a -G- ragra utalnak. Kevés van.)


















II.) „ROTTY”

( E hang általában nedves dolgokból jön, főleg a romlott, túlérett gyümölcsökből, de másból is,
például nedves talajból, stb. Ezt is összevonjuk rokon hangforrásokkal. Ezek a „trotty” és a „lotty”.
Más anyag is ad ki ilyen hangot, ezeket is ide vesszük.)

1.) (főzéskor) → ROTYOG ( a fővő étel), MEGROTTYAN (éppen felfő)
(sietve főz) → RATYMATOL (ekkor tkp. kotyvaszt) → oda-RITTYENT (gyorsan odarakja az ételt)
(főzőedény) → (rotty-ag-ú)→(roty-ga) → ROCSKA → ált. vizesedény

1.) (romlott állapot) → (rotty) → RA(mba)TY → RAMATY (ért.szerint: rossz, ill. trutymós állagú)
(szétmegy) → (rampaty) → RAPITTYÁRA, RIPITTYÁRA, RIPITYOMRA
(rotty-ad) → ROTHAD → rothadt, rothadó, rothatag, ROTHASZT
(„rottyos”) → RÚT → rútság, rútul, stb., RETYEMOTYA (= mocsok; rongyos ruha; léha ember)

3.1.(rottyos hely) → RÁTÓ (= tó)-(lapályon lévő víz, széle mocsaras) → RÁTÓT (= a víznél levő hely)
(rot-ú)→(rot-a) → RADA (= rothadás→mocsár) → Rád, Rada, Ráda, Radács, Radna, Radnót, Radvány

3.2.(roty-ú)→(roty-a) → RAGYA („rottyos” kiütés) → RAGYÁS (rozsdás is!) → RAGYIVA (= fénylő) →
→RAGYOG (t.i. a ragya fényes, ált. zsírfényű) → RAGYA-BURA, RAGYA-BARI ←(ragya-verte)
(ragya) → RIGYA → RÜGY (t.i. ez is kiütés!) → RAGYOGVÁNY (= rügy), RIGYÁZIK (= rügyezik)
(kiáll, mint a ragya, vagy a rügy) → RÜCSÖK → rücskös, RICSETES (= csomósra sikerült étel)
(ragyás-ra’da) → RANDA → RONDA (= csúf), RAGYÁLLIK (= rothad)

3.2.1.(roty-a) →(itt mocsok értelmű) → RÜCSÖK → RÜCSK → (rücskő) → RUSKÓ (= salak, hamu),
RUZSONY (= piszok) → RUZSNYÁLKODIK (= bepiszkolja magát) → RUZSNYA → RUSNYA (u.az)
RÖSGYE (= piszok), ROZSDA (itt: salak)

3.3.(rottyos ) → (rotya→rocsa) → RÁSA (= törlőrongy), RÖCSKÖL (= összenyom)→ RASTAG (összezúz)
(rottyag-ad) → ROSKAD → roskadt, roskatag → REST (~ség), ROST (nem merev, összeesik)→ rostos→
→ (rostból van) → ROSTA → ROSTÁL, (rosta vasból) → ROSTÉLY, ROSKADÁLY (= kőbánya)

4. (vizes rothadás) → (rotú-os) → (rädväs) → REDVES → redvesedés, redvásodás (piszkos is!)→ „retkes”
(redves) → REVES → REVÉS → REVE (pl. vason )→ RIVACS, RIVVANCS (= apró jégeső)

4.1.(nedvességtől összement) → REVÜLT (az ilyen anyag szétfoszlik) → szét-RIFOL (= széttép)
revült → (revítt) → RÖVID → (röv-nyi) → RŐFNYI → RŐF (könyök mérték)→ (rövidárus) → RŐFÖS
(összement a szövet, bőr, stb.) → meg-RŐKÖNYÖDÖTT → (ember: összehúzza magát ijedtében)
(összehúzza magát, sunyi tartású) → (rev-es) → RAVASZ (~di) → (szín is!), RAFONYA (= nyegle)
(rev-es)→RAPOS (= ragyás) → RAPONC (= mezei saláta), RIP (= rongy),
(rapácsás)→ RIPACSOS→ RIPACS→(= ragya; faragatlan)→ ripó, ripók, ripő, rüpők, stb. (u.az)

4.2.(nedves hely)→(red-ű)→RÉT→(Réde, Rédics), (rev-eg-es)→(re’ges)→RÉKAS (mocsár→Zagyvarékas)
ROGOSZ (= szittyó, káka), RÉKMÁNY (= piszkos)
(nedves lapály)→(red-nya)→(rod-nya)→(ro’nya) → RÓNA (~ság) → ált. síkság
(rednyás→ rényes) → RÉN szarvas (?vízi, mocsári?)
folyók: Ronyva, Rima, helynevek: Rám, Ramocsaháza, Remenye, Rém, Romhány, Rönök, Rum, stb.
(nedves hely = víz) → (rev-es) → RÉV → „révbe ér” → (ált. célba ér)
(lsd.latin: rivus, fr: riviére, sp: rio, ang: river, szláv: reka, rjeka, perzsa: rud)
És: Rába, Rábca, Ravi (India), Rhein (Rajna), Rhone, Répce, Reka, Rijeka, stb., stb.

5. (rottyant állapot) → ROGGYANT → ROGY (-ni) →(roggant) → ROKKANT → megrokkan
RAGYVA (hajótörés, ill.mint „rotty” anyag = szemét), (rogyásig zabál) → RADINA (= csömör)
5.1.(roggyant anyag) →(roggy) → RONGY → rongyos →(szét „rongyol”) → RONCSOL → RONCS
(a rongy nevei) →RINGY-RONGY, (rigya)→RINYA, RIMA→RIHE (riherongy)→RIHA→RUHA!
(rihanc) → (riganc) → RIBANC (= rongy) → innen általánosan a szajhákra is használt kifejezések
5.2.(riny-eg-ű) → RENYHE → renyheség, renyhült, RENYHŐ (= öreg, régi)
5.3.(rogyatos) → ROJTOS → ROJT

6. (rottyantó hely) → RETYÓ, RETYI (= budi) → RITTYÓZTAT (= bemocskol; megfertőz)→
RITTYÁLÓDIK (= csúfolódik, gúnyolódik), (más)→RITTYÓ (= ondó)→RIGYETÉS (szarvasnász, bőgés)
→ RÜHETÉS (= nemi gerjedelem), („mocskos”)-(ratty-os)→ RACI (= fattyú, korcs)

(latin: renes = vesék, restis = kötél (rost), rigo = áztat, öntöz, ripa = vízpart, rivus = patak,
ros = harmat, nedvesség, rudus = ép. törmelék; rongy, (rus = mező; szántó→falu)→rusticus
(orosz: ravnyína = síkság → (egyenlőség kifejezései: pl. ravnüj = egyenlő)
reká = folyó → récska = kis folyó, rucséj = patak)
(török: recsel = lekvár, rutubetli = nedves)
(angol: rag = rongy → ragged = rongyos, rain = eső, rash = kiütés, ragya, reed = nád, sás,
rest = nyugalom, pihenés, river = folyó, rot = rothad, rothaszt → rotten = rothadt, rush = káka, szittyó)


7. A rothadás színe: vöröses (tkp. gombásodás a gyümölcsökön, egyebeken)

7.1. (rottyos) →(rót) → RŐT →(rőtít)-(rát)→be-RÁNT→RÁNTÁS, tojásRÁNTOTTA, RÁNTOTT hús
→ RÁTÓ (= serpenyő, tepsi, azaz: sütőedény)

7.2. (roskadt) → (rós) → ROZS (vöröses), RÓZSA – RUZSA, RŐZSE (tüzelőanyag), ROZSDA (vörös),
ROZSOMÁK (vörös bundájú), ROSTYA (rántott leves, ált. köménymaggal)
ROZONGAT (= pirongat)
RIS (= piros) → RISKA (= pirosas), RÓS → RÓSKA ( ugyanaz)
RÉZ → rezes
RESZTEL (= pirít, pl. „resztelt máj”), RÖSTÖL (= forral, főz)
RESTELL, RÖSTELL → (~kedik) (= pirong, szégyell)

7.3. (revült) → (reves)→ (ravasz: rókára mondva, a vörös szőre után, de ez „sunyi” is)
→ RAVASZ (fegyveren: el-sütő-billentyű, azaz: tüzelő, vagyis: „vörös-ítő”)
RIBISZKE – RIBIKE – RIBIZLI (ugyan az, piros gyümölcs)
RIBIKE (leánynév népmesében, ugyan az, mint a Piroska, piros arcú, ill. pirulós)
„Vörös RÉBÉK” (Arany jános), (ha máglya)→RAVATAL (revítő?)

7.4.(rőkönyödött)→(rők)→RIKÍT (~ belőle a piros szín)←(kirí)!
→ RÓKA (szó szerint: vörös. Vagy: rós-ka → v.ö. riska → szlovák liska = róka)
→ RÁK (= vörös, a betegség is→seb! → ROS-SEB!! → radai rosseb← ragya)
RÉKA (= Piroska)
(latin: rosa = rózsa, rubeo = piros, pirul → ruber = piros, rubido = rozsda, rubus = szeder,
rubor = pirosság, szégyenpír, rufus = vörös(hajú), ruta = ruta (piros virágú), rutilus = vöröses)
(orosz: rzsávüj = rozsdás, rozs = rozs → rzsanój = rozs-, róza = rózsa, rumjánüj = piros(pozsgás)
(angol: red = vörös → redden = vörösödik, roast = süt; sül (pirul), robin = vörösbegy, rose = rózsa,
roe = őz (rőtvad!), ruby = rubin, ruddy = vörös, rust = rozsda, rye = rozs, russet = rőt)





III.) „TROTTY” - „TOTTY”

Hasonlóan a „rotty” forráshoz, ezek is általában romlott anyagú dolgok hangjai. Származékaik is hasonlatos
állapotot írnak le. (Ide tartozik még a kisgyermekek totyogása is.)

1.) (trotty) → TROTTYOS (= összeesett állagú) → TRÁGYA, TRUTYMÓ, (roskatag) → TRAGACS
→ (mocskosszájú, mint a trágya) → TRÁGÁR → trágárkodik
(petyhüdt, olyan, mint a rongy) → TREHÁNY → TERHÁNY → TORHÁNY (u.az)
→ (eredetileg ilyen testtartású → ilyen jellemű)
TORHAD (= rohad), TORONGY (= rongyos; belső részek: bél, máj, stb.)
2.) (totty) → TOTTYAN, TOTTYAD → tottyadt → (testű) → TOTYA, TOTTYOS, TÖTTÜS (u.az)
(az ilyen mozgású általában kövér) → TOTYAKOS (= nagy hasú)
(mozgását nézve) → TÖTYÖG → TÖTYÖRÖG → tötyörgő
→ TOTOLYÁZIK, TUTYIMUTYI ← (motyogó)

(kisbabára mondva) → TÖTYÖRGŐ, TÖTYÖRKE, TÖTYI → TÜCSI → TÜCSKŐ →
→ „kis tücskő” → kis TACSKÓ → (a kutya a rövid lába okán: totyog u.is)

(tötykölődik, olyan, mint a sürgő-forgó, de nem olyan eredményes) → TÖCSKÖLŐDIK →
→ „TÖKÖLŐDIK” → „TÖKÖL”
→ TÖZGÖLŐDIK → TÖZÖGMOZOG → (= izeg-mozog) →
→ (dolgánál fogva) → TŐZSÉR → TŐZSDE (üzletelő hely)

(latin: taeter = undok, ocsmány → taedet = undort kelt, tabeo = enyészik, rothad → tabidus = sorvadó,
tabum = poshadt víz, fertő, tapeo = langyos → tepidus, tepens = lagymatag, tepedus = enyhe, langyos,
titubo = inog, ingadozik, tántorog (tötyög, totojázik), turpo = elcsúfít, bemocskol → turpis = csúnya)
(orosz: nincs)
(török: tembel = lusta)?
(angol: toddle = totyog → trotter = lábikó, „pracli”)
(német: Träge = lomha, lusta, renyhe, Trottel = trottyos, „trotli”, trotten = totyog, Draht = huzal (rost)!


IV.) LITTY – LÖTTY – LOTTY - LOCCS
(víz, sár, stb. hangjai)

1.) (litty-lötty) → LITTYEN - LÖTTYEN, LITTYES – LÖTTYÖS, LITTYLÖTTY (= híg étel)
→ LÖTTY, LÖTYE (ugyan az)
LÖTYKÖL (folyadékot) → LÖTYÖG (pl. víz az edényben) → (más is, pl. ruha)→
→ LEDÉR (öltözék = bő ruha, alá lehet látni. Aki hordja: ledér viselkedésű. Szemérmetlen.)

(ide-oda jár) → „LÖTYÖG” → (lötyör) → LŐDÖRÖG
(löttyedt→fáradt) → LEDZENI (= fáradtan járni)

(„lötyög az agya”) → LÜTYŐ (= hülye)

2.) (lotty) → LOTTYAN, LOTTYAD → lottyadt → LATYAK, LOTYÓ (öreg céda), LECSÓ

(lottyhad) → LOHAD (= apad ált.)
(lottyos) → LÁGY → LAGYMATAG →(lotty-mány) → (Lágymányos)-(sáros terület)
→ LÁGYÉK → ÁGYÉK
(lágy fekhely) → ÁGY → (ágyra szerelt) → ÁGYÚ, (fegyver „ágy”) → fegyver AGY
(lágy testrész) → AGY → agyafúrt, agyalágyult, agyonüt, agyonver →
→ „agyon szeretget”, „agyon dolgozza magát”, stb.
(lágy talaj) → LÁNY (= mocsár) → LAM (= mocsár) → LAMOS (mocsaras)
(iszapos, mocsaras part) →(lány) → LIMÁNY

(lágy folyadék) → LÚG → lúgos, lúgozni

(lágy-ag) → AGYAG
→ (agy-ak) → AJAK → AJAKOSOK (növényfélék)

(lágy-ag-ú) → (lagy-ga) → LANYHA → (viselkedés) → LAJHASÁG → LAJHA (= lusta) →
→ LAJHÁR (állat is), LEGYHED (= lankad) → LÉHA (~ság), LÉHENDÉK (= lusta)
(lanyha eső) → LÁNYA, (lanyha anyag) → LEN (mint: rost)!
(lanyhad) → LANKAD → lankadat, lankaszt, stb.
(lanyha) → ENYHE → enyhül, enyhít, stb. (v.ö: rotty → renyhe)
(enyhe lejtő) → LANKA → lankás (vidék)

(lágy-os) → LANGYOS → LANGY (-meleg)

(lanyhán táncol) → „lötyög” → (letty-ít) → (legy-ít) → (lely-ít) → táncot LEJT (a lejtő: le-ítő)!

3.) (loccs) → LOCCSAN →(beszédhang, mint a vízcsobogás) → LOCSOG-ás→ locsi-fecsi
→ LOCSOL → locsolkodik, LOCSKOL (= fröcsköl)
(loccs-ag) → LACSAK (= latyak), LOCCS-POCCS (u.az)
→ LUCSOK → lucskos → LUSTOS (= mocsaras)
(loccs-ag-ú) → LASKA (tészta: „rongyos”, vagyis tépett)
(loccsos) → LONCSOS → (láncsos) → LÁNC → láncolat, (loccs-at-ú) → LUSTA (mint: lajha)
(locs-a) → LAZA (= lötyögős) → „LAZÍT” → LAZSÁL → LÉZENG, LEBZSEL
→ lazít, lazul, lazaság, stb.

(latin: lama = mocsár, langueo = lankadt, latex = folyadék (lötty), lenio = enyhít → lenis = enyhe, lágy,
lentus = hajlékony, lajha, lusta, limax = maszatos, limus = iszap, piszok → limosus = iszapos,
linea = len, litus = vízpart, loquor = beszél, szól → loquax = fecsegő (locska), lustrum = fertő, mocsár,
lutum = sár, lucsok, lánna = cérna)
(orosz: lászkovüj = gyöngéd; enyhe, legko (lehko) = könnye(dé)n (lágyan), lezsáty = fekszik (lazsál),
leny = lustaság, restség → lenívüj = lusta, lazsítszja = lefekszik, lug = mező, rét → luzsók = kis rét,
lúzsa = pocsolya, tócsa (lacsak-latyak),
(török: liman = kikötő (limány)
(angol: lazy = lusta, loin = lágyék, loose = laza, lötyög → loosen = lazít, linger, loll, loiter = lebzsel,
lascivious = lézeng; ledér, lye = lúg, lying = fekvő, sluggish = lomha, slovenly = lompos)

(A többi hasonló L-lel kezdődő kifejezésünk, pl. lóg, lebeg, leng, lomb, stb. azok az el → le →(le-eg) →
→ (lég-líg) → LÓG szavunkból származnak.)
(Tkp átfedések is lehetnek, pl. lóg → lóg-ad → lankad, stb., hasonló fogalmak.)

------------------------------------------------------------ X -------------------------------------------------------------------



V.) „GR-GR-GR-GR”

Idomtalan tárgyak odacsapódó felületei adják e hangot, ahogy lejtőn forognak, például kő, fatuskó, stb.
Származékai átfedései lehetnek a körmozgást kifejező szavaknak, azonban a gurulás, mint látvány, illetve
jelenség ősibb, mint a körnek, e fogalomnak a felismerése. Természetes módon eleink összehozták a kettőt,
de el is választhatóak egymástól.
A körtől való különbözősége abban áll, hogy itt maga a szótő, (a „gr-gr…”) mozgást fejez ki, azaz ige,
míg a körbe-mozog fogalmai a kör főnévre utalnak vissza.
Vagyis: amíg mozog guriga, ha áll: karika. Vagy: kerék – kerek ugyanúgy → (gurulék→„gr”-ék, ill. kör-eg)

GÖR- → GÖRFA, GÖRKŐ(= henger), (újabb) → GÖRDESZKA, stb.
GÖR  RÖG, vagy: (G)-RÖG (= földcsomó, vérrög, stb) → RÖGTÖN, RÖGVEST ↓
(rög-et-en, ill. rög-ű-est)-(mint: gurulósan → gur-os-an → gyorsan)
(gr-eg) → GÖRÖG → görget, görgés, GUROG (u.az), GÖRGŐ, GÖRGÉC (= csörlő), GURIGA →~ázik
(gör’g-ül) → GÖRDÜL
(gör’g-ít) → GÖRDÍT, GURDÍT (u.az)
(gör-ít) → GURÍT → „begurít”← (gerjeszt) ← („grrr”morgás)!
(gör-öny) → GÖRENY (= göröngy)
(görön-eg) → GÖRÖNGY → göröngyös, GARANGYIKOS (u.az), GYÖNGY← göngy-öleg!↓
(görön-et) → GÖRÖND (= kocsitengely) (alakú)-(lásd a 99. old.)
(gör-ös) → GARAS (= „gurulós”) ← (kör-ös)! (= kerek)
(guros-an) → (gyur’s-an) → GYORSAN → GYORS
(gör-ék) → KERÉK → kerekes → (käräkäs) → ? karakas ? (családnévként hallható)
(gör-ű) → ( kerék?) + (bontó) → GARABONCA (akadékos)-(értelme szerint tulajdonképpen „kerékkötő”)
→ GARABONCÁSKODIK (= akadékoskodik)→ „garabonciás diák” (furfangos, „kerékkötő” diák)
(gör-öl) → GURUL → „begurul” ← (gerjed) ← („grrr” morgás)!
(guruló)→(gurló)→(gu’ló) → GOLÓ → GOLYÓ

Golyó alakúak: GOLYVA, GELYVA (u.az)-(nyaki duzzanattal járó betegség)
GALACS (jégeső), GALACSIN, GALLES (gubacs),
GALOS (hidegtől összegémberedett), GULACS (kopasz)-(„golyó”-fejű),
GALUSKA (golyócska), GÚLA, GÚLYA (u.az)-(félgömb alak) → gúlába rak

Állat: GALAMB (gömbölyded madár)
Növény: GALAJ (bugás virágzatú), GALACS (közönséges galacs: merlucius(L.) nem ismerem)
GÁLNA (tüdőfű), GÁLNAFA (berkenye)-(e kettőnél bogyós termések)

G →H: (goly’ag) → HÓLYAG → (hasonló kinézetű, áttetsző) → HÁLYOG
G → K: KOLTIS (géb: azaz göb-szemű). KOLTY (fejesgéb), KÖLÖDÖR (galuska), KLÖDÖR (u.az)
KOLONTOS (együgyű ← „golyós”), KOLONC (sárból alakult csomó, ált. állatszőrön) →
→ (egyéb anyagból is, akár készített kolonc) → KÖLÖNC (bot→cölöp→tuskó is)
KELENCE („méhhajlék”, azaz méhkas, félgömb alakú), KOLOMPÉR (gumós)-(krumpli),
KULÁK (= ököl), KÖLES (nem ismerem, milyen az?)


(A golyó alakúak szavai különösen átfedései a kör-nek, tudniillik mindkét fogalom főnév. Ha a kör R-je
L-lé alakul, nem is lehet tökéletesen megkülönböztetni őket egymástól, pl. galamb-gólya, gúla-gulya, stb.)
(Azért megkíséreltem, u.is értelmük szerint lehetséges a szétválasztás.)



(latin: galba = potroh, has, galla = gubacs, glaber = kopasz (golyófejű), glans = makk; golyó,
glarea = kavics, gleba = rög, göröngy → glebula = darabka, globus = golyó → globulus = kerekded,
glomero = gombolyít → glomus = gombolyag, glubo = megkopaszt → rabol, grando = jégeső,
ingluvies = begy; (állat)golyva)

(orosz: galúska = galuska, glavá = (rég): fej→(ma): vezető, „fejes” → glávnüj = fő-,
glaz = szem (v.ö: teke→tekint) → gljadéty = (meg)néz, tekint, gljánüty = pillant → gljány-ka = nini!,
glazók = szemecske, golová = fej, gólod = éhség (összegömbörödés!), golubéc = töltött káposzta,
gólüj = meztelen, csupasz ←(kopasz!), grad = jégeső, grábity = rabol ←(kopaszt!),
hleb = gabona, kenyér)

(török: (?) gül = rózsa ←(„golyó” alakú), (?) juvarlanmak = gurulni; gömbölyű, (?) kalp = szív,
kel = kopasz, kurus = török váltópénz ← (garas?)

(angol: gall = gubacs, glance = pillant ←(golyó = szem!) → gloat = bámészkodik, gland = mirigy,
globe = golyó → globule = gömböcske, goitre = golyva, (?) gold = arany ← (rög!),
groat = garas, hail = jégeső)