Solt vezért búcsúztató siratóének)



Imhol szélyesödik

szélyes szérő szélye

szélyes szérő szélyin

Solt úr temetője



Fölyhő száll fölibe

szorvos térgyel rea

hóharmat ha esék

mend leszálla rea



Nyílfát csavar az szél

sírhantnak tetejin

föl-fölrí az forkos

kües korhány tüvin



Íme kües helre

sirílődjünk münk fel

Boruljunk lám elé

Őtet áldó kézvel



Münk es mend az vadok

lelkes egy állatok

adakozjunk könnyünkkel



Mely nagy Solt úr vala

Mendég kegyös vala

Atyái lölkének

áldozója vala



Vitéz társainak

hév szerölme vala

ha kit elszóléjtott

Öreg Isten Atyha



Medvével vetekvő

ézös atyánkfija

Vezérölő urunk

Solt úr Árpád fija



Tégöd teként ríván

mend egész uruszág



Fényös féköt fogó

vitézlő legényök

szilaj lován ülő

mendön nemzetségök



Elsiratnak szépön

kezös jó lovajid

Hévségös rabjaid

csillagszömű fejér

hamvas asszonyjaid



Szerte ez vidékön

sirat egész népöd

Megsüvegöl tégöd

mendön ellenségöd



Bolgárok bessenyők

úzok vitéz nípe

Varjágok kölpények

jó várkonyok nípe



Erdőelvi székel

s mend az böszörménnye



Jó mogyeri népöd

mögsirat mogábo

Bú szűét haséjtja

ű nagy fájdalmábo



Szélyes szérő szélyin

egész velág szélyin

így marad magábo